1.

Elég!

Lily Evans és James Potter a Roxfort talán legszebb párja volt. Az iskola után más-más iskolába kerültek. Lily Észak Írországba ment tanulni, még James a Londoni aurképzőn maradt. Ezt a kapcsolatuk csak egy – két hónapig bírta. Csak hétvégén látták egymást, és az idő múlásával ezek sem voltak már boldog percek.

-         Ki az a Kevin? – tajtékzott James.

-         Az egyik osztálytársam. – nézet ki a könyve mögül Lily. Ez már hetek óta így ment.

-         Azt akarom, hogy ne találkozz vele többet!

-         Ez lehetetlen! – válaszolt nyugodtan.

-         Mi?!

-         Mint már említetem ő az osztálytársam.

James mordult egyet. Szinte remeget a dühtől.

-         Én ezt nem bírom tovább. – sóhajtott fel a lány. Mikor idejött elhatározta, hogy ezt el próbája kerülni. – Szakítani akarok!

-         Szóval így! – ordított. – Ribanc, tudtam, hogy megcsalsz!

-         Nem, nem csaltalak meg, de a féltékenységed már az agyamra megy. – pakolta össze a cuccát.

-         Én szakítok veled! – duzzogott. – Minek kellett neked Írországba menned? Semmi baj…

-         Isten veled! – vágott közben a lány, és kilépet az ajtón.

-         Dögölj meg! – ordított még utána a férfi. – Büdös ribanc! – ütötte teljes erejével a falat. – Miért pont téged szeretlek? – súgta, de már csak magának.

A nő lerohant a lépcsőkön és nézet fel az ablakra, már az udvaron.

- Vigyáz magadra. – súgta könnyes szemmel.

Ezzel a végmondattal eltűnt.

James sikeresen eltörte a kezét. Bár már pár hét múlva, úgy tűnt, hogy kiheverte a szakítást. Ha viszont jobban megnézzük… Barátnőit hetente cserélte. Barátaival, főleg Siriussal, vad partikba jár. Szinte ezek után csoda, hogy mind ez jegyein nem látszott meg.

-         James, kicsit aggódok érted. – szólt Remus az egyik hétvégén. Különleges alkalom, hogy nem ment el sehova.

-         Miért is? – nézett föl.

-         Csak ezen a héten három barátnőd volt.

-         Mindegyik megtette a dolgát. – vigyorgott.

-         James! – szólt rá szigorúan. – Ne mondj ilyeneket!

-         De, ha így van. – fintorgott.

-         Figyelj, ne haragudj, hogy ezt mondom. Szerintem, azért sokalltál be erre a hétre, mert most egy éve, hogy szakítottatok Lilyvel, és…

-         Nem érdekel az a… az a nő. – mondta végül.

Remus atyáskodóan megveregette a vállát.

-         Ennyire hiányzik? – ült le mellé.

-         Igen. – hajtotta le a fejét. – Annyira féltem. Se egy levél, se egy üzenet. Az enyéimre pedig nem érkezik válasz. Nem tudok róla semmit. – kesergett.

-         Jól van. – mondta halkan.

-         Honnan tudod? Honnan tudhatnád?

-         Nekem visszaír.

-         És mit ír? Hogy van? És…

-         James így is többet mondtam a kelleténél. Ha Lily megtudja, kitekeri a nyakam.

-         De, de…

-         Higgy nekem. Lily jól van. Igaz őt is legalább annyira megviselte ez a szakítás, mint téged.

-         Tehát jól van. – összegezte a férfi.

Nem kérdezett többet. Tudta jól, hogy barátja úgy sem válaszolna. Oda ment az ablakhoz és azon bámult ki. Akár hány barátnője volt, akár hogy próbálta elfelejteni. Nem tudta, vagy inkább nem akarta. Undorodott attól, amit az elmúlt egy évben csinált.

Remus tapintatosan nem szólt egy darabig. Tudta, hogy elég csak a lány említése és barátja máris fegyelmezettebb lesz.

-         Hihetetlen, hogy még egy év távlatában is ilyen hatással van rád. – mosolygott Remus.

-         Ellődtem van az arca, ahogy rendre utasít, vagy amikor összehúzta a szemöldökét… és hasonlók. Remélem boldog.

Remus erre nem reagált, és ez idegesítette a férfit.

-         Mi van veled pajtás? – ütötte hátba Sirius.

-         Semmi. – sóhajtott James.

-         Holnap lesz a hónap legnagyobb bulija. Ott a helyünk!

-         Bocs, Tapmancs, de én szerintem ezt most kihagyom.

-         Mi bajod? – hökkent meg Sirius.

-         Semmi.

-         Találgathatok? Evans. – bólintott. - Már több mint egy éve volt. – elhaladtak egy nevető lánycsapat mellett. – Néz oda! Melyiket akarod? Csak ránézel és a tied!

-         Nem. Elegem volt ebből! Ez nem én vagyok. Nem akarok ilyen lenni. – tovább sétált, barátját ott hagyva a folyosó közepén.

-         Egy éve történt és Evans még mindig a markában tart. Nem unod? – kiáltott utána.

Ezek után James visszatért az egy évvel ezelőtti magatartásához. Nem használt ki vagy szégyenített meg másokat. A barátaival lógott. És persze próbált nem belefulladni a tanulnivalóba. Nem említette barátainak többet Lilyt. És megpróbált tartós kapcsolatot létre hozni, ezt jóval kevesebb sikerrel.

Nehezen, de véget ért az iskola is.