Ébredés után rögtön a naptárra néztem: szeptember 21. Váááááh! Hét nap múlva szülinapom van, és hivatalosan is nagykorú leszek! Szobatársaim még nagyban durmoltak, ami arra késztetett, hogy megtudjam a pontos időt. Hét harminc. Haha...El fognak késni. Sajnos elsőben az a sorscsapás ért, hogy a Griffendél 3 legnagyobb ribijével raktak egy szobába. Közös megegyezés után aztán (értsd: hajtépés) eldöntöttük, hogy ők levegőnek néznek engem, de én is őket. Eddig bevált.

Vidáman, dúdolgatva indultam le a klubhelyiségbe, ahol feltűnően kevesen voltak. Mi van ma? Nem baj, azért én nem akarok késni. Elmélyülten kerestem az átváltoztatástan könyvemet, és közben csaptam egy kis zajt. Na jó, nagyot. A fiúk lépcsője felől mozgásra lettem figyelmes, majd megjelent 2 kócos fej, akikben felismertem Remust és Jamest. Utóbbi rögtön üdvözölt is.

- Te meg mi a Jóistenért csapsz ekkora zajt? - De kedves.

- Csak nem szíveskedtetek felébredni?

- Miért mennyi az idő? - kérdezte Remus elég kómás fejjel.

- Lassan háromnegyed nyolc.

- Tiny..... - hörögte Ágas, és komolyan megijedtem.

- Mi van? - kiáltottam.

- Szombat - felelt halkan Remy.

- Ezt...ezt most nem mondod komolyan! - Mélyen megrendültem.

- De igen. - Laza mozdulattal eldobtam a kezembe lévő táskámat, majd kecsesen (persze, én meg a kecsesség) lehuppantam a kanapéra.

- Hát, én nem vagyok tiszta.

- Én mindig mondtam - morogta James, és levetődött mellém.

- Kösz. Milyen volt a tegnap este? Jól vagy Remus? - kérdeztem a mellettem ülő fiútól.

- Aha, de iszonyú fáradt vagyok.

- Oh, bocsika.

- Hahó! - integetett James. - Én is fáradt vagyok!

- Akkor aludj! - vigyorogtam rá. De sajnos komolyan vette tanácsomat, és az ölembe hajtotta a fejét. - James, ne már!

- Csitt, alszok! - Felsóhajtottam, és Remus felé fordultam.

- Megkérhetlek valamire?

- Persze - felelte csukott szemmel, majd kinyitotta az egyiket, és kiigazította magát. - Bár téged ismerve, inkább hozzátenném, hogy a józan ész határain belül.

- Nyugi, csak arról van szó, hogy rontottam számmisztikából, és szükségem lenne egy korrepetitorra. Elvállalod?

- Aha.

- Te mit szeretnél? - kérdeztem Jamestől, aki fürkészően nézett rám.

- Csak azon gondolkozom, hogy Holdsáp, mire gondolt, mit fogsz kérni tőle. - Elpirultam, Remus pedig felnevetett.

- Nem fontos. Beszéljünk másról!

- Na, mondjátok el!

- Csak egy hülyeség volt.

- Csak egy? - nézett rám cinkosan Remus.

- Jól van, hagyjatok békén.

- Arról van szó, hogy Tiny egy időben úgy gondolta, mindet meg tudok csinálni - szólt Holdsáp, nem törődve gyilkos pillantásommal.

- Például? - vigyorgott James, és szinte láttam a gondolatait.

- Ne gondolj semmi rosszra, perverzkém!

- Olyanokat kért tőlem, hogy szerezzek neki kaját a konyháról...

- Az elmegy, olyat tőlem is kért már.

- Vagy, hogy segítsek neki eltüntetni Pitont, miután egy jó erős kábító-átokkal kiütötte.

- Ez mikor volt? - vihogott a másik.

- Még negyedikben - válaszoltam mosolyogva.

- Kár, hogy nem tőlem kértél segítséget.

- Te ott hagytad volna.

- Persze, de meg néztem volna. Van még más is?

- Igen.

- Nem - szóltam gyorsan, Remusszal egyszerre. Jelentőségteljesen néztem rá. - Nem volt semmi más!

- Hát, persze.

- Na, mondd el! Muszáj elmondanod! Tekergői kötelességed, hogy nem titkolsz el előlem semmit!

- Igaza van - nézett rám Remus. - Sajnálom.

- Hurrá! - kiáltotta Ágas, és felült.

- Áruló! - suttogtam Remynek, aki erre rám vigyorgott.

- Szóval ötödikben rá akart szedni arra, hogy hozzam össze....

- Kivel? Kivel?

- Logan Pitsburggel!

- Fúj, ezt most csak egy vicc?

- Régen volt, akkor még nem nézett ki így - mondtam, ugyanis, hogy mindenki tudja, Logan irtó ronda lett. Pattanásos, és zsíros a haja. De akkor még nem volt ilyen.

