5.
Félelem és aggódás

Leó és Rac a kastély folyosóin sétálgattak. Mind két diák heted éves volt. Avatatlan szemek azt hihették, hogy romantikus enyelgést láthatnak. Igaz megpróbálták egyszer, de rájöttek, hogy barátnak jobbak. Arcukról két érzést lehetett leolvasni. Az egyik az aggodalom a másik pedig a tanácstalanság.

-         Nem tudom mi lesz Lilyvel – vallotta be Rac. – Most, hogy mi elmegyünk csak Roni marad neki.

-         Mostanra már a legjobb párbajozók között van. Nem lesz baja – nyugtatta a lányt. – És ott vannak még a Tekergők is…

-         Tekergők! Ne viccelj! Belevaló srácok, nem arról van szó, csak… Nem én ennyire nem bízom bennük.

-         Tudnak ők komolyak is lenni! – védte a fiúkat Leó. – Ezen kívül Lilynek tetszik James, a vak is láthatja.

-         Melyik alsós lánynak nem? – a fiú csodálkozva nézett a mellette sétálóra. – Nézd az a fiú jó tanuló anélkül, hogy tanulna, vagy oda figyelne az órákon. Tehetséges kvidics játékos, ezt te tudod a legjobban. Hatalmas bajkeverő, ezért büntető munkákban, csínyekben és párbajokban rekordokat döntögetnek a suliban. És mind ezen felül piszkosul jó képű. Minden lánynak tetszik, és ezt tudja, és ki is használja.

-         És mi van Siriusszal? – csodálkozott Leó. – Ő a hivatalos szépfiú a suliban, már amennyire én tudom.

-         Nem is azt mondtam, hogy James pályázhat erre a címre. Neki szövege van, és szemtelenül jó képű. A Black fiú egy másik kategória.

-         Jamesnek adom a csapatkapitányi posztot – mondta kis hallgatás után Leó, miközben lehajtotta a fejét.

-         De, hát két rutinosabb, idősebb játékosod is van. Ez nem fog nekik tetszeni.

-         Ő a legalkalmasabb – mondta határozottan. – Lelkes, és erős karakter. Már McGalagony is beleegyezett.

-         Te vagy a játékos. De remélem tudod, hogy ezzel nagy lökést adsz, a már így sem kicsi egójának.       

Kiértek a parkban, ahol verőfényes napsütés fogadta őket. A benti félhomály után, egy pillanatra semmit sem láttak.

Végül felfigyeltek egy tóparton ülő lánykára. Fekete ruhája még jobban kiemelte sápadtságát, és szeplőit. Haja egy napos fonatban lógott. Vastagkeretes szemüvege mögött szemei kisírtak, és karikásak voltak. Mereven nézte a tó tükröt, ahol néha feltűnt egy-egy polip vagy sellő.

-         Szia Lily. Hogy vagy? – ültek le mellé.

-         Szerinted? – fintorgott.

-         Bocs, jogos – ölelte meg Rac.

-         Úgy sajnálom, hogy jövőre már nem lesztek itt – horgasztotta le Lily a fejét.

-         Nyugi itt lesz Roni. Ezen kívül majd szólok a Tekergőknek, hogy… - mosolygott Leó.

-         Nehogy merészelj szólni azoknak a hülye gyerekeknek! Semmi szükségem rájuk – pirított rá a fiúra.

-         Ezen kívül szerintem semmi szükséged segítségre, hisz remek párbajozó vagy – fejezte be előbb félbeszakított mondatát.

-         Mindjárt jövök gyerekek. – állt fel mellettük Rac. – Beszélnem kell Laylával.

A lány elszaladt, hogy beszéljen egy szőke cica-babával, aki Lily osztálytársa. Leó tekintetével követte Rachellt.

-         Lily, én bírnék beszélni Jamessel.

-         Miről szeretnél te beszélni Potterrel? – pislogott a lány.

-         Én összebírnék neked hozni egy randit vele. Ott ő is észre venné, hogy milyen aranyos lány vagy, nem olyan, mint…

-         Te teljesen megőrültél?! – pattant fel. – Annak a gyereknek, csak azok a lányok kellenek, akiket mutogathat. Ezen kívül a haverjaival végig gúnyolnának engem egész hetedikig. Te nem vagy komplett!

-         Bocs, nem akartalak megbántani – szabadkozott a fiú ijedten, hisz a lány szemében düh csillant.

-         De megbántottál – fújtatott, toporzékolva.

-         Ne haragudj – gagyogott. Ijedten látta, hogy Rachell hasonló lelki állapotban tart feléjük, mint amiben Lily van. És akár mennyire is ő volt a Griffendél kvidics csapatának kapitány, két ilyen feldúlt nősténnyel szemben, még ő is visszavonulót fújt. – Én most megyek. Még indulás előtt találkozunk – puszilta meg a lány homlokát.

-         Ez meg hova ment? – fujtatott Rac.

-         Szerintem fél tőled – ült le megint Lily.

-         Mit mondott? – bosszankodott.

-         Azt, hogy összehoz nekem egy randit Potterrel.

-         Hát, ez buggyant! Bár, melyik pasi nem az? – sóhajtott. – De csak téged próbált felvidítani.

-         Nem jött össze neki – húzta el a száját Lily. – Te mit akartál Laylától?

-         Csak figyelmeztetem, mert éjszaka nagyon későn ért be. Egy bizonyos James Potterrel töltötte az estét. Ez még nem is lenne baj, de előző héten Siriusszal kaptam rajta – forgatta a szemét. – Az a kis cafka!

