Lily egy esemény miatt kellemetlen helyzetbe kerül, és az aki ebbe belesodorja, egy számára nagyon fontos személy. Teljesen összeomlik, pedig nem olyan fajta. De kap egy kis lelki támogatást, egy jó barátjától. Az első része vidám, míg a közepétől, kicsit durvább ( értsd: enyhe káromkodás, stb). Az idézetet, egyik kedves barátnőm mondta nekem. Ez a fejezet, az eddigi leghosszabb fejezet, amit írtam.   Írjatok Kritikát PLS!

Reggel 9 óra, Gyengélkedő

Azt mondta Promfey, hogy előbb elmehetek, vagyis ma már mehetek órákra, amiről még nem késtem el. James állítólag már hétkor elment. De hagyott egy csokor virágot. Olyan furcsa. Ha tavaly kaptam volna virágot, kidobtam volna, de most alig várom, hogy a szobámban eltehessem. Egy nap alatt ilyen gyorsan megváltozott minden. De nem baj. Sőt ez a helyzet sokkal jobban tetszik, mint az előző. Na inkább pakolok, hogy minél előbb kikerüljek innen…

13 óra, Bájitaltan

Nem hiszem el. Ez az egyik kedvenc tantárgyam, erre most halálra unom magam. Komolyan mondom, egyre unalmasabb ez a tanár év eleje óta! Mit tegyek? Hányszor hallottam már azt, hogy hogyan kell elkészíteni a Vérfarkas által megharapott embernek való bájitalt, ami észnél tartja még Teliholdkor is. Ha még egyszer meghallom, kikészülök idegileg. Maradtam volna a gyengélkedőn! Ott se unatkoznék így.  Hoppá egy levél! Vajon kiírta?

„Tetszett a virág? J.”

Wow ez James! Pont jókor írt, mert így legalább elvonja arról a figyelmemet, hogy mit kotyog a tanár.

„Igen köszönöm nagyon tetszett. L.”

„Képzeld már csak 2 nap a téli szünetig. J.”

„Igen tudom. Te maradsz, vagy mész? L.”

„Úgy volt hogy maradok, de anyám tegnap küldött egy baglyot, hogy megyünk a Nagynénémhez szóval, muszáj mennem. És Te? J.”

Ez nem lehet igaz! Úgy volt, hogy marad! Ezért mondtam le a síelést! Nem hiszem el!

„Én maradok. Tudod úgy volt, hogy elmegyünk síelni, de a húgom nem akart, így én is inkább maradok a suliban. L.”

Nem kell tudnia az igazat.

„ Oh. Majd írok oké? J.”

„Oké! De mért írod, oda hogy „J.”? Úgy is tudom hogy kivagy! L.”

„Nem t’om. J.”

Látom hogy a tanár észre vett, de nem szól ránk. Hát persze a jó öreg Lumpsluck professzor egyik kedvenc tanítványa vagyok (sajnos), ezért nem szól ránk.

„Amúgy az óra után lesz edzése a csapatnak. J.”

„ Jó akkor  majd felszaladok a seprűmért, és megyek. James lehet egy kérésem? L. „

„ Persze Lil! J.”

„Mi lenne, ha egy kis ideig titokban tartanánk, hogy összejöttünk? Tudod, aztán elmondjuk a többieknek, mondjuk Téli szünet előtt. L.”

„ Oké. Bár nem tudom hogy ennek mi értelme. De bízom a döntésedben.  J.”

„Köszi! Viszont, szerintem már hagyjuk abba a levelezést, mert a jó öreg Lumpsluck prof mindjárt felrobban. L.”

„Rendben drágám. J.”

Elteszem a levelet, mielőtt a barátnőim kivennék a kezemből, és elolvasnák. Úgy érzem, hogy remek napom lesz!

