6. fejezet A napló titka

Pitoné! Nem tudtam, mit tegyek. Szóljak Potteréknek, vagy sem? Végül az utóbbit választottam, és elraktam a zsebembe a naplót. Mikor vége lett a büntetőmunkának, elköszöntünk a professzortól, és megígértük, hogy többé nem teszünk ilyet (nem tudom, hogy Jameséktől hogy várhat el ilyet), aztán elindultuk a hálókörletbe. Némán mentünk a folyosón, mikor megszólalt James:

-         Lily, tényleg, kivel volt tegnap programod?

-         Semmi közöd hozzá! Amúgy - tettem hozzá - senkivel! - Itt elmosolyodtam

-         Tehát azt mondtad, hogy…

-         Jaj, James, ne higgy el mindent, amit hallasz!

Itt már nem bírtam ki, elröhögtem magam, mikor ránéztem a fejére. James nagyon meglepődött. Egy: mert nem pottereztem, kettő: hogy min nevetek.

-         Hogy hívtál, Lily?

-         Jamesnek. Vagy nem az a neved? De ha zavar, akkor hívhatlak újra Potternek!

-         Nem. Nem szükséges, csak meglepődtem - vigyorgott James. Mindketten elkezdtünk nevetni. Már el is felejtettük, hogy ott van Black... Sirius... Na mindegy!

-         Magatokra hagyjalak titeket?

-         Nem, nem szükséges!

Meg is érkeztünk a klubhelyiséghez. Amikor beléptünk, elköszöntem a fiúktól:

-         Na szép álmokat, srácok!

-         Neked is, Lily! - Black lelilyzett!

Úgy megdöbbentem, hogy elállt a lélegzetem. De egy kis idő múlva észhez tértem, mert eszembe jutott a napló. Gyorsan felrohantam a lépcsőn, és felkiáltottam:

-         LÁNYOK ÉBRESZTŐ!

-         Jaj, Lily, hagyjál minket aludni! - Emma hozzám dobta a kispárnáját.

-         Jó lányok, aludjatok csak. Akkor nem mondom el, hogy megtaláltam Piton naplóját!

-         Tényleg? - kiáltottak fel egyből a barátnőim. Én is tudom, hogyan kell felébreszteni őket! :)

-         Igen! De ti álmosak vagytok, ezért...

-         Dehogy vagyunk fáradtak! És mondd, beleolvastál már?

-         Nem, minek? Minek olvassam más naplóját, amikor nekem is van egy?

-         Azért, drága egyetlen Lily - kezdte a mondókáját Yasmine -, mert így bosszút állhatsz Pitonon a sok éves megalázás miatt!

-         Igazad van! Holnap úgyis szombat van! Majd 8-kor találkozunk a könyvtárban!

Mondtak egy okét, és visszatértek  aludni. Én mikor elaludtam, Jamesről álmodtam.

7:05  Hálókörlet

Egy kicsit korán keltem fel. A lányok még alszanak. Nem akarom felébreszteni őket, ezért halkan felöltözök, és elkezdem írni a házidogámat a mumusokról. Elkezdem írni a 40 cm-es dolgozatomat. :) Valaki kopog az ablakon. Megnézem, ki az, és visszajövök.

9:50 Könyvtár

Na szóval, ott hagytam abba, hogy kopogtak az ablakon. Nem volt más, mint James. Ott lebegett a seprűjén az ablakom előtt.

-         Mit keresel itt ilyen korán?

-         Csak beszélni szeretnék veled. Lehetséges?

-         Igen. Csak nem itt, mert a lányok még alszanak.

-         Oké akkor… Tudod mit, gyere, csusszanj át a seprűre, és elrepülünk.

Egy kis ideig gondolkodtam. Nem lenne olyan, mintha tálcán kínálnám fel magam neki. Végül döntöttem:

-         Jó, de ne értsd félre!

-         Dehogy!

Amikor átszálltam a seprűre, elindultunk. Átrepültünk a tó és a kviddicspálya felett. Az ég csodálatos volt. Mivel napkelte volt, vöröses árnyalatú volt az ég csodálatos volt. Mikor már egy ideje lebegtünk, James megszólalt:

-         Tetszik?

-         Igen, gyönyörű! De valamit kérdezni akartál tőlem.

-         Ja igen. Lily, azt szeretném kérdezni, hogy... nemsokára lesz a roxmortsi hétvége, és hogy eljössz velem?

-         Igen.

