1.- Mindent az elejéről

            A tájat nem lehet normálisan látni, de valami mocsaras lápos, ragadós trutyi borítja a kinti felszínt. Az eső szakad mellé, ami azt jelenti, hogy a trutyiból hamarosan jó adag sáros-vizes Potternek való hely lesz. Ahol nyugodtan dagonyázhat az idióta haverjával együtt. Nem érdekel, mekkorákat dörren az ég, vagy milyen közel villan fel egy-egy villám! Legszívesebben kidobnám őket a vonatból.

- Ugyan, Lil!- morogja Sam.- Senki nem tud olyat tenni, amitől megérdemelné az ilyen esőt a nyakába! És ha beléjük csap a villám?!

- Szerinted az hol érdekel engem?!- pattanok fel.- Tőlem aztán szénné is…- az utolsó szó előtt kivágódik az ajtó, és beesnek azok a majmok.

- Helló csajok!- rikkantja Black.- Bocs a hangos belépőért, csak a hatás kedvéért.

- Hali!- feleli Sam.

- Aha.- dünnyögöm.- A hatás meg egy kellemes szívroham…

- Jééé!- csodálkozik rám Potter.- Szia…

- NEM!!!- kiáltom a kérdést megelőzve.- És ne tégy úgy, mintha ma még nem találkoztunk volna!

- Nem tettetés volt. Csak mindig elcsodálkozom, milyen szép vagy!- vigyorog és beletúr a hajába.

- Remélem, kihullik a hajad!

- Úgy jobban tetszenék?- csillan fel a szeme.

- Nem, de akkor nem turkálnád állandóan. Legalábbis nem a hajadat. Biztosan vagy olyan leleményes, hogy találj más bizergálni valót!- húzódik gúnyos vigyorra a szám.

- Ez gonosz volt, Evans!- biggyeszti le az alsó ajkát.

- Hmm… egy-null nekem, Potter!- nézek angyalian.

- Nem tudtam, hogy versenyzünk!- kerekedik el a szeme.

- Nem is kérdezted!- vonok vállat.

- Igaz, fogadjunk, hogy év végére én nyerek!- veti rá magát a témára.- A tét…

- Ne szaladgáljon a fantáziád előre, mint a versenyló!- szólok közbe.- Nem fogadunk, Potter. Egy, mert nem szokásom –olyan sűrűn-, kettő, mert tudom, mi lenne a tét részedről, abba pedig sosem egyeznék bele, és három, mert veszíteni, tudni kell! Most megvertelek, de te majd méltó büntetésként úgyis beégetsz ezer másik alkalommal.

- Milyen előrelátó, és okos, és gyönyörű, és…- ábrándozik.

- Ha folytatod, hányok!

- Mert?

- A szöveged! Unom, hogy öt éve hallgatom ugyanazt. Vihetnél bele egy kis színt is.

- És akkor el…?

- Nem!

- Hát?

- Nem tudom, de semmiképpen nem megyek veled sehová!

- Oké.

- Oké?- meresztem a szemem.

- Aha, te mondtad az előbb, hogy veszíteni, tudni kell.- közelebb lép hozzám, és alig fél centire hajol az orromhoz.- De vésd az eszedbe, Evans: James Potter sosem veszít, semmiben!- suttogja, mire a hátamon végig fut egy ijesztően kellemes, ismeretlen bizsergés.

- Na persze…- nyögöm rekedten, mikor elindulnak kifelé.

- Sose tégy meggondolatlan kijelentéseket!- perdül vissza az arcomba. Ezúttal keményen állom tekintetét, valamiért mégis elfelejtek levegőt venni.

- Hahó!- lengeti a karját a szemem előtt Nat.- Ébredj királylány, a herceg már távozott!

- He?- nézek rá, mintha most látnám először.- Kac-kac!- fintorgok, mikor leesik mit mondott az előbb.- Nagyon vicces, kisasszony!

- És ha nem annak szántam?- érdeklődik komoly arccal.

- Akkor… akkor…- motyogom miközben egyre vörösebb lesz az arcom.

- Erről beszélek!- hangja diadalittas.

- Pukkadj meg!- kapom fel a vizet.

