Sajnos, a következő napokban nem igazán tudtam foglalkozni sem Jamesékkel, sem a szülinapommal, mert a tanulás teljesen lefoglalt. Sosem voltam stréber, egyszerűen jó volt a felfogó képességem, most ez sem volt elég. Komolyan tanulnom kellett.

Szerencsére csak két tantárgyból álltam rosszul: bájitaltanból és számmisztikából. A jó öreg Lumpi közölte velem, hogy csak azért ennyire elnéző velem, mert találkozott apukámmal, egy iskolák közötti versenyen, és látta, hogy milyen jól "főzicskélt" (persze ezt nem így mondta). Mintha én kértem volna, hogy ne buktasson meg. Mindegy majd Lily ver belém egy kis észt. Legalábbis akkor, ha nem végződik úgy a korrepetálásunk, mint Remusszal.

Ugyanis hétfő délután leültem vele a klubhelyiség egyik sarkába, de csak félóráig tudott zavartalanul magyarázni, mert Lil odajött hozzánk, mondván, James nem hagyja békén. Rá negyed órára megérkezett patás barátunk, és elég idegesítően elkezdett sutyorogni Lil fülébe. Mi pedig rendületlenül - bár elég idegesen - tanultunk tovább. Ekkor megérkezett Sirius, a legújabb hódításával. Azt a beszélgetést fel kellett volna venni gamnóra...vagy magnóra (tudja a fene ezeket a mugli tárgyakat). A következő történt.

- Fiúk, lányok ő itt Silvia - biccentett a mellette álló fekete szépségre.

- Sziasztok! Szólítsatok Sissynek! - Gyomorforgatóan affektált.

- Ő James – de őt biztos ismered -, mellette Evans...vagyis Lily - vigyorgott a vörös lányra. - Végül Remus, és T...

- Szia! Aly vagyok - szóltam hozzáhasonlóan elnyújtva a szavakat. Eszembe sincs megengedni ennek a rüfkének, hogy a becenevemen hívjon.

- Szia! - mosolygott rám (Úristen, ugye nem hiszi azt, hogy egy súlycsoprtba tartozunk?!). - Ti jártok?

- Mármint Remus és én?

- Aha - bólogatott.

- Nem, mi csak...

- Ja - kacagott fel, amitől borsódzott a hátam. - Ti csak...hihi...

Remus elsápadt, Ágas beesett az asztal alá, Lily meg hányingerrel küszködve nézett a csajra. Gúnyos mosollyal kezet nyújtottam Siriusnak.

- Gratulálok, a csajodnak eggyel kevesebb az IQ-ja, mint az éveinek száma. - De az csak szemtelenül vigyorgott. Úgy látszik tisztában vele. Sissyke értetlenül nézett rám, mert barátaim reakciójából levágta, hogy hogy megsértettem, de a mondat értelmét nem igazán tudta felfogni. Nagyot sóhajtottam, majd negédesen megadtam a kegyelemdöfést.

- Szerintem aranyos lány vagy. - Megvártam, míg hálásan elmosolyodik, aztán folytattam. - Minimum három napig maradsz.

Erre rémülten fordult pasijához, aki igyekezett visszafogni kitörni készülő röhögését - kevés sikerrel. Vidáman visszanevettem rá, és felvonultam a hálóba.

És igen! Betöltöttem a tizenhetet, pontban ma hét óra harmincöt perckor. Szinte repültem le a klubhelyiségbe, ahol már a Tekergők és Lily is lenn volt, és a kanapén beszélgettek (na jó, Lily próbálta leállítani Jamest). Lehuppantam melléjük.

- Sziasztok!

- Hello!

- Szia! - Nem részletezem, mind az öten visszaköszöntek. Megjegyzem, elég unottan.

- Na, felkészültetek a mai hatalmas bulira? - kérdeztem vidáman, mire mindenki úgy nézett rám, mint aki megőrült, majd Remus megszólalt.

- Tiny, miről....

- Basszus! - kiáltott fel James.

- Mi van? - érdeklődtünk egyszerre, de csak rám nézett.

