5.- Következmények

Hogy is suttogta a fülembe James, mielőtt kijöttünk a pályára? „Védd a Grifiseket, üsd a Mardekárt!” – igen, azt hiszem pontosan így szólt az okosság. Tudom mennyire örülne, ha megnyerné a fogadást, de nem leszek olyan béna!

Mázli, hogy kettő gurkó is van. És kettő-kettő terelő csapatonként. Vajon miért nem tudtam, hogy a Mardekár terelői Bella, és Lestrange? Nem mintha nem élvezném! Bellával elvagyunk, ide-oda püföljük az egyik labdát, és Sirius is elvan a másik gyerekkel. Igaz, hogy már lassan nem érzem a karom, se a vállam. Kezdéskor próbáltam bal kézzel játszani, majdnem leestem, mire Potter rám üvöltött, hogy ne most éljem ki légtornász hajlamaimat, én pedig csak lehülyéztem.

Már vagy másfél órája játszunk, és a Griffendél csak két góllal vezet. Hoppá! Már csak eggyel.
- James, erőltesd meg a szemed!- kiáltja Adam, az egyik hajtónk.
- Próbálom!- ordítja vissza a kapitány.- De akkor sem látok semmit!
Újabb fél óra után Potter időt kér. Meg is kapja. Bella éppen készült volna nekem esni egy kisebb szócsata után. Szerencsémre erről is lemarad! Legszebb öröm a kár…
- EVANS VIGYÁZZ!- kiáltja valaki, de elkésett. Az egyik gurkó teljes erőből nekicsapódott az amúgy sem ép vállamnak, és ha lehet, az még hangosabban reccsen. Mostmár teljesen biztos vagyok benne, eltört a vállam. Megbillenek a seprűnyélen. A következő pillanatban már fejjel lefelé himbálózok. Pár másodpercig csukott szemmel próbálom legyűrni a fájdalmat, és az azzal járó hirtelen támadt hányingert, aztán bal kézzel próbálom egyenesbe hozni magam. Csak ülök egy kis ideig, és szorongatom a vállam, de itt már semmi nem segít.
- Minden rendben?- ér mellém James.
- Nem igazán…- nézek rá könnyes szemmel.
- Gyere le, most van öt percünk.
- Marha sok!- morgom, de azért követem. Landolás után egyből leülök a fűbe. Fáj a vállam, mindjárt hányok, és dühös vagyok!
James ott hagyja a többieket, és mellém gugol.
- Elmondanád, mi volt tegnap a Mardekárosokkal?- hangja komoly, tekintete még inkább.
- Semmi különös!- vágom rá.
- Persze!- horkant fel.- Nem kell a kamu!- mordul.- Nyögd ki, hogy mi volt!
- Az agyamra mész! Remusszal lekeveredtünk a pincesorba, és belefutottunk pár dilis gyerekbe. Valami nagy, kemény fekete izé nekicsapódott a jobb vállamnak. De semmi baja.- próbálok mosolyogni.
- Azért lóg ki a fásli a talárod nyakán hátul. Azért mondta Holdsáp, hogy vigyázz magadra, és azért mondta Natalie is hogy figyeljek rád!- dühöng.
- Áruló!- motyogom közbe.
- Az istenit! Miért nem mentél le a Gyenguszra?!- ordít.
- Higgadj már le!- pattanok fel.- Ha lementem volna, most nem játszhatnék, és akkor nagyon mélyen ülne a lekvárban a csapatod!- kiabálom én is.
- Ez igaz. De akkor sem kéne itt lenned!
- Menj a francba, Potter! Tegyél meg egy kis szívességet, és szűnj meg létezni!- mordulok rá.- Ha fejre állsz is, végigjátszom ezt az idióta meccset, és utána megfojtom Bellát! Te meg elkaphatnád már azt a tetves cikeszt, hogy ne kelljen túl sokáig itt zsonglőrködni. És hogy mehessek a Gyengélkedőre a törött vállammal. Bizony drágám, Bella utolsó lövése megadta a kegyelemdöfést, és el is törte a vállam. És most ha nem haragszol, megyek embert ölni, te meg kapd el azt a repülő kis szutykot, mert a végén téged is elgyepállak!- hadarom emelt hangon, majd felpattanva a seprűmre, visszaszáguldok a helyemre.
- Na mi az Lily-baba, csak nem fáj?- gügyögi idióta hangon Bella.
- Hallgass, mert idő előtt meghalsz! Igaz, hogy ma mindenképpen…- szólok vissza, és felé küldöm a gurkót. A vállam már nem recseg, én mindjárt bepisilek a fájdalomtól, de a dühöm egyelőre nagyobb az ájulási-kényszernél. Az a bolond labda csak súrolja Bella fülét. Segáz! Majd a következő! És a továbbiakban őrült tempóban gyilkolászom a Mardekárosokat. Sirius pedig lelkes segítőm.

