Spanyolország! Álmaim tengerpartja. Az utazásra nem érdemes szót fecsérelni. Egy normális, gondoktól mentes repülőút volt. Nem volt vihar, nem veszett el a csomagunk, nem térítették el a gépet, és még üzemanyag is volt elég, így másnap délben már Madrid repülőterére tehettük le a lábunkat. Petuniával összevigyorogtunk. Kezdődhet a nyár! A fehér vállpántos pólómat alul megcsomóztam, majd leporoltam a rövid farmer nadrágomat. Nem akartam pasizni, de azért jól akarok kinézni. Madridban csak két órát maradtunk, miután kiderült, hogy a nekünk lefoglalt szobában laknak, és nincs másik szobája a hotelnek. Oké, tudom, semmi nem lehet tökéletes. Apa, aki tud spanyolul, telefonált a másik szállásunkhoz, dél-Spanyolországba, Sevilla környékére, ahová csak a jövőhéten kellett volna mennünk, majd erre a hétre is lefoglalta a szobákat. Mázlink volt. A váltás tökéletesen sikerült. Az amúgy is olcsóbb, mint a hotel. Pénzmegtakarítás. Akkor vissza a reptérrel, majd újra repülőre ültünk, így délután öt órakor már a hasamat süttethettem a Földközi-tenger szomszédságában. Aznap nem sokat barnultam, de legalább nyugodt szívvel tértünk nyugovóra...

- Hola, eres mucho bello! - térdelt le mellém valaki, másnap, miközben napoztam. Szórakozottan felültem.
- Nem beszélek spanyolul – mondtam. Az ismeretlen spanyol megszólaló egy fekete hajú, magas, jóképű, bronz barna, húsz év körüli srác volt.
- Az mondta, hogy nagyon szép vagy – szólalt meg egy lágy hang, majd egy fekete hajú lány lépett mellém.
- Gracias – válaszoltam a fiúnak, majd felálltam. - Köszönöm a fordítást.
- Szívesen. Amúgy Amelia Sinclair vagyok.
- Lily Evans – nyújtottam neki kezet, amit el is fogadott. - Te is nyaraló vagy?
- Igen, de nem külföldi. Madridban élek, de angol származású vagyok. Tizenegy éves korom óta lakom Spanyolországban. Amúgy ő Rodrigo Martinez – mutatta be a srácot. - Két napja ismerem. Eléggé rámenős, igazi macho.
- De ügyesen bókol, még ha az ember nem is tud spanyolul.
- Igen, ez igaz – mondta Amelia, majd pár szóval elküldte a fiút. - Kicsit idegesítő, de nem vészes.
- Hát, csak rám ne tapadjon. Idén nyáron nincs pasizás – mondtam nevetve.
- Ajjaj, csak nem egy pasi van a háttérben?
- De, méghozzá a világ legaranyosabb, legjóképűbb, leghelyesebb pasija!
- Áh, értem. A nagy szerelem.
- Igen, az. És te? Neked nincs senkid? - kérdeztem, ha már így belemerültünk a beszélgetésbe.
- Jelenleg nincs. Élvezem Rodrigo bókjait, de nem hiszem, hogy túl komoly lenne. Különben én is boszorkány vagyok.
- Is? - kérdeztem mosolyogva.
- A pálcád... khm
- Ó! - néztem. Tényleg nálam volt, egy rejtett helyen a strandköpeny alatt. - Hoppá.
- Ne aggódj! Mondom, én is boszorkány vagyok. Aranyvérű. Amikor kiderült, hogy felvettek volna a Roxfortba, akkor már apának megvolt a munkája. Csak ide kellett utaznunk. Kár lett volna érte. Ma a király tanácsadója.
- Király?
- A mugli király. Tudod, itt nem úgy zajlanak a dolgok, mint Angliában. Itt a királyi családban is születtek varázslók és boszorkányok, így a király személyesíti meg azt, aki nálatok a mágiaügyi miniszter. Még akkor is, ha mugli, mint jelen helyzetben. Különben az mostani király unokahúga varázsló. Én tanítom szeptemberig, csak most szabadságon vagyok.
