Úgy körülbelül tíz perc zokogás után végre meg tudtam szólalni, és lassan elmondtam Jamesnek, miért borultam ki.
- Megölöm... előbb Siriust, aztán Rosh-t! - sziszegte. Megtöröltem a szemeim, majd rámosolyogtam. Legalábbis megpróbáltam.
- Akkor az Azkabanba zárnak.
- De legalább halott lesz az a kis...! Na jó, de egyszer ugye megátkozhatom?
- Mivel?
- Nem mindegy?
- Nem – mondtam. Hu! Kezdek újra kicsit túlzásba esni. - Inkább máshogy kellene vele kiszúrni, ha megátkozod, másnap már úgyis semmi baja nem lenne.
- Gondolod? - kérdezte villogó szemmel. Átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam. Gondoltam, ez lenyugtatja. Lenyugtatta, de csak egy kicsit.
- Nem átkozhatod meg nagyon, mert kicsapnak. Az meg nekünk megint nem jó. Különben Siriust miért is akarod megölni?
- Nekünk az mondta, hogy a vacsorára megy. De ha nem ott volt, akkor merre volt? Ha ott lett volna, vigyázhatott volna rád.
- Nem a testőröm. Nem kellett volna, de jól esett volna, ha ő is ott van. Az kicsit megnyugtatóbb lett volna.
- Na jó, mégis mit tegyek Rosh-sal? Ha jól étettem, adtál neki egy szép nagy pofont.
- Behúztam neki egyet – pontosítottam. James duzzogva átölelt.
- Akkor meg egy átok igazán ráférne!
- Nem, majd kitalálok valamit, majd... Addig, ha lehet ne öld meg! Kérlek! Sokkal több kínt akarok neki okozni ennél. És most inkább ésszel, mint átokkal.
- Jól van, majd rábízom magam Remusra. - Elmosolyodtam, és megcsókoltam.
- Köszi...
- Jó, de én leszek az első, akit értesítesz, ha mégis megölhetővé válik... - Erre elkezdtem nevetni, majd átöleltem. Nem válaszoltam, hanem hallgattam a szívverését. Megnyugtató volt.

Mivelhogy késő is volt, meg fáradt is voltam a sírástól meg a sétától, elaludtam a karjaiban. Ott is ébredtem fel. Be sem voltunk takarva, csak egymás karjaiban aludtunk. Felültem, majd kinyújtóztam. A francba, nem túl jó dolog ilyen ruhában aludni. Valami motoszkált mögöttem, majd valaki elkapta a derekam, és visszahúzott az ágyra.
- Nem szökünk... - mondta, majd visszafeküdt aludni, persze úgy, hogy én ne kelhessek fel. Óvatosan lefejtettem a kezét magamról, majd arcon csókoltam.
- Muszáj hazamennem, Mia és Lana már biztos aggódnak miattam. Különben is, holnap már újra suli és... - Durcásan felült, és feltette a szemüvegét. Megcsókoltam. - Szép napot!
- Neked is – mondta, majd visszadőlt aludni. Hazamentem.
Mikor hazaértem, Lana és Mia akkor léptek ki szobáikból. Rám néztek csodálkozva, majd az órára.
- Te hol voltál? - kérdezte Lana.
- A fiúknál – vigyorogtam.
- Egész este?
- Aha – válaszoltam, majd a tekintetük kereszttüzében bementem a szobámba. Letusoltam, felvettem egy kényelmesebb ruhát, és kimentem reggelizni.
- És milyen volt?
- Jót aludtam – válaszoltam.
- Nem az alvás! - csattant fel türelmetlenül Mia.
- Hát?
- Tudod te azt jól! - dobolt az asztalon Lana.
- Olyan nem történt – válaszoltam. De azért elmeséltem a vacsorai dolgot. -... és elaludtam a karjaiban. Ennyi.
- Úristen. Hogy lehetne megbosszulni ezt? - Lana szeme felcsillant.
- Én tudom! De be kell avatnunk a fiúkat, nehogy félreértsenek valamit!
- Már rosszul hangzik – mondtam.
- Ne aggódj, inkább hallgasd... - Azzal elmondta. Nem rossz, de ebbe tényleg be kell avatni a fiúkat!

Másnap reggel bele is kezdtünk a tervebe. Serenity kissé harapós hangulatban állt a bejáratnál. Azt hiszem, ő is kell.
- Szia Ser!
- Szia Lil – köszönt. - Sirius?
- Nemsokára jön, figyelj, segítenél nekem? - Két percet szántam rá, hogy elmondjam neki a tervet, a végén már úgy kacagott, hogy alig tudott bólintani.
- Mindent megkaptok. Benne vagyok! Hú! Azt hiszem, még az idő is elég jó lesz, és ajánlanám nektek a... - Elővett egy papírt, és leírta a címet. - Ilyenkor szokott jönni még egy utolsó nyári meleghullám, mielőtt igazi ősz lenne. Használjátok ki.
- Köszi! - Ekkor megérkeztek Jamesék. Serenity és Sirius beszélgetve leléptek, míg Mia kissé elkeseredve ment be. Szegény, ez a Siriusos dolog nem jön be neki.
- Na? - kérdezte James.
- Minden rendben. Van egy hely, lesz jó idő. Vagyunk hárman lányok, csak ne felejtsétek el megszervezni a nézőközönséget!
- Á, az meglesz! Összeszedjük Tapmanccsal meg Holdsáppal.
- Oké... no lám, ott jön a mi kis áldozatunk – James izmai megfeszültek, de nem szólt egy szót sem. Rosh kissé félve ment el mellettünk. Összenéztem a lányokkal, akik rám vigyorogtak, majd mi is bementünk.

Direkt megvártam, míg Rosh leül, majd mellé ültem. Álcázástannal kezdtünk, és a tanár még egy elméleti dolgot mutatott.
- Sajnálom, hogy behúztam neked, remélem, nem lilult be nagyon.
- Hát... - nyögte.
- Tényleg ne haragudj, csak megijedtem, tudod én még... én, hát, még sose... - Rám mosolygott, én meg vissza rá. Ezt azért tudtam megcsinálni, mert a szemem előtt lebegett a bosszú végeredménye. - A barátnőimmel el akarunk menni hétvégén fürödni. Ha gondolod, te is jöhetnél, és akkor talán...
- És Potter? - kérdezte.
- Nem kell hogy tudja – mosolyodtam el.
- Hát, rendben.
- Különben, Lanának és Ameliának is nagyon tetszel.
- Is? - kissé ijedten a szám elé kaptam a kezem, mint aki óriási bakit vétett. Közben magamban mulattam. Elvigyorodott.
- Mikor találkozunk?
- Szombaton – fogtam egy cetlit, majd leírtam a címet. - Gondolom, ismered ezt a partszakaszt, nincs olyan nagyon messze. Reggel korán gyere. Mondjuk... - gondolkoztam egy picit. - Nyolcra!
- Oké, ott leszek! - mondta fellelkesülve. - Alig várom már azt a szombatot!

Délután Siriuséknál tanultam, miközben elmeséltem a fejleményeket a csajoknak, akik jót nevettek.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondtad neki! - füstölgött James. Rámosolyogtam, és megpusziltam az arcát.
- Nem gondoltam komolyan.
- De akkor is... - morgott. Átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam.
- Nyugi, szombaton olyat kap, hogy megemlegeti! Csak tegyétek, ami a dolgotok. - Sóhajtva bólintott.