- Szerintem te hamarabb megpukkadsz, Piroska!- gúnyolódik, mire arcomat felfújva, lüktető halántékkal kivonulok, és bevágom magam mögött az ajtót. Az ablaküveg csörömpölve törik apró szilánkokra.

            Puffogva indulok a vonat eleje felé, sejtvén hamarosan kezdődik a prefektusgyűlés. Más sem hiányzik, persze. Idén is lesznek éjszakai őrjáratok, és miért ne nekem lenne akkora szerencsém, hogy kikapjam páromnak az egyik mardekárost?! De nem baj, mert amíg mindenki más békében sétálgat, addig mi majd nyugisan gyilkolásszuk egymást, és emiatt csupán havonta háromszor küldenek majd büntibe! Remélem Bellát kapom párnak, az ő haját még élvezem is tépkedni!

- Kiabáljak még párat, vagy méltóztatsz megvárni?- hallom meg az ismerős hangot, mire csak lassítok lépteimen.- Hali!

- Nem is gondoltam volna, hogy téged még lehet errefelé látni, Remus!- csipkelődök.

- Hajaj…- sóhajt fel.- Úgy hallom, James megtalálta, akit keresett.

- Meg-meg- helyeselek hevesen.- Bár keresés nélkül is be szokott találni.

- Hát, ezt pontosan nem tudom, de hogy meg szokott találni, az igaz!- tűnődik hangosan.

- Én is így értettem.- morgom.- Milyen volt a nyár?

- Tűrhető.

- Ne kamu!- szólok rá.

- Oké, igazából veszettül jó volt!- ölti rám a nyelvét.

- Nocsak, Remus Lupin pecázott a „Nők”- feliratú tavacskában?

- Ez gonosz volt!

- Bocs, Potterrel találkoztam előbb!- mentegetőznék.

- Aha… Ha már így rákérdeztél, Remus nem csak pecázott, hanem nőt is fogott! Illetve hát, nőnek valót.- mire elkerekedik az összes szemem.

- Micsodát?!

- Úgy értem, nő lesz az illető, egyszer majd.- vörösödik el.

- Hány éves?

- Tizennégy. Lesz. Nem sokára.

- Gyanús vagy! Ismerem?

- Azt ne…- kezdi a mondatot, de közben kivágódik a mellettünk lévő kupé ajtaja. Egy alacsonyabb, derékig érő, fűzöld színű hajú lány veti magát Remus nyakába. Meglepő a hajszíne, még inkább meglepődnék, ha nem ismerném a hölgyet.

- Akkor ismerjük egymást.- mosolygok rájuk. Kibontakoznak egymás karjaiból, és a törékeny lányka most engem vesz célba.

- Lily!- kiáltja.

- Tonks.- vigyorgok rá.- Regén láttalak, kisasszony!

- Ti ismeritek…?- ámul Remus.

- Az előbb említettem.- vonom fel a szemöldököm.- Nymphadora Tonks az unokahúgom, Kim szobatársa, és egyben egyik barátnője is. Tényleg, merre jár a szentem?- fordulok Tonks felé, aki a kupé felé integet. S én csak bólintok.- Én előrementem, de úgy turbékoljatok kedves gerlepár, hogy Remus tíz perc múlva a vonat elejében legyen!- pirulva- vigyorogva bólogatnak. Éppen indulnék, mikor hollófekete hajú unokahúgom kilép a kupéból.

- Várj meg! Elkísérlek!- elindulunk.- Egyébként neked is szép napot!- pislog rám borús arccal. Enyémen sem kevesebb a felhő.- Potter?

- Potter.- sóhajtom.- Téged ki talált meg?

- Ben.- sóhajt ő is.

- Ben?- kérdezek vissza.- Ő valami új ember?

- A suliban nem.- magyarázza.- Csak…

- Csak neked, értem én. Akarsz beszélni róla?

- Nem!- hangzik a határozott válasz.

- Oké!

- Potterről?

- Szót se róla!- nyögöm fájdalmasan.

- Ezt megbeszéltük!- mosolyodik el.

- Ja, francba a pasikkal!

- Oda…

            Némán sétálunk el a vonat elejébe. Még van pár perc a gyűlés kezdetéig. Nem akarok egyedül maradni, ezért Kim még velem marad, amíg meg nem érkezik Remus.

