3.- Hol itt a móka?

A múltkor sikerült elkiabálnom, hogy milyen szép is az idő. Igaz, azóta újabb pár hét telt el. Samynek hála heti háromszor száguldozhatok a pályán, ide-oda csapkodva azokat a nyamvadt gurkókat. És még arra is figyeljek, nehogy leüssem egyik csapattársamat! Amit néha szívesen elkövetnék. Mikor Potter szólt McGalagonynak, hogy elvállaltam a dolgot, a professzor visszafejlődött ötéves szintre (ötvenről már nem kis teljesítmény!), majd körbeugrálta a folyosót. Egészen addig, amíg elő nem lépett Dumbledore. Az igazgató úr láttán a professzorasszony elvörösödött, és sűrűn próbált magyarázkodni. Szükségtelenül.
- Sok sikert, Lily!- hunyorgott rám Dumbledore, majd biccentve a prof felé, továbbsétált. Szerintem egy kicsit kattant az öreg, de nem számít, amíg vigyáz ránk. Tulajdonképpen még bírom is, hogy nem százas teljesen! Potter viszont egyre távolabb sodorja magát attól, hogy a szívem csücske legyen, mint kedvenc edző. Csakis, mert máshogy sosem lesz az. Bár már milliószor köszöntem meg barátnőmnek a szívességet képzeletben. Végülis, repülhetek. Nem is keveset. És nagyot tévedtem, mikor azon gondolkodtam, hogy a repülés csak a seprűnek fárasztó. Igazából nem is tudom melyik izmom fájt a legjobban az első repülések után.
- Ne aggódj, majd megszokod!- kacsintott rám Black, és Potter száját is többször elhagyta ez a mondat még a legelején. Aztán fokozatosan eltűntek az arcomról a fájdalmas fintorok. Nem fáj a hátsóm edzések után, és már a nyelvem sem lóg a bokámig. Nem így a többieknek. Potter és Black még tele vannak energiával, de a csapat másik négy tagját úgy kell visszacipelni a kastélyba esténként. Sam még a múltkor rávett, hogy kezdjünk esténként futni. Belementem, elvégre szeretek futni, és tudom hogy ő is. És szerintem ennek is köszönhető, hogy bírom az edzéseket levegővel. Ezt is meg kell köszönnöm!

Szakad az eső. De úgy igazán. Gőzöm sincs, hogy lehet Potter olyan elvetemült, hogy ilyen időben is megtartja az edzést.
- De ne álljon félre a szád, ha véletlenül téged talállak el!- dünnyögöm az orrom alatt.
- Tartsd nyitva a szemed! Mondjuk. Hátha úgy könnyebb lesz.- morogja vissza.
- He?- hördülök fel.- Elvárod tőlem, hogy két órát bírjak ki pislogás nélkül, úgy hogy a pofámba szakad az eső?!
- Nem pont így értettem.- mondja a plafonra nézve.
- Idióta megszállott!- puffogok.
- Az, ha a kviddicsről van szó!- kapcsolódik be a „szidjuk-együtt-Pottert” című beszélgetésbe Kate is. Ő az egyik hajtó.- James, a végén az egész csapatod a Gyengélkedőn fog kikötni, és akkor majd játszhatod mind a hét szerepet a Hollóhát ellen!
- Ne csináljátok már, hogy féltek egy kis esőtől!- csattan fel Potter. És ebben a pillanatban hatalmas dörgés rázza meg az öltöző falait.- Na jó.- húzza be a nyakát.- Egy kicsit nagy esőtől. Oké, akkor rövidített edzést tartunk, megfelel?- kérdezi végül.
- Remélem beléd csap az első villám!- morogom magamnak, mire Kate felröhög.
- Na ja.- ad hangot véleményének ő is.
- Gond van lányok?- perdül hátra Potter.
- Á nem… semmi, nyugi.- nézek rá angyali mosollyal.
- Helyes, akkor futás. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb vége.- bölcselkedik.
