IX. Fafejűek

- JAMES! Remélem tudatában vagy, hogy a mai edzéssel minden jóindulatomat eljátszottad… - fakadt ki Lily egy fáradt sóhajjal. A szezonnyitó meccs előtti utolsó edzésük volt, melyben a Griffendél ellenfele a Pipogyusz vezette Mardekár volt.

- Ez már nekem is sok, Ágas… - motyogta a földön kiterülve fekvő Sirius.

- Ne rajtunk éld ki szadista hajlamaidat, Potter – lihegte Kingsley.

- Ember, holnap meccs! Olyan erős izomlázunk lesz, hogy az első öt percben leesünk a seprűről! – háborgott Richie.

A többi alig élő játékosnak még a normális lélegzéssel is problémái adódtak, nemhogy esetleg beszélni tudjanak. Csak egy-egy grimaszra tellett erejükből.

A csapatkapitány védekezni próbált. De csak próbált. Mert sikere az nem volt.

- Ne legyetek gonoszak, holnap meccs, srácok!

- Hé!!! – csattant fel Lily.

- Ezer bocsánat, hölgyem. Tehát; ne ítéljetek elhamarkodottan srácok és Kisasszony – mondta bűbájos mosollyal James.

- Ágas haver, a hölgyet illik előbb mondani…

- Fogd be, Tapi… Na jó, igazad van, de hagyjuk… Én is fáradt vagyok – jelentette ki James.

- Most aztán sokkal jobb… - szólalt meg Frank. – Pedig te feleannyit dolgoztál, az erőlétből se csináltál fele annyit se, mint mi…

- Mert a fogónak könnyűnek és gyorsnak kell lennie, nem izomagyúnak – oktatta ki csapattársát a kapitány.

- Nyald ki a seggemet, James – nyögte Lily. – Semmi figyelembe vétel, udvariaskodás az iránt, hogy én esetleg lány vagyok, emellett még izomagyat akarsz belőlem csinálni?! Rohadj meg…

- Én is imádlak, Lily, amióta csak az eszemet tudom…

- Most aztán megnyugodtam… De várd ki a végét, holnap korrepetálás… Az nevet, aki utoljára nevet – mondta a lány, majd felült, és betámolygott a kastélyba. Közben, azon gondolkozott, hogyan fog felmászni a toronyba, mert a lábaiban egy csepp erőt sem érzett a lépcsőzéshez. „Szadista vagy, szívem. Nagyon szadista!”

Másnap, Lily egy görccsel a gyomrában ébredt. Barátnői megértően néztek rá. A hajtó lánynak még az is gondot okozott, hogy a kviddicstalárját megtalálja, nemhogy azt esetleg helyesen fel is vegye. Sam megkönyörült remegő barátnőjén. Mint egy anyuka, úgy öltöztette fel nagyra nőtt kislányát.

- Figyelj rám, kiscsaj! – kezdte az erőt adó beszédet Liz. – Ha izgulsz, az normális! Elhiszem, hogy a végtagjaidat is alig tudod megmozdítani, de ha megmondod mi a segítő bájital neve, hozok! Ne remegj túlzottan! Hidd el, jó vagy! Felmossátok a pályát azokkal a köcsög mardekárosokkal, ne izgulj! – majd bátorítóan megölelte Lilt.

- Egy egyszerű húzódást megszüntető bájital. Több fajta van ebből is; most zöld színűre van szükség.

- Oks, sietek! – azzal Lizzy elviharzott a Szükség Szobájába.

- Kész vagy, csajszi? – tudakolta Alice.

- Fizikailag igen, pszichikailag kevésbé… - jött a válasz.

A Nagyteremben kitörő lelkesedés fogadta az idő közben egymásra talált csapatot. Ez nem lepett meg senkit, mert a Mardekárt annyira utálta mindenki, hogy bármelyik csapat volt ellene, annak mindig három ház szurkolt.

James, mint felelősségteljes kapitány próbált némi reggelit diktálni csapattársaiba, leginkább Chrisbe és Lilybe, hiszen nekik ma volt az első meccsük.