Éppen kezdenék örömködni. James és Malfoy meglátták a cikeszt. Már nem hadakozok senkivel, csak lebegek félájultan, és imádkozom, hogy Potter kapja el azt a kis izét. De nem látom az eredményt. Bella (aki már szintén alig él) utolsó erejéből felém üti a gurkót. Szerencsémre ez már nem a vállamnak csapódik. Inkább letöri a seprűm felét, mire zuhanni kezdek. Sirius ott van, és elkapja a kezem. A jobb karomat persze. Eddig azt hittem, már nem lehet fokozni a fájdalmat. Tévedtem. Sirius kétségbeesetten próbál feljebb húzni. Kiráz a hideg.
- ENGEDJ EL!- sikítom, ő csak értetlenül néz rám.- Kérlek!- zokogom, és a következő pillanatban már készülök elájulni. Sirius elenged, zuhanok pár métert, majd valaki a derekamnál fogva elkap. Legalább nem a vállam…
- Megvagy!- suttogja a fülembe az illető.

Fertőtlenítő szag. Puha párna, meleg takaró, kényelmes ágy. Valaki idegesen szorongatja a kezemet. Aztán még valakik halkan sutyorognak. Nem tetszik.
- Pszt!- morgom, de a szemem nem nyitom ki.
- Jé! Csipkerózsika száz év után méltóztatik felébredni!- hallom Samy örömködő hangját.
- Aha…- sóhajtom válaszként.
- Pedig meg sem csókolt a herceged!- vág közbe Nat is.
- Olyanom is van?- nézek rá fél szemmel.- Egyébként valószínűleg jobban is járna, ha nem csókolna meg, mert érzésem szerint elég régen találkoztam a fogkefémmel.- dörmögöm álmosan.
- Ez még csak a harmadik nap, kincsem. Megnyugodhatsz, még nem érzem.
- Samy, te megpróbáltál lekapni?- pattan ki a szemem.
- Nem úgy értettem…- temeti a tenyerébe az arcát.
- Valaki igazán tájékoztathatna, hogy mit is keresünk itt. És hogy miért zsibbasztja James a bal tenyeremet.
- Mert a jobb fel van kötve. Nem akasztva!- magyarázza Nat készségesen.- Mi pedig csak hozzád jöttünk.
- Ez kedves drágáim, de mér vagyok itt?
- A vállad miatt.- szólal meg Potter is.- Hogy is mondta a Madame? Egy helyen megrepedt, aztán eltört a meccsen, és még Sirius is kirántotta a helyéről.
- Igen, és ez utóbbiért sűrűn bocsánatot kér! Nem tudtam…
- Semmi, nyugi!- legyintek.- Már csak egy kérdésem lenne…
- Igen?- kérdezik egyszerre.
- MIKOR MEHETEK KI?- kiáltom, mire mindegyikük ijedten húzza be a nyakát.
- Kérdezz kettőt, de könnyebbet!- tér ki James.
- Oké. Majd később. Most még…- de nem sikerül befejezni a mondatot, viszont hamar átléphetem az álmok kapuját. Újra.