- Tiny...Ne haragudj, kérlek! - Majd a többiek felé fordult. - Elfelejtettük a szülinapi bulit.

Szemeimet összehúzva végignéztem a társaságon: James arcán őszinte sajnálat tükröződött, Remus elsápadva meredt rám, Sirius édes-bűnbánóan vigyorgott, Lily beharapta az ajkát. Végül megálltam Peternél, és elkezdtem szuggerálni. Szegény fél percig bírta, aztán kitört belőle a kacagás. Én elégedetten felsóhajtottam, a többiek ciccegtek.

- Jaj, Féregfark! Be kellett volna zárnunk a hálóba. - De a bűnös csak bocsánatkérően vigyorgott.

- Na, ide az ajándékokkal!

Szépen sorba álltak, és átadták az ajándékaikat. Kicsit lassan ment, mert nem vettem át az új csomagot, míg az előzőt ki nem bontottam. Lilytől egy gyönyörű selyemsálat kaptam, Jamestől egy bőrszíjas karórát, aminek 5 mutatójába ötük neve volt belevésve, és számok helyett olyanok voltak beleírva, hogy biztonságban, úton, veszélyben, meghalt (brrrh...kirázott a hideg) stb. Remus egy bőrkötetes naplót, Peter egy aranyos Teddy macit (odavagyok értük). Sirius vigyorogva lépett elém, és összeszorult torokkal gondoltam arra, tavaly mennyire vártam, hogy a barátnőjeként ünnepeljek. Elpirultam, és átvettem a dobozt. Két nyaklánc feküdt benne, mindkettőn egy-egy félbetört szív medál. Rögtön felismertem. Tavaly kinéztem magamnak (és Siriusnak, de ez titok) Roxmortsba, de nem mondtam senkinek. A nyakába ugrottam, és zavartan, de megpusziltam. Nem pityergek, nem pityergek, nem pityergek...Mi a francért vagyok ilyen érzelgős?

- Nehogy sírni merj! - suttogta a fülembe.

- Nem sírok.

- Ne is, mert Ágas kinyír - mondta, és elengedett.

- Gondoltam, majd a másik felét odaadhatod valakinek. - Neked akartam....Régen.

- Persze...Köszönöm.

- Nincs mit - mosolygott.

- Na, gyerekek, ideje órára menni - szólt közbe Remus, mire mindannyian (még Lily is) elkezdtünk nyafogni.

- Jaj, ne már!

- Holdsáp, nem lehetsz ennyire szadista.

- Sajnálom, ez van - terelt ki a portrélyukon.

- Tiny, itt van a meghívó dísz példánya - nyújtott át egy pergament James.

Örömmel értesítelek, hogy meghívást nyertél Tiny Cartier születésnapi bulijára. A parti nyolc órakor kezdődik, helyszíne a Szükség szobája. (Aki nem ismeri, kérdezzen meg egy másik meghívottat, hol található!)

Részvevők:

Tiny Cartier

James Potter

Sirius Black

Remus Lupin

Peter Pettigrew

Lily Evans

Silvia Peterson

Drew Anderson

Nina Parker

Rita Meyer

Kira Collins

Victor Hansen

Victoria Hansen

John Kimball

Hannah Johnson

Linda Caroll

Logan Pitsburg

Minden meghívott legfeljebb egy embert hozhat magával!

- James, az atyaúristenedet! Gyere ide, de most rögtön - Khm...Már említettem a hangszínemet és erősségét. A lépcsőtetejéről kiabáltam le neki, de még így is olyan hatást értem el vele, hogy nyakát behúzva nézett hátra, majd - barátai harsány nevetésével kísérve - felsomfordált a lépcsőn.

- Van valami kifogásod, ó nagyságos úrnő? - Persze, hogy tudta, miről van szó.

- Kit hívtál meg, te esze ment? - sziszegtem, orra elé nyomva a papírt.

- Kire gondolsz? - Lily elkezdett kuncogni a hátam mögött.

- Tudod te azt jól.

- Ja, Logan?

- Igen, Logan.

