-  Sziasztok!  - köszönt belépve a többi Tekergő, miután a szerelmes párocska beengedte őket.

 -  Sziasztok! 

 -  Lily, nem megyünk a gyűlésre? Nem lenne jó, ha elkésnénk  - kérdezte Remus az ajtóból.

  -  Mehetünk! 

Fel is álltam, így Peter le is ült a helyemre. Utat engedtek nekem. Remus mellett közvetlen Potter állt, az ajtónak támaszkodva. És engem nézett. Vetettem rá egy gyors pillantást. Őszintén szólva, szégyelltem magam, amiért akkor éjjel megöleltem. Bárcsak lenne egy időnyerőm, és visszaforgathatnám az időt! Mikor elhaladtam mellette, akkor lélegeztem be a levegőt. Éreztem az illatát, és azt, hogy még mindig néz.

    -  Jól vagy?   - zökkentett ki az elmélkedésből Remus.  – Nagyon elkalandoztál – somolygott.

 -  Persze, jól!

  -  James kavart fel?  - értetlenül néztem rá.  – Elmesélte, hogy járt nálatok a nyáron.

  -  Mindenki tudja?! Újabban ezzel dicsekszik? A kérdésedre a válaszom pedig NEM!

  -  Nem, dehogy is! Csak nekünk! Komolyan.

Megérkeztünk a gyűlésre. Rémesen unalmas volt, és hosszú. Remus is majdnem elaludt rajta.

Mentünk vissza, de belebotlottunk már Mardekárosba.  Bellatrix Blackés Narcissa Black állta el az utunkat, Regulus Blackkel együtt. Mi szerettünk volna tovább menni, de az egyik fülkéből kijött Pipogyusz. Vagyis Piton. Beleütköztem a vállába, mikor elmentem mellette.

   -  Nem tudsz vigyázni? Te mocskos kis sárvérű  - sziszegte a fogai közt. Közben végigmért.

   -  Te is arrébb mehettél volna!   - vágtam vissza neki.

   -  Neked kellett volna! Te sárvérű!  -  olyan megvetéssel mondta, mintha szavakkal akarna megölni.

  -  Levicorpus!  - hátranéztem. Persze, hogy Potter miatt lógott a levegőben  -  megint  – Piton.

  -  Senki sem tanított meg téged a jó modorra Pipogyusz?  - rázta a fejét tetetett csüggedtséggel Black.

   -  Majd mi segítünk ezen!  -  ajánlotta Potter, aki még mindig a levegőben tartotta az immár falfehér Pitont. –  Kérj bocsánatot Lilytől!

   -  Abba nekünk is lesz egy kis beleszólásunk!  - szólt Bellatrix, akinek a pálca már a kezében volt. 

  -  Hagyjátok abba! Meg ijesztitek az elsősöket!  - mutattam rájuk, akik az egyik kupéból félve nézték, mi folyik kint. – És a vonaton nem lehet párbajozni!

   -  Ez a legkevésbé sem zavar minket!  -  hallatszott a Pottertől, Blackektől. Micsoda egyetértés!

    -  Mi folyik itt?  -  McGalagony professzor suhant végig a tömegben, mérges arccal.

    -  Illemtan óra  -  mondta szemrebbenés nélkül Black. A házvezetőnk még mérgesebb lett.

    -   Igazán humoros ma, Mr. Black!  Mr. Potter, lenne szíves leengedni Mr. Pitont?  - nézett rá szúrós tekintettel, a kérdést pedig élesebben nem is kérdezhette volna.

Hangos koppanással , Potter, eleget tett a professzor kérésének. Aztán mindenkivel eltetette a pálcát, és feloszlatta a kis tömeget. Mindenki elindult a fülkéjébe. De még megállította a két jómadarat, és azt mondta:

   -  Örüljenek, hogy még nem lehet pontot levonni! A büntetőmunkát holnap este kezdik! Nálam.

Black kelletlenül felnyögött, de ezt McGalagony már nem hallotta. Én szélsebesen és mérgesen mentem vissza a barátnőimhez.

   -  De sokáig voltatok  - eszmélt fel Rachel, mikor dühösen kinyitottam az ajtót. – Mi a baj?

   -  A barátod és a haverja hozta a formáját!

   -  Összefutottak Perslusszal  -  magyarázta meg neki Remus.

Alice nem volt itt. Mint kiderült, ő átült Frankhez egy másik fülkébe. Jó neki! Ugyanis a Tekergők, az út háromnegyed részét, nálunk töltötték. Mikor Potter megkérdezte, miért vagyok ennyire dühös, válaszra sem méltattam. Aztán mikor hetedszer kérdezte meg, olyan választ kapott, ami után ki is ment. Sirius egy búcsúcsókkal elbúcsúzott a barátnőjétől, és kiment a barátja után. A többiek is így tettek.

   -  Nem kellett volna ilyen durvának lenned  -  szólt ki Mia egy könyv mögül.

   -  Nem érdekel  –  mondtam közönyösen. Nagyon mérges lettem. Mindig mindenki Potternek ad igazat!

Utoljára néztem a tájat innen a vonatból. Vagyis, hogy oda a Roxforthoz. Abba nem is akarok begondolni, milyen lesz majd év végén eljönni. De nem is kell, még csak most megyünk vissza. Utoljára.

Megérkeztünk Roxmortsba. Leszálltunk a vonatról. Remusszal, mint jó prefektusok, segítettünk az elsősöknek, de hamar megjött Hagrid. A tömegben láttam Pottert, aki morcos volt. Sirius se nagyon tudta felvidítani. Rosszul éreztem magam. Lelkiismeret? Mindegy. Nem foglalkozom vele. Nekem van igazam. A lányokkal együtt mentünk fel a kastélyhoz, mint eddig minden évben. Most valahogy lassabban értünk fel, mint általában. De legalább a tájban kigyönyörködöm magam.

       -  Lily! Oda nézz! Nézd!  - Mia úgy ragadta meg a karom, hogy azt hittem eltörik. Abba az irányba néztem, ahova mutatott. Az egyik kocsiban, Potter és Black ült, két lány társaságában. És akkor láttam meg ki az a lány, aki mellet James Potter ült. Hilda Omen. Görcs állt a gyomromba.