Kint már sötét van, mikor kinyitom a szemem. Egyetlen fáklya sem ég a teremben. Csak a félhold világít. A helységben teljes csend honol, csak egy másik emberke egyenletes szuszogása hallatszik. Potter egy lépést sem tágított délután óta. Ezt csak abból gondolom, hogy még mindig a kezemet fogja. Próbálok szabadulni a fogásából, de csupán annyit érek el a mozdulattal, hogy James riadtan kapja fel a fejét.
- A frászt hozod rám!- dünnyögi.
- Bocsi, csak már egészen összeizzadt a tenyerünk. Kicsit ijesztő a gondolat, hogy a végén össze is olvad.- húzom el a szám.
- Nekem nem lenne ellenemre!- mosolyodik el.
- Elhiszem!- majd próbálok kimászni az ágyból.
- Hová készülsz?
- Pisilni, meg kezet mosni, hogy utána nyugodtan kapaszkodhass tovább. Kell még részletezni?
- Nem. Segítsek?
- Szerintem tudok egyedül pisilni, de köszi!- töprengek el a dolgon.
- Már azt hittem beleestél a wc-be!- zsörtölődik pár perccel később.
- Hallgass!- mondom. Visszakászálódok az ágyamba, lehunyom a szemem, és visszacsúsztatom a kezem James markába.
- Vizes a tenyered.- állapítja meg egy pillanatnyi némaság után.
- Az év felfedezése! Amúgy az előbb pisiltem!- tájékoztatom.
- Tudom, erről már előtte is beszéltél. Mertem remélni, hogy nem a tenyeredbe…
- Potter…
- Igen?
- Leütlek.
- Nem kéne!
- Szerencséd, hogy a lustaság nagyobb.- morgom.
- Aha…- nyögi, majd lehajtja a fejét az ágy szélére.
- Mióta vagy itt?- kérdezem újabb hosszú szünet után.
- Mióta behoztalak.
- Te voltál? Aki elkapott másodszorra?- kérdezem halkan.
- Igen.
- De ugye csak a második voltam, amit elkaptál?- hangom megremeg. James válasz helyett rövid ideig kotorászik a zsebében, végül előveszi a dióméretű aranylabdát.
- Szívesebben otthagytam volna, mikor láttam hogy leesel, de aztán bevillant amit ígértél. Hogyha nem kapom el a cikeszt. És már amúgy is sikerült beelőzni a tejfölös fejűnek. Úgyhogy… tulajdonképpen miattam… - nem várom meg, míg befejezi a mondatot. Gondolkodás nélkül, hevesen dobogó szívvel borulok a nyakába. És ő nem tol el magától, hanem szorosan átöleli a derekam.
- Köszi…- motyogom a nyakába.
- Mondtam már: Érted mindent.- mondja, mikor végre elengedem. Kivételesen semmi bunkóság nem jut eszembe. Csak pirulva, megborzongva nézek abba a megnyugtató barna szempárba. Aztán agyamhoz kapok, és zavaromban az ágy végét kezdem fixírozni, James pedig ásítozik.
- Mikor aludtál utoljára?- kérdezem szelíden.
- Az előbb, meg most majdnem.
- Miért nem fekszel le az egyik ágyra?
- Mert akkor el kéne engednem a kezed. És mert úgy sokkal kényelmesebb lenne.- jön a válasz.
- De… a kezemet még millió másik alkalommal foghatod.- nem nézek rá.
- Ezt csak azért mondtad, hogy nyugodtan feküdjek le, vagy volt benne némi valóság is?- kapja fel a fejét.
- Mindkettő.- motyogom.- És mert eszembe jutott a fogadás is.
- Gyanús vagy! A fogadást nyugodtan tekintheted semmisnek, miután senkit nem ütöttél le a seprűjéről. Legalábbis nem csapattagot.- mosolyog.
- Ilyen szempontból nyertem, igen. És mi van azzal a résszel, hogy „egyik csapattag sem kerül a Gyengélkedőre”?
- Az nem úgy szólt, hogy általad?- ráncolja a homlokát.
- De…- lehelem reménytelenül.- Akkor megnyertem a fogadást?
- Tulajdonképpen meg. Szóval nem kell lejönnöd velem a faluba.- motyogja. A kreatívságom most előjöhetne! Bár nem is kell sokáig töprengenem a gondon.
- Ugye nem akkor mondtam ki, mi lesz, ha én nyerek?- mire James szeme is felcsillan.
- Nem. Mire készülsz?
- Semmi különösre. Azt mondom, hogy te nyertél.
- És abban mi a jó?- értetlenkedik.
- Mi is volt a tét részedről?- vigyorgok rá.
- Te most komolyan eljössz velem?- mereszti a szemeit.
- Nem most azonnal, de igen.- bólogatok.
- Viccelsz?- kérdezi összehúzott szemmel, és én lassan nemet intek.- Csípj meg!- eleget teszek a kérésnek, és belecsípek az alkarjába.
- Na?
- Nem álom!- derül fel az arca.
- Örülök, hogy észrevetted! Akkor mostmár átfekszel az egyik ágyra?
- Nem. Már nem vagyok álmos.
- Pf…- ennyi a részemről. Az éjszaka hátralevő részét átbeszéljük. Mindenféle ökörségről. A Madame eddig csak háromszor jött ki a hangos röhögés miatt. Azt ígérte, negyedszerre mindkettőnket kivágja.