- Tudod....Gondoltam, feleleveníthetnétek a régi szép emlékeket.

- Te szemét! - csaptam a vállára. - Tudod jól, hogy nincs se szép, se más emlék.

James nyíltam kiröhögött, majd odaintette Siriust.

- Na, mi a baj?

- Úrnőnk királynőhöz méltó levonulást tervez. - Sirius komolyan bólintott, és mielőtt észbe kaphattam volna, a karjaikba kaptak.

Lily lefutott Peterékhez, hogy jobban lássa az eseményeket, és ott egymásnak dőlve nevettek. Én meg visítottam, mint valami kismalac.

- Tegyetek le!...Szemetek!...Teljesen leégettek! - Kapálóztam teljes erőmből, de szerencsétlenségemre mindkettőjüknek csak a válláig érek.

- Magadat égeted, ha így visongasz! - suttogta Sirius.

- Fúú...Ezt megbánod!

- Mit fogsz csinálni?

- Megátkozlak mindkettőtöket!

- Engem most miért? - kérdezte sértetten James, de mielőtt hangot adhattam volna felháborodásomnak, megjelent McGali néni, igen vészjósló tekintettel.

- Mit művelnek itt? - sziszegte, mire Remusék elkezdtek hátrálni, ott hagyva triónkat (gyávák).

- Tanárnő, Tinynek ma van a 17. szülinapja - jelentette ki - igen meglepő módon udvariasan - James.

- Nos, ez esetben boldog születésnapot, Miss Cartier. - A fiúk fellélegeztek. - De ez akkor sem mentség a viselkedésükre. Potter, Black fejenként levonok...egy pontot. - Esküszöm, hogy közben mosolygott! Felnevettünk, és a srácokkal karöltve léptünk be a nagyterembe. Sokan jöttek oda, hogy köszöntsenek. Nem is sejtettem, hogy ennyien tudják, hogy ma ünneplem a tizenhetet. Mindenkitől hatalmas vigyorral fogadtam, de aztán rájöttem, hogy a fele csak Sirius és James miatt jött oda (bár utóbbi nem igazán törődött velük). Az egyik lány odáig merészkedett, hogy nyíltan szemezett vele. Kis szuka, ő az enyém!...Hopsz, mégse.

Az emberek nagy része ilyenkor teszi fel a nagy kérdést: Mi van? Hát, én is ezt kérdezem magamtól. Az nyilvánvaló, hogy bejön (nem is kicsit), de szerelmes nem vagyok belé. Ez holt biztos. Túlságosan megbántott, de nem lehet nyomtalanul kitörölni a szívemből. Meglehetősen furcsa most itt ülni mellette, miközben átkarolja a vállam, de én voltam olyan hülye, hogy elfogadjam a barátságát. Ő meg egész könnyen túltette magát a szakításon. De mit is vártam a nagy Sirius Blacktől? Egy a sok hülye kérdés közül.

- Mi a baj? - kérdezte. Ja, lelöktem a kezét.

- Semmi.

- Oké. - És VISSZATETTE A KEZÉT! Grrrh...

Túlságosan fel voltam pörögve, ahhoz, hogy olyan semmiségekkel, mint az órák vagy a tanárok. Csak kétszer akartak az igazgatóhoz...na jó, háromszor...oké, oké minden órán. Szerencsére valaki mindig a segítségemre sietett, és eltusolta az ügyet.

Egyébként elég furcsa dolgok történtek. James átült Lily mellé (aki hagyta!), így nekem Sirius mellé kellett volna ülnöm, de önállósítottam magam, és Remus mellé telepedtem. Sirius csalódott arccal foglalt helyet Peter oldalán (gonosz kacaj).

Bűbájtanon a ruhámat terveztem nagy gonddal. Erre jutottam: sötét bordó top, fehér szoknya, a Lilytől kapott piros selyemsál, és a fehér balerinacipőm. Mindegyik nagyon megy az enyhén kreolos bőrömhöz (Hogy ezt honnan örököltem? Örök rejtély).

