12.- Az agyatlan játék következményei

- Szia!- ugrik mellém James hirtelen.- Mond Evans…- kezdi, mire nagy szemekkel nézek rá.-… nincs kedved velem jönni Roxmortsba?- vigyorog.
- Nem is tudom.- forgatom a szemeim. Ha te játszol pajtás, akkor én is!- Mi lesz, ha nemet mondok?
- Keresek egy másik csajt, az lesz.- válaszol nagy komolyan.- Na?
- Igen?- kérdezem élesen.- Akkor nyugodtan kereshetsz egy másik csajt!- mondom, majd kisietek a klubhelységből. Egyáltalán nem vagyok dühös, ugyan, egy kis játék miatt? Mert ez nem volt más. Ám ha mégis egy másik lánnyal megy el, hát tessék. Kicsit sem lennél féltékeny. És most hazudtam! Valószínűleg megenne a fene.
- Várj már!- rohan utánam.
- Rád Potter? Mennyit?
- Semennyit.- mosolyog még mindig.
- Akkor?- nézek fel rá.- Mi kéne?
- Hm… Most megfogtál! De asszem egy barátnőre van szükségem.
- Ehh… Akkor nem keresel másik lánykát?
- Szerinted?- kérdezi végül, mire én csak vonogatom a vállamat szokás szerint.
- Nem tudom, mikor óhajtod lecserélni a mostanit. Hogy is hívják?- vágok gondolkodó arcot.
- Nem emlékszem. Talán ő is Lily. Igen! Lily Evans! És éppen úgy néz ki, mint te. Ehhez mit szólsz?- kérdezi, és közben lassan átölel.
- Klónoztak volna?!- akadok fenn egy pillanatra, de mikor meglátom James értetlen fejét, csak legyintek.- Őt már próbáltad elhívni a hétvégén? És mit mondott?- kérdezem, mikor bólogat.
- Hát hogy nagyon szívesen eljön velem a faluba, és hogy már szörnyen várja a szombatot.
- Hát… ha tényleg ezt mondta, akkor nincs más választásom!
- Valóban nincs!- helyesel mosolyogva.
- Akkor megyek. Önnel.
- Remek, és hol találom a hölgyet?
- Ahol eddig is minden nap megtalált!- vigyorgok rá.
- Ja, tényleg!- csap a homlokára.- Szombat reggel, addig viszlát!- mondja, és már fordulna is vissza.
- Hé! Nem gondolta komolyan, hogy csak úgy itt hagy!- nézek rá nagy szemekkel.
- Persze hogy igen!
- Na abból nem eszel édes!- kiáltom, és a hátára ugrok. Szerencsémre James nem dobott le! Sőt, röhögve rohanni kezd. Céltalanul futkározik a folyosókon, miközben én majdnem szétesek a nevetéstől.
- Lassíts!- sikítom, mikor épp az egyik sarkon fordulnánk be. Kicsit elkések, minek eredményeként kedvesem belerohan az éppen szembejövő Pitonba. Mind a hárman elzúgunk, és elég fura pózba keveredünk. A mardekáros srác a fizika törvényeinek ellentmondva nem hátra, hanem előre zuhan, át James feje felett. Vagyis rám. A kezei a fejem mellett, az arca pedig alig két centire van az enyémtől. Kis ideig csak hatalmas szemekkel nézek rá, még levegőt is elfelejtek venni. Igazis, valaki elállja az útját. Valamilyen csoda (inkább rémálom) folytán Piton arca közeledik, és még az előzőnél is közelebb kerül az enyémhez. Eddig a meglepetés miatt nem kaptam levegőt, most viszont a rettegéstől. Összeszorítom a szemem, és némán várom mi lesz.
Hirtelen eltűnik Piton kellemetlen szaga, és meghallom James hangját is. Még nem nyitom ki a szemem, csak amikor egy hangos puffanást is meghallok.
- TE MAGADNÁL VAGY?- ordítja James.- NÉZZ MÁR TÜKÖRBE! ÉS MÉG ÉN IS ITT VAGYOK! EGY BÁJITAL-ZSENIBŐL LEGALÁBB AZT KI LEHET NÉZNI, HOGY NEM A BARÁTJA ELŐTT TÁMAD LE EGY CSAJT! TÉNYLEG EKKORA MARHA VAGY PIPOGYI?!- kiabál. Kinyitom a szemem, és felülök. Nagyon nem tudok csinálni semmit. És különben is, amíg csak üvöltöznek, addig nincs baj! Hoppá… Piton motyog valamit, ami miatt James ráveti magát. Hűha, asszem ez már megéri, hogy odamenjek, leállítsam őket.