Reggel James tartja magát az ígéretéhez. Felmegy zuhanyozni, enni, és aztán kialussza magát. Legalábbis merem remélni, hogy így tesz. És megemlíti a lányoknak, hogy hiányolom a fogkefémet, meg a fésűmet.
Ez gyors volt…
- Mégis beadod a derekad?- rikkantja Samy vidáman, miközben majdnem hasra esik.
- Semmit nem adok senkinek.- tiltakozom.
- Na persze! Ne akard bemesélni, hogy egész éjszaka haláli csendben ültetek itt!
- Meg sem próbálom beadni!- mosolyodok el.
- A derekad, vagy hogy némán ültetek?
- A némaságot, drágám. Amúgy lehoztátok amit kértem?
- Aha.- miután kézhez kapom ingóságaimat, percekig sikálom a fogam.
- Sokkal jobb!- sóhajtok fel később.- Jó reggelt, Madame Pomfrey!- köszönök vidáman az álmosan pislogó javasasszonynak.
- Evans, inkább egy szót se szóljon!- morog.
- De most miért?- méltatlankodok.- Lehetne egy kérésem?
- Ne élje bele magát.
- Oké, de azért szeretnék megfürdeni. Kérem szépen!
- És mégis hogy gondolta?- néz rám nagy szemekkel.
- Egész normálisan.- majd előadom elméletemet.
- Na ne nevetessen!- kacag.- Ennyi erővel ki is engedhetném. Aztán meg minden reggel jöhetne vissza zuhanyzás után, hogy bekössem a vállát.
- Ez egy ragyogó gondolat!- csillan fel a szemem.
- Felejtse el!- vágja rá. Legszívesebben toporzékolnék, és a földet csapkodnám mérgemben. Natalie csak bámul rám, miközben az arcom egyre vörösebb lesz a méregtől.
- Nyugi te pulyka!- szólal meg végül.- Madame, akkor sem engedi ki, ha megígérjük, hogy vigyázunk rá?- pár percig farkasszemet néznek, majd kedvenc javasasszonyom csukott szemmel, mélyet sóhajtva bólint.
- Legyen. De! Ha a kötözésen kívül meglátom itt, olyan rontásban lesz része, hogy egy életre megemlegeti.
- Ugyan már! Ha nem toppannánk be havonta minimum egyszer, lemerném fogadni, hogy a temetőben nagyobb lenne a nyüzsgés.- vélem.
- Van benne igazság…- dörmögi a Madame, miközben letekeri a fáslit a jobb felemről.
- Nem azért kérdem, de mitől lila, meg zöld?- kérdezi Alice.
- Egy: mert el volt törve, amit sikerült már helyrehozni. Kettő: mert meg is rándult, amivel viszont nem tudtam mit tenni, csak…
- Helyretenni.- veszi át a szót Samy.- Szerencse, hogy elájultál, mikor Sirius elkapott. Elhiszem hogy az is fájt, de amit a Madame tett… szerintem idepisiltél volna.
- Kössz a tájékoztatót!- nézek rá ijedten.

- Hát… kviddics nincs egy darabig.- sóhajtom lemondóan.
- Nyugi, egyébként sem lesznek olyan „hű-de-nagyon” edzések.- vígasztal James.- És ha akarod, akkor végignézheted őket.
- Sokra megyek a nézéssel!- kapom fel a vizet.
- Ülj vissza, különben visszaviszlek a Gyengélkedőre.- morogja Nat.
- Csak oda ne!- nyögöm és visszaroskadok a kanapéra. James egyből megfogja a kezem.
- Te mondtad!- vigyorog válaszként a kérdő pillantásra, végül felvonom ép vállam. Ha neked ez jó, hát hajrá. Szorongasd a kezem nyugodtan.


- Jé…- csodálkozok vacsoránál.
- Mi baj?- kérdezi Remus.
- El felejtettem megölni Bellát.
- Bepótolhatod.- vigyorognak a fiúk, s már pattannék is.
- Amint helyrejött a vállad.- húz le a padra James.
- Már a helyén van.- duzzogok.