- Csalódtam benned - jelentette ki mély meggyőződéssel. Aztán hatalmas nevetéssel leesett az ágyról.

- Most mi van?

- Sehehemihihi. Csahak elképzeltelek vele. Miért nem mondtad el eddig? - és tovább nevetett, mire lelöktem a kanapéról.

- Pont ezért.

Egy hatalmas csattanás hallatszott, mert Ágas lelökött egy vajsörös üveget, ami a padlón darabokra tört. Lábdobogás hallatszott majd a lépcsőfordulóban feltűnt Lily - talpig felöltözve.

- Hát ti meg mit műveltek? - suttogta idegesen.

- Beszélgettünk, csak ez a szerencsétlen - mutattam Jamesre - lelökött egy üveget. Te hogyhogy felkeltél ilyen korán?

- Mindig ilyenkor kelek. Ti miért keltetek fel ilyenkor?

- Az én hibám - jelentkeztem, mint az órákon. - Azt hittem péntek van.

- A mi szerencsétlenségünkre - szólt közbe Remus is. James még mindig kábán meredt Lilre, míg az rá nem szólt.

- Potter, ne bámulj már!

- Bocsi, de ma még szebb vagy, mint máskor - felelt, mire barátnőm elpirult. Elpirult?!

- Öhm... Remus nem vagy éhes?

- Mi? Nem. Én most csak al... Ja, dehogynem, mindjárt éhen halok - változtatott mondatán, miután bokán rúgtam. - De át kell öltöznöm - mutatott magára.

- Hm...Akkor veled megyek. - Erre mindenki (James és Lily) felvont szemöldökkel nézett rám, Remus meg csak kuncogott. - Úgyis...beszélnem kell...Siriusszal - adtam magyarázatot.

- Miért kel neked beszélned Tapmanccsal? - kérdezte Ágas.

- Semmi közöd hozzá! - Azzal felálltam, és magammal húztam Remust is.

- Meg ne szólalj! - sziszegtem, miközben felmasíroztunk a lépcsőn.

- Eszembe sincs - rázkódott az elfojtott nevetéstől - Mondd csak, miért kell beszélned Sirisszal?

- Bee - Hát igen a jól bevált módszerhez folyamodtam - kinyújtottam a nyelvem. Besétáltunk a fiúk hálótermébe, és ott a megszokott látvány fogadott: kajamaradványok, szétdobált ruhák, és két horkoló fiú.

- Ülj le! - utasított Remus. - És ne ébreszd fel egyiket se, mert iszonyú mérgesek lesznek.

- Hát lehet rám haragudni?

- Aha - válaszolt, majd bemenekült a fürdőszobába. Egy ideig nézelődtem, és szemre vettem mindent (nem mintha sokat változott volna legutóbbi látogatásom óta), és próbáltam nem figyelembe venni egy kócos, fekete üstököt. Végül engedve a hatalmas késztetésnek, legeltettem egy kicsit rajta a szemem. Bár nem volt sok látnivaló, mivel nyakig betakarózott. Azért elidőztem az arcán, majd tekintetemet végig futattva a testén, azon gondolkoztam, vajon hord-e pizsamát. Ezért is kaptam szívinfarktust, mikor rekedten megszólalt.

- Mondtam már, hogy utálom, mikor bámulnak alvás közben?

- Oh... Sajnálom, csak Remust várom.

- Itt? - kérdezte, miközben felült, és megállapíthattam, hogy alsógatyában alszik. - Miért nem lent?

- Mert ott Jamesék vannak.

- Jamesék? Ágas és Evans?

- Aha.

- Értem - bólintott, majd elkezdett bámulni. Engem.

- Mi az?

- Semmi, csak nézlek.

- Az sosem végződik jól.

- Szerintem egész jó volt - vette a lapot, és rám villantotta azt a mosolyát, amitől a fél Roxfort bepisilt volna (csak azért a fél, mert a másik fele fiú). Gúnyosan somolyogtam.

- Szerinted. - Erre elkomolyodott, és fürkészően nézett rám, de álltam a pillantását. Egy ideig. Szerencsére kijött Remus, és végre mehettünk reggelizni.

A klubhelyiségben még ott volt Ágas és Lil, akik egymástól illedelmesen távol ültek a kanapén, és az időjárásról beszélgettek. Kiabálás nélkül! Ez nagy szó. A nagyteremben igen kevesen voltak, de ez várható volt. Elégedetten majszoltam a pirítósomat, és csak arra koncentráltam.

- Miről beszélgetettek Tapival? - Mondom, a kajálásra koncentráltam, és nem rá, így nem válaszoltam.

- Tiny! - kiáltott rám.

- Mi van?

- Miről beszélgetettek Siriusszal?

- Hát...Hogy is mondjam...a régi szép időkről. - Kérdőn nézett rám.

- Bonyolult lelkek vagytok - mondta aztán.

- Miért? - lepődtem meg.

