Ami ezek után jött... Na, inkább nem mondok semmit, a múlt hét történéseinek úgyis az a legfontosabb eseménye, hogy kibékültünk Jennyvel. Hogy milyen út vezetett oda? Háborús. Mi élvezzük egymás társaságát James-szel, bár egyre lehangoltabb vagyok. Annyi mindent bevetettem már, hogy belém szeressen, de hát ez nem jött össze. Reménytelen! Lehet, hogy sose fog belém szeretni, akkor pedig jobb lenne, ha szakítanánk, nem?
Ezekkel a gondolatokkal indultam vissza a könyvtárból, mikor észrevettem őt a folyosón. Egy lánnyal beszélgetett feltűnően jó hangulatban, majd elindultak felém. Gyorsan beugrottam az egyik szobor mögé, mivel majdnem méterenként megálltak.
- És igaz, hogy most Evans-szel jársz? - kérdezte a lány, hízelkedő hangon. Undorító!
- Igen, karácsony óta, azaz majdnem három hete.
- És? Mikor akarsz vele szakítani?
- Háát... - Istenem, szédülök... Nem mondtam az előbb komolyan, nem lehet viccelni sem? Felnéztem az égre.
- Amúgy se hiszem, hogy nagyon érdekelnéd, szerintem csak azért jár veled, mert menő vagy. Sármos, híres... - hízelgett az a liba. Ő akar ezért vele járni! Kikaparom a szemét!
- Judy, figyelj, szerintem ez inkább rád jellemző, mint Lilyre. És nem akarok vele szakítani...
- Csak nem vagy belé szerelmes? - kérdezte a lány gúnyos hangon.
- Semmi közöd hozzá! - Tehát nem. Hát igen, nem mintha ezt eddig nem tudtam volna... Elmentek. Mindenesetre jó pont, hogy bízhatok benne, de annak a libának még kikaparom a szemét!

Az idő lassan telt, Lana és Remus rózsaszín felhőkön úszott, míg az idő szárnyakon repült tova. Immár február vége volt. Az elmúlt hónap eseményei röviden: unalom, unalom, unalom, rengeteg lecke, tanulnivaló, Jenny és Sirius összejöttek hivatalosan, nyilvánosan, mi meg James-szel idilli állapotban vagyunk. Ő még mindig nem szerelmes belém, és én meg már nem vagyok annyira belezúgva. Valahogy a kudarcok kezdenek kiábrándítani belőle. Hát igen... Ideje valamit tenni, mert szép is, jó is, de nekem már nem elég.
- Lily! - a folyosón lassan a klubhelyiség felé sétáltam, miközben az átváltozástan leckémet olvasgattam. James lépett mellém, kissé lihegve, majd rám mosolygott. - Merre mész? - kérdezte.
- A klubhelyiségbe – mondtam, majd rámosolyogtam, és eltettem a leckét. - Miért?
- Csak kérdeztem. Este...
- Tudom, edzés. Ott leszek, szívem... - mondtam neki humorosan, mire átkarolt és megforgatott. - Hé!
- Valami zavarja, kisasszony? - kérdezte, majd megcsókolt. Azóta is ugyanolyan hévvel csókolt meg, mint eddig, tehát semmit nem lankadt az érdeklődése irántam, de még mindig hiányzott a csókból a valódi szerelem érzése. Én viszont korántsem voltam olyan lelkes, mint ezelőtt.
- Valami baj van? - kérdezte, mire rámosolyogtam, kibontakoztam az ölelésből, majd tovább mentem. Felsóhajtottam. - Lily...
- Nekem ez nem megy... - mondtam, és felé fordultam.
- Mi? - kérdezte elkomorodva, kissé elsápadva.
- Az, hogy nem szeretsz, azt hittem ez nem tud érdekelni, de... így nem megy.
- Lily, ne csináld! - kérlelt, majd megfogta a kezem. - Kérlek.
- Sajnálom – mondtam, majd megfordultam. - Ott leszek az edzésen.
- Várj, ez azt jelenti, hogy te most... – Visszafordultam, és bólintottam. Majdcsak túlteszi magát a dolgon, hiszen nem szeret. Én is túlteszem magam rajta, hiszen lassan már én se szeretem. Felmentem a klubhelyiségbe, majd rávetettem magam a kanapéra. Azért rosszul esett. Többször nem fog átkarolni, megcsókolni... Nem fogunk kéz a kézben sétálgatni a folyósókon, nevetgélni órákon egymás mellett. Tényleg szép volt, de nem elég. Felsóhajtottam, és visszagondoltam arra az időre, amikor még annyira szerelmes voltam belé, hogy bármit megadtam volna azért, hogy szeressen. Elmosolyodtam. A klubhelyiségben senki nem volt. Persze, hisz a többiek romantikáztak. Mindenkinek volt párja, most megint én lógok ki a dolgokból. Jennynek ott van Sirius, nagyon meghitten vannak együtt, nem is figyelnek semmi másra. Lana és Remus, hát ők külön kategória... Alice és Frank, persze, ők már tavaly is elválaszthatatlanok voltak. Én meg itt vagyok egyedül, de egyedül maradt James is, bár, ahogy ismerem, ez neki nem okoz gondot. A tűzbe bámultam, és elgondolkoztam, így nem is vettem észre, mikor ült mellém. Amikor észrevettem, ijedten húzódtam arrébb.
- Nem akartalak megijeszteni – mondta a tűzbe nézve.
- Csak elgondolkoztam – válaszoltam egy mosollyal.
- Most így egyedül maradtunk mind a ketten.
- Tudom.
- Azért lehetünk jó barátok, ugye? - kérdezte rám nézve. Elmosolyodtam.
- Persze.
- Akkor majd leszek a bátyád és a legjobb barátod egy személyben – mondta. Örültem, hogy így fogja fel a dolgot, ez nekem is tetszett. Lanát és Jennyt úgyis elfelejthetem, ahogy Ő Remust és Siriust. Bár Peter még ott van, de ő meg más griffendélesekkel jár ide-oda.
- Rendben...
- A medált azért megtartod, ugye?
- Igen – rámosolyogtam, majd felálltam. Hát így lett vége a kapcsolatunknak. Megint figyelhetek a tanulásra, a RAVASZ vizsgákra. Éljen a szabad, gondtalan élet! Nem vagyok szerelmes Jamesbe, és ez, Isten bocsássa meg, felszabadító érzés.

