V. Válogatáson

A napsugarak ismét korán ébresztették Lilyt. Ma nem is bánta, mert készülni és pontosan érkezni akart a kviddics-válogatásra.

Reggeli teendői elvégzése után gyorsan ébresztette barátnőit, akik magukhoz képest gyorsan, morgás mentesen elkészültek.

Fél kilencre a pályán voltak. Még mielőtt Sam, Liz és Alice elfoglalták volna helyüket a lelátón apró tanácsokkal láttak el a szörnyen izguló vörös hajú lányt.

- Ha nem is kerülsz be a csapatba, mi büszkék leszünk rád, hogy megpróbáltad! – mosolygott Lilyre kerek arcú szobatársa, Alice.

- De miért ne kerülne be? – csattant fel Samy. – Jó leszel, meglátod! Plusz azt is számítsd bele, hogy Potter a csapatkapitány… - vigyorgott. – Tényleg, szerintetek tudja, hogy élete nagy szerelme jelentkezett?

- Hé! – nézett villámló szemekkel Lil a mellette álló barna hajú lányra.

- Nem, nem tudja – felelt Liz. – Remus mesélte, hogy egyszer megnézte a listát, csakhogy tudja, kiket majd elviselnie. Aztán annyian próbálták a válogatás előtt megvesztegelni, stb., hogy őt válassza, hogy szimplán elege lett belőle. Azóta nem nézi meg, így ha valaki le akarja támadni, egyszerűen megrántja a vállát; „még nem láttam a névsort, majd a pályán kiderül, mit tudsz.” Vagy valami ilyesmi szöveggel rázza le őket.

- Milyen kis ravasz… - mondta unalmas hangon Sam.

- Ha nem is tökéletes, de mégis valami – védte meg Jameset Liz. – Te ilyet se találnál ki!

- Az nem olyan biztos! – barátnői mérgesen néztek rá. – Jól van, na! Mégis valami… Most jó?!

- Pompás – mosolygott Alice, majd megölelte a seprűjét szorongató Lilyt. – Jó leszel, meglátod!

A másik két lány is megölelte az egyre inkább szorongó lányt, aztán helyet foglaltak a lelátón.

Tíz perc múlva a stadion szinte megtelt, ugyanis nemcsak a Griffendél ház lakóit érdekelte az új csapat összeállítás.

A csapatkapitány és csapatának többi négy tagja is megérkezett. Pontban kilenckor James felállt egy pódiumra, és elkiáltotta magát:

- ÜDVÖZLÖK MINDEN JELENTKEZŐT ÉS NÉZŐT! MIELŐTT ELKEZDENÉNK, HÚZZON EL FOKOZOTT TEMPÓBAN A PÁLYÁRÓL AZ, AKI NEM GRIFFENDÉLES – sajnálatos módon minden évben akadt erre példa az óta, amióta James Potter lett a csapatkapitány. - KÖSZÖNÖM. TEHÁT – harsogta – , AZ ŐRZŐKKEL KEZDJÜK. AKI ANNAK JELENTKEZETT, KÉREM, JÖJJÖN IDE, ÉS ÖTÖS CSOPORTOKBAN MUTASSA BE A REPÜLÉS-TUDÁSÁT. A HAJTÓNAK JELENTKEZETTEK ADDIG MELEGÍTSENEK, ALACSONYAN A PÁLYA MÁSIK VÉGÉBEN REPÜLJENEK!

Az őrző megtalálása nehezen ment. Mindkét hajtó; Sirius Black és a hatodikos Richard Oldman ötöt-ötöt dobott. A harminc jelentkező közül mindössze egynek, egy ötödikes fiúnak, Christian Woodehouse-nak sikerült a tízből nyolcat kivédenie. Természetesen ő lett a csapattag, hiszen nemcsak ő volt a legjobb, hanem feltűnően nem a bemutatott volt minden tudománya.

