Hogy hogyan is történt? Egy szép májusi szombat délután, amikor már csak két hét volt az első RAVASZ-ig, Sirius-szal beszélgetve a klubhelyiségbe tartottunk a könyvtárból. Mióta Jenny szakított vele, azóta egészen jól megértjük egymást. Mondhatni ő is jó barátom lett, amit régebben el sem tudtam volna képzelni. Hát igen, az emberek változnak. A folyosón jövet arra kért meg, hogy ha rá tudom venni magam, beszéljek Jennyvel, és kérdezzem meg, hogy nem lehetne, hogy mégis összejönne vele újra. Épp megígértem volna neki, mikor megtorpantam a folyosón. Black ugyanígy tett mellettem, mivel amit láttunk, az végképp semmissé tette a „Persze, majd beszélek vele” mondatomat, ugyanis előttünk Jamie és Jenny, egymás karjaiban, szenvedélyesen csókolóztak. Istenem, legalább titokban tennék! A szívem és a gyomrom golflabda méretűvé zsugorodott össze, alig kaptam levegőt, és a szemem is kezdett homályosodni a könnyektől. De ha jól sejtem, Siriusban is összetörhetett valami, talán a szíve...
- Johnson! - kiáltott rá. A párocska hirtelen szétrebbent, Jamie pedig rám nézett.
- Lily...! - Megfordultam, majd elkezdtem rohanni. Ő pedig utánam rohant. - Lily, várj, félreérted! - kiabált utánam. Na jó, néha tényleg eléggé naiv vagyok, de ne mondjátok nekem, hogy ezt félreérthetem! Lelassítottam az egyik kanyar után, majd a falnak dőltem. Tudtam, hogy Jamie lemaradva jött utánam, aztán a folyosó végén megláttam Jamest. A pálcájával játszadozva, gondolkozva jött felém. Nem tudom mi indított rá, de odarohantam hozzá, majd sírva átöleltem. Olyannyira meghökkent, hogy elejtette a pálcáját.
- Lily! - szólt rám, de ekkor Jamie utolért engem.
- Félreérted – lihegett, mire elengedtem Jamest, majd felé fordultam. - Mit? A csókot? Vagy hogy Jenny karjaiban voltál? Ne nézz hülyének! - Azzal visszabújtam a másik fiú karjaiba. Az olyan biztonságosnak tűnt. - Ne szólj többet hozzám, ne gyere a közelembe – szipogtam. James izma megfeszült. Éreztem, mivel a karjaiba kapaszkodtam. Tudtam, hogy ha nem ölelném át, akkor már rég nekiugrott volna Jamie-nek, de így, hogy a pálcája nem volt nála, én meg ott zokogtam, nem tett semmit, csak gyilkos tekintettel nézett rá. Nem szeretnék Jamie-ként összefutni vele valahol.
- Jobb lesz, ha eltűnsz, mielőtt Sirius ideér – morogta. A fiú felsóhajtott, majd tovább ment, pont mikor az említett személy feltűnt a folyosón. Az arca nem árult el semmi érzelmet, de én láttam, hogy szeme könnytől csillog. James nyugtatóan megsimogatta a hátam, majd a barátjára nézett. - Jól vagy?
- Túlélem – mondta halkan, majd elindultunk a klubhelyiségbe.

Hogy ezek után mit tettünk Sirius-szal? Hát nagyjából semmit. Ekkor kaptam meg életem első trollját átváltoztatástanból, vesztettem prefektus és iskolaelső létemre pontokat órákon. Ezt a mardekárosok nagyon élvezték, viszont a tanároknak is hamar feltűnt, hogy valami nincs rendben velünk. Hát igen, mind a kettőnknek összetört a szíve, ezen nem lehet segíteni. Egy héttel a vizsgák előtt a barátaink megelégelték ezt az állapotot nálunk, és nekikezdtek kibillenteni minket ebből. Egy kellemes péntek délután kezdődött, amikor Sirius-szal a kanapén ültünk, és úgy tettünk, mintha tanulnánk. Amúgy meg nem érdekelt minket semmi. Egyszerűen egy hét alatt nem tudtam kiheverni, amit Jamie tett... Bár James megmondta, hogy nem kellene benne bíznom, de mikor hallgattam én Jamesre? Most tessék, ez jobban fájt, mint a kviddicses eset. Sirius se nézett ki jobban. Benne is most tudatosult igazán, hogy Jenny sosem változik meg. Olyan lesz, amilyennek az utóbbi napokban megismertük. Különben ezen a napon kellett leadni, hova akarunk továbbmenni. De ezt sem csináltuk meg. Így visszagondolva, jó, hogy Lana és James tudta, hogy mik a terveink, és kitöltötték nekünk a papírt, majd aláíratták velünk, és odaadták McGalagonynak. Szerintem itt sokalltak be.
- Rendben. Lana, Remus ti foglalkoztok Siriusszal. Nincs se engedmény, semmi. Egy hét van a vizsgákig.
- Oké! - Hátranéztem. A négy jó barátom állt ott. James, Lana, Remus és Peter. A középső kettő odajött hozzám, majd elrángatták onnan a sorstársamat. Ezek után James valamit még mondott Peternek, aki vidáman bólintott, majd odább állt. Ezek után a fiú odajött hozzám, és leült velem szembe. Újra elkezdtem bámulni a tüzet.
- Rendben, Lily. Ideje, hogy készülj a vizsgákra.
- Nem érdekel! - mondtam, majd be is csuktam a könyvet. Komolyan nem érdekelt. Letérdelt elém, istenem, ha most megkérné a kezem, igent mondanék... Haj...
- Lily, nézz a szemebe! - mondta. Megtettem. Gyönyörű szemei vannak, olyan csábítóak... és olyan sármos mosolya van, olyan jóképű... Mi történne, ha most lesmárolnám?
- Szép szemeid vannak – mondtam álmodozó hangon, mire zavarba jött, és elfelejtette mit akart mondani. Felállt, és leült mellém.
- Most tanulni fogunk – mondta határozott hangon.
- Inkább csókolj meg! - ajánlottam fel flegmán, mire az égre emelte a szemét.
- Lily! Érzelmileg a padlón vagy, de ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnod mindent! Gyerünk, nyisd ki a könyved a 254. oldalon! - szólt rám, olyan hangon, hogy kénytelen voltam megtenni. Ekkor kezdődött a tanulás. Végül is csak egy hét ismétléssel vagyok lemaradva.

