4.

Csak sex…

-         Mi ez a lehangoltság? – lépet be vidáman Carmen, a kérdést Lilynek címezve.

-         Neked is szia. – morogta.

-         Mi van veled? – hökkent meg. – Hol van az a csaj, akitől az egész iskola retteget?

-         Semmi, sincs! – túrt bele a hajába, miközben tovább jegyzetelt.

-         Tudom már, mi kell neked! – kiáltott fel. Itt léptek be a fiúk.

-         Kávé? – nézet fel Lily. Megjegyzéséért egy fintor volt a jutalom.

A fiúk egy elég nehéz bevetésről jöttek vissza. Remusnak megsérült a karja, de semmi komolyabb baja nem lett.

- Na, hogy ment? – rohant oda Lupinhoz Marí. – Ezt be kell kötni. – csóválta meg a fejét.

- Hat dutyiban, egy meglógott, egy pedig a Mongolban. – összegezte James.

- Egész jó arány. – mosolygott Anna. Most büszke magára, hisz ő volt a fő stratégosza ennek az akciónak.

- Egy így is meglógott. – húzta el a száját Lily. Neki ebben a pillanatban a 200%-os teljesítmény sem lett volna elég. Túl feszült volt ahhoz, hogy akárcsak ennyi hibát elnézzen.

- Szerintem neked egy jó kis dugás hiányzik. – csóválta a fejét Carmen.

- Na, de Carmen! – háborodott fel Lily a szókimondáson.

A fiúk szájtátva csodálkoztak a két nőn. Még Anna elpirult és Maríval együtt hátrébb húzódott.

- Pedig, így van. Felnőttek vagyunk, nem pedig tizenéves szende szüzek, Ez alól csak Anna kivétel. – adta elő előadását egyre nagyobb hévvel. – Meg tudod mondani, mikor keféltek meg utoljára, úgy igaziból? – nézett rá kérdően. – Mert, ahogy én téged ismerlek, te nem mész bele egy, egy estés kalandba…

- Igaz, mert nem vagyok te. – csattant fel, de ez az apróság nem zavarta meg a másik nőt.

- Ebből következik, hogy az utolsó pasid Kevin volt, akivel lassan négy hónapja szakítottál.

- Ez magán ügy. – szólt hűvös nyugalommal, de szemei szikráztak. Bár, büszke volt barátnője hihetetlen eszmefuttatásán.

- Nem az, ha a munkád rovására megy. – nézett komolyan a szemében. Ebben a pillanatban jött rá, hogy miért is gyűlölte évekig a nőt, és miért barátnője most.

- Eddig tudtommal, a munkámmal semmi gond nem volt. – emelte meg a hangját.

- De a munka morálodról ugyanez nem mondható el. – fűzte tovább. – Igaz James?

Ebben a pillanatban minden szempár Jamesre szegeződött.

-         Engem ebbe ne keverjetek bele. – tartotta fel a kezét.

-         Te vagy a főnök, te vagy a felelős a munkáért és a…

-         Nem vagyok hajlandó beleavatkozni a vitátokba! – zárta le a témát. – Ezen kívül Lily a feletessed. – állt mégis Lily mellé, de nem túl feltűnően.

-         Értem. – bólintott Carmen.

-         Óóó… a francba! Hol lehet? – nézte át, már hatodjára az aktákat. – Pedig késszen kell lennem, azzal a rohadt jelentéssel holnapra! Hol a pokolban lehet? – túrta fel még egyszer az íróasztalokat Lily. – Lehet, hogy James ezt is elvitte, azokkal amiket át kell néznie és aláírnia? – gondolkodott magában. Rápillantott az órájára. – Nem sokára nyolc. – sóhajtott. – Hát, remélem nincs nála csaj, mert az elég ciki lenne.

Elhopponált a James lakásához közeli kis utcába. James nagyon jó környéken élt, sajnos, mert a közvilágítás tökéletes, ezért kénytelen volt, jó néhány utcával arrébb hopponálni, és egy KIS esti sétát tenni London egyik legpatinásabb negyedében. Néhány perces séta után megérkezett James lakásához. Szerencsére a nagykapu sem volt zárva, ilyen környéken minek, hisz kinek jutna eszében akár egy kavicsot is ellopni. Felszaladt a lépcsőkön és megállt az ajtaja előtt.

Mindig is csodálkozott rajta, hogy miért nem költözött el innen.

Nagy levegőt vett és bekopogott. Még gyorsan átgondolta, mit akar mondani, mielőtt a férfi kinyitotta az ajtót.

-         Szia. Bocs, hogy ilyenkor zavarlak, de szerintem nálad lehet egy akta, ami most nagyon kellene. – mondta, olyan gyorsan, hogy csoda, hogy a férfi elsőnek megértette, bár van benne gyakorlata.

-         Jó, persze megnézem. – hátat fordított és elindult befelé. – Te nem akarsz bejönni? – nézett hátra, a még mindig nyitott ajtóban álldogáló nőre.

-         Nem akarok zavarni. – motyogta. – Meg, lehet, hogy vendéged van. – magyarázta.

-         Rajtad kívül, nincs. Gyere be, egyáltalán nem zavarsz. – intett.

A nő zavartan belépet az előszobába és becsukta maga után az ajtó. Furcsa érzése volt, mikor utoljára itt volt egy veszekedés közepén hagyta el ugyan ezt a lakást.

- Melyik aktáról is van szó? – kiáltott ki a nappaliból a férfi.

- A Norton – ügyösről. – jelent meg az ajtóban a nő.