- Lil, legalább egy pohár narancslevet igyál!

- Innék én, ha nem szakadna le a karom a tegnapi edzés miatt…

A fiú bűntudatosan elfordult, és a másik újoncnak próbálkozott kajával betömni a száját. Nagyon minimális sikerrel.

Sirius, Frank, Kingsley, Richie és a kapitány, amolyan dörzsölt róka módra nem problémáztak annyit, hanem léleknyugalommal ettek. Mivel feltűnő volt, hogy a két új tagot lehetetlen megreggeliztetni, szedelőzködni kezdtek. A felkászálódó csapatot szurkolók éljenzése kísérte a Nagyterem kijáratig.

Lily lépett be utolsónak az öltözőbe, kezében barátnője szerzeményével. Liz lélekszakadva futott, s hozta a teljes csapatnak elegendő mennyiséget a bájitalból.

- Srácok, itt van Lily, a megmentő – a lány kezdte kimérni, majd szétosztani a lötyit. A fiúk értetlenül pislogtak rá. – Nyugi! Nem lesz tőle semmi bajotok, sőt, csak jobban lesztek! Igyátok meg! – azzal ő maga lehúzta.

- Te Lily, ugye ez nem dopping? Mert azt nem szabad… - kérdezte aggódóan James.

- Szeretem, amikor bízol bennem. Nem ez a trutyi a tegnap esti hibádat hozza rendbe. Körülbelül negyed óra múlva mérséklődik, majd egy fél órán belül el is múlik tőle az izomláz.

A fiúk egy emberként húzták le azonnal.

James hálásan megölelte a lányt, aki kétségtelenül megrettent.

- Öhm… James… Szállj le rólam!

A Griffendél ház szívtiprója, vagyis Sirius Black, átlátta barátja cselekedetét. Mivel úgy érezte, előbb fogja szerelmét leteperni, mint elengedni, egy-egy jól irányzott, baráti medvepuszival megvédte barátnőjét.

- Kösz, Sirius – mondta hálásan a lány.

James elvigyorodott, majd lelkesen kezdte mondani a meccs előtti beszédet.

- Na fiúk, lányok… Pardon; Lily és srácok… Itt van Chris és Richie kivételével mindannyiunk életében az utolsó alkalom, hogy földbe döngöljük a tetves mardekárosokat! Tehát, amire a meccs kezdődik, hála a mi jótevőnknek, már semmi bajunk nem lesz, így itt a rekord-felállítási lehetőség… Verjük agyon őket! Ha sikerül legalább százhatvan ponttal lealázni őket, ünnepélyesen megesküszöm – vigyorgott Tapmancsra -, hogy soha többet nem lesz olyan edzés, amilyen tegnap. Áll az alku? És még mielőtt belekötnétek a tervem realitásába; nézzetek magatokra, itt van a három legjobb hajtó, köztük a suli messze menően legjobb csajával, és ezt nem elfogultságból mondom… Itt van a mi feltörekvő tehetségű Chris Woodehouse-unk… A hatalmas erejű Kingsley és Richie…. És nem utolsó sorban, én…

Tehát, verjük agyon őket! Háromra, Griffendél… - társai körbe álltak, és kezüket benyújtották. – Egy… Két… Há’… GRIFFENDÉL!

A pályán hatalmas ováció fogadta a csapatot. A meccs kommentátora, Kingsley unokaöccse, a szintén griffendéles, és szintén jó erős, mély hangú Jason Shacklebolt. Hangja még inkább tüzelte a lelkes szurkolótábort.

