4.
Griffendél hajtás

Lily hatalmas könyv kupaccal sétált a karjaiban. Most már harmadik évét tölti a Roxfortban, és jobban érzi itt magát, mint a bárhol máshol. Még mindig kicsit telt volt, haját a ’nekem-mindegy-hogy-áll’ stílusban viselte, és még mindig a vastag keretes szemüvegét hordta.

-         Griffendél hajtás! – kiáltott valaki a háta mögött.

Ő már futásnak eredt volna, de egy átok telibe kapta, és a földre esett. Nevető, kacagó emberek léptek át rajta. És ez már így ment két éve!

Ez volt az úgynevezett Griffendél hajtás. Ha egy mardekáros elkiáltotta magát, akkor az ott lévő mugli származású griffendélesek szaladni kezdtek, hátha páran megússzák az átkozást. Általában Lilyt szemelték ki, ez amolyan bosszúféleség volt az órai szereplése miatt. Pedig nem is jelenkezet, a tanárok zsigerből tőle kérdezik a nehéz feladatokat. Azokra pedig felelnie kell.
Lily feltápászkodott, és hálát adott, hogy most ennyivel megúszta. Felszedte a földről a könyveit, és szépen lassan felsétált a toronyba, ahol Roni már várta.

-         Lily hol voltál? – kérdezte bosszúsan. – Már fél órája várlak.

-         Bocsi – hajtotta le a fejét. – Volt egy kis gondom.

-         Túl nehezek voltak a könyvek? – kuncogott Rac. – Add ide felviszem neked. – mosolygott.

-         De… - már ki is kapta kezéből a könyveket.

-         Na, gyere már!- húzta Lilyt kifelé Roni.

-         De hova? – csattogott utána.

-         Kvidics edzésre. Kleton kitekeri a nyakam, ha elkések.

-         Oké, értem, de nekem miért kell mennem? – értetlenkedett.

-         Hogy ne legyek egyedül – húzta át a parkon.

-         De te, fen leszel a levegőben a többiekkel, én pedig lent egyedül. Ennek mi értelme?

-         Jaj, Lily ne légy ilyen! – csattant fel. – Biztos ott lesznek a Tekergők is. És…

-         Nekem ez jó? – fintorgott Lily.

-         Ne csináld már! – állt meg az öltözőnél. – Kérlek. – vette könyörgőre. Több mint két éve ismerte meg a lányt, és nagyon jól tudta, hogy mikor mit kell bevetni.

-         Rendben – adta meg magát. – Megyek a lelátóra.

-         Köszi – ugrott a nyakába. – Imádlak!!!

-         Tudom.

Lily felslattyogott a lelátóra, leült, és a zsebéből előhalászott egy könyvecskét.

’- Még szerencse, hogy ezt megvettem, így legalább nem unom szét magam.’

-         Szia Lily! – hajolt hozzá valaki.

-         Ááá… Szia Remus! Megijesztettél!

-         Bocsi. – ült le mellé. – Te még itt is olvasol? – nézte hitetlenkedve.

-         Nem igazán érdekel ez a… sport.

-         Te meg mit keresel itt? – repült feléjük a csapatkapitány, Kleton. – Sziasztok, fiúk.

-         Szia Leó, a fiúk húztak ki – csevegett Lupin.

-         Gondoltam. És te ki vagy? – nézte végig szúrósan Lilyt. – Esetleg egy mardekáros? Már kémeket küldenek?! Ezt az aljaságot! – tajtékzott.

-         Én nem… - próbálkozott közbe szólni.

-         Ti meg csak cseverésztek vele? – fordult a fiúk felé. – A taktikát…

-         Nyugodj már le Kleton! – szólt rá Black. – Ő is griffendéles, azt hiszem…

-         Biztos? – nézet a lányra bizalmatlanul.

-         Biztos. – jött a felmentő sereg Roni képében. – Az osztálytársam, a szobatársam, és a barátnőm. Elég, vagy kell még tanú?

