3.

Sztrájk

Amikor beléptem a teremben, James fogta a derekam. És mielőtt elengedet volna a csapatomhoz megcsókolt. Én leültem a vigyorgó csoportomhoz.

-         Szent a béke? – mosolygott Níla.

-         Nem is volt háború. Azt mondta, hogy egyet ért velünk, és mellettünk áll.

-         Hol lehet még egy ilyen pasit találni? – ábrándozott Cassandra.

-         Bocs, ő egyszeri és megismételhetetlen, és az enyém. – nevettem.

Átpillantottam az aurorok asztalához. Akkoriban érkezhettek meg a bírósági behívók. Az összes auror elfehéredett, de még James is sápadtan pillantott ránk.

Intetem a többieknek, hogy jobb lesz, ha most felmegyünk az irodába.

-         Mi lenne, ha kicsit besegítenénk az auroroknak? – tetem fel a kérdést.

-         Véletlenül nem sztrájkolunk? – sóhajtott Corason.

-         De. – bólintottam. – De mivel mi jóindulatúak vagyunk, ezért minden segítséget megadunk nekik. Igaz?

-         Én ebben a percben egy csöpp jóindulatot sem érzek magamban. – szögezte le Nadya, de azért érdeklődve nézett rám.

-         Szóval most szépen levisszük nekik a Törvény könyveket, hogy tudjanak mire támaszkodni. – vigyorogtam.

-         Rendben. És melyiket vigyük le? – lépet a polchoz Mikó, amit mi csak dísznek használtunk.

-         Mindet.

Mindannyian megfogtunk pár könyvet, és átcipeltük Jameséknek. Már tudom miért tanultuk meg kívülről. Dög nehezek! Ezeket minden nap hozni-vinni, állati fárasztó lenne. Tuti kipurcannánk.

Az összes auror a megbeszélő teremben volt. Épp a bírósági papírokat tanulmányozták. Mikor beléptünk többen is reménykedve néztek ránk. Mi csak elmosolyodtunk, és leraktuk az asztalra a 14 db könyvet.

-         Ez a segítségetekre lehet. – mosolyogtam bűbájosan.

-         Lily ez gonoszság! – állt fel indulatosan Alice.

-         Nem, az a gonoszság, amikor az ember munkáját egy kalap szarhoz hasonlítják. Ez ahhoz képest kedvesség.

-         Ha véletlenül segítség kell, - kezdte Cassandra. Na ne! Nem igaz, hogy megeset rajtuk a szíve! – nyugodtan gyertek át, és adunk néhány példa ügyet. – mosolygott.

-         Az én tanítványom. – vigyorogtam.

Az aurorok lemondóan sóhajtottak. Én pedig kitereltem a többieket a teremből. Alig értünk ki a folyosóra, kacagásban tört ki a társaság.

Sajnos ez a jókedv nem tartott sokáig. Délre mindenki majd meghalt az unalomtól. Minden papírmunkát befejeztünk. Níla hatodjára nézte át az aktákat a polcon, hogy ABC sorrendben vannak – e. Nadya ugyan ennyiszer nézte át a napirendet, ami egyre hosszabb lett. Percről- percre. Corason tíz perce az asztalba veri a fejét, amit legszívesebben én is csinálnék. A kölykök pedig tudás próbáztak az elmúlt évek nagy ügyeiből.

Könyörgöm, hagy csináljak ki pár minisztériumi jogászt! Ezt nem bírom tovább! Gratulálok Lily, ezt jól megcsináltad. Kellett neked kinyitnod a szád.

Fáradtan sóhajtottam, és csiga-lassúsággal lemásztam a lépcsőn.

Ingerült hangokat hallottam az ebédlőből. Közelebb mentem, van valami esemény.

-         De uram ez lehetetlen! – hallottam Alice hangját, ami már a hisztéria környékén volt.

-         Jó hallották, - hallottam egy nevetést. – le vannak tartóztatva. Azonnal jöjjenek be velünk a hivatali fogdába.

-         Uram…

-         Taller tényleg annyira hülyének nézel, hogy a sztrájk idejére védelem nélkül hagyom ezeket, a szerencsétleneket? – költői kérdés volt.

-         Ti most sztrájkoltok. – mosolygott. – Nem szólhatsz bele a munkába.

-         Tudod az, hogy egy öntelt barmot kioktatok arról, hogy mit jelent egy papíron lévő dátum, nekem nem munka, hanem szórakozás. – mosolyogtam én is. Az aurorok pedig próbálták becsukni mihamarabb a szájukat.

-         Te öntelt liba! Pedig csak egy kitartott vagy. Természetben fizetsz Potternek? Bár, nehezen tudom elképzelni, hogy-hogy bír rád gerjedni. – miért is nem akartam, hogy kitudódjon, hogy együtt vagyunk? Most már emlékszem.