Ez egész héten így ment. Remusék saját tanulásuktól elvéve az időt minket hajtottak, jóformán mást se csináltunk Sirius-szal, mint órákra jártunk, házi írtunk, tanultunk, így mire eljutottunk a RAVASZ-okig, ugyanott tartottunk, mint a többiek. Vasárnap reggel, egy nappal az első vizsga előtt a kanapén ébredtem fel, James karjaiban. De ez nem is lepett meg, mivel majdnem hajnali kettőig tanultunk együtt, és se kedvem, se erőm nem volt arra, hogy felmenjek, így ott aludtam el. Igazából az egész héten most gondolkoztam el azon, hogy mennyit köszönhetek a barátaimnak. Nem mintha nem fájt volna azóta is, amit Jamie velem művelt, de nem ér meg annyit, hogy teljesen kibukjak miatta. Ennyire én sem szerettem őt.
- Szánalmas vagyok – mondtam.
- Miért? - Kissé megijedtem. Nem tudtam, hogy ébren van.
- Az egész miatt – mondtam. - Úgy viselkedtem, mint amilyen sose akartam lenni. Egy hisztis libaként. Jézusom, holnap vizsgák, és én semmit nem vettem komolyan! Istenem, mi lesz, ha nem tudok eleget?
- Isten hozott! - Elmosolyodtam, és felültem. Ekkor Sirius jött le, arcán mosoly volt, amit az utóbbi időben nem lehet látni.
- Izgulsz, Lily? Szerintem nem kell, hála Jamesnek, Remusnak és Lanának, simán letesszük a vizsgákat! Főleg, amilyen tehetségesek vagyunk!
- Téged is Isten hozott, Tapmancs! - mondta James. Ekkor jött le Jenny. Mikor ő megjelent, a társaság elhallgatott. Nem nézett senkire, már egy jó ideje nem is lakott velünk egy szobában. Sirius mosolyogva figyelte, ahogy kiment, majd ahogy eltűnt, a levegőbe bokszolt.
- Vége! - mondta. - Isteni érzés!
- Gratulálok. Na jó, menjünk le reggelizni, aztán nézzük át az átváltozástant – ajánlotta fel a leérkező Remus, akibe Lana mosolyogva karolt bele. Úgy irigylem őket. Megtalálták egymást, és olyan aranyosak. Felálltam, majd fogtam az átváltozástan könyvemet, és úgy mentem le reggelizni. A nagyterem ajtajában viszont Johnson állított meg minket.
- Lily, beszélhetnénk?
- Neked csak Evans vagyok, és kopj le! - azzal ott hagytam. James vidám mosollyal hallgatott. Igen, Lily Evans visszatért, teljes prefektusi, iskolaelső, stréber mivoltában.
- Gratulálok! - mondta Sirius. - Így kell ezt! - Aznap tanultunk, másnap pedig belevetettük magunkat a vizsgákba.

