12. fejezet-> Egy szebb napra ébredve
Lylla 2007.07.09. 09:34
Egész hosszú idő után most itt van a 12. fejezet. Nem haragszom meg, ha írtok kritikát! ;)
Lily édesanyja körülbelül húsz perc múlva érkezett meg. A lánya James szobájában beszélgetett a fiúval, ő maga pedig leült a konyhába Mr. és Mrs. Potterral. - Ne haragudjatok, hogy Lily, meg most én is csak így rátok törtünk! - Semmi baj, Alyssa! Tudod, hogy mindig szívesen látunk titeket – szólt kedvesen Mrs. Potter. - De elmondod, hogy mi a baj? Lily ideges és rajtad is látom, hogy valami nincs rendben. - Az a helyzet, hogy Robert és én válunk. - Micsoda? De hát a suliban ti voltatok az álompár – döbbent meg Mr. Potter. - Azok az idők már elmúltak. A férjem jelenleg maximum a titkárnőjével alkothat álompárt – szólt keserűen Mrs. Evans. - Jaj, Aly, úgy sajnálom! – mondta Mrs. Potter együtt érzően és megszorította a nő kezét. - Nem kell, Vivian! Ezek után már inkább örülök, hogy megszabadulok egy ilyen embertől. Ma este hazaállított a titkárnőjével, hogy elvigyék a cuccait. Volt egy kis vita, Lily ezért borult ki. - Értem. És a kisebbik lányod hogy bírja? - Petunia még nem teljesen érti az ilyen dolgokat, épp ezért jobban viseli. Az apjával mindig is jobb viszonyban volt, el is ment vele. - Hát én egy ilyen dolog után biztos, hogy az anyámmal maradtam volna – morfondírozott Mrs. Potter. – Az apámmal szóba sem álltam volna. - Akkor azon a véleményen vagy, mint Lily. Összeszólalkozott Veronicával, a szeretővel és a leendő EXférjemmel is.
********* - És akkor az a ribanc képes volt azt mondani anyának, hogy apa azért csalta meg vele, mert ő megadja neki, amit otthon nem kap meg. Én persze nem hagytam, hogy ilyeneket beszéljen. Jól megmondtam neki a magamét, erre apa mit csinált? Megvédte. ŐT. Ellenem. Na, ekkor volt az a pont, hogy ráborítottam egy kancsó vizet virágostul és otthagytam őket a francba – hadarta Lily az este eseményeit. - Kezdek félni. Mit kapnék, ha én csalnálak meg téged? Persze ilyen nem lesz, de tegyük fel – gondolkodott James. - Miről beszélsz? Hogyan csalhatnál meg, hiszen nem is járunk? - Nem is a járásra gondolok. Egyszer úgyis feleségül veszlek. Lily felnevetett. Hangosan, teljes szívéből. - Hogy csinálod? Ha minden szar, te akkor is képes vagy megnevettetni. - Ez egyedi adottság – húzta ki magát büszkén a fiú. – Egyébként pedig teljesen komolyan mondtam. Tudod, hogy sze… - Ne! Légyszi, most ne! – vágott a szavába a lány. - Bocs! Igazad van. - Lily, itt van édesanyád! – szólt be az ajtón Mr. Potter. - Jövök. James és Lily lesétáltak a konyhába. - Jó estét! - Sziasztok! – fordult oda Mrs. Evans. - Lily, gyere, menjünk haza! - Oké! – szólt Lily fásultan és már ment volna ki, hogy fölvegye a cipőjét, de Mrs. Potter utána szólt. - Várj csak, Lily! Nem alszol itt? Vanessa lányom úgysincs itthon, aludhatnál a szobájában. Mi pedig beszélgethetnénk még Alyssával. - Hát… nem rajtam múlik – tétovázott az Evans- lány és az anyjára nézett. - Tessék megengedni! – fordult James is kiskutyatekintettel a nő felé. - Jó, legyen – szólt Mrs. Evans és még a halványnál is halványabban elmosolyodott. – Legalább felvidítod egy kicsit a lányomat. Így történt, hogy Lily Jamesszel, Mrs. Evans pedig James szüleivel beszélgetett át egy egész éjszakát.
