III. Első lépések II.

A vonatút lassan, de biztosan telt.

Lily már kitalálta azt, hogy nem lenne egy utolsó dolog, ha nem egyedül menne. Sőt az lenne a legkényelmesebb, ha például James menne vele, hiszen ő biztos elcipeli – persze csak ha kell – a ládáját…

Ebben a hiszemben fordult a társaihoz:

- Csak úgy tök véletlenül, nincs valakinek kedve velem jönni? – nézett rájuk szuggerálóan.

- Öhm, nincs.

- Kösz, én is szeretlek Samy – mondta barátnőjének. – Többiek?

- Ha én is jó vagyok… - szólt meglepően bátortalanul James. Nem tudott még kiigazodni az „új” Lilyn, bár az órák múlásával még inkább fokozódott az iránta érzett szerelme, mégis nagyon fura volt, hogy nem üvölti le percenként a fejét.

- James, mondd, jól vagy? Ez a bátortalanság valahogy nem jellemző rád… Egyébként tökéletes. De akkor légy oly kedves, és siess, mert a vonat kb. 10 perc múlva beér, és azonnal le kéne róla ugrani, a kényelmes megérkezés érdekében…

A fiú meglepődött tekintettel nézett szerelmére.

- Mi van? – kérdezett rá Lily.

- Semmi – szedte össze magát a kérdezett. – Sietek.

- Ok.

És valóban 10 perc múlva megállt a vonat a roxmortsi állomáson. A két fiatal elsőként száguldott le a szerelvényről.

- Megvagy? – fordult társához a vörös hajú lány.

- Aha. Hoppanálhatunk.

Fél perccel később a roxforti birtokon haladtak már.

- James, te most hova mész? Mármint ha leraktuk a ládákat. Más elfoglaltság után nézel, vagy velem jössz az igazgatói irodába?

- Naná, hogy veled megyek!

- Végre. Már kezdett hiányozni a hagyományos, egoista Potter…

- Na ilyet se hallottam még tőled…

- Ne mondjak többet ilyet?

- Nem kell félreérteni. Jól esik… - húzta el magabiztosan a száját a fiú.

- Örömmel látom, hogy tudok még meglepetést okozni neked…

A Griffendél sztárja nevetni kezdett, majd félig átölelte Lilyt.

- Még egy pár meglepetés, és már tuti biztosan nem tudok nélküled élni… - suttogta bizalmasan a lány fülébe.

- Most sértegetsz, Potter? Majd??!! Miért eddig tudtál? Gonosz! – mondta vigyorogva Lily, azzal elfutott.

James reakciója erre egy nagyon bamba arckifejezés volt.

******

- Sziasztok, üdvözlök mindenkit a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában – kezdte Lily. – Lily Evans vagyok, a Griffendél egyik prefektusa és Iskola Első. Magamról ennyit. Tehát, a hamarosan bemegyünk azon az ajtón – mutatott a Nagyterem bejáratára -, ami a Nagytermet, vagyis az ebédlőt takarja. Odabent fogtok túlesni a beosztáson, melynek keretei között négy házba kerülhettek; a Hollóhátba, ha elég éles az eszetek, a Hugrabugba, ha segítőkészek, és barátságosak vagytok, a Griffendélbe, ha bátrak, vagy pedig a Mardekárba, ha a tulajdonságaitok közé tartozik a ravaszság. Addig a hét évig, amíg előreláthatóan itt tanultok, a házatok lesz a családotok. Ha sikert értek el egy órán, sportolás alkalmával, stb. pontot szereztek, ha rosszat tesztek pontlevonás jár. Év végén pedig a legtöbb ponttal rendelkező ház vándorkupát kap. Aki esetleg nem venné komolyan a pontszerzősdit, annak megjegyzem, ha valakiről kiderül, hogy egyszerre nagyon sokat vontak le miatta, könnyen előfordulhat, hogy egy időre kiközösítik a társai. De nem kell megijedni – mosolygott a megszeppent gólyákra -, ilyen nagyon ritkán fordul elő.

Ha esetleg van valakinek nagyobb testvére, az lehet, hogy tud valamit már a beosztásról, valószínűleg olyasmit, amitől nagyon fél. Nem kell senkinek pánikba esnie, mint mondtam, a tulajdonságaitok dönti el, hova mentek. Ezt egy nagyon régi fejfedő, a Teszlek Süveg fogja megmondani, amit a fejetekre teszek – erre egy hatalmas, felszabadult sóhajtást hallott Lily több helyről. – Van valakinek kérdése?

Egy kéz emelkedett bátortalanul a magasba.

- Igen? – mosolygott rá bátorítóan a kéz tulajdonosára.

- Én úgy tudtam, egy idő professzor asszony fog minket fogadni… Hogyhogy te vagy?

- McGalagony professzornak sürgős, és halaszthatatlan elintéznivalója volt, ezért vagyok én itt. Más kérdés?

Senki nem jelentkezett.

- Ezek szerint nincs. Akkor várjatok egy pillanatot, megnézem, mehetünk-e.

Két perc múlva vissza is tért.

- Mehetünk. Gyertek utánam!

Azzal kitárult a Nagyterem ajtaja. Az elsősök szájtátva bámultak mindenfelé.

De nem csak a gólyák néztek meglepődve valamit nagyon. Feltűnő volt az igazgatóhelyettes asszony hiánya, illetve aki nem látta Lilyt a vonaton, elismerően nézett rá, néhányan halkan füttyögtek is.

A lány úgy érezte, ez nem az a pillanat, amikor minderre reagálnia kéne, magabiztos léptekkel haladt előre.

A beosztás rendben lefolyt, Lily odaülhetett barátaihoz. Vacsora után úgy döntött, ő már eleget kísérgette ma az elsősöket, megtehetik a felkísérést mások is.

Még egy kicsit beszélgetett a többiekkel, majd tíz óra körül fáradtan zuhant az ágyába, ahol elég hamar el is aludt.