Nyolc előtt 15 perccel még mindig nem voltam kész, ugyanis csak a fél pár cipőm volt meg. Jellemző... Végül egy ötödéves lány adta kölcsön a magas sarkúját, mert csak neki volt olyan kis lába, és normális cipője.

Úgy volt, hogy Lilyvel megyek a bulira, de - számomra érthetetlen módon - nagyon hamar elkészült, és nem volt türelme megvárni, Így a Tekergők azon tagjaival mentem, akik hozzám hasonlóan, nem tudnak normális időben elkészülni. Peterrel és Siriusszal, valamint annak..hm..izé...barátnőjével.

Nem értem miért kellett AZT is meghívni, meg a szobatársaimat. Persze tudom, ahogy James szülinapja Májusban, úgy az enyém is exkluzív bulivá nőtte ki magát, ahová megtiszteltetés meghívót kapni.

A klubhelyiségben már lent álltak kísérőim, de csak Siriust néztem, Elképesztően szexi volt fekete ingjében és farmerjában. Úgy látszik én is jó munkát végezhettem, mert többször végigmért, majd kihívóan a szemembe mosolygott, nem törődve azzal, hogy a csaj kb. 20 centire állt tőle.

- Na, mi lesz a program? - kérdeztem immár a folyosón.

- Senki nem tudja - felelte Peter. - Állítólag Ágas és Evans találtak ki valamit.

- A hogy barátom kreativitását ismerem, csak zene lesz - nevetett Sirius.

- Nem rólad van szó - védtem "bátyámat". - Tudsz táncolni? - kérdeztem Sissytől (blöee).

- Aha...Asszem - Nagyon értelmes.

- Mi nagyon jó párost alkottunk, igaz? - mosolyogtam Siriusra. Mi a jó fenét művelek?

Ő is ezen gondolkozhatott, mert szemeit összehúzva nézett rám, majd csaja felé fordult.

- Tiny negyedikben kitalálta, hogy el akar menni egy táncverseny, ezért megkérte Remust, hogy legyen a párja. Elkezdte tanítani, de rájött, hogy nem ő a megfelelő. Utána rászállt Ágasra , de vele is ez volt  baj. Megjegyzem, hogy szerintem mindketten helyt álltak volna egy profi táncversenyen, csak neki nem voltak elég jók. Ekkor jöttem ÉN, aki jobban táncol nála - bökött felém. - Nem kell mondanom, hogy megnyertük a versenyt. Hát, igen. Meglepődött, mikor látta, hogy milyen jó vagyok.

- Befejezted? - kérdeztem vigyorogva, mire bólintott. - Ideje volt - morogtam félhangosan.

Bár a buli hivatalosan nyolckor kezdődik, az egész társaság kilenc körül érkezett meg.

- Jó estét, lányok és fiúk! - köszöntött mindenkit Sirius. - Először is szeretném bemutatni a két szervező egyikét, aki a zenéért felelős: Dj Patás. - Harsány nevetés, Ágas egy székre pattan, és meghatottan elkezd beszélni.

- Nem is tudjátok, mit jelent ez nekem... - Műkönnyeit törölgeti, mikor Tapmancs barátja lelöki.

- Nem is akarjuk. - Istenem, ezek milyen lököttek! És ráadásul, tök spontán tudják ezt csinálni.

- Szeretném bemutatni nektek másik szervezőnket, aki a programokért felelős: Lily Evans! Evans te nem tarthatsz beszédet! - nézett a lány kezében lévő papírokra (szalvéták), aki - a legnagyobb meglepetésemre - elnevette magát.

- Nem is akarok, Sirius. - Sirius?! Oké, kiitatta le?

- Bírom a csajt, Ágas. Maradhat. - Barátom a zavar oly fokát mutatta be, ahol mindent kiejt a kezéből. Jelen esetben a cd-ket. Újra nevetés harsant, majd Sirius folytatta. - Szóval, ennyi a köszöntő. Igyatok, szaporodjatok! Bár az utóbbit inkább ne.