- Te rohadt, szemét…- hallom Pitont.
- James állj már le!- rángatom a vállát, és fáradtságos percek múlva lemászik a mardekárosról. A vérző száját tapogató srác is feláll.- Hagyd őt békén!- szólok rá erélyesen.
- Pff! Mintha kértem volna szentbeszédet!- nyögi be Perselus.
- Mintha téged akarnálak védeni! Inkább James-et a büntetéstől!- fordulok hátra gyorsan.- Nem érted szól a beszéd, ne aggódj.- sziszegem.
- Ó, de kedves! Mivan Potter, egy sárvérű védelme kell neked? Pláne egy lányé?- vigyorodik el Pipogyi. Én (aki eddig letojta, ha sárvérűnek hívták, aki prefektus, és aki egy kisangyal!), elindulok Piton felé. Eléérve oltári pofont keverek le neki, kettőt. Csak hogy élvezet is legyen a dologban.
- Soha nem merészelj ilyet mondani!
- Mit? Hogy sárvérű?- üti tovább a vasat Piton.
- Nem, te barom! Nem merd lebecsülni a lányokat! Világos?
- És ha nem?- kérdezi könnyedén.
- Beverem az orrod, ennyi.- válaszolok, mire hitetlen fény gyullad szemében, és elfintorodik mellé.- Megmondtam!- vonom meg a vállam, és orrba vágom Peselust. Az orrából dől a vér, és szerintem én is eltörtem az ujjaimat. Az öklömet fogva mosolygok rá. Visszafordulok James felé, aki csak tátott szájjal bámul rám.
- Ezd még megbánod!- szól utánam Piton.- Sectumsempra!- kiáltja James felé irányított pálcával, minek következtében kedvesen arcából és mellkasából ömleni kezd a vér. Még a teljes ledöbbenés előtt sikerül elkapnom James-et, de onnantól csak lefagyott aggyal állok. Hirtelen aztán elönt a kétségbeesés.
- TE EGYÉBKÉNT NORMÁLIS VAGY?!- kiáltok rá Pitonra, miközben a könnyek folynak le az arcomon. Piton azonban már elhúzta a csíkot. Kétségbeesve tekintek hol jobbra, hol balra, hátha jön valaki, aki segítene.
- Hé, nyugi!- suttogja James.- Még élek! Csak segíts le a Gyenguszra…
- Oké, de ígérd meg, hogy nem fogsz összeesni menet közben, hanem kibírod odáig!
- Neked mindent!- leheli.- Csak menjünk már!- sürget aztán. Csak bólintok, és végre elindulunk. Út közben sikerül lehiggadnom tekintve, hogy James még így is marhaságokat beszél.
- Ilyenkor mázli, hogy téged szeretlek!- morgom, miután kilépünk az egyik rejtett folyosóról.
- Hogy érted?
- Képzeld el, ha nem tudnál egy titkos átjáróról, vagy rövidebb útról!- sóhajtom.- Jó, inkább ne tedd, csak mondd még a hülyeségeidet!- kérem fáradtan, mikor a Gyengélkedő előtti kanyarhoz érünk. De James már nem szól egy szót se, és nem is tartja magát.- Ne édes! Megígérted!- suttogom, miközben lecsúszok a fal mellett. Félpillanatnyi pihenést adok magamnak, majd feltápászkodok, és próbálom James-et is felhúzni. Próbálom elvonszolni az ajtóig.
- Esküszöm, ha elkapom Pipogyit, nem teszi zsebre, amit kap!- dohogok nyöszörögve. James állati jól néz ki, úgyértem alkatilag, de kegyetlenül nehéz!
Végre sikerül elvonszolódni az ajtóig, de már végképp kifogyok a szuszból. Lehuppanok a földre, belököm az ajtót, és a javasasszony nevét kiáltom. Ő pedig kisiet a teremből.
- Mi a fenét csináltak maguk?- fakad ki dühösen.
- Ne most tessék balhézni!- kiáltok rá.- Később elmondom.- ígérem meg gyorsan, miközben segít berángatni James-et a terembe.
Pár perccel később rám emeli kérdő tekintetét.
- Nos, mi is történt? Ilyen csúnyán összevesztek?
