2.

Munka, munka, munka…

-         Most komolyan ti már bent vagytok a Rendben, nem tudom mióta, és nem is szóltatok?! Micsoda haverok vagytok ti?!

-         Bocs Tapmancs, de sajnos megeskettek…

McGalagony köhécselt és így mindannyian ránéztek.

-         Szóval önök négyen egy csapatot fognak alkotni. – mosolygott Dumbledor. – Ha Mr. Black sem fog megharagudni, akkor Mr. Potter lesz a felettese.

-         A legjobb haverom lesz a főnököm?! – fintorgott. – Figyu, főnök holnap késni fogok. – vigyorgott.

-         Na, de Mr. Black! – csattant fel McGalagony.

-         Csak marháskodott, tanárnő. – nyugtatta James.

-         Ez rossz vicc volt, Mr. Black.

-         Elnézést, tanárnő.

-         Mi az új feladatunk? – ásított Peter.

-         Egy rajtaütés.

-         Ez már jobban tetszik! – nézett fel Sirius. – A múltkori meló dög unalom volt.

-         Pedig most is lesz kutatómunka dögivel. – sóhajtott James. – És még azt ki kell elemezni, abból pedig stratégiát készíteni.

-         Jaj, ne! – nyögött föl mindenki.

-         Tehát túlóra, ha nem akarjuk a rajtaütést két hónap múlva elvégezni. – adta ki az utászt James.

-         Remek. – fintorgott Sirius. – Megint mondhatom le a randim.

Három napig senki nem ment még haza sem. (Kivéve Petert, mert ő minden nap elment dolgozni. Meg persze az anyukájához.)

-         Mire a stratégiát és a többit összeszedjük hullák leszünk. – nyafogott Sirius.

-         Hogy akarsz te még ezek után rajtaütni valakin? – nevetett Remus. – Már most majdnem elalszol.

-         De egy kis akciótól felébrednék. – ellenkezet.

-         És utána megint elaludnál, mert jön a tömérdek papírmunka. – jött be James egy újabb papírkupaccal. – Ne féljetek, ezt csak az akció után kell megcsinálni. – nevetett, Sirius arcát látva. – De sajnos még legalább három ilyen stóc van az ajtó előtt, vagy még nagyobb. – sóhajtott.

-         Ezt, hogy fogjuk bírni? – kiáltott kétségbeesetten Sirius.

-         Nem tudom. – ismerte el James.

-         Most viszont nem mással kéne törődnünk? – fordult a többiekhez Remus.

-         Mivel? – pislogott Peter.

-         Például a 3 óra múlva esedékes tervel.

-         Igazad van Remus. – bólintott James.

Teljes sötétség. A Hold sarlójából csak egy vékony csík látszódott. A  csapat a sírok közt egy temetőben sétált. Szépen sorban egymás mögött.

-         Áááá! – sikított Peter.

-         Neked meg mi bajod? – fordult hátra Remus.

-         Nézd… egy szörny. – mutatott egy pontra.

-         Te hülye, az csak egy szobor. – rivallt rá Sirius.

-         Bocs, csak…

-         Hadjátok már abba. – parancsolta ingerülten James. – Mi akarunk rajtuk ütni nem fordítva. – morogta.

Néma csöndben vonultak tovább. Még el nem értek egy gyönyörűen faragott kriptát. Valami ősi, nemesi családé lehet, vagy lehetett, mert egy hatalmas címer ékesítette. Be volt futatva borostyánnal, de a kripta ajtaja nyitva volt. Ez nem épp szokványos.

-         Legalább ízlésük van. – vont vállat Sirius.

-         Gyerünk. – szólt határozottan James.

-         Én ide le nem megyek. – rémüldözött Peter.

-         Gyáva nyúl. Legyél már egyszer férfi. – kiabált vele Sirius.

-         Hagyd békén. – csitította Remus.

-         Úgy is kell egy őrszem, hogy nehogy hátba támadjanak. – oldotta meg a helyzetet James.

Lemásztak a kriptába. Folyosók, koporsók és vaksötétség.

-         Semmit sem láttok. – suttogta James.

-         Szerinted én igen? – morgott Sirius.