Felemelte vajsörös üvegét, majd - mint, aki jól végezte dolgát - arrébb ment...volna. De Remus megköszörülte a torkát, mire Sirius szemöldök ráncolva nézett rá.

- Bocs, Holdsáp, de te nem csináltál semmit. - Remus mellé lépett, és adott egy tockost barátjának, aztán ő folytatta.

- Szeretném bemutatni az est fénypontját, akit mindnyájan ismerünk és szeretünk: Tiny Cartier-t!

A "közönség" elé léptem, és pukedliztem. Végül én adtam meg a végszót.

- Gyerekek, bulizzunk! - És kezdetét vette. Az első órában mindenki ivott, és beszélgetett. Mikor már többen is odamentek Lilyhez, hogy csináljunk valamit, James belekiabált a hangzavarba.

- Figyelem! Mindenki üljön a nagyasztalhoz! - mutatott a szoba közepén álló kerek asztalra. - Az első számú játék kezdődik.

A társaság odaült, és Lil elmagyarázta a játék lényegét.

- A játék arról szól, hogy mindenki mond magáról egy állítást, és hogy ha más is tudja magáról, hogy igaz rá, akkor iszik az előtte álló pohárból. - Intett egyet pálcájával,és megjelent mindnyájunk előtt egy kis pohár whisky. - Az győz, aki a legtöbb olyat tudja mondani, ami csak rá igaz.

Az egész nagyon zavaros volt, de az értelmét ki lehetett bogozni.

- Ez egy mugli játék, igaz? - kérdezte ellenségesen Victor Hansen.

- Ha nem tetszik, elmehetsz - vágott vissza húga, Vicky. Hűha, úgy látszik, néhányan már kóstolgatták az erősebb italokat

- Nem azért mondtam - védekezett.

- Oké - szólt nyugtatóan Lily. - megmutatom, hogy kell. Szóval, egyszer tankönyvek nélkül mentem órákra - felhajtotta sajátját, és szinte mindenki (köztük én is) megitta, de a pohár rögtön újratöltötte magát. Meglepődve néztünk Jamesre, aki kétszer is ivott.

- James, csak egyszer! - szólt rá Remus.

- Most miért? Én kétszer mentem így. - Voltak, akik felnyögtek, ennyi sületlenség hallatán, de néhányan nevettek.

- Akkor is csak egyszer, jó? - kérdeztem.

- Oké. Most én jövök...Nézzük csak...

- Ilyen nehéz találni egyet?

- Nem, ilyen nehéz választani. Áh, megvan. Egyszer felrobbantottam a pincét. - Rajta kívül csak Sirius ivott, majd a nevetéstől elfúló hangon megjegyezte.

- Együtt csináltuk. Oké, én egyszer egy szál törülközőben sétáltam a folyosón. - Most csak James ivott, mire valaki megjegyezte.

- Ugye, ezt nem együtt csináltátok? - Nevetés, aztán én jöttem.

- Én egyszer bezártam a szekrénybe Frics macskáját. - Négyen ittak rajtam kívül.

A játék folytatódott, és mi egyre durvábbakat árultunk el magunkról. Kiderült, hogy Lily smárolt Drew-val (James ökölbe szorította a kezeit), Sirius valakivel fogadásból járt (nem csodálkoznék, ha Sissy lenne az), és rólam meg ez a Logan-ügy (remélem, nem fog rám szállni). Sajnos, a tizediok kör után Lil és Remus leállította az egészet, mert elég kapatosak lettek egyesek. Egyébként James nyert, háromszor tudott olyat mondani, amire csak tátogtunk.

- Rohamra fel, irány a szendvicsek! - mondtam, és Ágast mát lökdöstem is arra, ugyanis felfedeztem, hogy orra és füle már piroslik, ami nála azt jelenti, hogy enyhén részeg. Szerencsére ő elhalkult, ha, ha ivott, nem úgy, mint barátja. Miután Jamest rábíztam Lilyre, Sirius felé indultam, aki egyre hangosabban mesélte kalandjait. Ahogy a közelébe értem, átölelt, és a fülembe súgta:

- Jössz velem táncolni, tündérlány? - Így hívott még mikor jártunk. - Remus is jó zenét csinál. - Majd a buli végén megköszönöm neki. Előtte azonban eltoltam magamtól Siriust, mielőtt barátnője vagy valamelyik libuska nekem esik.