- Ez nagyon érdekes! Mesélj még! - kértem mosolyogva. Leültünk a partra.
- Apa a király varázsügyi tanácsadója. A ranglétra következő helye, a király után. Mi is a királyi családdal lakunk Madridban. Kényelmes, és sok lehetőséget ad. Jövőre Londonban fogok tovább tanulni, egy aurorképzőben a testvéremmel.
- Hány testvéred van?
- Kettő. Egy ikerbátyám, és egy bátyám. Daniel és Karl. Karl diplomáciát tanul, ő fogja átvenni majd apa helyét. Mi meg tanulunk. Majd bemutatlak Danielnek, ő is itt van. De most te mesélj magadról!
- Mit meséljek? A Roxfortban tanultam, és szeptemberben aurorképzőbe fogok továbbmenni. Amúgy mugliszármazású vagyok. Van egy idegesítő húgom, akivel most éppen bírjuk egymást, meg egy barátom, akivel megszenvedtünk, hogy szeressük egymást. Mind a ketten.
- És jó tanuló vagy?
- Iskolaelső voltam hetedikben – mondtam elvörösödve.
- Az jó. Én is – mondta, majd felállt. - Úszunk egyet? - Bólintottam.

Van egy új barátom. A délután folyamán még kiderült az is, hogy egy aurorképzőbe fogunk járni. Király! Úgy is kicsit hiányzik Lanán kívül egy másik barátnő. Lana... Elfelejtettem írni Jamesnek! Délután megírtam a levelet, majd megkértem Ameliát, hogy segítsen elküldeni. Remélem megkapja valahol Olaszországban. Aztán elköszönt, és elment. Dolga volt. Miután megnéztük Sevillát, én azt a kis falut fedeztem fel magamnak, ahol a szállásunk volt. Kedves kis település volt, sok mosolygós emberrel, csak egyet sem ismertem. Egyszer még találkoztam Rodrigoval, aki azt ismételgette, hogy milyen szép vagyok, aztán lekopott. Bementem egy-két boltba, majd a Ameliától tanult pár spanyol szóval próbáltam megértetni magam. Hogy miért nem találtak még ki nyelv-varázslatot?!
- Uno! - mondtam a boltosnak. - Uno... pan – mutattam a kenyérre. Vigyorogva bólintott, majd odaadta.
- Siete pesetas, senorita! - Hu, siete... Hét, igen, hét pezeta. Kifizettem, elköszöntem, majd kiléptem a kenyérrel a boltból, és telibe is trafáltam valakit az ajtóval. - Jaj, sajnálom, lo sietno, izé... - Felsegítettem a földről. Elmosolyodott.
- Semmi baj. - Na, már most. Akit felsegítettem a földről, az egy fekete hajú, magas, istenien jó képű (nem annyira, mint James, de közel jár) fiatalember volt. Ráadásul az a mosoly... - Tényleg jól vagyok - mondta, majd rám nézett, és elhallgatott.
- Nem figyeltem oda – mondtam sajnálkozva.
- Túlélem. Daniel Sinclair vagyok.
- Ó! Amelia testvére?! - kérdeztem megdöbbenve, most, hogy így nézem. Igen, nagy a hasonlóság.
- Ismeri a húgom? - kérdezte.
- Összebarátkozunk a tengerparton – válaszoltam. Elengedte a kezem, amit azért fogott, hogy meg tudjon állni. - Amúgy Lily vagyok. Lily Evans.
- Örülök, hogy találkoztunk, remélem még fogunk. – Azzal tovább állt. Muszáj idehívnom Jamest, mielőtt olyat teszek, amit nagyon megbánnék. Lily! Hűséges vagy, Jamest szereted, különben is sokkal jobban néz ki, mint Daniel. Még a mosolya is szebb, ráadásul szeret, csak téged, és... és most Olaszországban van. Felsóhajtottam majd visszamentem a szállásra.