Ez itt Lily és James portálja!
->Tiny<-
->Tiny<- : 2. fejezet-> Találkozás egy régi...

2. fejezet-> Találkozás egy régi...

Lexi  2007.06.18. 23:06

-

- Alfonsine! Alfonsine, ébredj! - Máris kelni kell? Ne már... - Lányom, tegnap megjött James? Nem nyitja ki az ajtót.

Atyavilág!

- James! James! Az istenért, ébredj már fel! - suttogtam, miközben rendületlenül ráztam a vállát. - Át kell hoppanálnod a szobába!

- Hmm... Kiébe? - motyogta álmosan.

- Perverz! A vendégszobába. Kérlek, anya kinyír, ha itt lát, vagy ami rosszabb, azt hiszi, összejöttünk.

- Hadd higgye.

- Jó, rendben - váltottam hangot. - Majd mikor az eljegyzést tervezi...

- Oké, megyek már. - Azzal felállt, hogy jobban tudjon koncentrálni, és halk pukkanással eltűnt. Időközben jóanyám is visszatért.

- Alfonsine Lorraine Cartier! Ha nem kelsz fel 2 másodpercen belül... - Csak idáig jutott, mert szíveskedtem elődugni morcos képemet.

- Akkor? - morogtam, mire negédesen elmosolyodott.

- Itt van James? Nem hajlandó kinyitni az ajtót.

- Miért nem mész be hozzá?

- De hát egy fiatal férfira nem nyitunk rá! - Grrrr...Ez a kioktató hang! Felnyögtem, és elrobogtam mellette. Meg sem álltam a hálószoba ajtóig, ahol kopogtatás nélkül benyitottam, és rákiáltottam az ágyon heverő takarógombócra:

- Ébresztő! - Elfelejtettem közölni, hogy igen érdekes hangszínnel rendelkezem, és ha úgy igazán kieresztem, azt nem sokan élik túl. Így történhetett az, hogy barátom - nem kis derültségemre, így kora reggel - felpattant, és vigyázzba vágta magát.

- Kezdj el készülődni, nem sokára indulunk.

- Jó - morogta csukott szemmel. Botladozva megkerültem az ájulás szélén álló anyámat, és bevonultam a fürdőszobámba. Tudtam, hogy míg nem ér hidegzuhany, addig kómás leszek. Így öt percig mazochistát játszottam.

Reggeli közben csak szüleim csevegtek (Hogy tudnak ébren maradni? Örök rejtély.), miközben mi bambán majszoltunk. Áh, igen a szüleim! Anyám Isabelle Cartier, Párizsban született. Alacsony, szőke, kék szemű (amolyan "édes pofika"). Félreértés ne essék, mindennél jobban szeretem az anyámat, de sose volt tekinélyt parancsoló, és ez egy olyan lánynál, mint én, nagyon is kellett volna. Vagyis sosem tudott rendbe szedni. Szemben apámmal, aki -bár nem volt magas- széles vállaival félelmetes volt. Jacques Cartier, az egyetlen olyan ember, aki meg tud néha ijeszteni, akár mennyire is szeretem. Egyébként tőle örököltem seszínű szememet. Igazából valahol a kék és a zöld között ingázott, de mivel ez mindig változott, egyszerűen seszínűnek nevezem.

Dolgom végeztével ujjaimat ropogtattam, és kaján mosollyal élveztem, ahogy a recsenésekre mindenki megrázkódik.

- Mire öreg leszel, egy tollat se tudsz megfogni, úgy fog remegni a kezed - jelentette ki anyám. Na, persze, a régi mese. Szerintem nekem van a legbiztosabb kezem az egész országban.

- Aha.

- Ne aházz anyádnak! - csattant fel apám, mire mindannyian meglepődve fordultunk felé. Na, ez durva volt.

- Jacques! - szólt kérlelően anyu.

- Nem érdekel! Kezd teljesen elszemtelenedni.

- Vendégünk van - sziszegte anya, mire apa idegesen felállt, kihúzta magát, és James felé biccentett. Az illető kínosan feszengett a székén, és a rántottáját piszkálta.

