2. fejezet-> Mérges-ellenmérges
Lexi 2007.06.18. 23:41
Lily
A tanároknak elment az esze! Még csak 2 hete folyik a tanítás, de máris olyan gőzerővel tanulunk, mintha már hónap végén megírnánk az RBF-eket. Persze én bírom az iramot, de szegény Alice már nem igazán. Magamnak is félve vallom be, hogy figyeltem a tekergőket - Pottert nem is lehet nem észrevenni az állandó próbálkozások miatt -, és finoman szólva elég nyúzott mostanában az arcuk. A mai nap legalább jól kezdődik: dupla bájitaltan, igaz jobb lenne a mardekárosok nélkül, de én igazán szeretek "főzicskélni". A nagyterembe félve mentem le, mert nem tudtam, hogy ott van-e az én hős szerelmem (értsd: Potter)...Blöee! Jó, néha nagyon aranyosakat tud mondani, de még mindig arra megy ki a játék, hogy a hülye barátait szórakoztassa. Nah, emlegetett szamár.
- Harmatos jó reggelt szép tündérkém! Remélem angyalokkal álmodtál...De azt se bánom ha velem - és küldött felém egy báj mosolyt. Oh, a ficsúr!
- Jól gondolod: veled álmodtam. - Megvártam míg vigyora szélesebb lett, majd folytattam: - Rémálmom volt.
- Oh, fájdalom, hogy így gondolsz rám - mondta, és hirtelen térde állt előttem, és kiáltva folytatta: - Kérlek, szánj meg! Csak egy-két lopott csókot...bocsánat, percet kérek én!
- Potter, állítsd le magad! Állj fel! - Sziszegtem, mert már mindenki minket nézet.
- Nem, míg nem engedsz! - Ekkor erőt vettem magamon és felszegett fejjel elvonultam mellette. Mindenesetre ez jobban ment volna, ha én nem vagyok vérvörös, és Potter nem kiabál olyanokat utánam, hogy: Szerelmem, Egyetlenem…!
A nagyteremben azonnal lehuppantam Alice mellé, és - hogy ne kezdjen el kérdezősködni - a bájitaltanról beszéltem.
- Szerinted mi lehet az a nagy erejű ital, amiről annyit beszélt Lumpsluck?
- Amit ma el lehet nyerni? - Bólintottam, majd folytatta: - Fogalmam sincs. De remélem valami olyan, ami megírja helyettem a mágiatöri leckét.
Ezen mindketten nevettünk, mert Alice (na jó, mindenki) hadilábon állt Binns professzor tudományával. De sajnos valaki megzavart.
- Nicsak a kis kerekfejű azt hiszi, hogy egy bájital segíthet gyengeelméjűségében! Nehogy azt hidd, hogy ha ráakaszkodsz Evansra akkor jók lesznek a RBF-jeid...Kis hülye maradsz örökre! - Bellatrix Black elkezdett gúnyosan nevetni mivel látta, hogy barátnőm a sírás határán van, de én közbevágtam:
- Te meg nehogy azt hidd, hogy csak azért, mert körbeveszed magad csatlósokkal, akkor te vagy itt az ász! - mutattam húgára, Narcissára és pasijára, Lestrangére. - Akikkel én nem igazán mutatkoznék Trixikém. Ilyen nyüzüge pasit még tőled se vártam. - Erre a srác pálcát rántott, de mire észbekaphattam volna, a fejem mellet is megjelent egy pálca, majd még egy a másik oldalon.
- Nem tenném. - Potter...hát ki más?! De akkor a másik...?
- Mi van Lestrange, az unokahugicám betanított erre is? - Ah Sirius.
- Potter, Black ugye nem vagytok túl gyávák egy párbajra?
- Dehogyis.
- Éjfélkor jó lesz?
- Nem! - Ez én voltam.
- Jó, nekem mindegy. Válassz te időpontot, drágám!
- Nem Potter, nem fogtok párbajozni!
- Dehogynem, édesem. Bántottak téged és ezért büntetés jár.
- Evans ne szólj bele, ez nem lányokra tartozik. - szólt közbe Black is.
- Akkor sem engedem. Prefektus vagyok, és azonnal szólok McGalagonynak.
- Jujj, a kis prefi rohan a tanár nénihez elsírni a bánatát - kommentálta Bella.
- Fogd be Bella!- szólt unokafivére, de a lány már tudott visszavágni, mert megjelent a házvezetőnk és megkérdezte:
- Szabad tudnom mi folyik?
- Csak kíváncsiak vagyunk kinek mi van a pálcájában, tanárnő.
- Ne szájaljon, Potter! Evans kisasszony, hallgatom! - O-ó, hát ez király! Végig néztem a griffendéleseken, és láttam a kérlelést a szemükben, hogy ne áruljam el. De akkor Belláék is megúsznák a pontlevonást, a fiúk elmennek párbajozni, és mindenki azt hinné, védem Pottert. Jaj, Istenem!
- Nem történt semmi, tanárnő. - Bumm! Hallottam, hogy száz griffendélesnek esik az a bizonyos kő a szívéről.
- Rendben, akkor menjenek órára!
- Igenis, tanárnő. - Mikor a prof. elvonult, a mardekárosok is elmentek, Potter vigyorogva hozzám fordult:
- Kösz, Evans! Szóval mégis párbajozhatok?
James
Csatt!
Anyám! Életem első pofonját egy vörös sziréntől kaptam.
- Felfordul tőled a gyomrom! Gyűlöllek! - És ellebeget (elrobogott). Mindenki tátott szájjal bámult rám, de nem jöttem zavarba.