- Ha ettél valamit, majd utána.

- Nem, nem akarok enni.

- Jó, akkor mehetsz vissza a klubhelyiségbe. - Én, a szigorú anya.

- Na, ne legyél már ilyen! - Komolyan, mint egy ötéves.

- Légy szíves! - néztem rá nagy szemekkel, mire száját elhúzva bólintott, én meg a kezébe nyomtam egy hatalmas szendvicset.

- Ebből minimum kettőt! - Elindultam, de újra magához húzott.

- Nem szökünk! - Kezdtem begurulni, és miután nagy nehezen kiszabadultam, nem túl gyengéden elé penderítettem Sissyt.

- Ölelgesd a barátnődet! - Füstölögve mentem Remushoz, az egyetlenhez, aki tiszta tekintettel nézett rám ebben az órában (Lilyn kívül). Tényleg hány óra lehet?

- Szia! Nem tudod mennyi az idő? - kérdeztem tőle, miközben a lemezeket válogatta.

- Szia kis ünnepelt! Mindjárt éjfél. Jól érzed magad?- karolt át.

- Nagyon jól. Csak Sirius...

- Kicsit furán viselkedik, nem? - kérdezte.

- Csodálkozol? Ennyi whisky után...

- Nem, én úgy értettem veled. Vagy szerinted nem?

- Nem is tudom... Elég kiszámíthatatlan, de hát ő Sirius Black - nevettem fel.

- Igen...Tiny, szerelmes vagy még belé? - Hú, ez váratlan volt.

- Nem... tudom - Kezdtem zavarba jönni. - Olyan furcsa ez dolog. Most is felkért táncolni.

- Felkért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Igen. Miért?

- Figyelj, szerintem táncolj vele. Majd meglátod, hogy hogy érzel iránta.

- Egy tánc után?

- Majd meglátod - ismételte sejtelmesen. Megcsóváltam a fejem, majd megpusziltam, és elment ellenőrizni Jameséket. De aztán, úgy három méterre tőlük megálltam, és vigyorra húzódott a szám. James és Lily egymás felé fordulva beszélgettek, és bár Ágas tartotta a tisztes távolságot, beszéd közben simogatta Lil kezét. Nem láttam az arcát, de teljesen biztos voltam benne, hogy beveti a boci-szemeket. Egyszer csak valaki hátulról átölelt, és a fülembe súgta:

- Bevágtam három szendvicset. - Sirius. Megfordultam, és láttam, hogy tényleg tisztább a tekintete. - Táncolsz velem?

- Khm..Aha. - Rémülten néztem Remusra, de az csak vigyorgott, miközben Sirius a táncparkett felé vezetett. Ahogy a közepére értünk, elhallgatott a zene, és felcsendült a "Dj" hangja.

- És most lássuk az 1974-es táncverseny győztes párját! - Láttam párom szemében az apró meglepetést, de aztán feltűnt arcán a magabiztos mosoly. Elindult a zene, és rájöttem Remus szavainak értelmére. Erre a számra táncoltunk akkor.

