6.

Kezdődik az ötödik év

-         Ezt a szégyent! – vigyorgott James.

-         Ne csináljátok már fiúk – ellenkezett nem sok sikerrel Remus.

-         Prefektus lett egy Tekergőből! – tódított Sirius.

-         Halkabban már srácok – próbálta csitítani őket, de erre csak még hangosabban kezdtek nevetni.

-         Reménytelen – sóhajtott. – Jó napot Mr. és Mrs. Potter! – értek oda James szüleihez.

-         Anya, apa képzeljétek. – hatásszünet. – Remus prefektus lett! – nyögte ki fuldokolva, még másik két barátja levegőért kapkodott.

-         Gratulálunk – ölelte meg Mrs. Potter.

-         Köszönöm – pirult el.

-         És sok sikert – tette hozzá mosolyogva Mr. Potter. - a felnőttek most a három még mindig görnyedező fiúra nézet. – Szükséged lesz rá – tette hozzá fél mosollyal.

-         Igazán megnevelhetnéd őket – motyogta a nő.

-         Monika, nem kívánhatsz tőle lehetetlent! Prefektus lett, nem mindenható. Nekünk sem sikerült, pedig te mindent megtettél – vigyorgott a zavarban lévő fiúra, Mr. Potter.

-         Persze, hogy nem ment, egy olyan apával, aki mindent engedélyez, és minden büntetésemet felülbírálja – nézett férjére szikrázó szemekkel.

A peron lassan megtelt a diákokkal, és az őket ki kísérő rokonokkal. A környéket betöltötte a baglyok huhogása, a macskák nyávogása, varangyok brekegése, és az éppen elkóborolt állatok gazdáinak hívogatása. Az egész egy hatalmas nyüzsgő kasra emlékeztetet.

Az asszony még egy darabig sötéten nézet a férfira, de nem bírta sokáig a férfi nevetős arcát látva. Hát, nem a komolyságáért ment hozzá, és ő sem épp a szigorúság mintaképe. Nem is csodálkozik, hogy James ekkora csibész lett.

-         Jó napot kívánok! – lépett a kis csapathoz egy mosolygós lány. – Sziasztok.

-         Segíthetünk valamiben? – hajolt le hozzá Mrs. Potter.

-         Csak a nyaraló kulcsát hoztam vissza – nyújtott feléjük egy kulcs csomót. – Rac nem ért rá, de üdvözletét küldi.

-         Te vagy az Lily? – pislogott a nő. – Atyaég, hogy megváltoztál! – vagyis így jobban megnézve nem is változott olyan sokat. A legnagyobb változás az volt rajta, hogy a lányba mintha a derű, és a napfény költözött volna.

-         Spanyol hon és persze Rachell hatása – nevetett. – Nagyon szépen köszönöm a nyarat. Rengeteget segített.

-         Az látom – nevetett Mr. Potter. - És mi is gratulálunk. Látom te lettél a másik prefektus – magyarázta.

-         Igen – nevetett. – Köszönöm.

A fiúk egy kukkot sem bírtak szólni, még mindig sok hatás alatt voltak. Nem hitték el, hogy az a jelentéktelen kislány, most előttük áll, hisz sokkal szebb, és sokkal energikusabb volt, és többek közt nem kislány. Lily addig elmesélt néhány nyári élményét a Potter - szülőknek. Még bőven volt idejük a vonat indulásáig.

-         Sziasztok fiúk – lépett a Tekergőkhöz egy szépen lebarnult lány.

-         Szia – nyögte ki Remus, a többiek még mindig sokkosak voltak.

-         Véletlenül nem láttátok Lily Evanst? Tudjátok azt a vörös hajú lányt, aki… - ekkor Sirius a Potter házaspár felé mutatott.

-         Lily…? – kerekedett el a szeme.

-         Szia Roni – pördült meg a tengelye körül, és ölelte meg.

-         Veled meg mi történt, te mihaszna Seniorita? – nézte meg jobban.

-         Majd a vonaton elmesélem – nevetett. – Az ott a fülkénk – mutatott a vonat közepe felé. - …

-         Pont a miénk mellett – konstatálta Black.

-         Ez nekünk jó? – fintorgott Roni, ugyanis nagyon jól tudta, ahol a fiúk ott vannak ott nem lehet nyugodt útra számítani.

-         Bocs gyerekek, de nekünk mennünk kell – szólt közbe Remus. – Viszont láttásra.

