Lily Evans egyetlen egy tantárgyat utált igazán, mégpedig a történelmet. Érdekelték ugyan az elmúlt évezredek eseményei, de Mr. Lewis előadásában a legizgalmasabb csata is unalmasan hangzott. A diákok többsége végigaludta ezeket az órákat.
Lily általában megpróbált odafigyelni, de most kivételesen nem nagyon ment neki.
A mellette ülő Cameron egy levelet csúsztatott elé.

" Lily, jól vagy? Olyan fejet vágsz, mintha meghalni készülnél. Cam."

Elolvasta a levelet, de nem sok erőt érzett magában a válasz megírására. Végül előkotort egy tollat a táskájából, és ráfirkantott pár szót.

" Nem, nem vagyok jól. Lily."
" Bővebben? Mi bajod? Cam. "
" A szombati kis kiruccanásunk után tegnap nem sokat aludhattam, mert anyumék kitalálták, hogy látogassuk meg a nagybátyámat. Későn értünk haza, úgyhogy megint nem volt túl sok időm az alvásra. Most pedig örülnék, ha hagynál eltávozni az Álmok Birodalmába. Lily. "
" Oks. Jó éjt! Cam. "

Lily éppencsak lehajtotta a fejét a padra, mikor újabb levél repült az asztalra.

" Miről leveleztek? Nekem is már, uncsizok! Gaby. "
" Semmiről. Éppen alszok, ha nem vetted volna észre. Lily. "
" Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mi a baj? Csak nem vagy beteg? Gaby. "
" Nem. Kérdezd Cameront! Lily. "

- Lily, jól látom, hogy levelezel? - kérdezte Mr. Lewis kipillantva a könyve mögül.
- Igen, tanárúr.
- Akkor megkérnélek, hogy hagyd abba.
- Már abbahagytam - morogta Lily.
- Rendben, akkor ha megengeded, folytatnám az órát - szólt a tanár, olyan lekezelő stílusban, hogy Lily kicsit ideges lett.
- Csak nyugodtan, úgyis szeretnék aludni.
Ezt nem túl hangosan mondta, így csak a mellette ülő Cameron hallotta, ő viszont hangos nevetésben tört ki.
Mr. Lewis értetlenül nézett az öklét a szájába tömködő lányra.
- Ne is foglalkozzon velük, tanárúr. Még nem sikerült kiheverniük a szombat estét - szólt Sirius, és közbe a lányokra kacsintott.
Lily olyan szemeket mersztett rá, hogy egyből megértette, ha bárkinek elmondja, valószínűleg nem éri meg a holnapot, így inkább csendben maradt, amikor a többiek faggatni kezdték.

A kis csapat utolsó órája az osztályfőnöki volt. *Mr. Shepherd már a legelső hetekben az osztály kedvenc tanárává vált, és ez a továbbiakban sem változott.
- Hát, üdv' újra itt. Nem kérdezem, hogy milyen volt a nyár. Gondolom csajok, pasik, pia, buli ezerrel, mint általában.
Az osztály örömmel fogadta, hogy nem kell hatszázhuszonhatezredszerre is beszámolnia a nyári élményekről.
- Az év első órájára azt terveztem, hogy elmondjátok, kiről mi a véleményeket. Mindenkiről legalább három- három jó és rossz tulajdonságot várok. Kezdjük a lányokkal!
Lilyt nem nagyon foglalkoztatta ez a dolog, inkább előszedte a matekháziját. De amikor meghallotta a saját nevét, felkapta a fejét.
Mr. Shepherd mint mindenkinél, nála is adni akart egy kis gondolkodási időt, de James keze egy másodperc múlva már a magasban volt.
- Hallgatlak, James - szólt mosolyogva a tanár.
- Lil gyönyörű, segítőkész, jószívű, kedves, humoros és okos, viszont túl elhamarkodottan ítél meg egyes embereket, makacs és önfejű - sorolta a fiú lelkesen Lily tulajdonságait.
A lány köpni- nyelni nem tudott. James eddig mindig vigyorogva beszált hozzá, vagy róla, most viszont teljesen komoly arccal mondta mindezeket. És amin a legjobban meglepődött, hogy Lilnek szólította. Még soha senki nem hívta így.
Ült gondolataiba mélyedve és csak akkor eszmélt fel, amikor Jamesre került a sor. Gondolkodás nélkül fellendítette a kezét, hogy ő is véleményezhesse a fiút.
- Potter helyes, tehetséges pár dologban és kitartó - kezdte Lily mosolyt csalva ezzel James arcára. - De mindezek mellett arrogáns, egoista...
- bunkó, szoknyavadász, bla- bla... a szokásos Evans- féle szöveg, amit már az egész suli betéve tud - szólt közbe Sirius fintorogva.
- Téged senki nem kérdezett, Black, úgyhogy fogd be! - szólt rá Cameron.
- Nocsak, szombat este nem voltál ilyen ellenséges! - ironizált a fiú.
- Black! Légy szíves, hagyd abba! Most. - szólalt meg Gaby is, mire Sirius bólintott és elhallgatott.

Mr. Shepherd mosolyogva figyelte az eseményeket. Emlékezett még azokra az időkre, amikor ő is ugyanígy viselkedett. Azóta ugyan már eltelt néhány év, de élénken élnek az emlékezetében az egyik évfolyamtársával - aki azóta már Mrs. Shepherd - történő szóváltások. Akkor még nem is sejtették, hogy egyszer összeházasodnak és gyerekeik lesznek.

Órák után az osztály felszedelődzködött és érzékeny búcsút vett szeretett iskolájától. (XD)
Cameron, Gaby és Lily az épület mellett található parkolón átvágva akarta lerövidíteni az utat, de akkor még nem sejthették, hogy bizony így később érnek haza, mintha a másik úton mennek. Az történt ugyanis, hogy Lily meglátott valamit, amit nem hagyhatott ott anélkül, hogy jó alaposan meg ne szemlélje. Az a valami történetesen egy kék- fekete motor volt.
- Uhh... wow! Azt nézzétek!
- Aha, látom, szép. Mehetünk is - próbálkozott Gaby. Nem jött be.
- Gyertek már, ezt meg kell néznem közelebbről! - kiáltotta Lily hátra a lányoknak, ő ugyanis már félúton járt a motor felé.
Barátnői morogva bár, de odasétáltak. Tudták, hogy ha Lily egyszer elkezd nézegetni egy motort, abból nem lesz egyhamar hazamenetel.
- Jujj, de szééép! - lelkendezett a lány.
- Lily! Már legalább ezer ugyanilyet láttál - fintorgott Cameron.
- Nem igaz, ezret még biztos nem - vigyorgott Lily és minden oldalról megszemlélte a járműcsodát.
- Csak nem a motoromra fáj a fogad, Lil? - kérdezte egy - hirtelen, a semmiből előbukkanó - fiú, akit a lányok addig még csak hírből sem ismertek. Á, dehogy!
- Mi?! Ez a tiéd?! - kiáltott fel Lily izgatottan.
- Aha. Most kaptam a szülinapomra - vigyorgott a fiú.
- De jó neked! Én már évek óta gyűjtök egy ilyenre.
- Ha gondolod elvihetlek egy körre - ajánlotta a fiú bármiféle hátsószándék nélkül.
- Azt hiszem, ez nem túl jó ötlet, Potter - szólt Lily, bár látcott az arcán, hogy nem szívesen utasítja vissza, hogy egy ilyen motorra felüljön.
- Ugyan, Lil! Szeretsz motorozni, nem?
- Nem. Imádok.
- Akkor meg? Ne kéresd magad!