Reggel Lily a gőzölgő kávé illatára ébredt. Különös volt neki, hiszen nem szokta ágyba kapni a reggelijét, de hamar rájött, hogy nem otthon van. Kinyitotta a szemét és az első, amit meglátott, James volt. Ott ült az ágyon, kezében egy tálcával, amin néhány croissant és egy bögre kávé volt. - Jó reggelt, Csipkerózsika! – mosolygott James. - És hol a ló? – kérdezte Lily, miközben megdörzsölte a szemét és felült. - Milyen ló? – húzta fel a szemöldökét a fiú. - Csipkerózsikát a herceg szokta ébreszteni. A hercegek pedig lóval közlekednek. - Hát… én egy ilyen modern herceg vagyok, és motorral járok. - Mennyi az idő? – tudakolta ásítva a lány. James az órájára nézett. – Fél tíz. - Úristen! Haza kell mennem – kiáltott fel Lily és már indult volna átöltözni. - Stop! Állj! Nem mész sehová! Majd ha ettél – szólt James és átadta a lánynak a tálcát. - Köszi! Lily beleharapott az egyik csokis kiflibe, majd belekortyolt a kávéba, és jóleső borzongás futott rajta végig. Az elmúlt néhány napban nem evett túl sokat, ezért maga is meglepődött, amikor már a harmadik croissantnál járt. - Muszáj? – kérdezte két falat között. - Mit? – mosolygott James ártatlanul, tekintetét egy pillanatra sem levéve a lányról. - Bámulni miközben eszem. - Muszáj. Lily felnyögött. - Jól van, hagylak – sóhajtott James, felállt és az ajtóhoz lépett. – A konyhában leszek. Majd gyere le, ha felöltöztél! Miután James kiment, Lily gyorsan megette a csokis kifli maradékát, félretette a tálcát és kikelt az ágyból, hogy egy kicsit körülnézzen a szobában. Előző este annyira kimerült volt, hogy mihelyst megkapta Mrs. Pottertől az alvós ruhát, befeküdt az ágyba és csak a plafont nézegette. Pár perc múlva csatlakozott hozzá James is, és eszébe sem jutott, hogy felfedezze a szoba rejtelmeit. Most viszont körbejáratta a tekintetét a rózsaszín ágyneművel borított, kényelmes franciaágy mellett álló szekrénysoron, az azzal szemben lévő pipereasztalon, a szoba sarkában helyet foglaló tévén. Elmosolyodott, amikor észrevett a falon egy kis repedést. Az ő szobájának falán is volt egy, két- három évvel azelőtt oda dugdosta el a húga elől a leveleit. Tudta, hogy Petunia minden alkalmat kihasznált, amikor ő nem volt otthon, és átkutatta a szobáját a bugyis fióktól kezdve az ágyneműtartóig. Csupán egyetlen dolog kerülte el a figyelmét: a kis repedés a falon. Lily nem tudta ugyan, hogy miért kutakodik a húga, de nem is hozta szóba, mert tudta, hogy az csak újabb veszekedést szülne, neki pedig már elege volt a folytonos marakodásból. Gondolataiból kizökkenve elindult a fürdőszoba felé. Megmosta az arcát, megfésülködött, majd gyorsan elfordult a tükörtől. Nem tetszett neki a látvány, eléggé megviseltnek találta magát. Visszament Vanessa szobájába, hogy felöltözzön és levigye a tálcát, de az már nem volt ott. Megvonta a vállát, magára kapkodta a ruháit, majd a pipereasztalhoz sétált és újra szemügyre vette magát a tükörben. - Szia! A tálcát már levittem – hallott egy hangot az ajtó felől. Odafordult és meglátta a szoba tulajdonosát. - Köszi, Vanessa! A fekete hajú lány elmosolyodott és közelebb sétált. - Használhatod a sminkjeimet, ha akarod. Ez a zöld szemhéjpúder kifejezetten jól állna neked – szólt még mindig mosolyogva és a kezébe vette az említett tárgyat. – Kifesthetem a szemed? - Ha gondolod – vonta meg a vállát Lily. A szemhéjpúder mellé végül került rá szemceruza, szempillaspirál és egy kis szájfény is. - Szuper! – csapta össze a kezét Vanessa. – E nélkül is szép vagy, de ez kiemeli a zöld szemeidet. - Sejtem, milyen szép lehetek – felelte Lily vigyorogva. - Csak ne becsüld le magad! A bátyámnak tetszel. Márpedig neki jó az ízlése – kacsintott a Potter-lány. - Szóval… jól megvagytok Blackkel? – terelte el a témát Lily. - Aham. Én mindig is bírtam Siriust, most meg aztán főleg – válaszolt Vanessa sugárzó arccal. - Ennek örülök. Bár… őszintén szólva nehéz elhinni, hogy képes komoly kapcsolatra. - Én is féltem először, elhiheted, de aztán láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolja. - Hát… szurkolok neked… nektek. - Kösz! Én is nektek. Szerintem összeillenétek. - Ebbe inkább ne menjünk bele – mondta Lily zavartan mosolyogva. - Jó, persze! Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Na, én lemegyek. Jössz? - Aha. Lily és Vanessa lesétáltak a lépcsőn és a konyha felé vették az irányt. A vörös hajú lány kicsit értetlenül nézett, amikor meglátta édesanyját az asztalnál ülni kávét szürcsölgetve. Azon pedig még jobban meglepődött, hogy a nő az elmúlt napokban megszokott hangulatához képest meglehetősen vidám. - Anya, te itt? - Itt voltam egész éjszaka. Jól feltartottam Anniet és Dant – felelte Alyssa mosolyogva.
- Ugyan, dehogy tartottál fel – legyintett Mrs. Potter. – Mi kezdtünk el nosztalgiázgatni. Lily körülnézett, de Jamest nem látta. - James? - A nappaliban van – közölte édesanyja a lánnyal. – Köszönj el tőle, mert indulunk. - Oké! A lány besétált a nappaliba, megköszönt neki mindent, elköszönt tőle és a családjától, majd anyukájával karöltve kisétált a szeptember végi borongós égbolt alá.
|