- ÉÉÉS… A GRIFFENDÉL CSAPATA, MELYBEN KÉT ÚJ TAGOT IS ÜDVÖZÖLHETÜNK; CHRISTIAN WOODEHOUSE-T, AKI A TAVALY VÉGZETT AARON SAMUELS HELYÉRE ÉRKEZETT A KARIKÁKHOZ, VAGYIS ŐRZŐ! A MÁSIK ÚJ REMÉNYSÉG, A GRIFFENDÉL HÁZ KEDVENC PREFEKTUSA, AKI MELLESLEG AZ EGYETLEN HÖLGY A CSAPATBAN; LILY EVANS! AZ ÍGÉRETESNEK TŰNŐ LÁNY HAJTÓI SZEREPBEN CSILLOGTATHATJA MEG TEHETSÉGÉT! ÉS A JÓL ISMERT ARCOK, EVANS HAJTÓTÁRSAI; SIRIUS BLACK ÉS RICHARD OLDMAN! A KÉT TERELŐ, A KEDVES ROKON; KINGSLEY SHACKLEBOLT ÉS FRANK LONGBOTTOM! ÉS VÉGÜL, DE NEM UTOLSÓ SORBAN, A CSAPATKAPITÁNY, ÉS A CSAPAT FOGÓJA, JAMES POTTER!!! – az ezt követő hangorkánra nem volt még példa. A tanárok eleinte megrökönyödve hallgatták diákjaik elsöprő hangját, aztán ők is „ujjongani” kezdtek. Némelyik tanár vezényelte a saját lelátóján ülő szurkolókat.

A Mardekár ház csapatát jóval hűvösebb fogadtatás várta. Jason nem esett túlzásba a bemutatásnál, de társai meg is kövezték volna, ha ezt teszi.

- És a Mardekár csapata – kezdte kissé unott hangon. Az említett ház vezető tanára, a hordóhasú Lumpslucknak szemmel láthatóan nem volt ínyére mindez, de csak egy rövid fintorra tellett neki, hiszen nem egy játszott az ellenfél csapatában a legkedvesebb diákjai közül. Többek között Lily, vagy Richie. – A három hajtó; Antonyin Dolohov, Algernon Rookwood és Rodolphus Lestrange. A terelők; Crak és Mulciber, az őrző; Jugson, végül a csapatkapatkapitány és szintén fogó, Perselus Piton – hatalmas pfujolás hallatszott a lelátók háromnegyedéről.

Ezt követte a kapitányok kézfogása, mely általában mindig verseny volt, ki tudja előbb eltörni a másik kezét, anélkül, hogy Madam Hooch ebből bármit is megsejtsen

- ÉS FELSZÁLLNAK! A GRIFFENDÉL SZERZI MEG A KVAFFOT, OLDMANNÉL A LABDA, BLACKNEK PASSZOL, EVANS, HOPPÁ, A LÁNYRA TÁMADT A DOLOHOV. EVANS AZ UTOLSÓ PILLANATBAN PASSZOL, OLDMAN DOB… ÉS GÓÓÓL! TÍZ NULLRA VEZET A GRIFFENDÉL!

A következő tíz percben még hat gól született, így az állás 70: 0 volt. A mardekárosoknak majdnem felrobbant a fejük, de a három hajtó nem tudott hibázni. James nem kapkodta el a dolgokat, egyszerűen a folyamatosan nyomában járó Pitont akarta lerázni.

Újabb tíz perc elteltével az állás 170: 0 módosult. Piton és társai arca tajtékzott a dühtől. Mulciber már nem tudta visszafogni magát, és egy hatalmasat ütött a gurkóba, Lily irányába…

James megunta, hogy Pitonnal legyen elfoglalva, így csak össze-visszacirkált a pályán, látni akarta, csapata mire képes. Éppen Sirist figyelte, mikor elkapta Mulciber pillantását, és hatalmas sebességgel Lily irányába kezdett repülni. Tudta, a kiabálás most nem segít, a lány még nem ült olyan biztosan a seprűn, hogy ilyen rövid idő alatt, ki tudjon térni a gurkó elől. Néhányan észrevették a páholyokban a jelenetet, nem egy lány száját hagyta el velőt rázó sikítás. James ennél gyorsabban nem tudott repülni, de félt, ez a tempó sem lesz elegendő szerelme megmentésére…

A lány még mindig nem látta a felé repülő labdát, mert háttal volt neki.

