- Mit akart tőled?
- Tudja…
- Dehogy tudja, honnan tudná már!
- Legilimentor.
- Oppá
- Enyhén szólva is hoppá
- Mit tervezel?
- Tény, hogy oda vagyok érte… de nem fogok egy ilyen hólyaggal járni. Szerinte egy hét és járni fogunk…az egyik részem persze vágyik erre, de a másik… tudja milyen Potter és fél.
- Gyere, menjünk sétálni a parkba.
- Február van! Hideg!
- Nem baj, gyere.
Járkáltunk a tó körül, amikor megláttuk, hogy Black és Patty andalognak nem messze.
- Ajvé! Ha a kutya itt van, a gazdája sem lehet messze!
Már megint igazam lett. Potter, Lupin és Pettigrew jöttek lefelé a kastélyból. Potter rám nézett, de nem kötött belém. Ez meglepett. Vagy talán rosszul esett volna? Mikor igazodtam én ki magamon utoljára…
Melie elkezdett az ellenkező irányba vonszolni.
- Gyere!
- De hát…
- Gyere!
- Valami baj lehet…
- Nem a te gondod! Ismered Gilderoyt?
- Azt a bárgyú ötödikes Hugrabuggost?
- Azt. Nem akarnál járni vele? Az elterelné a gondolataidat.
- Nem az esetem
- Nem azt kértem, hogy menj hozzá. Vagy lennél inkább Potti egy napos csaja? Pardon… egy éjszakás.
A válasz egyértelmű igen lett volna, de az egynapos rész nem tetszett, pláne az egyéjszakás.
- Most már úgyis tudja…
- Blöffölt!
- Nem… na jó, nézzük meg azt a srácot!

Gilderoyt nem kellett sokat keresni, a kastélyt dobálta hóval, a haverjaival.
Melie odament hozzá
- Szia Gilderoy.
- Á, Melinda! Mi szél hozott?
- Ő a barátnőm Lily, egy kis pátyolgatásra lenne szüksége, nem tennéd meg?
- Ha egy végzős mondja, az számomra parancs!
- Nagyon kedves vagy.
Melie elment, mi meg kettesben maradtunk.
- Te is Griffendéles vagy?
- Igen.
- Végzős?
- Igen.
Végülis aranyos szőke haja volt, meg kék szeme, kellemesen csengő hangja…
- Szóval járni szeretnél velem?
- Szerinted, miért jöttem ide?
- Tehát igen?
- Igen.
Épp megcsókolt volna, amikor ájultan esett össze. Körülnéztem, és Pottert láttam. A varázspálcája úgy állt, hogy láttam, ő lőtte a kábítást.

- Mi a fene van veled?
- Meg akart csókolni!
- Együtt járunk te…
- De te engem szeretsz!
- Honnan veszed?
- Láttam.
- Rossz Legilimentor vagy Potter! Stimula.
Felhúztam a srácot, de Potter nem adta fel.
- Én kidobtam Maggie-t!
- Ő baja.
- Miattad!
- Az meg a te bajod!
- Na jó, Potter, hagyj minket békén.
- Jajj Locki, fogd már be! Lily nem szeret téged, engem szeret, te csak pótlék vagy neki!
- Hazudsz, igaz Lily?
- Ö… nem… vagyis abban nem, hogy tényleg nem szeretlek… de őt sem!
- Te hülye kis sárvérű!

Pálca villant, és Lockheart máris fejjel lefelé lógott. De inkább visszamentem a suliba, mert hideg volt.
Potter az előcsarnokban ért utol.
- Lily!
Először hívott a keresztnevemen. Ha másért nem, ezért megfordultam.
- Mit akarsz?
- Most akkor mi van?
Olyan szemekkel nézett, mint még soha… érdeklődés csillant a mogyoróbarna szempárban. Tényleg érdekli…
- Mi lenne?
- Én igazán sajnálom, hogy belenéztem a gondolataidba, de csak viccnek szántam, nem gondoltam volna, hogy ilyet találok… miért nem mondtad soha? Ha ez így van, miért mondtál mindig nemet?
- Mert éretlen vagy egy komoly kapcsolatra. Egy éjszakás kalandod meg nem leszek!
- Arra nem gondoltál még, hogy egy komoly barátnő mellett megkomolyodnék?
Hogy tud valaki így nézni? Nem érdekel… az összes elvem felrúgom, de nem érdekel!
- Szóval hajlandó lennél értem megváltozni? Megkomolyodni? Kevésbé öntelt lenni?
- Igen.
És ekkor végre megtettem, amire egy éve vágyom. Megcsókoltam James Pottert aki azonnal viszonozta is.
- Örökre.
- Tovább.