-         De Lily, én… Tényleg? - Juj, de meglepődött.

-         Igen. De mint barátok!

-         Csak, mint barátok.

Mikor ezt megbeszéltük, eszembe jutottak emlékek. Mikor megemlítettem ezeket Jamesnek, nevetett. Elkezdünk emlékeket idézni fel, és olyan jókat nevettünk, hogy észre se vettem, hogy milyen gyorsan elszállt az idő.

-         James, mennyi az idő?

-         9: 15 azt hiszem. Mért?

-         ÚRISTEN ELKÉSTEM!

-         Miről, Lily?

-         Megbeszéltem a lányokkal, hogy 8-kor találkozunk a könyvtárban a na…. A házi dolgozat miatt!

-         Jó, akkor visszaviszlek!

Azzal elindultunk visszafelé. Mikor odaértünk, elköszöntem Jamestől:

-         Kösz a mai reggelt!

-         Nincs mit – vigyorgott. - Máskor is!

Azzal adott egy puszit az arcomra, és elment. Én a puszi után villám gyorsan előkerítettem a naplót, és lerohantam a könyvtárba. Mikor leértem, a barátnőim dühös tekintetével találkoztam:

-         Bocs, csak valami közbejött! Ugye nem haragszotok?

-         Nem, hiszen csak 1 órát vártunk rád! - mondta villámló szemekkel Yasmine.

-         Bocsi - néztem rájuk boci szemekkel.

-         Jó, semmi baj. De mi dolgod volt?

-         Ó, az nem lényeges! Inkább vizsgáljuk át a naplót! - vörösödtem el. A barátnőim erre elvigyorodtak.

Beleolvastunk a naplóba, és az egyik bejegyzésben ez állt:

Kedves naplóm!

Ma lett elegem Luciusékból. Ugye kötöttem vele egy megállapodást, mi szerint nem mondja el azt, hogy igazából nem vagyok aranyvérű, ha megszerzem neki Lily Evanst egy alkalomra. Csak egy baj van! A Tekergők (de legfőbbként Potter) nem engednek Evans közelébe. De az igazat megvallva nem bánom. Minek szerezzem meg neki? Jó-jó, elmondja a titkunkat, de nem baj, egy egyszerű átokkal elintézem őket! De Lily Evans az enyém!

Ez sokként ért! Az még oké, hogy nem aranyvérű, de hogy tetszem neki ÉN! Emma csak röhögött mellettem:

-         Lilynek új hódolója van!

-         Nagyon vicces vagy! - morogtam rá. - Ez biztos csak vicc, én nem tetszhetek Perselus Pitonnak!

-         Hát ez szívás Lily! - fuldoklott a nevetéstől Yasmine.

-         Tudom!

Eldöntöttem, hogy nem akarom a többi bejegyzéseket látni, ezért eltettem a naplót, és kivágtattam a könyvtárból, nyomomban a barátnőimmel. Mikor már egy ideje mentünk, kiabálást hallottam:

-         Ezért megfizetsz Potter!

-         Jaj, most betojtam, Pipogyusz! Amúgy is, most nincs kedvem párbajozni veled! Nem vesztegetem RÁD az időmet - hallottam James hangját.

-         Azt még meglátjuk! Capitu…

-         ELÉG! - rohantam be a képbe. - Ha nem nyugodsz le Piton, akkor elmondom a titkodat!

-         Milyen titkomat?

-         Tudod te azt jól!

Elrohant, és motyogott valamit.

-         Lily megtudhatom, hogy mi az a titok? - kérdezte nagy szemekkel James.

-         Nem bocs. Majd idejében megtudod - mondtam mosolyogva

-         Lily, ez szép volt! - kiáltottak a barátnőim

-         Emma, milyen csinos vagy ma! - Black ment udvarolni Emmának (Emma vágya most teljesült), aki tiszta vörös volt.

Én csak nevetni tudtam rajtuk. Remus és Yasmine a könyvtárba mentek, Emma és Black csak úgy a nagy semmibe, s Peter is elhúzott valahová. Így ketten maradtunk Jamesszel.

-         Gyere, aki utolsónak ér fel a seprűtárhoz, az a záptojás!

James nagyon meglepődött, de azért benne volt a versenyben.

Szerző megjegyzése: Lily reggel, mikor Jamesszel repült, megismerte a srác normális oldalát, és így megkedvelte egy kicsit! A naplóra figyeljetek! Még lesz szerepe! :)