- Hogy nem törik bele a nyelved ezekbe a bölcsességekbe!- szidom tovább, és Kate újfent felnevet.- Semmi baj.- mentegetőzök, mikor megint hátrafordul.- Kínjában röhög.- mutatok Kate-re.- Mert fél a vihartól!
- Ha attól féltek, hogy elfúj a szél, mert olyan vékonyak vagytok, majd valamelyik fiú elkap.- vigyorog James. Izé… Potter.
- Na Kate, probléma megoldva!- fordulok a negyedikes lány felé.- Itt a vég, már kopogtat lelkem ajtaján. Mert én inkább attól félek, hogy két gyönyörű lufi leszünk a fekete égen. De, nézzük a jó oldalát! Ha szerencsénk van, körbeutazzuk a földet!- ironizálok.
- Mondasz valamit…- merülne el ő is gondolataiban.
- Elég már!- dörög Potter.- Evans, fogd be a szád, kapd a lábad közé a seprűt, és húzzál Tapi után!
- Dehogy húzlak!- meresztek nagy szemeket.- Van saját seprűd, nem? Akkor mit akarsz tőlem?
- Egy randit…- feleli némi töprengés után.
- Inkább repülök!- nyögök fel, majd kihussanok az esőbe.

- BLACK, ESKÜSZÖM MINDENRE, AMI SZENT, HOGY MEGÖLLEK!- ordítom, mint a fába szorult féreg.- Amint legyőztem az egyetlen akadályt!
- Éspedig?- kérdezi Potter, aki ragaszkodott hozzá, hogy ölben vigyen le a Gyengélkedőre.
- Amint megállok a saját lábamon, úgy hogy a bokám nincs ripityára törve!
- Mondtam, hogy az ütőt használd!- sóhajtja Potter.
- Lekeverek egyet!- nézek rá nagy komolyan, mire megtorpan.
- Ledoblak!- közli velem a döntést.
- Akkor véged!- rémülök meg egy pillanatra.
- Fájni fog!
- Ha eldobsz, biztosan!- bizonygatom.- Nem mehetnénk tovább?- kérem szépen végül.- Most kezd nagyon fájni a dolog!
- Pedig még foglak!
- Igen, érzem!- biztosítom.
- Bocs.- vigyorog szemtelenül.
- Semmi.- motyogom, és a vállának döntöm a bucimat.

A Madame rendesen ki volt akadva. Ahogy leszúrta Pottert a lábáról, hát azt szívesen meghallgatnám még párszor. Párezerszer. Túlzás, hogy csak úgy pikk-pakk végez a csontforrasztással. A művelet elvesz három-négy órát az életemből. Kate csak lekísért minket a Gyengélkedőre, aztán sűrű bocsánatkérések közepette lelépett a többi csapattaggal együtt. Rövid idő múlva Tapmancs is elnézést kért, majd távozott, mondván le kell vakarni a sok dzsuvát magáról. Még egyszer bocsánatot kért a lábam miatt és kimenekült.
- Elég hülye dolog volt ilyen időben edzést tartanod!- szólalok meg hirtelen.
- Mert?- kapja fel a fejét az ágyam széléről.- Nem az időjárás hibája hogy focizni akartál a gurkóval!
- Ez igaz.- bólintok.- De talán ha normálisan láttam volna…
- Ezen már kár rágódni!
- Ez is igaz.
- Tudom.
- Sokáig idegelsz?- kérdezem.
- Csak akkor vennéd idegelésnek, ha nem bírnád, hogy nincs igazad.- okoskodik.
- Ebben az esetben azt nem bírom, kedves Potter, hogy neked van igazad.- morgom válaszként, mire ő újfent elvigyorodik.
- Pocsék lehet neked!
- Aha. De most komolyan Potter, meddig rontod itt a levegőt?- faggatom.
- Amíg te is…
- Na akkor ideje megfulladnom!- dörmögöm közbe.
- Nehogy megint összetalálkozz Bellával. Akkor aztán jöhetnél vissza. Arról nem beszélve, hogy pontot is vonnának le a háztól, és ha lebuktok minimum két hét büntetőt kaptok!