- Igen. Vagyis nem! Azaz nem velem. James éppen rohangált a folyosón, mikor az egyik saroknál belefutott Pitonba. Igazából nekem volt egy aprócska szóváltásom Pitonnal, és ő bosszúból Jamesre mondta az átkot.- magyarázom nagy vonalakban.
- És maga hogy került oda?- kérdezi értetlen arcot vágva.
- Hát… Szóval nem egyedül rohangált.- mutatok a sápadt Jamesre.- A hátán ültem, és ez csak egy hülye játék volt.
- Valóban.- helyesel a Madam.- Ez tényleg egy ostoba játék volt! Mondja csak, szoktak maguk gondolkodni, mielőtt cselekszenek valamit?!
Nem szólok semmit, csak leülök egy közeli székre. A javasasszony pedig puffogva elvonul. Így már csak ketten vagyunk az egész helységben. Pár óra múlva felpattanok, és körbe-körbe mászkálok. Ez csak annak köszönhető, hogy elzsibbadt a hátsóm. Épp az egyik ablakon bámulok kifelé, mikor James mocorogni kezd. Visszaballagok az ágyához, és rámosolygok.
- Bocs!- motyogja.
- Hát hallod, még egy ilyen, és engem is lehet ápolni. Sérv miatt.- vigyorodok el.
- Nem is vagyok olyan nehéz!- méltatlankodik.
- Erről inkább ne nyissunk vitát. Viszont nekem lassan vissza kéne mennem a klubhelységbe.
- Komolyan itt akarsz hagyni, ezzel a banyával?- kérdezi riadtan.- Ne! Kérleeek!- mondja, és bevágja az őzike-szemeket, mikor bólintok.
- Komolyan, édes.
- Nem lehetsz ilyen szívtelen!- próbálkozik tovább.
- Ennyi telik.- mondom, miközben felhúzom a vállam.- Majd leküldöm Siriusékat!- ígérem, és elindulok az ajtó felé.
- Csak így itt hagysz? Se puszi, se pá?- néz utánam durcásan, mire visszarohanok, és nyomok egy puszit a homlokára.
- Pá!- vigyorgok.- Mostmár igazán nem lehet egy rossz szavad sem!- majd sietve elhagyom a kórtermet.
- Te merre jártál?- támad le Alice, mikor belépek a portrélyukon. Odaslattyogok hozzájuk, leülök az egyik fotelba, és elmesélek mindent.
- Aha, és miért kapta fel James a vizet?- kérdezi Nat, és én csak elvörösödök, és fordul egyet a gyomrom. Na nem a kellemes érzéstől!
- Hömm… Piton elég érdekes helyen kötött ki.- préselem ki magamból a szavakat.
- Vagyis?- kérdezik élesen. De nem tudok válaszolni, csak némán meredek magam elé.
- Ja, menjetek le Jameshez.- mondom a fiúknak. Sirius csak bólint, és már indulnak is.
- Nyögd már ki mi volt!- szól rám Nat. Csak megrázom a fejem, és felballagok a hálóba. Beállok a zuhany alá, és folyatom a forró vizet. Közben azon kattog az agyam, hogy mi volt ez az egész délután. Egy órával később, mikor már pizsamában vánszorgok le a klubhelységbe, már csak Siriusék vannak ott.
- Piton tényleg majdnem… ?- kérdezi Alice.
- Tényleg.- válaszolom, holott nem is nekem címezte a kérdést.
- Pfújj!
- Jajj, hagyd már!- dünnyögöm.- Csak az érdekelne, hogy miért engem, és miért pont James előtt. Bár az utóbbi kérdésre tudom a választ. És honnan szedte azt a rohadt átkot?
- Milyen átkot?- vonja fel a szemöldökét Remus.
- Sectumsempra… Vagy valami hasonló.
- Ez nem normális!- kiált fel Sirius.- És ha James elvérzett volna?!- dühöng.
- Asszed érdekelte volna?- támadok rá.- Így is kevés híja volt!
- Siethettél volna gyorsabban is!- morogja, mire újfent pofozkodás a párbeszéd vége.
- Bocs hogy egyedül voltam!- mondom könnyes szemekkel.- Bocs, hogy nem vagyok olyan izomagyú! Sikítanom kellett volna az Idióta Piton után?! Persze, nyugodtan hibáztass engem!- kiáltom. Felrohanok a szobánkba, és sírva bebújok a paplan alá.