2.

Semmi sem tökéletes

Reggel apja berakta a hatalmas ládát a családi autóba. Elindulnak a londoni pályaudvarra. A vonat 11-kor indul. Mivel szülei nem tudnak bejutni a 9 és 3/4. vágányra, így már a parkolóban elköszöntek tőle. Persze lehet, hogy az is közre játszott, hogy Petunia visított, hogy vigyék el vásárolni.

-         És aztán írjál. – kötötte lelkére anyja.

-         Persze, anya. Sziasztok.

-         Szia, kicsim… - integettek könnyes szemmel, bár hangjában Lily felfedezet egy apró megkönnyebbülést.

Pontosan tudta, hogy hova kell mennie, és mit kell csinálnia. Ugyan a kőfal igen csak tömörnek tűnt, legnagyobb meglepetésére még sem ütközött neki, hanem egy teljesen külön vágányon találta magát.

Egy hatalmas piros gőzmozdony pöfékelt előtte, aminek a neve Roxfort Expressz.

-         Gyönyörű. – suttogta.

-         Hé, menny már arrébb! – szólt rá egy idősebb fiú.

-         Bocsánat. – motyogta.

-         Hihetetlen, hogy milyen embereket engednek be! – zsörtölődött a hosszú szőke hajú fiú a társainak.

Lily bosszúsan nézet rájuk. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, és mindenre felkészült.

Elindult a vonat vége felé, hogy helyet keressen. Mivel még csak 10:30 volt, már a vonat közepe felé talált üres fülkét. Lily próbálta hatalmas ládáját felszenvedni a szerelvényre. De nem ment, egyszerűen nem bírta el.

-         Segíthetek? – fordult hozzá egy kedves nő.

-         Megköszönném. – mosolygott.

-         A szüleid? – nézet a lányra, és egy pálcaintéssel fellebegtette a ládát.

-         Ők nem bírnak ide bejönni. – motyogta zavartan.

-         Óóó… értem. – mosolygott továbbra is. Én Cristina Potter vagyok. – mutatkozott be. – Segíthetek még valamiben? – kérdezte kedvesen.

-         Köszönöm, nem. Elboldogulok.

De azért a nő még segítet felszállnia a kislánynak.

-         Sok sikert.

-         Viszlát, és köszönöm.

-         Szerbusz... James gyere ide, és szállj már fel a vonatra! – integetet a nő.

Lily bevonszolta a ládáját egy üres fülkébe, és fáradtan lerogyott az ülésre. Megtette az első lépést, és megpróbál beilleszkedni új életébe.

Egyszer csak kinyílt a fülke, és egy elég magas lány jelent meg az ajtóban.

-         Szia. Nem zavar, ha ide ülök? – nézett Lilyre.

-         Nem. Persze, hogy nem. – felelte boldogan.

-         Én Veronica Marss vagyok. De könyörgöm, hívj csak Roninak. A Veronica a szüleim rossz tréfája.

-         Lilien Evans. – nyújtott ő is kezet. – Csak Lily.

-         Szintén első éves? – kérdezte Roni, mikor már elhelyezkedet.

-         Igen. Miért te is? – nézett rá csodálkozva, hisz Roni vagy egy fejjel magasabb volt nála, ami nem nehéz, mivel ő elég alacsony.

-         Igen. És bevallom eléggé félek a beosztástól. Bárhova csak ne a Mardekárba. – sóhajtott.

-         Miért? – értetlenkedet Lily.

-         Nem tudod?

-         Nem. Tudod a szüleim… hát… nem varázslók.

-         Értem. A Mardekárban tanult a legtöbb fekete mágus. Persze ez egyszerű statisztika.

-         Ajaj! – nyögött.

-         A Griffendél a bátrak és vakmerők háza. A Hollóhát az okosaké, és az okoskodóké. A Hu…

-         A Hugrabugba pedig a jámborok kerülnek. – fejezte be az ajtón belépő lány. – Alice Logen vagyok. Beülhetek?

-         Persze. – mondták mosolyogva.

-         Lily Evans. – segített neki behúzni a ládáját.

-         Én pedig Roni Marss. – segített a lányoknak.

-         Roni? – pislogott Alice.

-         Veronika, de felejtsd is el.

-         Ok. Megbeszéltük.

Ebédkor vettek néhány dolgot a büfés kocsiról. És a lányok készségesen újra elmagyarázták Lilynek a pénznemeket. Utána pedig bevezették az új ételek világába. Lilynek legjobban az ugrándozó tej csoki golyók tetszetek.

-         Azt úgy hívják Csoki-bolha. – magyarázta Roni.

-         Murisak. – nevetett Lily.

-         Ez igaz.

A folyosóról hatalmas robaj hallatszott. A lányok kidugták a fejüket, és így látták, hogy néhány fiú okozza a zűrt. Nem is kicsi csoport, és nem is egy korcsoport.

A szőke fiú, akivel már Lily találkozott, most az ő kupéjuk előtt állt, mikor meglátta a három lányt, elfintorodott.

- Húzzatok vissza! – lökte meg a hozzá legközelebb állót, Lilyt.