- Imád. Ez nem kétséges. - Erre a teremben nevetés harsant, és ki-ki visszatért saját reggelijéhez. Sirius csak most merte megkérdezni:
- Hú, haver nem fájt?
- Áá, dehogy. Mintha simogatott volna. De láttad a szemeit? Hogy lángoltak!
- Te nem vagy tiszta.
- Lehet. - Végszóra befutott Holdsáp és Féregfark is, és az utóbbi megkérdezte:
- Történt valami érdekes?
...
Bájitalon Siriusszal bevágódtunk az utolsó padba, míg Remus és Peter Lilyék mögé (a szokásos helyükre) ültek.
- Szerintem, a következő órán helyet cserélek Féregfarkkal - szóltam oda Tapinak.
- Miért itt nem jó mellettem? - Majd Holdsápék felé nézett, és rájött - Ja, vagy úgy…na jó.
Arcáról le lehetett olvasni, hogy nem nagyon tetszik neki az, amit művelek. Igaz, kicsit túlzásba viszem ezt az Evans-ügyet, de nem tehetek róla, egyszerűen megveszek a csajért. Minél jobban megismerem, annál jobban érdekel. Azok az üresfejű libuskák, akikkel jártam, semmik Evanshoz képest. Ők csak arra voltak jók, hogy bebizonyítsam: én minden lányt meg tudok szerezni. Meg is szerzem mindet (Tehetek én arról, hogy kviddics kapitány vagyok, jól tanulok és ehhez még szemtelenül jóképű vagyok?), mindet csak Evanst nem. Hoppá, itt van Lumpsluck.
- Jó napot, hölgyek és urak! Villám kérdés! Mi ez itt a kezemben? - lóbálta meg a kezében lévő fiolát, benne az aranyszínű folyadékkal. - Nos, Evans kisasszony?
- Felix Felicis, más néven szerencse-ital. - Hangzott a válasz az én virágomtól.
- Úgy van, 10 pont a Griffendélnek. Nos, ma ellenmérgekről tanulunk. Mindenki kijön, elvesz az asztalomról egy fiolát, ami különböző mérgekkel van megtöltve, és elkészíti az ellenmérget. Aki a legjobban elkészíti, az megkapja az italt. Munka indul!
Az óra vége fele még dolgoztam az ellenmérgen (az elmét megbomlasztó főzetet kaptam), mikor furcsa dologra lettem figyelmes. Bellatrix felállt a helyéről, és Lumpitól kérdezett valamit. Ezzel önmagában nem lett volna semmi baj, de visszafelé meglökte Evans üstjét, és mintha beledobott volna valamit. Nem is törődtem vele, amíg észre nem vettem, hogy imádatom tárgya egyre kétségbe esve próbálja meg menteni főzetét. Oh, az az álnok Bella tényleg beledobott valamit. Segítenék Evansnak, de hogy? Fogalmam sincs milyen mérget kapott. Persze a mardekáros házvezetőnek most kell bejelentenie, hogy 2 perc múlva végig nézi, mit alkottunk. Gondolkozz Potter, gondolkozz! Mérgek-ellenmérgek...mi jut erről eszedbe...? Megvan! Gyorsan a szekrényhez mentem, majd Lily kezébe nyomtam megmentőjét. Elég értelmetlenül nézett rám, ezért hozzátettem:
- Csak mutasd meg, és minden rendben lesz!
- De... - Kezdte, de én már eliszkoltam, mert a tanár az én főzetemnél tartott.
- Nos, Potter, mit alkotott?
- Hát...ezt.
- Látom, de ez mi?
- Az elmét megbomlasztó főzet ellenmérge. - Hordó tanár úr felvonta szemöldökét és fejét csóválva tovább ment. Szóval nem sikerült. Nem baj. Most már csak Evansért izgulok. A tanár direkt őt hagyta utoljára, biztos úgy gondolta, hogy kedvencének sikerül a legjobban. Ám most a kis kedvenc egy haldokló pillantásával nézett rám mielőtt a professzor orra alá dugta a "ellenmérget". Lumpsluck egy ideig elkerekedő szemekkel nézett, majd elkezdett hangosan nevetni.
- Egy bezoár! Gondolhattam volna! Nagyszerű! Egyszerű, de nagyszerű! Tessék Miss Evans itt a jól megérdemelt bájitalod. - Majd a lány kezébe nyomta a fiolát, amit az csodálkozva nézett. Válaszolni azonban nem volt ideje, mivel kicsöngettek. Nevetve indultunk ki a Tekergőkkel (a bájitalamon nevettünk), mikor valaki utánam szólt:
- James, várj! - Csak nem? Hátrafordultam...De, ő az.
- Szia Evans, mit szeretnél?
- Öhm...izé...csak szerettem volna megköszöni, hogy segítettél. Szóval nagyon hálás vagyok.
- Hálás? Igazán? Akkor igazán megtehetnél valamit nekem.
- Mit? - nézett rám gyanakvóan.
- Mondjunk...nem is tudom... - tetettem a gondolkodást. - Talán randizhatnál velem. - Ezek után meg mertem kockáztatni egy vigyort. De a válasz kiábrándított.
- Oh, Potter! Szánalmas, felfújt hólyag vagy, és én előbb randiznék egy varanggyal, mint veled! - Azzal elviharzott.
- Na jó, most mit tettem rosszul? - fordultam barátaimhoz, és Remus készségesen válaszolt.
- Először inkább csak barátkozz, aztán próbálj közelíteni!
- És annak mi értelme?
- Rájön, hogy megbízhat benned.
- Hát ez szerintem hülyeség.
- Te tudod.
- Igen, én tudom... - vagy még sem?
|