A koreográfia szinte belevésődött az agyamba, így rögtön léptem balra, míg Sirius jobbra. Egy ideig köröztünk egy mással szembe, a hegedű hangja egyre hangosabban szólt, majd egyszer csak véget ért. Akkor értünk olyan közel egy máshoz, hogy éreztem leheletét. A szám egy szerelmes pár szenvedélyes kapcsolatát mutatja be, és ezt híven tükrözi a tangó. Egyik lépés jött a másik után, és lélegzetünk felgyorsult. Forgás, lassú lépés, keresztlépés, forgás. Hihetetlenül férfias volt Sirius, és szemem sarkából láttam, hogy a lányok tekintetét mennyire vonzza. Aztán csak a fekete szemeket láttam, és csak a hegedű hangját hallottam. Egyre gyorsult a zene, majd mikor a tetőpontjára jutott, elhalkult, aztán villámcsapásként robbant. Ekkor emelt fel könnyedén és forgott velem. Szinte tapintani lehetett a feszültséget, ahogy magához vont, és én egyik lábamat dereka köré fontam, majd hirtelen kipörgetett. Eltávolodtunk egymástól, a hegedű andalítóan szólt, miközben mi újra köröztünk. Elfogott a félelem, ahogy eszembe jutott a következő elem, de csak addig, míg Rá nem néztem. Akkor elöntött a magabiztosság, és néhány lépés után felugrottam, és ő elkapott. Egy idő után letett, és a zene végérvényesen őrült tempóban száguldott, majd vége. Párom hátradöntött, és levegő után kapkodva néztünk egymás szemébe. Te jó ég! Végre leesett! Még mindig szeretem!

- Nem felejtetted el a lépéseket - suttogta Sirius, miközben még mindig hátrahajtva tartott.

- Igen, de te sem - súgtam vissza, szinte szemrehányóan. - És jól esne, ha nem törnéd ki a gerincemet.

Elvigyorodott, majd végre felegyenesedtünk. Mindenki zavartan nézte párosunkat, majd kényszeredett mosollyal fordultam Lily felé.

- Nincs valami ötleted, amivel elüthetnénk az időt?

- De van - kezdte halkan, majd megrázta fejét, és hangosabban folytatta. - Az üvegezés.

- Üvegezés?

- Ott is inni kell?

- Ha igen, akkor benne vagyok.

- Mindent elmondok, csak üljetek le körbe a földön. Úgy. Szóval, ez a legközkedveltebb játék a világon azért, mert arról szól, hogy mindenki sorban megpörgeti az üveget, és akire rámutat, azt meg kell csókolnia.

Mindenki különböző érzelmekkel nézett a másikra: a libák vihogva Jamesékre, James ragadozó mosollyal Lilyre, a fiúk pedig felmérték a "terepet".

- Kezdhetjük? - Mindenki beleegyezően bólintott.

Most Logan kezdet, és az üveg Ritánál állt meg. A lány elfintorította az arcát, és szegény srác csak szájra-puszit kapott. Rita, miközben az üveg forgott, reménykedően nézett Victorra (bele van zúgva), és szerencse mellé pártolt. Victor először húgát találta meg, de végül Lindával smárolt, aki Siriusszal. Féltékenyen néztem rájuk, de Sirius játszott, és szinte végig csak simogatta a lány száját. A kiscsaj majd' felrobbant, de nem adott hangot véleményének. Most Ő pörgetett. Szememet mereven a padlóra szegeztem, de sajna így is láttam, hogy rám mutat.

Lassan hajoltunk egymáshoz, és miközben ajka a számhoz ért, éreztem, hogy próbálja visszafojtani vigyorát, ezért gyengéden beleharaptam alsó ajkába. Erre elakadt a lélegzete, és kapkodóan kezdte venni a levegőt. Megijedtem, mert tudtam, hogy nála mit jelent ez, és gyorsan elszakadtam tőle. Halvány mosollyal meglöktem az üveget, és közben láttam, hogy Sirius ölébe ejti a kezét. Ekkor az üveg megállt...Remusnál! Gyors csókra számítottam, de lett belőle 5-10 másodperces. Nem is tudtam, hogy ilyen jól csókol. Honnan is tudhattam volna? Sose próbáltam. Azért láttam, hogy nála sem volt hatástalan az a néhány pohár whisky.

Aztán pörögtek az események, ahogy az üveg is. Végül Lily pörgetett, és Jamesnél állt meg az üveg. Barátnőm azonban, csak egy szájra puszit engedett. James elégedetlenül forgatott, ami Lilre mutatott. Halk nevetés hallatszott, de most sem volt meg az igazi csók. Hallottam, ahogy Sirius ciccegett, és még láttam, hogy villan egyet a pálcája. Ránéztem, és mosolyogva a szája elé tette a mutató ujját, és megállította az üveget James előtt. Most már mindenki nyíltan nevetett, és James nem engedte el Lilyt. Mikor érezte, hogy távolodna, beletúrt a hajába, és addig tartotta ott, míg magától nem maradt úgy a lány. Végül zavartan köhintettem párat, mire elváltak. Vidáman szóltam.