15: 01, a Kviddics pálya

Na ez a Kviddics edzés volt talán az eddigi legjobb. Jól elláttuk Piton (úgy látszik nem hatott annyira az a sütemény, mint ahogy szerettük volna), és a többi mardekáros baját. Hogyan? Elmesélem. Persze óra után felrohantam átöltözni valamilyen sportosabb öltözékbe, meg a seprűmért (igen vettem egyet). De ez több időig tartott, mint gondoltam, így kicsit késésben voltam. Persze ahogy ezt észrevettem, őrült tempóban sprinteltem le, a pályára. Mikor leértem, észre vettem, hogy nem csak Griffendélesek vannak ott, hanem a Mardekárosok is. Nem mentem egyből oda, hanem kihallgattam őket.

-         Pipogyusz ma miénk a pálya! Ha nem hiszed el, akkor itt a papír, amit Dumbledore írt nekünk. – mondta James.

-         Nem edzeni jöttünk! Hanem megbosszulni azt a hülye sütis akciódat! – sziszegte Piton.

-          Abban James keze nincs benne. Azt én tettem, meg egy barátom! – mondta Sirius.

Álmodom, vagy Sirius nyíltan a barátjának nevezett.

-         Csak nem az a kis sárvérű? – kérdezett vissza Lucius.

-         De csak fogd be a pofádat! Örüljél, hogy még nem döglöttél meg amiatt, hogy megkínoztad Lilyt! – ordított rá Malfoyra James, és már épp neki ment volna, mikor őt Sirius, és Remus, Malfoyt, meg Pitonék fogták le.

-         Jaj, Potter ne játszd a nagymenőt! Tudod, mire jöttem rá? Arra, hogy te nem azért flörtölsz Evansszel, mert tetszik neked, hanem mert beképzelt vagy, és nem tudod elviselni, hogy nem minden lány megy önként és dalolva az ágyadba!

Ezen a mondaton elsápadtam. Tudtam, hogy nem így van, de mégis szöget ütött a fejemben ez a mondat. Ránéztem Jamesre, és láttam, hogy legszívesebben addig verné azt az idióta Pitont, ameddig csak tudná.  

-         Jaj Piton! Jól tudod, hogy James szerelmes Evansbe, vagy nem? Képzeld én a legjobb barátja vagyok, és Én többet tudok róla mint ti. Ja és Pipogyusz, Jamesnek legalább volt dolga nővel. Mert szerintem neked nem sok tapasztalatod van ezen a téren. – Sirius, már szinte tombolt, és körülbelül ugyan olyan fejet vágott, mint James. Tényleg Jamesszel mi van? Remus, és a többiek fogják le, hogy ne átkozza szét Malfoyékat, mert nem éri meg, hogy emiatt kicsapják a suliból.

-         Fogadjunk, hogy van egy dolog, amit soha nem kaphatsz meg. – mondta gúnyos vigyorral Piton.

-         És pedig? – kérdezte James. Jaj, csak ne keveredjen semmi bajba.

-         Lily Evans csókja.

Nem vagyok a fogadás híve, de most kérdezze meg, hogy miben, és ha olyan, akkor fogadja el. Így beolvas a barátomnak, és még szó nélkül fogom hagyni? Soha!

-         Rendben. És mi a tét? – tudakolta meg James.

-         Ha Mi nyerünk, akkor kiszálltok a Kviddics bajnokságból, és szó nélkül tűritek, hogy megalázunk titeket, egészen 4 hétig. És ha ti nyertek.. azt találjátok ki ti – mondta Malfoy 

-         Akkor ti lesztek a szolgáink, 2 hónapig! – vigyorodott el James, és Sirius egyszerre.

Ekkor a háta mögött összesúgtak, hogy akkor már lemondhatnak a kupáról. A Mardekárosok pedig nagy szemekkel néztek ellenfeleikre.

-         Mi az? Azt hittem biztosak vagytok a győzelmetekben! – jegyezte meg Sirius vigyorogva.

-         Jó elfogadjuk! – mondta Pipogyusz.

Ekkor léptem be én a képbe. Nem mondtam semmit, csak gyorsan odamentem Jameshez, és megcsókoltam. A reakciók a következők voltak:

 Sirius: Fütyült, és amikor megunta, vigyorgott és tapsolt.