A lány sikeresen eleset. Felhorzsolta a tenyerét, és a szemüvege is eltört.

- Lily jól vagy? – térdeltek mellé a lányok.

- Persze, csak kicsit megütöttem magam. – tápászkodott fel.

- Malfoy! Mi a jó büdös francot képzelsz magadról?! – kiabált egy lány a folyosón. – Tud meg, hogy büntető munkával kezded az évet! – fujtatott.

- Nyugi Raas. Semmi sem történt. – mosolygott gúnyosan. És el is tűnt a folyosóról.

- Oszolj! Nincs mit bámulni! – szólt erélyesen a tömeg felé.

Néhány kisebb fiú végig szaladt a folyosón, és nevetve dobáltak egy labdát.

-         Fiúk, hadgyátok abba! – bosszankodott. – James Potter még a suliba sem jutottál el. Ne kelljen már a vonaton büntetést adnom neked! – sóhajtott.

A lányok csöndesen üldögéltek az ülésen. Lily ölében ott pihent ketté tört szemüvege. Kinyílt az ajtó, és belépet rajta Raas.

- Sziasztok Rachell Raas vagyok. A Griffendél ház prefektusa. Minden rendben?

- Igen. – mondták a lányok, de Lily csak bólintott.

Rachell letérdelt a kislány elé. Elővette a pálcáját, és megpöckölte a szemüveget, ami össze is forrt.

A kislány elmotyogott egy köszit, és felvette a túl vastag szemüvegét.

- Szívesen, és ne törődj Malfoyyal, az egy barom. Találkozunk a ceremónián. – és kilépet a kupéjából.

- Aranyos csaj. – mosolygott Roni.

- Az. – ismerte el Lily. – Ki ez a Malfoy?

- Ízig-vérig Mardekáros. És hatalmas esélye van rá, hogy követi a családi hagyományokat, és nem lesz egy szent. – osztotta meg ismereteit Alice.

- Azt hiszem negyedikes. – egészítette ki Roni.

- Érdekes.

Mind a három lány átöltözött talárba.

Mikor megállt a vonat félve leszálltak, és kérdőn nézelődtek az állomáson. Lily érezte, hogy valaki megszorítja a vállát. Hátra nézett és Rachellt látta.

-         Sok sikert! – mosolygott rá. Majd el is sodorta a tömeg.

-         Elsősök! – hallottak egy hangot, és láttak egy magasban lóbált lámpást.

Kicsit megnyugodtak, hisz legalább már azt tudták, hogy hova kell menniük. Egy bőrbe burkolózott, szőrös hatalmas ember volt előttük.

-         Ez egy óriás? – súgta Roni fülébe Lily.

-         Nem. Az óriások több mint 6m magasak.

-         Aha. – vörösödött el.

Egyre nagyobb zavarban volt. Mivel a közelükben álló 4 fiú is hallotta a kérdést, mert elég gúnyosan mosolyogtak, sőt az egyik fiú nevetett is. Ezért el is szégyellte magát, de egy bizonyos dac is nőni kezdett benne.

Egy szűk kis ösvényen kellett végig haladniuk, így csak libasorba mehettek. A diákok egy idő után megláttak egy tavat, a tükörképben egy hatalmas kastélyt. Mindenkinek elállt a szava.

-         Tessék beszállni a hajókba! – kiáltott az óriás. – Hajóként 4 fő! Nem több!

-         Ezek nem hajók, hanem lélekvesztők. – morogta egy undok, unott hangú fiú.

A lányok bekászálódtak egy csónakba, és még hozzájuk csatlakozott egy Mery Rossemerta nevű lány.

- Roni én nem hagynám, hogy beszálljon a csónakba az a vörös kuglóf. – nevetett az iménti négy fiú. – Még a végén elsűlyettek.

- Fogd be, James Potter, vagy esküszöm a ti csónakotok sűlyed el! – kiáltott vissza ingerülten Roni.

A csónakok maguktól elindultak.

- Ne hajoljatok ki! – kiáltott a kíváncsi diákokra a kísérő, aki egy egész csónakot elfoglalt. – Van egy-két polip a tóban, de nem veszélyesek. – mondta nyugtatóan, ami nem egészen jött össze.

- Lily, ne törődj Jamessel. – szólt Roni. – Nem rosszindulatú srác, csak kicsit nagy a szája.

- Na, persze. – morogta Lily.

Kikötöttek a csónakok, és a diákok szépen sorban elindultak. Egy kis terembe vezeték őket. Lily megpróbált minél messzebb keveredni a furcsa négyestől.

-         Jó estét kívánok! – lépet be a terembe egy szigorú nő. – Az én nevem Minerva McGalagony. A Griffendél ház vezető tanára vagyok. Amint összeszedték magukat, - nézett végig a társaságon. – akár indulhatunk is.

A gólyákat bevezették a Nagyterembe. Lilynek egyre fehérebb lett az arca, de nem csak ő izgult, valakinek szó szerint zöld volt az arca. Mindenki a háromlábú székre meredt, amin egy ősrégi süveg állt. Az elsősök legnagyobb megrökönyödésére, megszólalt. Mikor végzett a beszédével, McGalagony szólalt meg.

