A hétvége, na az egy csodálatos dolog volt nekem. Jamesnek kevésbé, révén, hogy egyedül maradt Peterrel, így le se jött. Bár ezt csak később tudtam meg. Amikor Jamie-vel nevetgélve, visszafele jövet, találkoztunk vele a könyvtárnál. Ránk mosolygott, de a pillantása olyan furcsa volt. Olyan kissé féltékeny, kissé védelmező, rosszalló. Ezt betudtam annak, hogy most a barátom, és fél, hogy újra csalódom Jamie-ben, így csak rámosolyogtam, majd tovább is mentünk. Hát összejöttünk. Erre tanúbizonyságot az a csók adott, mellyel elbúcsúzott tőlem. Mosolyogva intettem neki, majd bementem a klubhelyiségbe.

Hétfő reggel kissé riadtan ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem már senki nem volt a hálóban. Az órára néztem kilenc óra harminc volt. Jesszusom, elkéstem! Kipattantam az ágyból, valami ruhát magamra kaptam, majd rohantam le. Odalent csak James volt nyugodtan olvasgatott valamit, majd mikor meglátott felállt, és kissé furcsán nézett rám. Persze, ő néha szokott lógni, neki mit se számít egy-két óra, de én?
- Lily – megállított, és megfogta a kezem. - Hova mész?
- Órára! - mondtam, majd tovább akartam menni, de elkezdett nevetni, és nem engedett el. - Ez nem vicces!
- Lily, nyugi, lélegezz mélyeket – mondta nekem. Nem tudom miért, de megtettem. Vettem egy mély levegőt. - Vasárnap van. - Rábámultam, és tényleg. Tényleg vasárnap van!
- Hála az égnek! - mondtam, majd elvörösödtem. - Úristen, ugye nem mondod el senkinek?
- Becsület szavamra – mondta, majd rám mosolygott. Felsóhajtottam, mire elengedte e kezem.
- Akkor én most rendbe teszem magam – mondtam, és visszafordultam.

Tízperc múlva a kanapén ültünk nevetve.
- Jézusom, ha ezt valaki megtudná, akkor tuti, hogy végleg strébernek bélyegeznének meg!
- Ráadásul már így is meg vagy bélyegezve – mondta somolyogva.
- Hogyan? - hökkentem meg.
- Most már mindenki tudja, hogy a James nevű, fogókra buksz kizárólag...
- Persze – nevettem. - Jamie, te, Jamie...
- Jé, akkor én jövök a sorban! - mondta felragyogó arccal.
- Ne félj, valószínűleg erre nem kerül sor – válaszoltam, mire elszontyolodott egy kicsit.
- Sajnos... - Tátva maradt a szám, mire rám vigyorgott. - Én élveztem, hogy a barátnőm vagy. – Erre elmosolyodtam, de úgy éreztem, hogy valami más is van ennek a hátterében.
- Láttam a szemedben, hogy zavar a dolog, hogy összejöttünk, miért?
- Hát, mert Johnson nem olyan jó, mint, ahogy te látod. Én egy picit jobban ismerem, és félek, hogy megbánt, hogy csalódást okoz neked.
- Ó! A volt barátom nem akarja, hogy a mostani csalódást okozzon, ajjaj!
- Azt hiszed féltékeny vagyok? - kérdezte vigyorogva.
- Biztosra veszem! - mondtam, mire elkomolyodva megrántotta a vállát, és a szemembe nézett.
- Miért kellene féltékenynek lennem? Helyettem egy tuskó sráccal jársz, akit nem is szeretsz.
- Honnan veszed, hogy nem szeretem? Igenis szeretem! - mondtam, pedig nem voltam meggyőződve ennek az állításnak az igazságtartalmával.
- Néhány hete, még engem szerettél – mondta szemrehányó hangon, majd felállt. Azt hiszem most esett le, miről beszélt. Felsóhajtottam, és én is felálltam.
- Miért most? - kérdeztem elkeseredetten. Visszanézett. - Miért nem pár hete?
- Nem tudom – mondta. - Az mondják, hogy amíg az ember nem veszít el valamit, addig nem tudja, milyen fontos volt az számára.
- Jaj, James – sóhajtottam, mire rám mosolygott.
- Nem fogak se zavarni, se zaklatni – mondta, majd kiment. Csakhogy, engem már a gondolat is zavart.