Jamest három barátja fogta le. Többen is felálltak. De nekem a szemem sem rebbent. Felkészültem erre, csak a közönség volt kellemetlen.

-         Én legalább nem karácsonyra kaptam a diplomám. – mosolyogtam, ami már fáj az arcizmaimnak. – És most nagyon gyorsan eltűnnék a helyedben.

-         Nálad mennyi egy éjszaka? A lotyómnak valószínűleg többet fizetek egy órára.

James kiszabadította magát barátai ’fokságából’, de Taller már a lábam előtt fetrengett.

-         Szép horog volt Mikó. 

-         Kösz főnök. – rázta meg a kezét.

-         Hozz fel kávét, lefárasztott ez a hülye gyerek. – léptem át rajta.

-         Rendben.

A műszak végén kelletlenül vánszorogtam le a lépcsőn. Jó gondoltam James ott várt a hallban. Hátát a falnak döntötte, szemét a padlónak szegezte.

- James én…

Ő nem szólt egy szót sem, csak átölelte a derekam, és haza hopponáltunk.

Otthon álltunk egymással szemben, és egy szót sem szóltunk. Ezt a kínos jelenetet törte meg egy kopogás, és a hang nyomában megjelent Sirius is.

-         Ó ezer bocsánat. Látom, rosszkor jöttem.

-         Ugyan dehogy, úgy is fürödni készültem.

-         Nem, nem kell. Maradj csak. – udvariaskodott Sirius.

-         Látom, hogy itt pasis témáról van szó, úgy hogy itt sem vagyok. – hunyorogtam.

Felálltam és elindultam az emeleti fürdőbe. Azonnal elkezdődött a szokásos pusmus. Mikor fognak felnőni?

Nyakig érő forró víz, és fürdőhab. Sok ideje először nyúltam el a kádban. Óóó… és nagyon jóérzés volt.

-         Lily… Lily… - úgy látszik, hogy elbóbiskoltam.

-         Hello. – motyogtam, zavartan. – Sirius?

-         Már elment. – mosolygott. Úgy látszik, túlestünk a nem szólalunk meg krízisen.

-         És mi baja volt? – észre vettem, hogy a hab kicsit leapadt, így elkezdtem a megfelelő helyekre terelgetni a maradékot.

-         Csaj. – füllentet. Engem meg hülyének néz. Aranyos. Egy kis idő után elvigyorodott. – Nagyon szexi ez a hab.

-         Hé! – raktam a melleim elé a kezem.

-         Párszor már láttalak meztelenül. – belenézett a szemembe. – Na, jó megyek. – tartotta fel a kezét.

-         Kösz.

-         Csak meg akarlak nézni egy száltörölközőbe. – vigyorgott mielőtt kiment volna.

-         Ó, te…! – hozzá vágtam a szivacsot.

Kiléptem a fürdőkádból, és magamra tekertem azt a bizonyos törölközőt.

-         Mmm… Születésnapom van?

-         Melyik születésnapodra kaptál te egy törölközős csajt? – ugyanis én nem tudok ilyen ajándékról. Sirius!

-         Ezt remélhetőleg a következőre fogom kapni. – túl sokat van Siriussal.

-         Majd beszélek Siriussal. – mosolyogtam.

-         Mi lenne, ha tőled kapnám?

-         Oké. – mentem bele a játékba. – Milyet kérsz? Szőkét, barnát vagy feketét? – kérdeztem miközben a hajamat fésültem. A tükörből néztem vissza rá.

-         A vörös az ideálom. – akaratom ellenére is elmosolyodtam

-         Udvarolni mindig is tudtál. – léptem elé.

Ő csillogó szemmel bontott ki a törölközőből. Akár egy gyerek, ha ajándékot kap. Megpuszilta a hasam, és egy idő után azt vettem észre, hogy én lököm az ágyra, én csókolom. És ez neki nagyon is tetszet.

-         Ha öt percen belül nem indulunk el, elkésünk. – persze ezt csak magamnak mondtam, mivel James már indult is.

-         Nyugi sztrájkoltok. – nevetett. – Belefér.

-         Öt perc és ott vagyok.

-         Ne siess!

Úgy tűnik mindenki engem várt, az aurorok egy kupacban, lehajtott fejjel. A csapatom pedig vigyorogva várt engem. A megkönnyebbülés futott végig rajtam.

-         Szóval mi… - kezdte Tony. – Szeretnénk bocsánatot kérni. A munkátok nagyon fontos és hasznos.

-         Na, persze. – vigyorgott nálunk mindenki. Nekem ennyi is elég lett volna, de Tony folytatta.