- Itt van… valahol. – nézett szét a szobában, ahol elég kaotikus volt a helyzet. Mindenhol akták és jegyzetek hevertek. – Nem kérsz addig is egy kávét? – vakarta meg a fejét, amitől még kócosabb lett a haja.

- Te hozol nekem kávét, én addig próbálom megkeresni az aktát. – mosolygott.

- Inkább elmegyünk, iszunk egy kávét, és utána megkeressük azt az aktát.

- De le kell adnunk a másik csoportnak. – szólt kétségbeesetten.

- Frank folyamatosan késik, most ő is vár majd egy kicsit. – irányította be a nőt a konyhába.

- A bosszú csúnya dolog. – ült le az egyik székre.

- Ez nem bosszú, csak egyszerű magyarázkodás. – öntötte ki a kávét.

- A kávéd, még mindig veri az összes többit. – kortyolt bele.

- Köszönöm, tudod a sok gyakorlás. – nevettek.

- Szinte semmit sem változtál. – mondta a nő nosztalgikus mosollyal. 

- Szinte…

Elkezdtek kutatni az akták között. Fárasztó volt, főleg kilenc órakor.

-         És ezt minden nap hozod-visszed? – térdelt fel a nő, hogy kifúja magát.

-         Nem. Ennek a nagyja csak jegyzet és másolat. – nézet fel, kicsit szégyenkezve a kupi miatt. 

-         Nálam is hasonló helyzet van. – ismerte el, nevetve. – Azt hiszem ez az. – emelt fel egy aktát. – Szerinted?

A férfi a válla fölött bele nézett a lapokba.

- Igen, ez lesz az. – búgta a fülébe.

Beleszagolt a nő hajába. Erre Lily szinte kővé dermedt. James elsöpörte a nő haját, és megcsókolta a füle tövét. Lily akarata ellenére is felnyögött. Régi-régi emlékeket idézett fel. Jamesnek ezzel megadta a jelet, így tovább siklott a nyakára. Lily kezei közül kieset az akta.

-         James, - fordult vele szembe. Először csak megpuszilta a száját. – te… - a férfi megcsókolta, annyi lágyság, annyi elfojtott szenvedély volt abban az egyetlen csókban, hogy Lily már csak mechanikusan fejezte be a mondatott. – a főnököm vagy.

De eközben már a férfiról hámozta le a talárt. James könnyedén az ölébe kapta, és az egyre szenvedélyesebb csókok közt, bevitte a hálószobába. Lefektette az ágyra. Ő nem vacakolt az ing kicsi gombjaival, egyszerűen letépte. Apró csókokkal lepte el testét. A nő teste meg meg vonaglott, amitől a férfi ajkán elégedet mosoly fut át.

Furcsa tánc volt ez, ahol a résztvevők már ismert területeket fedeztek fel. Nem bírtak már gondolkodni. Kit érdekelt akkor már, hogy mi lenne észszerű, vagy mit nem lenne szabad csinálni. Mikor már csak arra vágytak,hogy egymáséi lehessenek, újra. De James egy pillanatra feltérdelt, és gyönyörködött a nő testének vonaglásában.

-         Most már ne hagyd abba! – hörögte.

Magára húzta a férfit, és ugyan azzal a lendülettel felülre került. Lassan, kínzóan lassan kezdte mozgatni a csípőjét. Sóhajok és nyögések, és egy végső csókkal elváltak. James átölelte Lilyt.

-         Úgy hiányoztál. – súgta a férfi.

Lily kinyitotta a szemét. Furcsán érezte magát. Hirtelen nem tudta hol is van. ’Így érezheti magát Carmen, a randevúi után.’ Oldalra nézet, és látta a mellette fekvő férfit, aki elégedetten mosolygott. ’Pasik.’

-         Basszus! – súgta miközben fejét belevágta a párnába, és szorosan összeszorította a szemét.

Óvatosan kibontakozott a férfi öleléséből. Még szerencse, hogy jó mélyen alszik. Amilyen halkan csak tudott kiosont az ágyból. A szoba különböző területeiről összeszedte a ruháit. Fölöltözött és mivel még volt ideje, haza hopponált. Ami nem is ártott, tekintve a ruhái állapotát.

Kicsit késet a munkából, de ebben a pillanatban ez volt a legkisebb problémája.

-         Hát, te? – nézet fel Marí.

-         Csak leadtam egy-két aktát. – ez valamilyen szinten igaz is volt. Hisz, leadta Frank Longbottomnak a Norton – ügy aktáit, csak előbb be kellett fejeznie.

Leült az asztalához, ahol egy nagy bögre kávét talált. Mellette egy cetli: ’Ezt ott hagytad.’

-         Lily… minden rendben? – dőlt az asztalához Marí.

-         Persze. – gyűrte össze a papírt és bevágta a fiókjába.

-         Ne vedd komolyan Carment. Te kiegyensúlyozott vagy, sokkal inkább, mint ő, vagy én. – mosolygott a nőre.

-         Kösz. – köhécselt.

Inkább felállt és bement az irattárba, valami adat kellett neki egy pasiról.

Valaki átölelte hátulról, és megcsókolta a füle tövét.

-         Reggel eltűntél. – mosolygott James.

-         Baromi nagy hülyeség volt, amit csináltunk. – szólt komoran.

-         Ezt, hogy érted? – hökkent meg a férfi.

-         Úgy, ahogy mondtam! – sóhajtott. – Figyelj, felnőttek vagyunk, és szükségünk volt egymásra. Csak sex…

-         Csak sex… - morogta a férfi maga elé.