-         Jól van, na, bocs – repült tovább.

-         Ne is törődj vele – legyintett Roni. – Ha kvidicsről van szó, akkor begőzöl.

-         Gyere már! – kiáltott a kapitány.

-         Ez a Kleton paranojás – dörmögte Lupin.

Elkezdték passzolgatni a kvaffot. Kleton jó hangosan adta ki az utasításokat, amit több-kevesebb sikerrel véghez is tudtak hajtani.

Alig fél óra múlva tényleg megjelentek a mardekárosok a lelátón.

-         Ez nem nyílt edzés – szállt le melléjük a griffendél csapata is.

-         Mi csak gyönyörködünk a pálya zöldjében – vigyorgott Malfoy. – Nyugodtan röpködjetek.

-         Takarodjatok innen! – tajtékozott Kleton.

Lily sejtette, hogy baj lesz, ezért elindult a kijárat felé. Már épp fellélegzett, hogy megúszta.

-         Nem hallottad? Takarodj! – ordított.

-         Ahogy óhajtod – szólt mézes-mázosan Malfoy. – Griffendél hajtás!

A lány lélekszakadva futásnak eredt, a vadőr kunyhója felé. A mardekáros csapat pedig utána. A griffendélesek értetlenül bámultak utánuk, kivéve Ronit, aki egy perc késedelemmel szaladt utánuk.

- Jó edzést. – szólt az ott maradtaknak Malfoy. Majd méltóságos léptekkel a kastély felé távozott.

Lily kisebb sérülésekkel elérte a kunyhót.

-         Hagrid! Hagrid, kérlek, nyisd ki! – dörömbölt az ajtón.

Súlyos léptek zaját lehetet bentről hallani, és egy hatalmas ember nyitotta ki az ajtót.

-         Ááá… szia Lily! – mosolygott a kislányra. – Hát, te?

De a lányka már be is osont mellette.
Hagrid már látta az utána rohanó gyerekeket.

-         Mennyetek innen, ti szemtelen kölykök! – ordított rájuk.

Becsapta maga mögött az ajtót, és Lilyhez fordult.

-         Kérsz egy teát? – a lány bólintott. – Jól vagy?

-         Csak néhány karcolás – szipogta. – A délelőtti keményebb volt – állt fel mosolyogva.

Leült a hatalmas székre, és várta a teáját. Kopogtattak az ajtón. Hagrid lerakta elé a bögrét, és kinyitotta a súlyos ajtót.

-         Jó napot Mr. Hagrid. Lily itt van?

-         Szia. – pillantott Lilyre, aki hevesen rázta a fejét. – Sajnálom kisasszony…

-         Lily kérlek! – hallotta Roni könyörgő hangját. – Meg kell magyaráznod néhány dolgot. Enged, hogy segítsek.

Lily összehúzta a szemét, de nem szólt egy szót sem. Végül arra figyelt fel, hogy Roni ül le vele szembe. Szégyenkezve hajtotta le a fejét.

-         Mióta? – fürkészte az arcát.

-         Már elsőben elkezdődött.

-         És mikor óhajtottál volna szólni?

-         A soha, hogy hangzik? – kérdezte vigyorogva.

-         Bután. – fogta meg a kezét. – Gyere, most beszélni fogunk Rachellel. És elmondod, mi ez az egész.

-         Ez az én bajom. – ellenkezett.

-         Azt mondtam, gyere! – húzta ki a kunyhóból.

-         Rac, beszélnünk kell. Vagyis Lilynek beszélnie kell veled. – állt meg előtte a két lány.

-         Igen? Mondjad csak – nézett rá.

Hirtelen a kvidics csapat kapitánya is ott termet, és ő is kíváncsian nézte a lányt.

-         Nem is tudom… - kezdte Lily.

-         Mondjuk, elmagyarázhatnád, mi is az a Griffendél hajtás – segítette ki Kleton.