- Sajnálom, gyerekek, de vége a bulinak. Köszönöm, hogy itt voltatok. Mindenkinek jó éjszakát! - Jó, tudom, nagyon bunkóság volt így elbúcsúzni tőlük, de nem akartam, hogy valaki meglincselje Lilyt. Így is eléggé mogorván álltak fel, és indultak el.

Láttam, hogy Sissy nehezen tud lecuppanni barátjáról, ezért kedvesen megmondtam nekik, hogy menjenek nyugodtan, majd mi Remusszal rendet rakunk. James is indult volna - Lilyvel. De a lány nagyon nem akart tudomást venni róla, úgyhogy őt is elküldtem, azzal, hogy mindjárt leragad a szeme.

- Jó volt a buli - szólaltam meg halkan.

- Aha - mosolygott rám Remus. Aztán csönd. Na jó, most mit tagadjam?! Halálos zavarban voltam. - Ugye nem vagy zavarban az üvegezés miatt? - Ennyire látszik?

- Hááát...

- Tiny, édesem, ez csak egy játék! Nem fogok rád mozdulni. - Azzal kivezetett a szobából.

- Ezzel én is tisztában vagyok - jelentettem ki durcásan. - Nem is vagy az esetem. - Erre felnevetett.

- Jó, mert te se az enyém.

- Miért nem?

- Mert a barátom vagy, és barátaim nem jönnek be - vigyorgott.

- Oké, más téma. Szerinted Jamesék összejönnek ma?

- Ideje lenne. És te összejössz Siriusszal? - Erre csak tátogni tudtam, végül kinyögtem.

- Nem. Neki ott van a... - Nem tudtam befejezni, mert ahogy beléptünk a klubhelyiségbe hatalmas veszekedésbe csöppentünk. Lil és Ágas egymástól fél méterre álltak, és bőszen kiabáltak egymás arcába. Tőlük nem messze Sirius állt szokatlanul komolyan.

- Tudod mit? Elegem van belőled!

- Nekem is belőled! Egy egoista, felfújt hólyag vagy!

- Én vagyok az egoista? Te akkor egy hercegnőcske vagy, aki felhúzott orral mászkál, és beletipor mindenkibe.

- Én tiprok bele mindenkibe? Te mit csinálsz? Méterenként megátkozol valakit!

- Nem a fizikai fájdalomokozásról beszélek - James hangja kezdett lemondóan csengeni. - Nem csak neked vannak érzéseid!

- Nálad nem lehet észrevenni.

- Persze, mert nekem nincs lelkem. Azért pazarolok rád lassan négy évet az életemből. Most is mit tettem? Meg mertem csókolni őnagyságát, a bunkók királynéját.

- James! - szóltam rá, de már késő volt. Csattant a pofon, és már csak dühöngve néztek egymás szemébe. Végül Ágas gúnyosan elmosolyodott, és megcsókolta Lilnek azt a kezét, amivel megütötte.

- Tudod, édesem, ezentúl fütyülök rád. - Erre Lily felzokogott, és elrohant. Amint eltűnt, barátom arcáról lehullt az gúnyos álarc, és látni lehetett azt a borzasztó kínt, ami a lelkét marta. Majd elindult a hálójuk felé, és mikor mellém ért hozzá szóltam.

- James...

- Ne most, Tin!

Szörnyű volt látni, ahogy fájdalmas arccal felmasírozik. Zavart csendben álltunk a két fiúval, mikor Remus megszólalt.

- Asszem jobb lenne, ha mi most felmennénk - nézett Siriusra, aki bólintott. Elköszöntek, és én még leültem a kandalló elé. Csak mikor másodjára gondoltam végig a napot, esett le, hogy anyáék még egy levelet sem küldtek.