- Akinek felolvasom a nevét az idejön, leül a székre, és fejére rakja a süveget, aki beossza a négy ház egyikébe. Kezdjük:

Black, Narcissa.

Egy szőke hajú, csinos lány lépet ki a sorból. Magabiztossága ridegséget árasztott.

-         Ez eldöntött. – súgta Roni. – Minden Black a Mardekárba kerül, már generációk óta.

És valóban a lány fejéhez alig ért a süveg, az máris elkiáltotta magát.

-         Mardekár!

A lány oda sétált, ahhoz az asztalhoz, ahol visszafogottan tapsoltak.

- Black, Sirius.

A helyes kisfiú kislattyogott a székhez, és teljes elkeseredéssel vette fel a süveget. Komor volt mintha nem is szívesen ment volna a végzete felé. Elég sokáig ült a széken.

- Tuti Mardekár. – fintorodott el Roni.

- Griffendél! – kiáltott a süveg.

A kisfiú arcán hatalmas vigyor jelent meg. És elfutott az asztal felé, és megkönnyebbülten leroskadt a székre.

A Mardekár asztalánál hatalmas fujjolás keletkezett. A teremben pedig megrökönyödés.

- Úgy látszik ő a fekete bárány. – súgta Lily.

- Úgy látszik.

- Evans, Lilyen.

A kislány elfehéredet, és remegő térdekkel elindult a szék felé.

- Sok sikert vörös kuglóf! – vigyorgott Potter. 

Lily hulla fehéren leült a székre. Egész hamar kb. 5 perc múlva kiáltott fel a süveg.

-         Griffendél!

Tapsoltak az asztalnál, és a kislány gyors léptekkel arra ment.

-         Lily. – szólította meg valaki.

-         Igen? – torpant meg.

-         Gyere foglaltam neked helyet. – mosolygott Rachell.

-         Köszönöm Miss. Raas. – ült le mellé.

-         Rac, könyörgöm Rac! – kiáltott.

-         Ok, ok… Rac.

-         Logen, Alice.

-         Hollóhát!

-         Lupin, Remus.

-         Griffendél!

Most már Lily is a többiekkel tapsolt.

-         Remus sikerült! – lelkendezett Black.

-         Marss, Veronika.

Roni olyan nyugalommal ment ki, hogy tényleg csak az vette észre, hogy be van rezelve, aki találkozott vele a vonaton.

-         Griffendél!

Lily olyan boldog volt. Hisz ezek szerint már van egy ismerőse.

A lány odasétált a lányokhoz, és leült Lily mellé, majd rá mosolygott.

- Potter, James.

Lily elfintorodott. De minden néma könyörgésének ellen, a süveg alig ért a fiú homlokához, már felkiáltott:

-         Griffendél!

Odarohant a két másik fiúhoz, és tenyerüket összecsapva gratuláltak egymásnak.

-         Pettigrew, Peter.

Az alacsony, köpcös kisfiú remegve lépett a süveghez. Az ő arca szó szerint zöldben játszott. Jó ideig ott ült, mire a süveg döntött.

-         Griffendél!

A három már ott ülő fiú szó szerint az asztalt verte.

- Ajaj! – sóhajtott Rac. – Lesz még velük bajom. – nézett a négy fiúra.

- Piton, Perseus.

- Nézzük a bőregér, hova kerül. – vigyorgott Sirius.

- Mardekár!

Ugyan olyan méltóságteljesen, ahogy kiment, vonult a Mardekár asztalához.

-         Otthonra talált. – motyogta.

-         Csak nem irigyled? – jött egy bosszús hang, valahonnan.

-         Ááá, de hogy! – háborodott fel. – Nézzetek már oda! Itt 1000-szer jobb a társaság, mint azoknál a sznob vérimádóknál.

Na, ezzel a mondattal beleette magát a griffendélesek szívébe.

-         Rossemerta, Mery.

-         Hugrabug!

Ment tovább a beosztás.

-         Hé, vörös kuglóf! – szólt át James Lilynek. Lily felnézett, bár tudta, hogy semmi jóra nem számíthat, már a megszólításból is. – A szemüvegedet nagymamádtól kaptad? – nézett a vastagkeretes szemüvegre. – Megadjam egy jó bolt címét? – igazította meg a sajátját.

-         James Potter szállj le Lilyről, vagy írok anyádnak. – fenyegette meg Rachell.

-         Rac, te is itt vagy? – nézett a lányra. – Nem is láttam, hogy itt vagy.

-         Azt vettem észre.

-         Elsősök, gyertek utánam. – kiáltott Rac. – Ez az út a legrövidebb, és a legbiztonságosabb út a Griffendél toronyba. Potter, Black ti is erre jöttök. Ne akarjatok már az első este bajba kerülni. – mordult a fiúkra, akik oldal irányt bandukoltak. – A lépcsőkkel vigyázzatok, elég szeszélyesek.

Rac elintézte, hogy Lily és Roni egy szobába kerüljenek. Még két szobatársuk volt, Samanta és Keti. Kicsit furcsán néztek Lilyre, de egyáltalán nem voltak utálatosak.