-         Erre akkor jöttünk rá, amikor Miss. Evans kidobta azt a fickót.

Kicsit hagytam, hogy a csoportom kiélvezze a helyzetet, de kezdtek nagyon is elszenttelenedni.

-         Nem hallottátok!? – csaptam össze a tenyerem. Ők csak pislogtak, és vigyoruk egy pillanat alatt eltűnt. – Mindenki mondja le a ma esti radiját. Munkára! – villant meg a szemem. Fél percen belül senki nem volt a teremben a csapatomból. – Az auroroknak pedig jó munkát. – mondtam kicsit célzó jelleggel.

Ez alatt a kis idő alatt is hihetetlenül lemaradtunk. Ebédelni sem jöttem vissza, tudtommal a többiek sem. Este hétkor estem be a központba, az utolsó tárgyalásomról. Hulla voltam, de még föl vonszoltam magam az irodába. Amint beléptem, már nyújtották felém a kávét. Csak kicsit ismernek. Egész éjszaka dolgoztunk.

Reggel osztottam ki az új ügyeket, amik hozzá adódtak a már kezünkben lévőkhöz. Cassandra lépett be a terembe, és felém vette az irányt. A terem felénél járhatott, amikor összeeset. Körübelül három auror kapott utána, és ültették le az egyik székre. Aggódva próbálták felébreszteni. Én kiosztottam a maradék aktát. Oda léptem az alélt Cassandrához, és a nyakába öntöttem egy kancsó vizet. Ő felpattant, mintha csak aludt volna, pedig összeesett.

-         Te megőrültél! – kiáltott rám Alice.

-         Indulj! – nyújtottam Cassandrának oda az ő kupac aktáját. Ő átvette, és nedves haját hátra simítva kivonult a teremből, igaz kicsit imbolyogva.

-         Ennek a lánynak egy gyógyítóhoz kéne menni, nem pedig dolgozni! – fordult hozzám Lupin, és többen is egyet értetek vele.

-         Kibírja. – mondtam mosolyogva. – Szép napot mindenkinek. – hagytam ott a tátogó aurorokat.

Tudom kicsit kegyetlennek hangzik, amit tettem, de ezt ki kell bírnia, vagy át kell tanácsolnom egy másik kamarához. Este a csapatom a lépcső aljában várt az akta kupacok között.

-         Mi történt? – néztem rájuk.

-         Elfogyott a kávé. – közölte Mikó.

-         És rágcsáló irtás van az irodában. – tette hozzá Nadya. Látszik a fontossági sorrend. Ezt is tőlem tanulták.

-         Mit szólnátok, ha elmennénk hozzánk, és ott csinálnánk meg a papírmunkát?

-         Annyi szent, hogy kellemesebb lenne ott, mint itt. – nézett körbe Níla.

-         Akkor induljunk. – adtam ki az utasítást.

Tudtam, hogy James késő jön haza, mert minden hét péntekjén Tekergő estét tartanak. Ami annyiból áll, hogy a fiúk leülnek, megisznak pár pohár sört, és felelevenítik a régi diák csínyeket, amiből van elég.

-         Gyertek be. – nyitottam ki az ajtót.

-         Wow! – nyílt ki mindenkinek a szeme.

-         Te itt laksz? – nézet szét Mikó.

-         Lassan már öt éve. – raktam le a kabátom. – Főzök kávét, és kezdhetünk.

-         És James? – pislogott körbe Nadya.

-         Nosztalgia estet tartanak a fiúkkal. – mosolyogtam.

Több liternyi kávé, és pár órányi munka után, a munka nagyját elvégeztük. A társaság elaludt, ki a kanapén, ki a sarokban.

Kinyílt az ajtó, és belépet rajta James. Körülnézet, majd rajtam állapodott meg. A konyha felé mutattam. Ő engedelmesen átlépte Mikót, és kikerülte Corasont.

-         Lemarattam valamiről? Örökbe fogattunk néhány gyereket?

-         Sajnálom. Csak az irodában rágcsáló irtás van, és…

-         És mindenképen dolgozni kell. – könyörgő szemekkel néztem rá. – Ne néz rám így. Engem nem zavar, hogy itt vannak, csak nem igazán érezhetik magukat kényelmesen.

-         Nem láttál még minket bent. – kuncogtam.

-         Ez igaz.

-         Akkor biztos, hogy nem baj?

-         Lily, az én barátaim nap mint nap itt vannak. Miért lenne baj?

-         James ez a te lakásod…

-         És a tiéd. Ezt már megbeszéltük. – rám nézett, és düh csillant a szemében. – Nem vagy kitartott. Te nem vagy az… - elfordította a fejét, neki jobban fájt, mint nekem.