Többi Griffendéles: Nagy szemekkel néztek minket. Mintha még levegőt is elfelejtettek volna venni.

Mardisok: Ugyan olyan, mint a Griffendéleseknél, csak ők néha, elfintorodtak. A Csók végén, csak ennyit mondtam:

-         Piton! Holnap Rántottát kérek reggelire. Malfoy! Kérlek, hozzatok el a pokolba. Persze, ha a többiek nem szeretnének semmit – azzal vágtam egy gúnyos mosolyt, aztán gyorsan hozzátettem – na gyerünk srácok, induljunk edzeni!

Amikor épp felszálltunk volna, megbeszéltük a többiekkel, hogy ne terjesszék ezt el. Persze a többiek egyből igent mondtak. Szerintem még mindig le vannak döbbenve!  Aztán edzés végén, Remus azt mondta, hogy nem tud ma velem jönni az őrjáratra. Persze mondtam neki, hogy természetesen maradjon itt. Szóval ma kiszellőztetem a fejemet. Szerencsére, csak Hagrid kunyhójáig kell elmennem. Ajaj! A csajok beszélni akarnak velem! Na ebből se jövök ki jól… Majd leírom, mit mondtak.

15: 45, Második emeleti Lány WC

-         Te tényleg csókolóztál James Potterrel? És milyen volt? Igaz a pletyka, hogy istenien csókol? Na Lily, gyerünk, mond már! - mondta izgatottan Emma – Mindig is tudtam hogy összejöttök!

-         Emma! Levegőt is vegyél néha! Nem jöttem vele össze, csak egy fogadás miatt tettem! – Jó tudom nem szép dolog hazudni, de ha Én találtam ki az egészet, akkor már csak nem rontom el az első nap.

-         Nem válaszoltál minden kérdésemre! – mondta sértődötten Emma

-         Oké! Akkor. Igen csókolóztam, egészen tűrhető (még hogy tűrhető, Mennyei), és nem tudom. Nekem teljesen átlagos volt.

-         Juj, Lily! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen!? Még hogy tűrhető!! Én egészen mást hallottam másoktól! – visított még mindig Emma. Már kezdem azt hinni, hogy megbolondult! Ránéztem Yasmine-ra, és azt vettem észre, hogy olyan gyűlölettel néz rám, mint még soha! De vajon mi a baja?

-         Yasmine! Te nem is mondasz semmit Lilynek?

-         De. Azt hogy egy nagy liba vagy, ha ilyen hamar beadtad a derekadat Potternek! – mondta, és hangja tele volt gyűlölettel.

-         De Yasmine! Csak fogadásból tettem! – mondtam neki.

-         Akkor egészen más a véleményem – mondta, és elmosolyodott. Kezdtem azt hinni, hogy megenyhült, de tévedtem, mert amikor folytatta, már olyan lenéző hanggal mondta. – Akkor nem csak egy liba vagy, hanem egy lotyó is!

Ez volt az a pillanat, amikor nem bírtam tovább. Az, az ember mond nekem ilyeneket, akivel első óta jóban vagyok. Akivel másodikban véletlenül felrobbantottuk a Bájitaltan termet, mert rosszul tettük bele a hozzávalókat a főzetünkbe. Az, akivel harmadikban éjszakákat beszélgettem át. Kivel, negyediktől, egészen hatodikig, titkos listákat csináltunka a Griffendéles fiúkról. Ezekkel, a gondolatokkal a fejemben kirohantam az ajtón, és futottam. Nem érdekelt hová, csak el innen. Mielőtt kimentem volna, hallottam egy nagy csattanást. Emma felpofozta húgát, hogy mért beszélt így velem. Ordított vele, és utánam akart jönni, de Yasmine feltartotta, és nem engedte ki. Kifelé menet majdnem fellöktem Remust, aki megkérdezte mi a bajom, de nem törődtem vele. Ide, a második emeleti lány WC-ig bírtam ki a futást. Mikor már nem bírtam tovább, már nem kaptam normálisan levegőt, lerogytam a földre, és zokogtam. A kezemet ökölbe szorítottam, hátha így egy kicsit lenyugszom. De nem. Olyan ideges voltam, hogy a kezeimet vertem a falba, addig, míg azok el nem kezdtek vérzeni. De az sem érdekelt. És az sem zavart volna, hogyha most bejönne ide egy troll, és rám döntené a fél mosdót. Amikor már egy jó fél órája sírtam, egy kezet éreztem a vállamon. Remus volt az. A nyakába borultam, és sírtam. Ő nem kérdezett semmit, csak átölelt és azt mondta nekem, hogy sírjam ki magamból. Egy bizonyos idő után, már nem sírtam annyira, viszont a talárom tiszta vér volt a kezem miatt. Remus ezt észre is vette, mert ráolvasott egy varázsigét. A kezem, ahol az előbb vérzett, most már nem fájt, és már nem is vérzett annyira.