- Öhm... 10 perc múlva indulunk, siessetek! - És anyu is kivonult. Szégyenkezve pillantottam barátomra.

- Elnézést.

- Nincs miért - mosolygott rám. - Nem szokott ilyen lenni apukád, mi történt vele?

- Fogalmam sincs. Na, gyere, segíts összepakolni!

Mit tesz Isten, utolsó Roxfortba indulásomkor nem kellett kapkodva felszállni az Express-re. Sőt! Szinte elsőként értünk ki, így mindenkit mi üdvözöltünk. Épp két negyedéves lánnyal beszélgettem (Értsd: ők kikérdeztek James szerelmi életéről, én meg jó szóvivőhöz híven ismételgettem: nem nyilatkozom.), mikor befutott Remus és Peter.

- Szia Ágas-bogas! - köszönt Peter. - Ki kísért ki? - Nem ismert meg, de Remus igen.

- Nahát, Tiny-Tiny kisegér - énekelte, mire kapott egy gyilkos pillantást. - Milyen szép lettél! - Huh, most szabad elpirulnom? Tök mindegy, már megtörtént.

- Köszönöm, kedves vagy.

- Nem akarom félbeszakítani a bájcsevejt - szólt James -, de láttátok Evansot?

- Nem Ágas, nem láttuk - hallottam hátam mögött egy hangot, és tudtam, hogy vigyorog. Eközben a három velem szembe álló srác elsápadt, és zavarba jött. - Mi történt? Melyikőtökkel van a kis hölgy? - kérdezte, és lassan maga felé fordított, és szembe találtam magam őrjítő fekete szemeivel.

Ha nem érzem magam szörnyen, még poénosnak is találom a hatást, amit kiváltottam nála. Ugyanis a bájmosoly - ami nem is nekem, inkább nememnek szólt - először ráfagyott arcára, majd lassan leolvadt. Arca eközben felváltva piros és fehér színekben játszott. Ezektől eltekintve még mindig eszméletlenül jól nézett ki.

- T...T... Ti... - Számításaim szerint kb. három perc múlva eljutunk a Tinyig, de én ezt nem várom meg.

- Tiny, igen. Szia! - Direkt nem mosolyogtam.

- Szia! Hm.. Hogy vagy?

- Miután porig aláztál? Kösz, remekül.

- Én... Sajnálom.

- Van mit. - Fagyos helyzet. Hogy fogom én ezt kibírni több óráig? (Rendszerint velük szoktam utazni)

- Szia Aly! Hogy telt a nyarad? Nincs kedved a mi fülkénbe jönni? - ugrott oda Lily Evans, mire James szédülve hullott Remusék karjába. Kérdőn néztem rá, nem vagyunk mi ilyen jóban. Még mindig mosolyogva egy icipicit Sirius felé biccentett, mire rájöttem, hogy ki akar húzni a szorult helyzetből.

- De, persze. - Azzal elkezdtem húzni magam után a ládámat, de Ágas hangja megállított.

- Khm... Evans megkaptad a leveleimet?

- Meg - szólt lassan a lány.

- Nem küldted vissza. - vigyorgott, mire Lily erre égnek emelte a tekintetét, és elindult a vonat felé. - Eljössz velem randizni? - kiáltotta utána, de ő csak nevetett. Én is elindultam, miközben barátom vadul tátogta: Kérdezd ki! Hajaj, ideje bevetnem a kerítőnő-énemet.

- Szerintem összeillenétek - siette Lily után.

- Kivel?

- Hát James-szel.

- Ő kérte, hogy mondj szépeket? - nézett rám gyanakvóan, de közben somolygott. Nagyon ismeri a fiút!

- Dehogy, kitekerné a nyakam, ha hallaná. - Ez nem teljesen igaz, inkább hónapokig a rabszolgám lenne, ha elejtenék még néhány ilyen megjegyzést. - Elolvastad a leveleit?

- Aha - mosolygott zavartan - de ha elmondod neki, én foglak megfojtani.

- Nem mondom, ha nem kérdezi.

- Rendben.

Elértük a fülkét, és hamarosan befutott Lily legjobb barátnője, Alice Montgomery.

- Szia Aly!