- Csak a vak nem látja, hogy...hogy nekem most mennem kell - állt fel hirtelen.

- Egy galleont rá, hogy nem ezt akartad mondani. - Mire odadobott nekem egy galleont.

- De nem fogom elmondani.

- Gonosz! - Nem nagyon törődött velem, nevetve otthagyott. Gyorsan kivégeztem a reggelimet, és elmentem levelet írni. Nem vagyok valami nagy levélíró, de anyámat megütné a guta, ha nem adnék hírt magamról. Vettem a fáradságot, és írtam néhány sort.

Kedves Anya és Apa!

Minden rendben van velem, csak irtó sokat kell tanulni, a RAVASZ-ok miatt. Mindenki kedves meg aranyos, még nem átkoztam meg senkit. Sőt van egy jó hírem! Kaptam a leckémre öt pontot, igaz nem sokkal utána le is vontak ugyanennyit, mert késtem.

Apa szeretnék bocsánatot kérni, amiért haragban kellett elválnunk, remélem nem haragszol rám nagyon.

Puszillak titeket!

Alfonsine

Grrrh...Még leírni is utálom a nevemet, de ha ezzel örömet okozok nekik... A bagolyházban megkerestem a kuvikomat, Cliodnát és elküldtem a levelet. Utána úgy gondoltam ideje tájékozódni az eseményekről, és megpróbáltam előkeríteni vagy Jamest, vagy Lilyt. Sajnos egyiket sem találtam meg, csak Petert.

- Szia!

- Hello!

- Nem tudod, hol van James? - Erre felvihogott.

- Épp örömtáncot lejt valahol...gondolom.

- Miért? Mi történt?

- Megcsókolta Evansot, aki nem pofozta fel.

- És én nem voltam ott? Ez nem igaz! Segítesz megkeresni?

- Aha. - És mint a mesében, ketten indultunk tovább. Kimentünk a parkba, ahol meg is találtuk a maradék három Tekergőt. Remus és Sirius egy fa alatt ültek, miközben Ágas rohangált előttük, és gesztikulálva magyarázott nekik. Mikor a közelükbe értünk, felkapott, és megpörgetett a levegőben.

- Sikerült, sikerült, sikerült! - nevetett rám.

- Micsoda? Micsoda? Micsoda? - kérdeztem ugyanolyan stílusban.

- Megcsókoltam! És nem üvöltötte le a fejem utána! - kiabálta boldogan, mire barátai jóindulatú kacagásba törtek ki.

- Igen kábé mi is eljutottunk eddig, de azt már nem tudod kiszedni belőle, hogy hogy csinálta  - vihogott Sirius, de látszott, hogy örül barátja boldogságának.

- De én meg tudom kérdezni mástól is - jegyeztem meg kajánul.

- Lilyvel akarsz beszélni? - szállt le a földről Ágas.

- Igen. Miért?
- Megkérdeznél valamit nekem?

- Meg - válaszoltam, és indultam is.

- Várj! Nem is tudod mit kell kérdezni!

- Dehogynem. Ismerlek. - Gyorsan felvágtattam a kastélyba, és sípoló tüdővel rohantam a klubhelyiségbe. Ott megtaláltam Alice-t.

- Lily?

- Fenn van, de mi történt?

- Mondott valamit?

- Semmi különöset, csak iszonyú vörös fejjel felrohant, és azt mondta, hogy senkivel nem akar beszélni.

- És te hagytad?

- Ismerem Lilyt.  - Szemeimet forgatva felmasíroztam a hálótermükbe, és benyitottam.

- Hahó! Bejöhetek? - kérdeztem egy könyvtől, ugyanis sejtéseim szerint az mögé bújtatta arcát.

- Ha találkoztál James-szel, akkor nem.

- Mióta James? - kérdeztem, miközben beljebb merészkedtem.

- Nem tudom! - kiáltotta, és eldobta a könyvét. - Fogalmam sincs!

- Akarsz beszélni róla?

- Megcsókolt - felelt, és helyet csinált az ágyán, hogy leülhessek.

- Tudom.

- Nem pofoztam fel.

- Tudom - mosolyogtam.

- És...

- Jó volt? - Felháborodva nézett rám, mély levegőt vett...majd hangosan kifújta.

- Nagyon - nyöszörögte, majd elnevette magát. Kacagva átkaroltam, és utána az ebédet is kihagyva beszélgettünk órákon át.

- És most akkor összejössz vele?

- Nem...tudom.

- Nem baj, nem sokára lesz a szülinapi bulim, ott majd kiderül.

- Neked szokott lenni bulid? - kérdezte álmélkodva.

- Aha. Harmadik óta, de vigyáztunk rá, hogy nehogy megtudd - vigyorogtam.

- És hol tartjátok?

- Majd meg tudod. Gondoskodom róla, hogy téged is meghívjanak.

- Kik? - De csak titokzatosan mosolyogtam.