Jamie-vel délután találkoztam, megcsókoltam, de valahogy több most nem jött belőlem. Aggasztott az a délelőtti beszélgetés, és ezt Jamie is észrevette.
- Mi baj? - kérdezte. Megrántottam a vállam. Pont neki fogom elmondani, hogy mi a bajom? Vagyis, hát... miért ne, végül is a kapcsolatok bizalomra épülnek, nem?
- Hát, semmi. Megrázó dologra jöttem rá – mondtam, és elhallgattam. Átölelt, majd elmosolyodott. Adott egy csókot, és sétálni mentünk. Ezt gyorsan be is fejeztük, mivel megláttam Lanát könnyező szemmel a folyosón rohanni. Elköszöntem Jamie-től, majd barátnőm után rohantam. A klubhelyiségbe rohant, majd fel a hálóba. Én megtorpantam félúton, mivel a dühöngő Jennyvel kerültem szembe. Ennyit a rózsaszín felhőkről!
- Jenny mi a baj? - kérdeztem.
- Sirius, egy szemét, tahó... - összerázkódott. - Utálom! Hagyjál! - azzal kirohant. Az említett fiú a földön ült az arcát a tenyerébe temetve. Leültem mellé.
- Mi történt?
- Ismered Zita Angot? - kérdezte felnézve.
- Igen, egy hugrabugos lány, eléggé rámenős.
- Lesmárolt, és Jenny látta. De azt nem, hogy, én nem akartam. - Elkezdtem nevetni. Valaki lesmárolja Sirius Blacket akarata ellenére, kicsit röhejesnek hangzik. Megveregettem a vállát.
- Majd beszélek Jennyvel, de először Lana jön.
- Kösz, Lily... - mondta, majd felállt, és felment. Felálltam, hogy megnézzem Lanát, mikor Remus toppant be sápadt arccal, szomorú tekintettel, rosszabbul nézett ki, mint eddig bármikor.
- Lana?
- Vöröslő, kisírt szemekkel rohant fel az előbb a hálóba. Épp indultam volna a lelkét ápolni.
- Beszélhetek veled?
- Valami baj van köztetek? - Nemet intett. Akkor vajon mi történt? Visszaültem, ő meg mellém telepedett.
- Úgy éreztem, hogy én, meg Lana, már vagyunk olyan, jó viszonyban, hogy megosszam vele életem legnagyobb titkát. De úgy tűnik, ez nem jött össze...
- Elmondod? - kérdeztem.
- Félek, hogy te is hasonlóan reagálnál rá – mondta. Ekkor lépett be James, majd ránk nézett, és odajött hozzánk.
- És, ha megígérem, hogy nem reagálok rá így? - kérdeztem. Remus rám nézett, majd felsóhajtott.
- Vérfarkas vagyok – mondta. Először fel sem fogtam. James aggódva nézett barátára. Úgy tűnik, ő már tudja. Nagy levegőt Lily, megígérted! Beszív, kifúj! Beszív, kifúj!
- Mi... mi... mióta? - kérdeztem dadogva.
- Kisgyermek korom óta – válaszolt.
- Dumbledore különleges körülmények között, de engedélyezte, hogy idejárjon – válaszolt James a ki nem mondott kérdésemre. Hát nem csoda, hagy Lana kiborult. Nem minden nap derül ki a pasinkról, hogy vérfarkas.
- Különleges körülmények?
- Teliholdas estéken nem vagyok a Roxfortban – válaszolt, majd rám mosolygott.
- Tehát ez lenne a teliholdas nap, mi? - néztem Jamesre. Érdekes, egész gyorsan elfogadtam, hogy vérfarkas. Nem James, hanem Remus...
- Hát, igen – mondta halkan. Tehát nem, valami még van a háttérben.
- Beszélek Lanával, mihelyt beszéltem Jennyvel... Áh! Peternek nincs semmi gondja? Semmi, ami a szívét nyomja? Ha már itt vagyok! Most minden tekergő kiöntheti nekem a szívét... - Elkezdtek nevetni. - Mennyi gond van veletek fiúk!