Szeptember eleje volt, s London lakóinak napi szinten meg kellett birkózniuk az egyre hidegebbé váló széllel. Szoktalan időjárás volt ez, az előző években ilyenkor még hétágra sütött a nap, s nemhogy hideg szél, de még langyos szellő is csak néha- néha fújdogált.
A csinos szoknyákat és topokat hamarosan felváltották a melegebb ruhadarabok, s az emberek hangulata is egyre jobban hasonlított az idő borongósságához. Ebből a letargikus állapotból akarta kizökkenteni három tizenéves fiú az Angelhardt Gimnázium tanulóit.

 - Hello lányok! - szólt Sirius, mikor James és Remus társaságában odasétált néhány osztálytársnőjéhez.
- Szia, Remus! Visz'lát' , Black, Potter!
- Nem értem, miért vagy velünk ilyen ellenséges, Cammie! - fintorgott a fiú.
- Ne merj mégegyszer így szólítani, Black, mert levágom a nyelved és a seggedbe dugom! - csattant fel Cameron.
- Azzal csak te járnál rosszul, mert nem tapasztalhatnád meg, hogy milyen profi műveletekre vagyok képes a nyelvemmel - vigyorgott kajánul Sirius.
- A legkevésbé sem szeretném...
- Legalább ne tagadd! Tudok róla, hogy... - vágott bele a fiú Cameron szavába, de ő sem fejezhette be, mert Gaby megszólalt.
- Sirius! Lennétek szívesek elmondani, hogy miért jöttetek ide?
- Jah, tényleg, azt még nem is mondtuk! Ágas, tiéd a szó.
- Na végre! Örülök, hogy befogtad - kezdte James vigyorogva, majd Lilyékhez fordult. - Sz'al az van, hogy pénteken lesz nálam egy buli. Kilenctől nem t'om meddig.
- Igen, és?
- Hát, jó lenne, ha eljönnétek.
- Kik lesznek ott? - kérdezte Lily.
- Az évfolyamról mindenki, aki számít, pár végzős haver, plusz a húgom a barátnőivel - mondta a fiú, majd Lily értetlen arckifejezését látva hozzátette. - De őket éjfél körül felzavarom aludni.
- Öhm... tul' képpen nem tudtam, hogy van húgod - szólt zavartan a lány.
- Mostmár tudod. Na, jösztök? - szólt közbe türelmetlenül Sirius.
- Majd még meggondoljuk.
- Oké. Nekünk még dolgunk van. Evans, Gabrielle, Cammie, legyetek rosszak!
Cameron fújtatott egyet, közben dobbantott a lábával, majd tüntetően hátat fordított a pimaszul vigyorgó Siriusnak.
- Csak tudnám, hogy miért pont velem ilyen idióta - morogta, mikor a fiúk már hallótávolságon kívül voltak.
Lily és Gaby összenéztek, majd végül az utóbbi szánta rá magát, hogy megszólaljon.
- Nekem van rá egy tippem. Megtudta, hogy elsőben szerelmes voltál belé, és most direkt cálozgat a dologra - hadarta el gyorsan, s közben félősen figyelte barátnője reakcióit.
- Uhh, az gáz... - Cameron először csak ennyit bírt kinyögni, majd fél perc múlva elröhögte magát. - Blacky szivatni akar, de mi van, ha inkább én szopatom be?
Ábrándos arckifejezéssel lelépett barátnőitől, akik lemondóan sóhajtottak. Tudták, hogy ha Cameron egyszer a fejébe vesz valamit, akkor azt bunkósbottal se lehet onnan kiverni. Ha törik, ha szakad, véghez viszi...

