- Basszus! Vanessa, gyere vissza! - kiáltott Sirius a lány után, de az nem figyelt rá.
- Ez a csaj szerelmes beléd? - kérdezte Cameron döbbenten.
- Jó kérdés - sóhajtott Sirius. - Gondolom, tudsz róla, hogy jártunk egy ideig.
- Igen, de úgy tudtam, hogy csak azért, mert Flead nem akart leszállni Vanessáról.
- Elvileg azért, de gyakorlatilag... már én sem tudom.
- Istenem, mekkora szemét vagyok! - húzta el a száját a lány.
- Hm? Miért is?
- Black, öhm... Sirius! Én nem akarok tőled semmit. Gaby mondta, hogy tudsz arról, ami két éve volt. Hogy... hogy nem nem voltál közömbös számomra. Idegesítettek a hülye beszólásaid, ezért kiterveltem, hogy megleckéztetlek egy kicsit.
- Szóval ezért volt a puszi? - kérdezte Sirius meglepetten.
- Ezért... - szólt Cameron a földet bámulva. - Sajnálom.
- Én sajnálom, hogy sokszor olyan bunkó voltam. Utálom a családomat, mert nagyképű, arrogáns sznobok, miközben én sem vagyok jobb náluk.
- Nyugi, sokkal jobb vagy náluk. És megértem, hogy utálod őket, az anyád egy fúr... khm - harapta el a mondatot a lány és bűnbánóan nézett.
- Igen, az - nevetett Sirius. - Egy átkozott fúria.
- Visszatérve Vanessára... Ha gondolod, beszélhetek vele.
- Nem kell, kösz! Ezt nekem kell elintéznem.
- De szerintem ne most. Tudod, milyenek a csajok ilyenkor...
- Persze. Most úgysem hallgatna meg. Inkább hazamegyek és majd holnap beszélek vele.




Miután Vanessa kisietett a konyhából, könnyes szemekkel felszaladt a szobájába és magára zárta az ajtót.
Lilyék meglepődve néztek utána, James pedig fel is ment hozzá, de ő nem nyitotta ki az ajtót.
- Vani, mi a baj? - kérdzete James.
- Hagyjál, semmi! - kiáltott ki a lány sírós hangon.
- A semmiért nem szoktál sírni.
- Tűnj már el!
- Nem megyek sehova.
- James, szépen kérlek, menj el!
A fiú sóhajtott, majd leült az ajtó elé.
- Tudod, a szerelem fájdalmas dolog. Nem akarlak azzal a közhelyjel fárasztani, hogy majd elmúlik, mert nincs így. Legalábbis nem egyhamar.
- Honnan veszed, hogy szerelmes vagyok? - kérdezte Vanessa, közelebb lépve az ajtóhoz.
- Jaj, kicsim! A vak is láthatja, hogy oda vagy Siriusért.
- De én nem érdeklem őt.
- Hogy ne érdekelnéd? A bulin teljesen egymásba voltatok gabalyodva. Engejd már be! Nem túl kellemes így beszélgetni.
Vanessa gyorsan letörölte a könnyeit, majd kinyitotta az ajtót és bátyjával együtt leült az ágyára.
- A bulin mindketten ittunk - tért vissza a témára a lány.
- Sirius nem tud annyit inni, hogy olyan lánnyal legyen, aki egyébként nem érdekli.
- Ha én kellek neki, akkor miért azzal a Cameronnal csókolózott a konyhában?
- Na, most újdonságot mondtál - lepődött meg James. - Erre nem tudok válaszolni, de az száz, hogy érez valamit irtántad. Amikor reggel mondtam neki, hogy ideje lenne "szakítanotok" , nem nagyon örült neki. Úgyhogy szerintem beszélj vele.
- De te nem haragudnál érte, ha összejönnénk?
- Ha tényleg szeretitek egymást, akkor nem. De azért rajtatok tartom a szemem - kacsintott James.
Vanessa elmosolyodott. - És hogy értetted azt, hogy nem múlik el?
- Miről beszélsz? - értetlenkedett a fiú.
- Tudod te azt. Lilre értetted, ugye?
James felsóhajtott. - Igen, rá. De hagyjuk most ezt a témát.
- Mi ez a rendszer? Nekem mindent el kell mondanom, de neked semmit? - méltatlankodott Vanessa.
- Látod, ez az előnye annak, ha idősebb vagy a tesódnál - vigyorgott James.
- Csak két évvel.
- Közelebb van az a háromhoz.
- Akkor három, tök mindegy. Ez így akkor sem fair.
- Tudod, hogy nem szokásom titkolózni előtted. Maradjunk annyiban, hogy később még beszélünk erről a dologról! Jó lesz így?
- Hát... a semminél jobb.
- Na, megyek, hátha kell a többieknek is egy kis lelkisegély- szolgálat - vigyorgott James, majd kisétált a szobából, de két lépés után megtorpant. Ott állt Lily az ajtó melletti falnak támaszkodva és mosolygott.
- Öhm...  én csak... szólni akartam, hogy Black elment és mi is indulunk - szólt a lány zavartan, amikor észrevette Jamest.
- Bocs, nem így terveztem ezt az egészet! - fintorgott a fiú, miközben elindultak vissza, a nappaliba.
- Semmi gond! Nyugi, jól éreztük magunkat!
- Akkor jó.
- Figyi! A húgod tényleg szerelmes Blackbe?
- Csak nem hallgatóztál? – kérdezte James felvont szemöldökkel.
Lila elpirult és zavartan hebegni kezdett. – Én… én nem akartam, csak véletlenül… szülni akartam és meghallottam.
- Nyugi, Lil! Neked el van nézve – kacsintott a fiú.
Közben leértek a nappaliba. Cam, Gaby és Remus már indulásra készen állt. Lily is gyorsan magára kapta a dzsekijét és a cipőjét, majd a többiekkel együtt elbúcsúzott Jamestől. A fiú, barátai távozása után állt még néhány másodpercig az ajtóban. Hirtelen a homlokára csapott és gondolkodás nélkül kiszaladt az utcára.