Azért órákon egymás mellett ültünk, és néha jókat röhögtünk, mint a, tényleg, jó barátok. Tanácsokat kért, melyik lányt hívja el randira, és tanácsokat adott, ki illene hozzám, na, ezek néha átcsaptak szélsőséges tanácsokba.
- Narcissa Black... - mondtam, miután Lumpsluck ott hagyott bennünket. Oh, nem is említettem, hogy a Felix Felicisünk kitűnő lett, és minden diák, aki jól megcsinálta a bájitalt kapott belőle egy-egy fiolával. Én ezt elraktam, ki tudja mikor kellhet majd. Tehát most valami másik bonyolult bájitalt csináltunk.
- Cissy? - kérdezett vissza suttogva.
- Csak rá kell nézni a szőke, selymes hajára, csillogó szürke szemeire.
- Inkább Malfoyhoz való, nem gondolod?
- Hé, ő az enyém! - mondtam, majd kissé elpirulva a könyvbe bámultam, miután a professzor rosszallóan megcsóválta a fejét. Hopsz.
- Pont Malfoyt akarod magadnak, akkor már inkább Piton... - Nah, itt öntöttem ki a kákalag vért a padlóra.
- Mr Potter, Miss Evans! Húsz pont a Griffendéltől! - Ezt jól meg csináltuk, összevigyorogtunk, majd elkezdtem az órára figyelni. Körülbelül tíz perc alatt háromszoros kamattal hoztam vissza az elveszett húsz pontot. Ez a jó bennem... Jaj, kezdek nagyon Potteres lenni. Olyan szerény, mint ő! Az óra végén leadtuk a bájitalunkat, majd távoztunk.

A folyósón James Johnson lépett oda hozzám. Vele a szakításunk óta nem beszéltem.
- Beszélhetek veled, Lily? - kérdezte. Bólintottam, majd kicsit arrébb húzódtam vele. - Először is szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, azért ami még tavaly történt, a kviddicses eset miatt.
- Semmi baj, már teljesen elfelejtettem – mosolyogtam rá, majd elkomorodtam. Valahogy rabul ejtett a tekintete. Ó, nem akarok szerelmes lenni!
- És, mint tudod, Griffendél-Hollóhát mérkőzés nem is lesz több a pontállás miatt. És szeretném megkérdezni, hogy most, hogy szakítottatok Potterrel, nem próbálnánk-e meg még egyszer? - Ránéztem, majd elmosolyodtam. Végül is, miért ne? Tényleg nem lesz már meccs.
- Végül is, miért ne? - kérdeztem. Elmosolyodott.
- Akkor lejössz velem Roxmortsba a hétvégén, ugye?
- Persze – válaszoltam mosolyogva, majd elköszöntem, nekem ugyanis volt még órám.

Az átváltozástan terem előtt értem utol James-t. A másikat. A terem előtt rózsaszín felhőbe burkolózott szerelmes párok, csak egymásnak éltek, James pedig kicsit arrébb állt, és fintorogva nézte barátait.
- Lassan le kellene őket szedni a felhőkről – mondta, én meg bólintottam. - Nem baj, hamarosan úgyis újra telihold lesz... - sóhajtott.
- Ez valami titkos találkozási nap a Tekergőknél? - kérdeztem, mire kicsit elsápadt.
- Kimondtam hangosan? - kérdezte, mire elkezdtem nevetni. Nem firtattam a dolgot. - És mi lesz, hétvégén randi?
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Oh, Johnson lassan három napja követ, de még csak ma vette rá magát, hogy merjen veled beszélni.
- Jaj, James, szólhattál volna! - pirítottam rá, mire elvigyorodott, és megrántotta a vállát. Kicsit elkomolyodva a szemembe nézett. Kérdőn tekintettem rá vissza, mire nemet intett, és elmosolyodott. Azt hiszem megint nem értem ezt a srácot...