- Jézusom! - sikított fel valaki a szobában. Felültem, majd a mellettem fekvő Alice-ra néztem.
- Ma vizsgázunk! - mondta Lana nyugodt hangon, hogy megmagyarázza, miért kellett szívrohammal kezdenem a napot. Vettem néhány mély lélegzetet, majd, mivel visszaaludni úgysem tudtam volna, elmentem letusolni. Aztán felöltöztem, megcsináltam a hajam. Ezalatt a többiek is elkészültek, így együtt mehettünk le reggelizni. Az első írásbeli vizsgánk kilenckor kezdődött, így előtte még mind átbújtuk az összes könyvet, majd elindultunk vizsgázni. Átváltozástan, bűbájtan, bájitaltan, sötét varázslatok kivédése majd gyógynövénytan. Ez volt az első hét. Ebből én mind vizsgáztam. Ezek után a Tekergők két tagja és Alice kifújta magát. Nekik nem volt több vizsgájuk. Nekem viszont volt. Jövő héten LLG-vel kezdtünk, majd számmisztika, ezek után mugliismeret és jóslástan volt, ami engem nem érintett, az előző kettővel ellentétben, így tanultam az utolsó vizsgámra: rúnaismeretre. Ezen a héten szombaton is volt egy vizsga: mágiaismeret, de ebből sem vizsgáztam. Vasárnap már minden végzős felszabadultan beszélgetett, hogy mi, hogy sikerült neki.
- Annyira félek! - mondtam.
- Miért? - kérdezte James, majd átkarolta a derekam. Hoppá, most, hogy vége a vizsgáknak, akar valamit tőlem? Akarhat, megengedem...
- Attól tartok, egy fordítási hibát ejtettem a rúnaismeretnél – elmosolyodott. Úristen, micsoda mosolya van! Elengedte a derekam. Na! Akkor most mi van?!
- Biztos, hogy felvesznek. Dumbledore-ral beszéltem nem rég, szerinte már holnap megkapjuk a leveleket. De az eredményeket csak a nyáron, szokásosan.
- Nekem már nyolc, hogy milyenek lettek a vizsgáim, ha felvettek – nevettem, majd felmentünk a klubhelyiségbe.

Este a tükör előtt ültem, és magamat néztem, pontosabban a nyakamban lógó nyakláncot. Óvatosan megfogtam, majd meghúztam. Elkezdtem nevetni. A két szív nem engedett. Ez azt jelenti, hogy én is szeretem őt, meg ő is engem... Istenem, holnap muszáj tennünk valamit! Szedd össze magad, Lily, ne légy egy gyáva nyúl! Visszarejtettem a nyakláncot a pizsamámba, majd lefeküdtem. Azon az éjjelen egy fekete, kócos hajú, szemüveges fiúval álmodtam, és Lanáék szerint mosolyogtam álmomban.

Másnap eléggé későn ébredtem fel. Persze június van, hamarosan hazamegyünk, amint minden évfolyam levizsgázott az ötödik és a hetedik évfolyamon kívül. Nekünk már semmi dolgunk, így mind majdnem tizenegykor keltünk fel. A nagyteremben már az ebédhez gyülekeztek a diákok. Dumbledore Lumpsluck-kal beszélgetett, majd elmosolyodott, mikor meglátta a mi kis fáradt csapatunkat. Leültünk az asztalhoz, majd megebédeltünk.
- Mi lenne, ha ezek után lekéredzkednénk Roxmortsba? - kérdezte Lana. Ez egy tök jó ötlet!
- Tényleg, még ezen a héten a kisebbek vizsgáznak, nem? Nyugodtan megtehetjük – bekaptam az utolsó falat ebédemet is, majd a mellettem ülő Jamesre néztem, aki szintén rám nézett, és elmosolyodott. Csak nem ugyanarra gondoltunk? Roxmorts tökéletes hely, hogy végre összejöjjünk!
- Szerintem is jó ötlet – mondta aztán a szemembe nézve. A többiek meg minket néztek, somolyogva. Fogadni mernék, hogy ők is csak erre várnak már mióta! Felálltam, a többiek meg követték a példámat. Épp oda akartam menni az igazgatóhoz, mikor baglyok szálltak be a nagyterembe, és mind a kezünkbe ejtett egy-egy borítékot, amin az aurorképző neve szerepelt, ahova tovább akartam menni. Remegő kézzel, lassan nyitottam ki. Mielőtt kivehettem volna, Remus és Lana mosolyogva összeölelkeztek.
- Felvettek minket! - mondták. A következő Sirius volt, aki ugrott is egy nagyot hozzá. James is elolvasta az övét, majd elmosolyodott. Őt is felvették. Kihúztam a borítékot, majd elolvastam.
- Felvettek! - kiáltottam fel, majd James nyakába ugrottam. Ő meg hagyta. Még szép, miért akadályozta volna meg. Olyannyira hagyta, hogy meg is csókolt. De ilyen csókot azóta sem kaptam tőle. Szerelmes volt, szenvedélyes, mégis gyengéd, de követelőző, olyan tökéletes csók.
- Hu! - mondtam nagy levegőt véve.
- Valami baj van? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Nem, csak azt hiszem, erre a csókra vártam egész életemben. - Erre magához húzott és átölelt. Nem engedett el, én sem őt.