- Álljon meg a gyászmenet egy fél pillanatra!- villan meg a szemem.- Az előbb arra utaltál, hogy nem tudok párbajozni?- kérdezem fenyegető hangon.
- Egy szóval sem említettem, hogy abszolúte nem tudsz párbajozni!- tartja fel a kezét.- Csakhát…
- Csakhát?- pattogok.- Potter, elkalapálom a fejed! Mintha TE jobban csinálnád!
- Hát azt biztos.- vigyorog.
- A párbajra gondoltam te… te…! MARHA!- kiáltom végül.
- Az több szempontból is lehetetlen.- felesel.- Először is nem borítja az egész testemet szőr. Aztán négy helyett csak két lábam van. A marhák nem rendelkeznek varázserővel…
- Ott vagy te, mint egyetlen kivétel!
- És egyik marha sem néz ki olyan jól, mint én!- hadarja tovább.
- Csoda hogy még nem száltál el magadtól!- nyögöm.- Egyébként megsúgom, némely marhának nagyobb vonzereje van, mint neked!
- Pfuj Evans!- fintorog.- Te állatokkal…?- nem fejezi be a mondatot, hanem látványosan befordul az ágyam alá.
- Örülnék, ha visszamásznál a székedre. Kicsit zavaró a gondolat, hogy alattam döglesz.- sóhajtom. Odalentről halk nyöszörgés, súrlódó hang. A következő pillanatban már egy vigyorgó Potter kapaszkodik a lepedőm szélébe.- Sosem olvad le a vigyor a képedről?
- Csak amikor leszólsz, egyébként nem.- mondja miközben az ágy másik végébe kúszik.
- Hm, nem akarlak megbántani…
- Hazudsz, állandó jelleggel azt teszed.- válik az előbbi világító vigyor fanyar mosollyá.
- Szóval az ágy csak egyszemélyes.- fejezem be a mondatot rövid szünet után.
- Egyikünk sem olyan nagy, hogy ez probléma legyen, Miss. Girnyó.
- Kac-kac!- fintorgok.- Na jó, maradhatsz.
- Köszi az engedélyt.- kacsint felém.
- Amit az előbb mondtál…- kezdem halkan.
- Miss. Girnyó?- mosolyog, mikor látja, nem tudom befejezni a mondatot.- Felejtsd el!- legyint végül. Tudja mit akartam, mégsem várja el tőlem a választ. Hát ez édes. Egy pontot neki. Na de miért is? Lássuk: mert lehozott, és mert nem hagyott itt. És mert (nehéz bevallanom) némiképp jól is érzem magam mellette. De szinte biztos vagyok benne: ez csak átmeneti állapot!

- Ébredj már fel!- bökdösöm Potter vállát.- Nem hallod?
- Nem, hagyjál! Álmos vagyok!- erre sikerül elmosolyodnom. Elveszítem az irányítást a kezem mozgása felett, és gyengéden végigsimítok a fiú arcán. Lassan kinyitja a szemeit. Pár pillanatig meredten bámulunk egymásra. Valamiért ezúttal nem forr fel az agyam. Ellenkezőleg. Megint végigfut rajtam az a kellemes borzongás. A szívem pedig mintha elzsibbadna. De mitől? James csak bambul a nagy barna szemeivel, de nem szól semmit. Majd mintha valaki leöntene egy pohár vízzel.
- Öhm… Bocs.- motyorászom rekedt hangon, kissé zavarban.
- Mi baj? Miért ébresztettél fel?- dörmögi álmos hangon.
- Csak mert nem érzem a lábam térdtől lefelé…- panaszolom.
- Szóljak?- aggodalmaskodik rögtön.
- Ne, köszi. Egyelőre az is elég lenne, ha levennéd a lábamról a tiédet. Annyira kényelmesen feküdtél, hogy keresztbe pakoltad a lábad az enyémen.- nevetek rá.
- Ne haragudj!- hadarja, és gyorsan felül. Kisebb fennakadást okoz kibogózni hogy melyik végtag melyikünké, de végül sikerül.- Bokád?
- Még megvan… legalábbis én úgy látom.
- Mármint, hatott-e már a főzet…- magyarázza.
