Egy hét múlva James Potter úgy döntött meglepi feleségét. Nem volt semmi különleges alkalom, a házassági évforduló is elmúlt már, de egy nagyon finom reggelit készített szíve hölgyének. Aki még mélyen aludt. Belépett a szobába egy tálca reggelivel, és egy kis virággal, ami a tálca sarkán volt elhelyezve. Csókkal ébresztette fel Lilyt.

Hirtelen nem tudta, ki is van előtte, de aztán látta azt  a  koromfekete kócos hajat, és a szemüveg mögül kinézett barna szempárt, és egyből tudta, ki van előtte. A reggeli csók után James odavitte a tálcát Lily ölébe, és reggelizni kezdtek.

   -  Hogy hogy, ilyen pazar reggelit kapok?  - kérdezte mosolyogva.

   -  Nem tudom, megérdemled   - egy puszi. – És különben sem tudtam aludni, gondoltam megleplek.

   -  Köszönöm!

Majdnem végeztek az evéssel, mikor James odaadta azt a kis virágot Lilynek. Mikor átadta azt neki, a nő olyan fehér lett mint a fal, és a vak is láthatta rajta, rosszul van.

   -  James, kérlek, vidd innen!

Szó nélkül teljesítette a kérést. Pár perc múlva kutya baja se volt.

Bementek a munkahelyre. Semmi új hír nem volt se Voldemortról, se a halálfalókról. Dumbledore azt a parancsot adta ki, kémkedjenek  - ismét. 

  -  Nagyon fontos, hogy minél előbb megtudjuk, Voldemort Nagyúr miben mesterkedik, és kik azok a védtelenek, akiket meg kell nekünk, a Főnix Rendjének tagjainak védenünk.

Figyelemmel kísérték végig a beszédet. Jamesnek olyan érzése támadt, újra a Roxfortban van, az évnyitó lakomán, amin a szokásos beszédet tartotta. De azok az idők már rég elmúltak. Sajnos.

Azok a szerencsések(?) akik kémkedni fognak pár napig James Potter, Sirius Black, Nicolas Stell. Nekik hárman.

  -  Azért, mert ők hárman, a legtalpraesettebbek veszély esetén, és a többieknek más munkát adnék  - magyarázta a döntést Dumbledore.

Senki nem sértődött meg azon, amit mondott. Lily nem örült a döntésnek. Sőt. A megbeszélés után, odament az iskolaigazgatóhoz, és megkérte, cserélje le James-t. A kérésére a válasz a „Nem” volt. Megpróbálta megértetni Lilyvel, ebbe semmilyen veszély nem lehet, csak egy kicsi, de mivel James nagyon jó párbajozó, és még két férfi vele lesz, akik szintén azok, nem lesz semmi baj.

   -  Értem  -  mondta végül.

   -  Ne aggódjon Mrs. Potter, semmi baj nem lesz!  - mosolygott jóságosan.

Remus, Sirius és Peter is velük tartott haza. Mikor beértek a házba Lily, jó háziasszonyhoz méltóan főzött kávét, és kivitte a nappaliba, ahol a négy férfi beszélgetett. Mindenkinek adott egy csészével, és leült a férje mellé.

   -  Mikor jöjjek érted holnap?  - kérdezte Sirius James-től.

   -  Majd én elmegyek érted. Délután. Úgy jó neked?

   - Tökéletes.

   - Lily neked a papírmunka marad. Jól tudom?

   -  Igen, Remus. El jösztök majd hozzám, hogy ne…

   -  Ne legyél egydül? -  mosolygott Remus és Peter. – Persze, ha akarod.

   -  Jó lenne  - felelte.

   -  Nem lesznek ők sokáig. Szerintem nem fognak semmit se találni  - minden szem Peter felé nézett.

  -  Ezt honnan veszed?

  -  Eddig se találtak semmit. Nem hiszem, hogy most fognak.

  -  Ne legyél pesszimista! – szólt rá James.

Még jó pár óráig ott voltak a Potteréknél. Nevetgéltek, varázslósakkot játszottak, és komoly dolgokról is szó volt. Végül sötétedéskor hazamentek.

  -  Akkor majd, várlak, haver!  - szólt vissza Sirius.

  -  Ne izgulj, majd megyek!

Lily ment be az ajtón, és elment fürödni. Mielőtt belemászott a forró kádba, megszédült, de hamar el is múlt. Napok óta nem fürdött ilyen  jót. Aztán, mint egy villámcsapás eszébe jutott valami.

James épp ruhát pakolt be egy kis táskába, a holnapi útra. A köpenyét már el is tette, az volt az első. Gyorsan hátra fordult, mikor neje kirohant a fürdőből. Összeráncolt szemöldökkel figyelte, ahogy elővett egy naptárt, és számolni kezdett.

  -  Szívem, mond, mit csinálsz?  - kérdezte gyanakvóan.

  -  Számolok.

  -  Aha. És mit? Minek?

  -   Nem érdekes – legyintett. Nem akart addig semmi biztosat mondani, amíg maga sem biztos  a dolgokban. De minden egybevág!   - Holnap azt hiszem, elmegyek egy orvoshoz.

  -  Igen, már én is tanácsolni akartam! Figyelj  - megfogta a nő kezét, és leültek az ágyra. – Ha gondolod, beszélek Dumbledorral, és itt maradok veled. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne, ha most elmennék itthonról.

  -  Nem, erre semmi szükség! Tényleg! Édes vagy  - suttogta, és adott egy csókot a férfinak.

Már beletörődött abba, hogy el kell mennie élete szerelmének, és megértette. Dumbledornak igaza van. James még pakolászott egy kicsit, és aztán befeküdt az ágyba, átkarolta Lilyt, és így aludtak el, kéz a kézben.

Hamar eljött a délután. Lily ettől a perctől félt. Sokáig tartott a búcsúzás.

  -  Nemsokára hazajövök. Megígérem! Te pedig vigyázz magadra!

  -  Neked kell vigyáznod magadra! Jaj, James, legyetek nagyon óvatosak! Ne csinálj semmi hülyeséget! Ezt Siriusnak is mond meg! És…

  - Lily, tudom – mosolygott. Titokban élvezte, hogy a nő ennyire aggódik érte, és élvezte is. Megcsókolta.

  -  Nagyon szeretlek!

  -  Én is téged!  - mondta a nő válaszképp. Elköszöntek egymástól, Lily lopott még egy csókot, és James már hoppanált is.

Lily pedig készült az orvoshoz.