-         Hallgatunk – nézett rá Rac.

-         A mardekárosok hobbija, hogy vadásznak a… - lehajtotta a fejét. – a sárvérű griffendélesekre.

Mindenki felhördült.

-         Két választásod van – szólt kis hallgatás után Rac. – Egy: elfogadod, hogy segítünk. Kettő: vagy megyünk a tanárokhoz.

-         Három: minden így marad, ahogy van – mosolygott Lily. – A harmadikat választom.

-         Felejtsd el! – állt az útjába Kleton. – És ha megtanítanánk Evanst párbajozni? – nézett rá Racre.

-         Támogatom, Leó ötletét – bólintott.

-         Én is – helyeselt Roni.

-         Az én véleményemre senki sem kíváncsi? – kérdezte Lily.

-         Ezt eltaláltad! – vigyorgott Leó.

-         Lily, ne úgy tartsd a pálcád. – szólt rá századjára Leó. – Hacsak nem akarod kiütni az illető szemét.

-         Bocs Leó, de ez nekem nem megy – bigyeztette le alsó ajkát Lily.

-         Már most is rengeteget hallattál.

-         De csak azért, mert minden délután itt kínlódtok velem.

-         Még egy ilyen pesszimista mondat, és olyat teszek, amit nem szeretnél.

-         Ez fenyegetés akart lenni? – nevetett Lily.

-         Igen az – nevetett a fiú is. – Többet kéne nevetned, akkor mindenki felfedezné, milyen jó humorú, és aranyos lány vagy.

-         A barátaim tudják.

-         Nem is sejted mennyi barátod lehetne, ha…

-         Ha feladnám magam! – kiáltott bosszúsan.

-         Nem. – jött be a terembe Rac. – Ha végre magadat adnád. Azt az életerős, és bátor lányt ismernék meg, akit mi is ismerünk. – a fiúhoz fordult. – Leó, igazán ráncba szedhetnéd a Tekergőket.

-         Te vagy a prefektus – mutatott rá kedvesen.

-         És egyáltalán nem hallgatnak rám – sóhajtott mosolyogva.

-         Csodálkozol? – nevetett Lily. – Az ilyen embereknek nem szokása a fegyelem.

-         Ugyan Lily – csóválta a fejét Rac. – Ennyire azért nem borzasztóak.

-         De azok – fintorgott.

Lily Roni társaságában visszafelé tartott a toronyba. Nevetgélve fordultak be az egyik folyosóra, ahol épp a falnak döntve csókolt egy lányt James Potter.

-         Ezek kicsit belemelegedtek a pusziba – vigyorgott Roni.

-         Puszi!? Mindjárt leszedi a ruháját – bosszankodott Lily.

Elsiettek a pár mellett, és felmentek a hálóba.

-         Ez undorító! – dühöngött Lily. – Már, mint az, hogy a folyosón…

-         Ugyan már, Lily, ne légy ennyire szigorú.

-         Hé, Evans, mit szólnál, ha gyakorolnánk kicsit? – léptek az egyik nap hozzá a Black lányok.

Emelték a pálcájukat, de Lily gyorsan mondott egy tükör bűbájt, ezért őket érte az átok. 

Lily boldogan futott ki az öltözőhöz. Neki is ment Potternek.

-         Bocsá…

De mintha semmi sem történt volna, a fiú tovább ment barátja oldalán. Miközben azt ecsetelte, hogy dönti majd meg az új csaját.

-         …nat – sóhajtott. Bárminél rosszabb, ha az emberen átnéznek.

-         Lily! – kiáltott Roni. – Szia. Mi történt? – kérdezte aggódva. Háta mögött Leó is megjelent.

-         Képzeljétek, sikerült!

-         Mi? – kérdezte Rac a háta mögött.

-         Meg akartak átkozni, de én kivédtem. – mesélt lelkesen.

-         Ez nagyszerű!