-         Viszont láttásra, és mindent köszönök.

-         Szerbusztok, és sok siket.

A két prefektus elsietett a gyűlésre, ahol ugyanazt végig hallgatták, amit már a levélben olvashattak.

-         Fantasztikus változás – ismerte el Mr. Potter.

-         Az – nyögte James.

-         Nos, mesélj! – támadta le barátnőjét Roni, amit leült vele szembe.

-         Mind ez Rac műve – szabadkozott. – Amint odaértünk, teljesen véletlenül eltörte a szemüvegem. Az első múzeumlátogatás, kudarcba fulladt az első utunkba kerülő butik soron. Arról ne is beszéljek, hogy az egyik este ollóval szaladgált, és mikor aludtam fodrászasdit játszott – pödörte meg a haja végét.

-         Jó áll – vigyorgott folyamatosan.

-         Ezen kívül, olyan fiúkkal hozott nekem össze randit, akiket még csak nem is láttam. Igaz, ami igaz baromi helyesek voltak, csak egyik sem az esetem.

-         Randizgattál? – hüledezett Roni. – Te?

-         Tudom furcsa, de…

-         Furcsa? Nálad drágám ez már rémisztő!

-         Ne túloz – figyelmeztette barátnőjét, akiről tudta, hogy könnyen belelovalja magát bizonyos dolgokba.

-         Nem túlzok – ellenkezett, de látva barátnője hitetlenkedő arcát, magyarázatott adott. – Nem láttad a Tekergők képét? Meg sem bírtak mukkanni – nevetett, felidézve magában a fiúk reakcióját. – Szerintem mostanra már mindenki a nagy átváltozásodról beszél.

-         Már csak az hiányzik az életemből – sóhajtott Lily.

Miközben végig mesélték a fontosabb nyári élményeket, már az út felénél tartottak. Lily néha kiment járőrözni, már csak a kötelesség miatt.

Épp Roni magyarázott valamit hatalmas odaadással, amiből Lily a második mondat után nem értetem semmit. Mikor is kinyílt a kupé ajtaja, és engedély nélkül beléptek rajta a Tekergők.

Sirius Roni míg James Lily mellé vágódott le. A maradék két fiú az ajtóban feszenget.

-         Jó napot, Veronica drága, hogy telt a nyara? – csókolt a lánynak kezet Sirius.

-         Köszönöm Mr. Black – vigyorgott Roni. – igen kellemesen.

-         Ennek örülünk – vigyorgott James is. – Evans, - karolta át Lily vállát. – mi is megtudhatnánk, mi ez a nagy átalakulás?

Lily elfintorodott, és válsz nélkül lehámozta a válláról a fiú újait. James értetlenül nézett rá.

-         Azt hiszem itt az ideje körülnéznem kint – sóhajtott a lány.

-         És itt hagynál minket? – kérdezte James elképedve. Lány még őt nem hagyta ott.

A lány távozott a fülkéből, és Roni ismét kacagásban tört ki.

-         Ne haragudjatok fiúk, de olyan fancsali képet vágtok – nevetett.

-         Szerintem ez nem olyan vicces – dohogott James.

Lily a vonat folyosóin sétált. Leszúrt néhány gólyát a futkározásért, de semmi komolyabb rendbontással nem találkozott.

Hatalmas tömörülésre lett figyelmes, és dühös kiabáló hangokra.

-         Mi folyik itt? – tülekedett előre az emberek között.

-         Figyu Pipogyi, mi lenne, ha táncolnál nekünk egy kicsit? – emelte fel a pálcáját James. Többen is nevettek.

-         Potter azonnal tedd el a pálcád! – lépet közéjük Lily.

-         Hello Evans – mosolygott Lilyre úgy, amitől más lány a karjaiba omlott volna, de nem Lily Evans, aki négy évig nézte, hogy-hogy csavarja el a lányok fejét.

-         Potter, vagy lerakod a pálcád, vagy büntetőmunkával kezded az évet – szólt határozottan, úgy, hogy minden szót jól haljon.

-         Nem kell a segítséged! – sziszegte undorral Piton.

-         Ez esetben mindenki menjen a kupéjába, most! Te is Piton!

A kisebb tömeg feloszlott. Piton még egy fél percig gyűlölködő pillantásokat vetett a lányra, majd ő is elment.

-         Ezt még megbánod, Piton! – kiáltott utána Potter, aki a meglepetéstől még csak most bírt megszólalni.