*************

Vanessa Potter sok dologban hasonlított a bátyjára. Céltudatos volt, kitartó és makacs, azt viszont nem tudta, hogy mihez kezdjen egy vadul őrjöngő fiúval. Robbie Flead nem az a fajta srác volt, aki csak úgy hagyta magát kidobni. Miután Vanessa szakított vele, néhány napig a háttérbe vonult, majd újra elkezdett a lány körül legyeskedni. Próbálta rávenni, hogy adjon neki mégegy esélyt, de a lánynak - bármennyire kedvelte is a fiút - esze ágában sem volt újrakezdeni vele. Elsősorban azért, mert tudta, hogy barátságnál többet soha nem fog érezni iránta, és nem akarta átverni, de emellett még ott volt az is, hogy egyre jobban elkezdte érdekelni egy másik fiú. Robbie egyik nap órák után beráncigálta Vanessát az egyik üres tanterembe, hogy újrakezdje a már ezerszer lefolytatott beszélgetést. A lány most a szokottnál durvábban utasította vissza, hiszen elege volt már az őt naponta többször zaklató fiúból. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy egy hatalmas pofon emlékével fogja elhagyni a tantermet. Pedig így történt. Robbie annyira felhergelte magát, hogy bizony fájdalmas búcsút vett tőle. Vanessa nem sírt, mégcsak a szeme sem rebbent. Feltépte az ajtót, kirohant a teremből és első uta bátyja egyik barátjához vezetett. Nem szívesen ment volna a házához, mert semmi kedve nem volt a fiú sznob családjához, így inkább előhalászta a mobilját, és találkára invitálta Siriust.
- Vani, jól vagy? - kérdezte a fiú rögtön, amikor megérkezett a megbeszélt helyre.
- Nem... nem igazán. Robbieról van szó... - kezdte a lány, de nem nagyon akaródzott neki folytatni.
- Vanessa, nekem elmondhatod. Ígérem, hogy tőlem senki sem tudja meg - szólt Sirius komoly arccal. Vanessa hálásan rámosolygott, majd beszélni kezdett.
- Gondolom, James mondta, hogy szakítottam vele. Hát, ő azóta sem fogta fel, hogy vége, folyamatosan utánam mászkál. Ma egy kicsit határozottabban mondtam meg, hogy most már tényleg menjen... oda, erre... hát... felpofozott - mondta, és a végén lesütötte a szemét.
Sirius először megrökönyödött, hiszen nem ilyennek ismerte Robbiet, aztán fellángolt benne a düh, és már indult volna, hogy bosszút álljon, de nem tudta otthagyni a lányt.
- Vani...
- Sirius! Az előbb azt ígérted, hogy nem mondod el senkinek! Más se hiányzik, mint hogy te, vagy James összeverjétek Robbiet. Miattam senki ne balhézzon! 
- Dehát megütött! Te hagynád, hogy megússza? - csattant fel a fiú.
- Kérlek, Sirius! Esküdj, hogy nem jut James fülébe, és te sem csinálsz semmit.
Sirius pár pillanatig mérlegelte a dolgot, majd nagyot sóhajtott.
- Felteszem, van valami ötleted, amivel levakarhatod magadról.
- Igen, van. És igazából ezért is hívtalak ide. Tudom, hogy furcsa kérés, tekintve, hogy a legjobb barátod húga vagyok, meg úgy alapból is, de szerintem ez az egyetlen megoldás.
- Mondd!
- Sirius Black, lennél a barátom? - kérdezte mélyen a fiú szemeibe nézve, komolyságot erőltetve az arcára, majd elröhögte magát Sirius arckifejezését látva. - Bocs, nem hagyhattam ki! Úgy értettem, hogy lennél az ál- barátom? Csak addig, amíg Robbieka lekopik.
- Hm... tényleg furcsa kérés, de Neked megteszem. Mikor kezdődik az előadás?
- Holnap, a suliban. Majd ma szólok Jamesnek, hogy csak Robbie miatt csináljuk. Nehogy azt higyje, hogy tényleg járunk, mert ahogy őt ismerem, még a végén kigyilkol mindkettőnket - vigyorgott a lány.
- Oké. Akkor visz' lát' , Szerelmem! - kacsintott a fiú, csókot dobott, majd elsétált.
Vanessa pedig repesett a boldogságtól, hogy, ha csak álcaként is, de Sirius közelében lehet.

Robbie a Vanessával történt incidens után nem érzett bűntudatot. Szerinte a lány megérdemelte, amit kapott, és eldöntötte, hogy mostmár akkor se fogadná vissza, ha az térden állva könyörögne neki. Helyette inkább egy másik lányra koncentrált, mégpedig Lily Evansre. Amikor másnap reggel meglátta Vanessát Sirius Blackkel csókolózni, úgy érezte, ideje, hogy ő is a tettek mezejére lépjen. Odasétált Lilyhez, hogy beszéljen vele.
- Sziasztok, lányok! Lily, beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte.
- Persze - szólt Lily és egy rövid sétára indult a fiúval a folyosón.
- Mész pénteken Potter bulijára? - tért rögtön a lényegre a fiú.
- Hát... még nem tudom. Nincs túl sok kedvem.
- Kár! Szerettem volna, ha együtt megyünk.
- Még meggondolom, jó? És holnap megbeszéljük.
- Oké! Remélem, hogy jól döntesz - kacsintott Robbie pajkosan.
Lily elmosolyodott, de ekkor hirtelen valami szöget ütött a fejében.
- Te nem azzal a kilencedikes csajszival jársz? - kérdezte gyanakodva.
- Áhh, nem. Annak már vége. Rájöttünk, hogy mindkettőnket más érdekel, így inkább szakítottunk.
- Aha, értem.
Közben visszaértek Lily barátnőihez. Robbie már indulni akart, amikor a lány utánaszólt.
- Tudod mit? Mégiscsak elmegyek pénteken. Rámfér egy kis kikapcsolódás.
- Jó, akkor majd nyolcra érted megyek. Hellosztok!
- Szia!
- Szóval Lilynek randija lesz - vigyorgott Cameron.
- És, ha igen? Robbie rendes fiú - mosolygott Lily, és nem is sejthette, hogy néhány nappal ezelőtt egy másik lány ugyanezzel a jelzővel illette a srácot. És mekkorát tévedett...