A hajtó válogatás következett. Úgy határozott James, hogy az a legegyszerűbb, ha ábécé- sorrendben mennek. Előkapta a listáját, és olvasni kezdte a neveket szép sorban. Sajnos a többség a kapitány, és nem a tudása miatt jelentkezett.

Mindenki kezdett szép lassan kijönni a béketűrésből. James épp egy hatodikos libával ordibált.

- AZT SE TUDOD, MELYIK A KVAFF!!! A SZABÁLYOKRÓL MEG LÖVÉSED SINCS!!! ADDIG MENJ INNEN, AMÍG SZÉPEN MONDOM!

A mellette álló Sirius kiválóan szórakozott barátja szenvedésén.

-Ágas, hát ez jár a népszerűséggel! De tavaly, mintha ennyire még nem zavart volna…

- Talán azért, mert egy kicsit megkomolyodtam – mondta a fiú fáradtan. – Kikészítenek –motyogta a fogai közt. – Most ki jön? Ha most valami melír-cica, én mindenkit haza zavarok, komolyan mondom… - ezeket inkább magának dünnyögte az orra alatt. – Na hol az a nyamvadt lista? – kutatott a pergamenjei között. – Áhá, ez az! A KÖVETKEZŐ; EVANS, LILY!!! MI VAN?

A szólított kimászott az emberkupacból és a pálya széléhez indult. Ott James állt, teljesen ledöbbenve.

- Ööö… Mondd, jól vagy? Te világ életedben utáltad a kviddicset!

- Hát ezt meg honnan szedted? Egyébként, láthatod, ismét meglepetést okoztam… - kacsintott rá a fiúra Lily. – Akkor, mit csináljak?

- Először; szállj fel, repülj egy-két kört, aztán utánad mennek a többiek, odapasszolja Richie vagy Sirius a kvaffot, azzal repülj tovább, majd megyünk mi, próbálunk szerelni. Ha fél percen belül elszedjük a labdát, akkor c’ est la vie, és viszontlátás. Ha nem, akkor az első próbát vetted. Arra Chris „beáll” a karikákhoz. A többiekkel passzolgatva kell dobni, de NEKED. Ennyi. Majd szólok, ha elég lesz – adta ki az utasításokat James.

- Rendben – bólintott Lil, és felszállt.

A repüléssel semmi probléma nem akadt, a labdát is ügyes elkapta, nem hiába kosarazott a fél nyáron. A szerelés sem történt meg, itt is kijött a szünidei sportolása. Az őrző beállt, kezdődhetett az érdekesebb rész. Mindhárman parádésan játszották le azt a hét percet, amíg a kapitány le nem állította. Bár még soha nem kviddicseztek együtt, nem okozott egyiküknek sem problémát az összhang. Chris is ügyes volt, de hármat sikerült bedobni.

A teljesítményt az egész lelátó megtapsolta.

James nem talált szavakat.

Amikor földet ért szerelme, se szó, se beszéd, a nyakába ugrott.

A lány furcsa arckifejezéssel szedte le magáról.

- James – kényszeredett mosollyal pakolta le magáról a fiú ujjait -, légy szíves, szedd le rólam a mancsaidat!

A vér nem vélik vízzé, James nem hiába volt egy ősi család sarja. Az arisztokratikus modor meglátszott a fiú válaszán.

- Pardon, hölgyem! – vigyorgott, majd a még válogatásra várakozókhoz fordult.

A fejében az járt, miként rázhatná le a többi ácsorgót. A döntés egyértelmű volt, úgy érezte a lány teljesítményét nem lehet túlszárnyalni. Végül megszólalt. – REMÉLEM MINDENKI LÁTTA  MS EVANS TELJESÍTMÉNYÉT, ÉS ÍGY SENKI NEM AKAD KI AZON, HA AZT MONDOM; ITT TESZÜNK PONTOT A VÁLOGATÁS VÉGÉRE, A HARMADIK HAJTÓ TEHÁT, LILY EVANS!!!