-         Kö…szönö…m.-  mondtam, de nem folyamatosan. Annyit sírtam, hogy még beszélni sem tudtam rendesen.

-         Nincs mit megköszönnöd. Lily akarod tudni hogy mért nem megyek ma el veled? - Csak bólintottam.  – Tudod titokban, még a táncórán összejöttem Yasmine-nal. De szakítottam vele, mert nem bírtam elviselni, hogy amikor velem van, azt hallgatom, hogy Ágas milyen tökéletes. Gondolom, ezért ideges lett, és amikor meglátta, hogy megcsókolod Jamest, akkor megharagudott rád. És azért nem tudok ma lemenni, mert mikor szakítottunk, kaptam tőle egy szép kis átkot, ami majdnem olyan, mint a Crucio, csak sokkal gyengébb, így nem tiltott. És abban különbözik még, hogy csak kétnaponta hat. És ugye ma van az első. Ezért, ma a gyengélkedőn töltöm az estét. És gondolom az is idegesíti, hogy majdnem eltanácsolták.

-         De akkor is! Az én hibám, hogy szeretem Jamest? Az én hibám az, hogy ezt 3 év után kimutatom? Lehet, hogy igaza van, és tényleg egy lotyó vagyok!

-         Ne mondj ilyet Lily! Te egy nagyszerű ember vagy! Ne is figyelj rá oda, oké? Magadra hagyjalak? – kérdezte.

-         Igen, köszi – mondtam. – De Remus! Ugye nem mondod el senkinek, amiket most mondtam!

-         Mit nem kéne elmondanom? Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy elláttam a sebeidet. Na szia!

Azzal elment. Hálás voltam nagyon neki. Most már egy kicsit nyugodtabb vagyok. Már este hat van? Akkor most vacsoráznak, vagyis nincs fent senki a klubhelyiségben. Felmegyek átöltözni.

23 óra, Jamesék hálótermébe

Mikor felmentem a klubhelyiségbe, senki sem volt ott. Ezért felmentem, lezuhanyoztam, és átöltöztem. Aztán gyorsan, mielőtt bárki észre venne, gyorsan kimentem őrjáratozni. A Folyosó üres, a Roxfort birtoka üres. Állítólag egészen tízig vagyok szolgálatban, úgy mond, mert aztán már a Tanárok mennek ki őrködni. Leültem egy fa tövébe, és gondolkodni kezdtem. Mért van az, hogy fáj beismernem még mindig: Yasmine, többé nem a barátom. Eszembe jutott az, hogy Emma felpofozta testvérét miatta, és az, hogy Remus megvigasztalt. Nem bírom ki sírás nélkül! Ekkor hangokat hallottam a bokorból!

-         Ha diák vagy, azonnal, menj vissza a hálókörletedbe, és 10 pont a házadtól! – mondtam, de nem érkezett válasz. Ezért közelebb mentem. Ekkor észre vettem, hogy akik ott vannak nem mások, mint Malfoy, Piton, és Bellatrix barátja, Lestrange. Aztán már csak annyira emlékszem, hogy elkapták a kezemet, és a lábaimat. Aztán elsötétült minden…