- Ja, hogy úgy!- csapok a homlokomra.- Mindjárt meglátjuk!- és elkezdem kicsomagolni magam.
- Nehogy…!- kezdené a hisztit, mikor már a kövön talpalok fél lábbal.
- James, a puding próbája is az evés!- nézek rá, és ő valamiért csodálkozva pislog vissza.- Két lépés, ha fáj, visszafekszem, esküszöm!- ígérgetem.
- Oké, de segítek…
- Kössz.
- Az előbb…- kezdi óvatosan, mikor már pár lépést sikerült megtenni.
- Igen?
- Direkt hívtál James-nek?
- Talán nem az a neved?- pislogok vissza rá.
- Öhm… de.- nyögi ki végül.- Nem fáj?
- Kicsit húzódik, de azt már túlélem.
- Akkor várj meg.- szól, és elindul a Madame hálója felé.
- Mintha rohannék bárhová is!
- Miért nem képesek végig aludni az éjszakát?- kérdezi álmosan Madame Pomfrey.- És Potter mit csinál még itt?
- Nem szeretek itt lenni, habár néha nagyon élvezem a Madame társaságát.- válaszolok.- És Potter csak engem vár, mert nem akarja, hogy összefussak valakivel, mert állítása szerint nem tudom megvédeni magam.
- Akkor Potter nem járt itt tavaly egyszer sem, miután a Black-lánnyal való produkciójuk eredményeként feküdtek bent!- sóhajtja a javasasszony.
- Hát nem.- bólintok.- Igaz, hogy tudok párbajozni?- meresztek bociszemeket a javasasszonyra.
- Hajaj! Rosszabb, mintha amazon lenne!- feleli Potter felé fordulva. A srác csak mereszti a szemeit.- Na, mutassa a bokáját!

- Most már elhiszed?- faggatom Pottert, miközben caplatunk vissza a toronyba.
- Nem.- rázza a fejét.
- Az istenit!- csattanok.- Mit akarsz? Bemutatót?
- Nem fogok veled párbajozni!- hökken meg.
- Ahogy akarod!- vonom meg a vállam.- Akkor legközelebb csak figyelj!
- Miért akarod bebizonyítani nekem, hogy igenis tudsz párbajozni?- torpan meg hirtelen.
- Mert nem szeretem, mikor kevesebbet néznek ki belőlem, mint amennyit tudok, mindezt csak azért, mert nőből vagyok!- toppantok a fájós lábammal, minek eredménye egy fájdalmas szisszenés.
- Jól vagy?
- Jól.- füstölgök.
- Gyere.- sóhajtja, és a hátára kap.- Ma még aludni is szeretnék, de ha ilyen tempóban megyünk tovább, nem fog összejönni.
- Már megint miattam!- dünnyögöm.
- Már megint…
Pár percig be tudom fogni a szám. Ennyi idő alatt éppen sikerül lehiggadni. Sőt, ez az idő ahhoz is elég volt, hogy elérjük a klubhelység bejáratát.
- Figyelj csak…- motyogom, mikor leenged.- Én… ööö… Köszi mindent!- és egy puszit nyomok az arcára. Habár már tizenegy is elmúlt, de a többiek még mind a klubhelységben vannak.
- Minden oké?- faggat egyszerre Sam, és Nat, miközben a kanapé felé vonszolnak minket.
- Láttalak ám!- suttogja a fülembe Sam.
- Nem, te semmit nem láttál, drágám.- nézek rá mosolyogva, mire ő elég értetlen fejet vág.
- Na én mentem aludni.- pattan fel James.- Vigyázzatok rá!- adja ki az utasítást.- Jó éjt, Girnyó!
- Nem vagyok girnyó!- kiáltok utána.
- Csak egy kicsit, Lily.- mosolyog háta még egyszer.
Nem is tudom kell-e még harcolnom ellene. Valaki megmondhatná. Mert egészen ki akar ugrani a szívem a helyéről. És egészen jól érzem magam vele. Bárhogy fáj is bevallanom. De nem. Nem fogom beadni a derekam! Most nem…