-         Nyugi. Nem érdemes felizgatnod magad miatta – nyugtatta a kislány.

-         Viszont kitaláltam, hogy-hogy rángassalak ki ebből a mélabúból.

-         Jaj, ne! – nyögte Lily. – Miért akar mindenki felvidítani? – dőlt el a fűben.

-         Mert rosszul nézel ki. – dőlt mellé Rachell.

-         Ez neked újdonság? – fintorodott el.

-         Lily, hol töltöd a nyarat? – nézett rá az izgatottságtól kipirosodva.

-         Nem tudom – rántotta meg a vállát. – Ahova raknak.

-         Most mennem kell. Majd később beszélünk – kiáltott még hátra, futtában Rachell.

-         Remek! – dörmögte a lány, és visszahanyatlott a fűbe.

Rahell képéről lehetetlen volt lekaparni a vigyort, egész úton.

-         Mi ez a nagy öröm? – kérdezte Roni.

-         Csak el van intézve a nyaram – legyintett.

-         Az enyém is de nem vigyorgok, mint a vadalma.

Lily kétségbe esetten nézet szét a mugli állomáson. Elfelejtették volna?

-         Nem jönnek – ült a lány mellé Rachell.

-         Miért? – nézett rá nagy szemekkel.

-         Mert szóltam, hogy velem töltöd a nyarat.

-         Hol? Mikor? Miből? – zavarodott össze jócskán Lily.

-         Csak szépen sorba – nevetett. – Spanyolország, egy nyaraló, holnap indulunk.

-         De, hát hogy, és miből? – jött a logikus kérdés. Lily ugyanis tudta, hogy barátnője az ösztöndíjból él, amit az iskola, és jómódú családok adnak össze. – És addig hol leszünk? – kérdezte, miközben fölálltak a ládáról, és Rachell vezetésével elindultak egy kisebb ember csoport felé.

-         Jó napot kívánok, Mr. és Mrs. Potter – mosolygott a két felnőttre Rac.

-         Szerbusz Rac – mosolygott bűbájosan Mrs. Potter. – És Lily, ha nem tévedek – nézett a lányra.

-         Jó napot kívánok – motyogta ő is.

-         Most, hogy ti is itt vagytok – nézett rájuk Mr. Potter. – Mehetünk is. – indult a kapu felé.

-         Már, mint mehetnénk, ha JAMES is elbírna szakadni a többiektől. – hangosan kiáltotta a nevet Mrs. Potter.

-         Megyek már! – kiáltott szüleinek a fiú. – Sziasztok srácok, és írjatok – vált el barátaitól. – És kitartás! – nézett legjobb barátjára bátorítóan. – Mehetünk – torpant meg anyja előtt. – Ááá… Rac, te is jössz? Csúcs!

-         Nem egészen – szólt közbe Mrs. Potter. – Rachell és Lily csak ma estére jönnek. Holnap délelőtt mennek tovább Spanyolországba.

-         Lily? Milyen Lily? – értetlenkedett James.

-         Az osztálytársad Lily, te tökkel ütött – csattant fel Rac. – Aki épp a hátad mögött sétál.

-         Ja… - nézett hátra kicsit csalódottan.

Az autóhoz mentek, ahol berakták a gyerekek ládáit, a mágikusan felnagyított csomagtartóba. Mr. Potter Jameshez fordult, és a kezébe nyomot valamit.

-         Ez mi? – forgatta a kezében a tárgyat.

-         Egy nagyon hasznos mugli találmány, fényképgép…

-         Fényképezőgép – javította ki automatikusan Lily. – Ööö… elnézést – vörösödött el.

-         Nyugodtan javíts ki – mosolygott, miközben beszálltak a kocsiba.

-         Ok, és mire való ez a gép? – forgatta tovább James.

-         Pillanatképeket csinál – vigyorgott Mr. Potter. – A mugliknál nem mozog, - rá pillantott Lilyre, aki bíztatóan bólintott. – de az egyik barátom előbírja, úgy hívni a filmet, hogy mozogjon. Olyan, mint egy festmény, csak gyorsabb, és a laikusok is elbírják készíteni. Fantasztikus!

-         Ez apád új hobbija – sóhajtott Mrs. Potter. – Minimum 100 képet készített már…

-         Majd megnézem őket – bólintott a fiú. – kivéve azokat, amik a hálóban készültek – vigyorgott.

-         Na, de James! – háborodott fel édesanyja.

-         De azokat sem nézheted meg, amik a fürdőben készültek – kacsintott fiára Mr. Potter.

-         Archle! – nézett férjére dühösen Mrs. Potter.

Apja fia. – mosolygott Lily.

De aztán, amíg a többiek vidáman beszélgettek, ő inkább kibámult az ablakon. Már csak a gép kattogását hallotta.

-         Te képernyőn keresztül is madárijesztőnek nézel ki! – nevetett James.

-         Ha te mondod – motyogta.

-         Anya, mosolyogj!

-         James, hagyd már abba, kérlek! – jött ki a sodrából Mrs. Potter.

A fiú vigyorogva konstatálta, hogy kifogyott a film. Nevetve átkarolta Rachell vállát.

-         Hohó! – nevetett Rac is. – Ehhez túl jóképű vagy.

-         Elismerted! Köszönöm – mosolyodott el elégedetten.

A Potter házaspár az erkélyről nézte a naplementét. Ugyanúgy, ahogy Lily Evans egy sziklán ülve, szemüvegével az ölében. Arcát megvilágították az utolsó napsugarak. Kibontott haját az enyhe szellő borzolta. Idilli kép lett volna, ha az arcán nem gurult volna le az a néhány könnycsepp.