            Az egy óra alatt idén sikerült hatvanra csökkentenem az ásítások számát, és már az is nagy teljesítmény volt tőlem, hogy nem aludtam el! Remus meg is dicsért érte később. Az ébrenlétem oka, pedig csak annyi volt, hogy kíváncsi voltam az őrjáratos-dologra. Hát megkaptam.

- Tekintettel a tavalyi összetűzésekre,- itt McGalagony fagyos pillantással illette Bellát meg engem.- az igazgatóság úgy döntött, idén házak, és évfolyamok szerint lesznek párokba osztva. Ami annyit jelent, Evans, maga Lupinnal lesz együtt, és Black Malfoyjal.- mire kicsit hangosabban sikerült felsóhajtani.- Ha még így is annyi alkalommal kell önöket büntető munkára küldenem, mint tavaly… nem állok jót magamért.- sziszegte végül a tanárnő, mire angyali vigyorral kúsztam ki az ajtón.

- Milyen a karácsonyi bál?- kérdezi Remus.

- Ott voltál tavaly, nem?

- Ott, aha a Gyengélkedőn.- motyogja.

- Bocs! Hát, attól függ kivel mész. Lehet egy gyönyörű emlék, de lehet a legrosszabb rémálmod is.

- Kivel voltál?- kérdezi.

- Már nem emlékszem, azt hiszem az unokabátyám egyik haverjával. Kicsit túl jó volt az est további része, ami nekem már csak egy fekete folt.

- Aha. És ha James lett volna a párod?- faggat.

- Akkor nem kellemes emlék lenne a tavalyi bál, hanem egy rémálom!

- Honnan veszed?

- Szórakozol velem?- torpanok meg.- Ahol Potter, ott a rémálom, és a katasztrófa!

- Akkor a hátad mögött!- hallom meg a hangját.

- Ó hogy az a…- forgatom a szememet morogva.- Nekem dolgom van emberek!

- Hová ilyen sietős?- kapja el a karom Potter.

- Keresnem kell valami épeszű palit decemberig!- mondom keményen a szemébe nézve. A mondatra erősebben szorítja a karom.

- Mi lesz akkor?

- Karácsonyi bál.- világosítom fel.- Figyelj Potter, a karom még nem lecsatolható, de ha így folytatod, magától fog leesni.- fintorgok keservesen.

- Mi?

- Eressz már el! Zsibbad a karom!- emelem fel a hangom.

- Bocs.- és elenged.

- Hát köszi!- morgom, és már indulnék.

- Várj!- szól utánam. Megfordulok, de nem mond többet.

- Menj csak.- bólint Remus.

- Helló!- búcsúzok végül.

            Ez meg mi a csoda volt? Mért nem mondott semmit? És egyáltalán, mért fordultam vissza? Hajaj Evans, gondok lesznek!

- Na? Milyen volt?- kérdezi Sam, mikor lehuppanok mellé az ülésre.

- Naplót kérek karácsonyra! Mindegy kitől, de kérek szépen egyet!- mondom magam elé bámulva.

- Potter?- kérdezik egyszerre.

- Az, Potter.

- Mégis beadod a derekad, kicsilány?- kérdezi mindentudó mosollyal Nat.

- Azt sose! Nyaktól lefelé semmit! De még a fejemet se!- tiltakozok.

- Pont úgy viselkedsz!

- Aha…- motyogom újfent magam elé.

- És mi volt?

- Remusszal megyek majd járőrözni minden pénteken este, és decemberre várható egy karácsonyi bál. Meg aztán majd „Nyál-tenger”- napra is.

- Mire?- kérdezi Alice.

- Valentin-napra drágám!

- Meg aztán lesznek az RBF-ek és a RAVASZ-ok idén is.

- De jó, hogy már az egyiken túl vagyunk!- sóhajtja Samy.

- Azám. Kíváncsi vagyok, idén hányszor kerülsz büntetőre, Lil!- vigyorog Nat.- Na meg a Tekergők.

- Ha rajtam múlik, egész évben ott lesznek!- dünnyögöm.

- Idén is hosszú évünk lesz!- sóhajt Alice.

- Bizony, elég hosszú.- ásítom végül.