-         Fiúk! – szólt halkan Remus. – Közeledünk.

És valóban nem messze fényt és árnyékokat láttak.

-         … utálom ezt a helyet! – hallottak egy női hangot.

-         Fogd be! A Nagyúr szerint ez a hely biztonságos. – förmedt rá egy férfi.

-         Nem azt mondtam, hogy nem biztonságos, hanem, hogy a frászt hozza rám.

-         Itt kell maradnunk. – mondta egy nagyon is nyugodt hang. – Az a dolgunk…

-         Mindenkit kérek, maradjon, ahol van. – szólt James pálcával a kezében.

Az összes halálfaló a pálcájáért nyúlt. De mielőtt felemelhették volna, le is fegyverezték őket.

-         Kérem önöket, jöjjenek velünk. – mondta James. Miközben pálcáját folyamatosan a halálfalóknak szegezte.

Az egyik fekete ruhás elindult Remus felé, valószínűleg azért, hogy visszaszerezze a pálcáját. De csak pár lépést tett és össze is esett, hála Siriusnak.

-         Nos, indulhatnánk? – kérdezte James.

A halálfalók letérdeltek, és a kezüket hátrarakták. Látták, hogy többen koncentrálnak, hogy elbírjanak hopponálni.

- Fölösleges, - legyintett Sirius. – a termet levédtük, hogy ne lehessen hopponálni. Ennyire amatőrnek látszódunk?

- A kötél, amivel megkötöztünk titeket, ugyan csak kivédi ezt. – tájékoztatta őket Remus.

- A Nagyúr nem fogja hagyni, hogy be legyünk zárva.

- Helyette meg fog titeket ölni. – vigyorgott Sirius. – Hogy nehogy valamit kifecsegjetek.

- Na menjünk! – unta meg James a társalgást.

Kivezényelte a csapatott. Elég nehezen jutottak el a bázisra. Mivel hiába mondták el a foglyoknak, hogy nem bírnak hopponálni, azok így is megpróbálták. Miután ez nem ment rájuk támadtak, ami elég nehéz volt, mert meg voltak kötözve. Petert így is meg bírták lökni, aki elvesztette az eszméletét. Nehezen, de őt is összeszedték.

-         Jézusom, én ma már nem megyek haza. – ásított Sirius.

-         Én sem. – huppant le mellé Remus.

-         Pedig jobban tennétek, ha kipihennétek magatokat, mert holnap kőkemény papírmunka. És még maradt egy-két kihallgatás is máról. – sóhajtott.

-         Ne már! – nyavalygott Sirius. De Remus sem ugrott ki a bőréből.

-         Sirius akarod te a kihallgatást? – próbált rosszkedvű barátjának kedvezni James.

-         Mindegy. Legszívesebben pihennék.

-         Tudom. Hidd el én is. – csitította. – De ezt is meg kell csinálnunk.

-         Tudom, és persze vállalom a kihallgatást. Inkább, mint a papírmunka.

-         Remus? – nézett rá James. Ő viszont kérdőn nézett vissza rá. – Mit akarsz inkább csinálni?

-         Én maradok a papírmunkánál. Nem annyira stresszes. Amúgy Peter, hogy van?

-         Holnap kiengedik. Csak egy kis agyrázkódás, nem komoly. De, így is otthon kell maradnia pár hétig.

-         A mázlista. – fintorgott Sirius.

-         Na, de Tapmancs! – kiáltott rá Remus. – Legalább kipihenheti magát.

-         Mr. Potter az rendben, sőt dicséretes, hogy 12 halálfalót elfognak. De a papírmunka ugyanilyen fontos lenne. – szúrta le őket pár nap múlva McGalagony, mert a papírmunka fele sem volt még kész.

-         Sajnálom, tanárnő… - már jó pár éve végzett az iskolában, de még mindig így szólította. – ,de…

-         Ugyan már Minerva. – lépet be a terembe Dumbledor. – Erre a sok munkára nagyon kevesen vannak.

-         Professzor úr meg fogjuk oldani.

-         Ebben biztos vagyok, de azért adok egy kis segítséget.

-         És milyen fajtát? – érdeklődött James.

-         Stratégiait… - mosolygott sejtelmesen.