- Lil! – kiáltott, mire a pár méterrel odébb járó csapat hátrafordult. Lily összenézett Gabyval, majd azon kapta magát, hogy Cam James felé lökdösi.
- Menj már oda! Ha sokáig húzod, egy óra múlva sem leszünk otthon – szólt rá a szőke lány.
Így hát Lily, kénytelen-kelletlen újra a Potter-rezidencia kapuja felé vette az irányt. Mikor odaért, James rögtön hadarni kezdett.
- Ne haragudj, de nem értettem- szólt Lily szemöldökráncolva. A Potter-fiú elröhögte magát, majd újra nekikezdett a mondatnak.
- Eljössz velem jövőhét szombaton egy motorkiállításra?
- Hát… ha nem baj, ezt még átgondolnám!
- Dehogy baj! Gondold át nyugodtan! Nekem az is megfelel, ha az utolsó pillanatban szólsz, csak mondj igent! – mosolygott kedvesen James.
- Majd meglátjuk… - felelte Lily bizonytalanul, aztán… felnevetett. – Te… te nem szoktál cipőt hordani?
James lenézett a lábára és vigyorogni kezdett, ugyanis észrevette, hogy valóban csak zokni van rajta.
- Általában szoktam, de néha nem árt a változatosság.
- Hát te nem vagy ép – forgatta meg a vörös hajú lány a szemeit, de közben leplezetlenül mosolygott.
- Mondták már páran.
- Na, tűnjél be, mielőtt megfázol!
- Ne már! Olyan jó veled beszélgetni.
- Tudom. Tudod?  - rezegtette meg Lily a szempilláit.

- Te kezdesz egós lenni – vigyorgott James.
- Tőletek tanulok – szólt Lily, majd kinyújtotta a nyelvét. – Na, megyek, mert Cam megver, hogy ilyen sokáig vagyok. Szió!




****


Másnap James minden szünetben és néha az órákon is próbált beszélgetést kezdeményezni Lilyvel, de a lány mindig lerázta. Látta rajta, hogy nem rá mérges, sőt, talán senkire sem az, talán csak szomorú. Szerette volna megtudni, mi az, de sem Cameron, sem Gaby nem volt hajlandú elárulni.
Negyedik óra utáni szünetben megcsörrent Lily mobilja. Nem mondott semmit, csak hallgatott, aztán kiejtette a kezéből a telefont és könnyező szemekkel kirohant a teremből.
James utánaszaladt, de egy pillanatra megtorpant, hiszen a lánymosdóba nem akart bemenni.
De meg akarta vígasztalni Lilyt. Pár másodperces dilemmája után végül mégis besétált a helyiségbe és a földön kuporgó Lilyhez sétált.

Szerző megjegyzése: Szal címre írhattok ötleteket. Meg tippeket arra, hogy mi baja lehet Lilynek xD! :P
Szal a KRITIKÁTOKBA (amiket remélem, hogy fogtok írni:P ) ezeket is beleírhatjátok:P