Érezte, valaki a karjaiba bújt, és az illatát annak a valakinek rögtön felismerte. Szorosan magához ölelte, és Lily jobban odabújt. Így aludtak tovább.

Egyszerre ébredtek fel aznap.

-  Jó reggelt!  - köszönt James Lilynek egy hosszú, forró szerelemmel, teljes csókkal.

-   Neked is, szívem! 

Nem volt kedvük felkelni. Nem siettek sehova, mivel mind a ketten szabadságon voltak. Egymás karjaiban feküdtek tovább az ágyban. Jamesnek megszólalt a gyomra. Farkas éhes volt. Lily hangosan felnevetett. Hites ura, sértődött pillantást vetett rá, és csak akkor volt hajlandó megbocsátani Lilynek, ha készít neki reggelit.

-  Jól van, de este te főzöl!  - egyezett bele.

Lily elkezdett öltözködni. James az ágyból nézte, ahogy le és visszakerült a feleségére a ruha. Lilyt rendkívüli módon idegesítette, ha valaki öltözködés közben bámulja.

 -  Ne nézz már!

 -  De miért ne? Nagyon csinos vagy…

A vörös hajú nő, ki akart menni a szobaajtón, de egy erős kar átfonta a derekát, és a nyakát kezdték csókolni. Megremegett. James magával szembe fordította. Az élénk zöld és sötétbarna szempár mélyen látták, mit érez a másik, és mit szeretne mondani.

 -  Nem vagy már éhes?  - kérdezte a zöld.

 -  Nem, már nem. Téged akarlak megenni. – felelte a másik.

James cselekedett. Szenvedélyesen megcsókolta szíve hölgyét. Az ágy felé húzta, a derekánál fogva. Közben a hátát simogatta. Eldőltek az ágyon. James volt felül.

Lily átfonta kezét James nyakán, aki még mindig csókolta. Mind ketten élvezték.

Arra lettek figyelmesek, hogy valaki berepült az ablakon. Egy bagoly volt az. Felültek az ágyon. James odament a madárhoz, és elvette a levelet, amit a jószág hozott.

 -  Dumbedortól jött  - szólt – Ma gyűlés lesz. Mindenkinek ott kell lenni. Azt írja délután háromkor, a szokott helyen.

 -  Rendben. Ott leszünk!

Elindult a konyha felé. Gyorsan összeütött egy kis reggelit. Tükörtojás, pirítós, meleg tea, zöldség, töklé. Émelyegni kezdett, mikor letette a tányérokat az asztalra. Gyorsan megkapaszkodott az asztal sarkában. James belépett, mikor Lily lehajtotta a fejét.

 -  Jól vagy?  - szaladt oda hozzá, és segített neki leülni. – Mintha egy kicsit sápadt lennél!

 -  Igen, csak megszédültem.

 -  Nem baj, majd én befejezem a megterítést!

Lily még mindig rosszul érezte magát, és tükörtojást sem evett, pedig reggelire imádta. James ezt nagyon furcsának találta. Szóvá is tette ezt. Rákérdezett, miért nem azt eszi.

  -  Nem kívánom  -  jött az egyszerű felelet.

Délután, a gyűlésen megtudták, Voldemort készül valamire. De még nem tudják pontosan mire. Este, Sirius és Remus átment a Potter házaspárhoz, ott vacsoráztak meg. Ahogy azt megbeszélték, James főzött. Sirius ezt igen szórakoztatónak találta, h Ágast kötényben látta. Mikor James azt mondta, nem akar ő főzni, Lily majdnem sírni kezdett.

  -  Azt mondtad, te főzöl majd – hüppegte -  Megígérted!

  -  Jó, rendben, főzök én – mondta kissé riadtan. Nem értette, mi van szíve hölgyével.

Sirius értetlenül nézet Lupinra. Az ugyan olyan nézéssel válaszolt. A vacsora, enyhén szólva rémes volt. Sirius adott hangot ennek.

 - Ágas, ne haragudj haver, de ez rémes! Ennél még én is jobban főzök!

 - Tapmancs, bocsásd meg nekem ezt a kis hibát, hogy nem vagyok nő, és üres maradt az a hatalmas gyomrod! -  vágott vissza.

- Azért nem olyan rossz  - nyelte le nehézségek közepette a falatot Remus.

- Szerintem, nagyon finom  -  Lily már a második tányérját szedte.

James nagyon értékelte ezt a gesztust, mert tudta, ez nagyon rossz vacsora lett. Még sok ételt evett Lily, és utána egy kicsit ki is hányt.

Két héttel ezután, Lilyt hazaküldték a munkahelyéről, mondván, beteg lett. Ami részben igaz is volt, mert szédült, egy-két alkalommal hányt is, és érzelmi kitörései voltak. Mire haza hoppanált, semmi baja nem volt. Nem igazán tudott magával mit kezdeni az üres házban. Megéhezett, és keresett ételt a hűtőben. Hallott egy halk pukkanást, és aztán csengettek az ajtón. Sirius volt az. Lily beengedte.

 -  Szia! Jobban vagy?  - lépett be a férfi az ajtón.

 - Igen, már semmi bajom.

 - Mit eszel?!  - hüledezett. – Ez undorító!

 - Nagyon finom!  –  bizonygatta.  –  Egyébként, gabonapelyhet vajjal. Kérsz? 

A férfi látványosan elfintorodott. Azt mondta, köszöni szépen, ő nem őrült meg, nem fog ilyen ennivalónap nem nevezhető dolgot lenyelni a torkán.