James további sebességre „sarkantyúzta” seprűjét, de még mindig nem volt biztos, hogy elegendő lesz-e…

Elegendő lett, az utolsó pillanatban a fiú elsodorta a gurkó elől a mit sem sejtő lányt. A földtől egy fél méterre tudtak csak megállni.

- James, mi volt ez? – nézett értetlenül Lily a mellette levőre.

- Nézz fel, Mulciber arcára!

- Mint aki gyilkolni készül…

- Most keresd meg a gurkókat!

A lánynak a képekből nem, de a mondottakból szép lassan kezdett leesni.

- James… - pislogott megilletődve. – Te meg mentetted az életemet…

- Ööö… Azt azért nem, de fájt volna, az biztos.

Lily megpróbált a fiú mellé sodródni a levegőben.

- Köszönöm – azzal egy puszit adott James arcára, majd felszállt a magasba.

A meccs még tíz percig tartott. A kapitány féltette csapatát az ellenfél haragjától, így igyekezett minél hamarabb véget vetni a meccsnek.

Hosszas nézelődés után meglátta az apró, fényes cikeszt. Nem fenyegetett az a veszély, hogy Piton is észrevenné, ugyanis éppen Dolohovékkal ordibált.

James pedig csak repült, repült, és az ujjai közé zárta az önmagát megadni nem akaró, ficánkoló kis cikeszt.

- JAMES POTTER ELKAPJA A CIKESZT! – Piton felkapta fejét, és ősellenségére fókuszált. Mikor megpillantotta, be kellett látnia, Shacklebolt igazat mondott. -  A GRIFFENDÉL DIADALT ARATOTT A MARDEKÁR FELETT! A MECCS VÉGEREDMÉNYE; GRIFFENDÉL KONTRA MARDEKÁR; 390: 0!! POTTER CSAPATÁNAK SZINTE MÁR KEZÉBEN A KVIDICCSKUPA! MA TÖRTÉNELMET ÍRTAK, HÖLGYEIM ÉS URAIM! A GRIFFENDÉL MAI CSAPATA REKORDOT ÁLLÍTOTT FEL!

Lily boldogan ugrott le a seprűjéről, és James nyakába ugrott. A fiú boldogan ölelte magához szerelmét. A gyönyörű pillanat azonban nem tartott sokáig, a csapattagok feldöntötték a párost, és mind egymásra vetették magukat.

Az éljenző tömeg körülvette a kupacot, tapsolva, dicsérő szavakat ordibálva.

McGalagony a könnyeivel küszködve ért oda hozzájuk. A csapattagok arca ragyogott, ahogyan egymásra nevettek. A kapitány csak nehezen tudta megállni a boldogságtól és örömtől sugárzó arcú lányt meg ne csókolja. Erőt vett magán, és nagy nehézségek árán végül is nem tette meg.

McGalagony a már álló diákjaival egyesével kezet rázott, és külön-külön gratulált nekik. Az ilyen gesztus a professzor asszonytól nem volt gyakori, de az ilyen mérkőzés sem.

Lily egy pillanatra eltűnt, hogy megkeresse egy hugrabugros barátját.

- Kahleen! – kiabált.

- Lily! Gratulálok! Szenzációsan játszottál!

- Köszike. Arra szeretnélem megkérni, hogy nem volna lehetséges, az, hogy cseréljünk bájitaltan labori órát? Nekem mind a három korrepetálandóm csapattag, és szerintem ma sok mindent fogunk tenni, csak tanulni nem… Légyszike!!! Na… - pislogott bűbájosan a lányra.

Kahleen bólintott.

- Ugyan, nem tesz semmit! Akkor ti holnap hatkor mentek.

- Örök hála! – azzal Lily megölelte a lányt, majd visszafutott barátaihoz.

Körülbelül egy órára sikerült felmennie a Griffendélnek a klubhelyiségbe. A Tekergők útközben eltűntek, a bulihoz szükséges dolgokat mentek begyűjteni.

Lily barátnőivel gyorsan felment a szobájukba, ahol a hajtó lány esetében zuhanyzás is történt, illetve mindannyian átöltöztek egy „partiképes” ruhába. Ez alól a buli alól nem húzhatták ki magukat, de tavallyal ellentétben már nem is akarták.

Alice és Liz már lement, már csak Sam és Lily volt a fürdőszobában, éppen sminkelték magukat. Mindketten csinosak voltak, miniszoknyát, hozzávaló topot, harisnyát és lábbelit viseltek. Miközben Lil éppen az utolsó simitásokat végezte magán, Samy kíváncsian fordult felé.

- Mióta vagy szerelmes James Potterbe? – Lily kezéből kiesett a szemceruza.

- Tessék? – kérdezte ijedten.

- Jól hallottad.

- Miből gondolod, hogy így van?

- 1. A mostani reakciódból. 2. Látom rajtad, hogy érzed magad mellette, sokat nevetsz, mosolyogsz. Ragyogsz. 3. Ismerlek, látom rajtad. Nos?

- Kár tagadni. Ezt nem tudom. A majdnem első edzés óta tudom, úgy ahogy.

- És miért nem jöttök össze?

- Még egy kicsit nem akarom. Még túl friss minden.

- Te tudod – mondta hitetlen arckifejezéssel Sam. – Menjünk le!

A klubhelyiségben már szólt valahonnan a zene, és nem egy pár /pl. Frank és Alice, Liz és Remus» na végre! – gondolta Lily. «/ táncolt. Sirius éppen egy ötödéves lányokból álló rajongótáborának tartott előadást a meccsről, melyet Sam egy féltékeny fintorral kommentált. Hiába, régóta szerette a fiút. Richie és Chris szinten rajongók között állt, Kingsley Jasonnel csevegett, míg James láthatóan Lilyre várt. Mikor megpillantotta boldogan sóhajtott fel, szemén, pedig látszott, nagyon csinosnak tartja csapattársát.

-Gyönyörű vagy, Lil – suttogta a lány fülébe.

- Köszönöm – mosolygott rá a dicsért a fiúra.

- Te Lily, ugye nem gondoltad komolyan, hogy ma korrepetálni szeretnél?

- Egy, ti akarjátok, hogy korrepetáljalak benneteket. Kettő, nem, már el is cseréltem a termet a hugrabugrosokkal, holnap este hatra.

- Imádlak…

Lily ismét mosolyogni kezdett.

- James, meccs alatt nem sikerült rendesen megköszönnöm, hogy megmentettél attól a barom Mulcibertől… Tehát; köszönöm. Köszönöm szépen – mondta a lány a mellette álló szemébe nézve.

- Puszit most nem kapok? – kérdezte tettetett csalódottsággal James.

Lily most elvigyorodott.

- Ha annyira szeretnél… - azzal egy cuppanós puszit adott a fiú arcára.

- Szájra nincs?

- Ne legyél telhetetlen!

Ezúttal a fiú vigyorgott.

- Nem vagyok. És igazán nincs mit. Ha bármit tehetek érted, szólj, vagy reménykedj, hogy ha te nem, én észre veszem a téged fenyegető veszélyt…

- Ti első óta nem tanultok soha? Semmit? – kérdezte a türelmét vesztett lány. - Egyáltalán hogy mentetek át RBF-en? Ilyen fafejűeket még nem láttam!

- Na de Lily… - próbált James védekezni.

- James, dugulj be! Egy órája azon szenvedem, hogy megpróbáljam a fejedbe tömni a harmadikas - fogod, a HARMADIKAS - anyagot, de nem megy, mert te rohadtul passzív vagy! – Lily próbálta ironikusan megosztani a fiúval mondani valóját, de most már elvesztette hidegvérét. – Élvezed, hogy szívatsz? Frank és Sirius arcáról legalább azt lehet leolvasni, hogy komolyan szeretné megtanulni. De te nem! Lököd nekem itt a szövegedet, hogy milyen nagy arc vagy, de még a legegyszerűbb dolgokat se kell tudnod bájitaltanból! Tudom, hogy auror akarsz lenni! Az SVK kiválóval, meg a bájitaltan trollal kitörölheted a seggedet! Nem bírod felfogni?!

James elvörösödött, Sirius nem nézett barátjára, mert egyértelműen azt érezte, a lánynak igaza van. Frank szólalt meg először, óvatosan:

- Lily, mára végeztünk?

- Igen. Nyugodtan mehettek. De James, te maradj.

A másik két fiú elmenekült.

- Nos, van valami hozzáfűznivalód ahhoz, amit az előbb mondtam, vagy pusztán minden szimpátiádat elvesztettem?

Nem jött válasz. James csak ült, és mereven nézett maga elé. Lilynek elege lett, és menni készült.

- Ezek szerint nincs. Akkor megyek – azzal elindult az ajtó irányába, de egy kéz megfogta, és visszahúzta.

- Lily – szólalt meg James kissé rekedten -, el tudnád még egyszer mondani a harmadik törvényt?

A lány először hitetlenkedve nézett rá, majd elmosolyodott, aztán elkezdte elölről a magyarázatot. Egy bő óra múlva már látszott a fiún, hogy érti, egyúttal vissza is tudta mondani.

- Rendben, végeztünk. A következő alkalom, csütörtökön lesz, szintén hatkor. Légy oly drága, és tanuld meg a mait, jó? Meg igazán nem lenne rossz, hogyha nem kéne veled külön foglalkozni, ha akarnád, elsőre is felfognád.

- Lehet… De Lily, köszönöm. Mindent köszönök.

- Mindent? – vonta fel a szemöldökét Lil.

- A magyarázást, a külön foglalkozást, és persze nem utolsó sorban a lelki fröccsöt.

- Azt is?

- Azt is. Kösz, szükségem volt rá – hirtelen mozdulattal megölelte a mellette állót. – Öhm… Lily, elmúlt vacsoraidő…

- Akkor konyha?

- Rossz hatással vagyok rád…

- Elképzelhető… - válaszolt elgondolkodó tekintettel a lány.

- Akkor elmenjek?

- Meg ne próbáld! Menjünk, te zokni!

- Mi? – közben már elindultak.

- Mugli szöveg, a fogyatékosból jött, de a mindennapi beszédben a hülye szinonimája.

- Gonosz!

- Én?! – hördült fel Lil. – James, hova gondolsz?

- Bocsásson meg, kisasszony! – a fiú letérdelt a lány előtt, aki majdnem hasra esett benne, mert hirtelen ugrott elé, és egy kezet csókolt Lilynek.

- Túlélem. De állj már fel, és siessünk, mert éhen döglöm!

- Kérlek.

A vacsora hasonlóképpen telt el, mint a majdnem első edzés után.

Ismételten éjfél körül értek a klubhelyiségbe, ami megint – újra meglepő módon – kongott a diák hiánytól.

Ezúttal azonban nem a kandalló előtti kanapéra, hanem a szőnyegre huppantak le.

James most már nem tudott ellenállni a kísértésnek, és hirtelen megcsókolta a lányt.

Lily hagyta magát, bár nem csókolt vissza, aztán mégis győzött az ellenérv, és elhúzta a fejét.

- James, ne!

- Lily… Ne tedd ezt velem! Vagy ennyire utálsz?

- Nem, nem utállak. De akkor se, kérlek!

- Miért? – kérdezte szomorúan a fiú.

- Mert ne. Ha nagyon szeretnéd, térjünk vissza rá fél év múlva, de most ne!

Lily felszaladt a lépcsőn. „Hogy lehetsz ilyen fafejű, Evans?! Ilyen barom?! Miért nem hagytad magad?! MIÉRT NEM?! – kérdezte önmagától a már síró lány. – Mert hülye vagy… Nagyon hülye vagy, Evans! James… James, könyörögve kérlek, bocsáss meg… Szeress annyira, hogy megbocsátod a hülyeségemet, és… James, mondd, hogy lent vagy még!!! Ott vagy még…” – lélekszakadva rohant vissza kandallóhoz Lily.

A fiú már nem volt ott.