3.

Az elhatározás

Reggel eléggé korán keltek. Két szobatárs nőjük még mindig aludt. Roni és Lily közös erővel eljutottak a nagyterembe. És az is kiderült, hogy közös tájékozódási képességük egyenlő a 0-val.

Leültek a Griffendél asztalához, de annyira izgultak, hogy egy falat sem ment le a torkukon. McGalagony kiosztotta az óra redüket.

-         Te tudod hol ez a terem? – nézet Lily Ronira.

-         Gőzöm sincs. – rázta meg a fejét.

-         Hogy megyünk el az órára, ha azt sem tudjuk, hogy azok hol vannak?

-         Valami gond van lányok? – ült le velük szembe Rachall. – Ti aztán korán kellők vagytok.

-         Nem igazán tudjuk, hol vannak a termek. – ismerte el Roni.

-         Ezen segíthetünk. – nevetett. – Én elkísérlek titeket az első órára, utána meg úgy is csoportosan mentek.

-         Az remek lenne és nagyon megköszönnénk. – biccentett Lily.

-         Jaj, te lány, hogy milyen illedelmes vagy. – csóválta a fejét. – Ez már beteges. – mondta kissé aggódva.

Pár hét múlva kiderült, hogy Lily annyira félt, hogy lemaradással kezd, hogy az első féléves anyagot fejből tudta. Ezzel természetesen kiérdemelte a tanárok elismerését. De a diákok furcsán néztek rá. A Tekergők (Potter, Black, Lupin és Pettigrew nevezte magát így) most már vörös okoskodó kuglófnak nevezik, de amúgy békén hagyják. Nem úgy, mint a Mardekárosok, akik minden alkalmat megragadtak arra, hogy megalázzák, vagy akár megátkozzák.

-         Figyelj Roni, - szólította meg Potter. – hol van a mi kis vörös kuglófunk?

-         1 semmi közötök hozzá. 2 ha még egyszer így nevezed, esküszöm pár hétig nem kell büntető munkára menned.

-         Ok… ok… Értem. – vigyorgott.

A portré lyukon belépet Lily. Lehuppant Roni mellé, és próbálta a fejét a lány felé fordítani, mert a Tekergők igen nagy érdeklődéssel fordultak feléjük.

- Lily veled meg mi történt? – kiáltott fel Roni. Amint meglátta barátnője felrepedt száját, és feldörzsölt kezeit.

- Csak elestem. – motyogta.

- És hogy? – értetlenkedet Roni.

- Roni halkabban. – intett Lily a fejével a Tekergők felé. – Még csak az kéne, hogy ezért is piszkáljanak. – hajtotta le a fejét.

- Ugyan, - legyintett. – Igaz, hogy a fiúk szeretnek viccelődni, sőt idióták, de nem olyan rosszindulatúak. – védelmezte a Tekergőket Roni.

- Roni kérdezhetek valamit? – folytatta még halkabban.

- Mond csak. – olvasta magában a dolgozatát.

- Mit jelent az, hogy sárvérű?

Barátnője megdermedt, ugyan úgy, mint a mellettük ülő Tekergők.

-         Ezek szerint nem csak elestél. – simogatta meg együtt érzően Lily kezét. – Ki volt? Malfoy vagy Piton? – nézet rá.

-         Mit jelent? – sóhajtott.

-         Normális ember ilyet nem mond. – sóhajtott ő is. – Vannak tisztavérű varázslók, az úgy nevezett arany vérűek, akiknek a fölmenőik mind varázslók. Ilyen családok a Malfoyok, Potterek, vagy a Blackek. Ezek a legősibb varázsló családok. Közülük páran azt hiszik jobbak másoknál. Ők nevezik a mugli származású mágusokat sárvérűnek.

-         De ez teljesen értelmetlen. – szólt közbe Potter. – Ilyennel csak az idióta Mardekárosok foglalkoznak.

-         Ti foglalkozzatok a magatok dolgával. – ripakodott rájuk Roni.

-         Lily ne is foglalkozz velük. – szólalt meg Lupin. – Csak azért mondanak ilyet, mert máshol nem tudnak megfogni.

-         Ne is foglalkozz velük vörös kuglóf. – vigyorgott Black is.

-         Jó ét. – köszönt oda Roninak, és felment.

-         Szerinted ők lökték el? – nézet Ronira James.

-         Biztos vagyok benne. – bólintott.

-         Szemétládák! – szorította ökölbe a kezét Sirius. – Ehhez nincs joguk.

-         Nem fogok senkit belesodorni, ha megbírom magam védeni, akkor megvédem. – sóhajtott Lily. – De, ha nem az már az én bajom. – döntött véglegesen.

Kinézett az ablakon, és végig nézet a birtokon.

Egyszer csak valaki megfogta a vállát.

-         Tényleg gyönyörű. – mosolygott Roni. – Figyelj, amikor hetedikesek leszünk…

-         Ha leszünk…

-         Remélem ezt csak viccnek szántad Miss. Mindent Tudok. – Lily már nyitotta a száját, de Roni megelőzte. – Tehát mikor végzősek leszünk, teliholdkor kimegyünk a parkba, egy likőr társaságában és megisszuk. Hogy tetszik? – nyújtotta felé a kezét.