- Szia! Egyébként nyugodtan szólítsatok Tinynek. - Erre a lányok egymásra néztek. - Mi az?

- Semmi, csak nagyon keveseknek engeded meg, hogy így hívjon - válaszolt Alice, de Lily még hozzátette:

- Igazából csak a Csavargóknak.

- Kiknek?

- Potteréknek.

- Ja. De ez csak egy név.

- A nevek fontosak lehetnek. Vagy bizalmat mutatnak, vagy félelmet keltenek - szólt halkan Lily.

- Voldemortra gondolsz? - Alice felszisszent, de a vörös lány rezzenéstelenül állta a tekintetemet. Stramm csaj. Sose értettem, miért kell egy névtől félni. Jó, ha itt állna előttem Voldi, akkor halálra rémülnék, de a neve egyenesen nevetséges.

- Igen, rá. - Szerencsére nem ilyen komor hangulatban telt az egész út. Mikor megérkezett a büféskisasszony, már javában tanítgattam a lányoknak a helyes francia kiejtést, és nagyokat nevettünk a hibákon. Így meglepődtem, hogy milyen hamar Roxmortsba érkeztünk.

Még most is elámulok a kastély varázslatos szépségétől, ugyanakkor elszorult a torkom, ha arra gondolok, hogy ez az utolsó évem itt.

Egy pillanatra felbukkant előttem James arca, és vigyorogva - kérdőn nézett rám. Gonoszan elmosolyodtam, és tanakodó arcot vágtam, mire három barátja felnevetett. Ahogy ránéztem Siriusra, elment a kedvem a nevetéstől.

A lakoma ugyanolyan volt, mint az elmúlt hat évben, nem történt semmi érdekes. A vacsora végeztével aztán Lily, Remus társaságában elment az elsősöket kísérni, én meg Jamesékhez csapódtam.

- Peter? - kérdeztem. James megvonta a vállát, majd vigyorogva átkarolt. Ó-ó, egy galleont rá, hogy vallatni fog.

- Miről beszélgetettek Evans-szal? - Nyertem.

- Nem mondhatom el.

- Ne már!

- Bocsi!

- Mondj már valamit!

- Hát, a levelekről annyit, hogy ha engem KÉRDEZNÉL.... - nyomtam meg a szót.

- Mi van? - IQ nuku.

- Kérdezd meg, hogy olvasta-e a leveleidet! - hátrafordultam, hogy hálás mosolyt küldjek Sirius felé, de a gyomrom bukfencet vetett, a pillantásától. Ritkán látni ilyen komolynak.

- Oh, oké - vette az adást Ágas. - Szóval olvasta a leveleimet?

- Igen - mosolyogtam rá.

- Hát, gyerekek, akkor most meg kell fosztanom titeket szerény társaságomtól. Téged pedig imádlak! - nyomott puszit az arcomra, és eltűnt valahol a tömegben. Egyedül maradtam exemmel. Egyikünk sem szólalt meg, némán baktattunk a klubhelyiség felé. Nem tudom, hogy vajon az álmosságtól vagy a zavartól nem szólalt meg, de én az utóbbira voksolok. Már a folyosónkon sétáltunk, mikor eszembe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt mélyen egymás torkában lettünk volna ilyen pillanatokban. Menthetetlenül elkapott a nevetőgörcs, de próbáltam fensőbbséges maradni, de még nevetségesebben festettem. Tudtam, hogy észrevette a rángásomat, de nagyon nem zavart. Csak mikor kérdőn rám nézett, fogtam vissza magam, és megráztam a fejem. A klubhelyiségben felém fordult.

- Jó éjt, Tin!

- Jó éjszakát!

Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol jót kacaghattam, de könnyeim nem a nevetéstől folytak végig arcomon.

 

Navigáció

Menü
Történetek
Befejezett történetek
Novellák
Más történetek
Harry Potter
Lily és James
Galéria

Új történetek
Könyvajánló

 
SISTEMAPERIO

Chat

Linkelj

 

->Bejelentkezés<-
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
->Óra<-
 
->Naptár<-
2025. Február
HKSCPSV
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
<<   >>
 

Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU