Már egy hét eltelt a Griffendél győzelme óta. Az este igazán jó volt, csak a reggellel volt probléma.
Ugyanis hétfő reggel volt, amiről elfeledkeztünk.
Arra ébredtem, hogy függöny húzódik, majd gyorsan visszacsukódik. És egy eléggé Sirius szerű hang felver álmomból.
- Oppá, bocsánat! Lekéstétek a reggelit fiatalok, és fél óra múlva csengetnek!
Azonnal felültem.
- James ébredj!! Elkésünk!!
- Uhm- hangzott az értelmes válasz- Miért hány óra van?
- Kérdezd a haverodat a függöny másik oldaláról.
- Sirius?- erre már James is felült.
- Én.- Sirius hangja felettébb gúnyos volt, és látszott, hogy jól szórakozik.- Ugye milyen kellemetlen a kiavatlanság? Ági-bági.
- Najó, most kimegyek és szétszedlek!
- De azért előbb vegyél fel valamit, ha megkérhetlek!
James beleugrott a gatyájába kiugrott a függönyön és a hangokból ítélve nekiugrott a haverjának.
Felkaptam a ruháimat és én is kimásztam a függöny mögül.
A két srác vadul csépelte egymást, de sajnos Sirius erősebb volt, így James elég hamar vesztésre állt.
- Elég volt! Immobilus! Ne-csépeljétek-egymást! Obstructo!
Sirius odébb repült, még mindig megdermedve.
Megszüntettem az átkot.
- Elég volt fiúk! Ha nem hagyjátok abba büntetőmunka lesz a vége!
Sirius leporolta magát és vicsorogva rámnézett.
- És a prefi kisasszonynak az nem okoz gondot, hogy nem a saját ágyacskájában tölti az éjszakát? Hm?
James ismét rá akart ugrani, de lefogtam.
- Hagyd...Black, ha tudni szeretnéd, nem, nem okoz problémát amíg nem úgy viselkedek mint a cicáid! Egy barátnőmet már kicsináltad, és ő visszaütött...kiváncsi vagyok melyik fog maradandó károsodást okozni..ha ezt így folytatod tovább.
- Semmi közöd a magánéletemhez Evans!
- Amíg az egyik barátnőm szenved miattad addig igenis van!
- Patty tudhatta, hogy ez lesz, és nem értem mit arénázik vele voltam a legtovább.
Mert én, ellentétben veled élem az életet, és nem a könyvek közt penészedem.
- Ezért fogsz megbukni.
- Nem a te dolgod!
- Így van, nem az én dolgom!
De ez igen. BÜNTETŐMUNKA!
- Most jajj de meg lettem fegyelmezve a kisasszony által.
James halkan közbeszólt.
- Tapmancs, hagyd abba. Ne akard mégjobban kihúzni a gyufát.
- Megszólalt a hős szerelmes. Na, húzzatok órára, gondolom a prefike nem akar elkésni.
Ezzel kiment és bevágta az ajtót.  
Ideges voltam, azt hittem megpukkadok az idegtől. Sose volt nekem szimpi a srác, de most mégjobban utáltam.
James karon ragadott és megpróbált kirángatni a szobából, de én leráztam a kezét és elrohantam.
Ennyit a reggelről.
Egy hét elteltével talán már lenyugodtam kicsit, de ha Black a közelembe jön, mégpedig ez gyakori, akkor nehéz megállni, hogy ne átkozzam le a bájvigyort a képéről.
Most valami Sandra nevű csaja van.
Na jó, indulok reggelizni.
                           *
 
Teljesen ki vagyok borulva! Anya reggel küldött egy levelet. Már ez is alapból bizarr, nem szokta a bagolypostát igénybe venni.
De a levél teljesen felzaklatott.

"Kedves kislányom!
Tudom, meglep, hogy így írok neked, de a segítségedre van szükségem! Azt mesélted egyik szünetben, hogy álomfejtést tanulsz.
Na, ezért kell a segítség. Napok óta furcsa, visszatérő álmom van. Úgy kezdődik, hogy futok, futok egy sötét erdőben, de úgy, mintha az életemért futnék. Valami üldöz. Hallom a száraz kacagását. Egyszercsak elesem, elterülök a földön. Még hangosabb, és gonoszabb kacaj. Hangokat is hallok. Azt kiabálják, hogy Öld meg! Más hangok pedig azt, hogy Ne öld meg még, az nem vicces!
Itt mindig felébredek izzadságban úszva.
Remélem tudsz majd segíteni.
Ölel: Anyu"

Nem nehéz rájönni, hogy mi történhetett vele...Mégis ki az, aki szárazon kacag és muglikat kínoz? Voldemort. Hogy miként élhette túl, azt nem tudom. Gondolom kimosták a fejét, mint minden ilyen esetben, csak azt nem értem, hogy akkor miért emlékszik? De, kit érdekel miért emlékszik, anyát megtámadták! Istenem!

Lent ültem a kanapén a klubban a tűzbe meredve és azon gondolkoztam, hogy vajon miért támadhatták meg?
Úgyértem lehet, hogy csak szórakozásból...de miért pont őt?
És ha valami köze van hozzám?
Voldemort akar valamit tőlem?
Vagy..be akar jutni a Roxfortba, és ehhez kellett valami segítség...és mi van ha megszerezte?
És ha nem?
A szüleim nincsenek biztonságban, hiszen nem tudják megvédeni magukat!
Itt kitört belőlem a zokogás és csak azt vettem észre, hogy valaki mellém ül és átöleli a vállamat.
Nem kellett felnéznem, tudtam, hogy James az. Rá van most szükségem.
A vállgödrébe fúrtam az arcom és tovább
zokogtam.
James türelmesen várta, hogy megnyugodjak, de én nem tudtam megnyugodni.
Ki tudja, talán anyáékat most ölik meg.
És miért?
Mert én boszorkánynak születtem!
Csak miattam, senki más miatt!
És Petúnia! Mégha csatázunk is, én szeretem a húgomat!
- Lily, mi baj? Mondd el nekem, ha elmondod könnyebb lesz.
De még nem tudtam beszélni.
Még egy negyed óráig nem tudtam.
Utána nagy nehezen elmondtam Jamesnek, hogy mi történt.
- És...és mi van ha engem..ha miattam..mi másért támadták volna meg...hiszen én vagyok csak varázstudó a családban...
James továbbra is magához szorított, a közelsége nagyon nyugtató volt.
- Lily...egyáltalán nem biztos, hogy miattad.
Tudodki mindig is hobbijának mondta a mugli kínzást.
És az se biztos, hogy ez megtörtént.
Hiszen csak álmodta.
- James! Visszatérő álma van arról, hogy valaki aki szárazon kacag kergeti, és meg akarja ölni!
- Na jó, megtámadták ez igaz, és azért nem emlékszik, mert emléktörést hajtottak végre rajta.
- Ezt eddig is tudtam!
De most is veszéllyben lehetnek..a szüleim nem tudják magukat megvédeni.. Tudodkival szemben nem tudja megvédeni magát senki!

Már megint kitört a zokogásom, és most hiába próbáltam nem tudtam megnyugodni.
James tehetetlenül szorított magához és próbált nyugtatni.
Nem ment. Azt sem tudom  hogyan, de egyszercsak az ágyamban találtam magam.
A sok sírástól nagyon elfáradtam.
Nem tudom mikor, de elaludtam.

Az álmom is zaklatott volt. Otthon voltam.
Anyu és apu ott ült a nappaliban és nevetett.
Petúnia..ő is ott volt. Kedves volt. Sose volt még kedves velem.
Ekkor az ajtó betört.
Ő állt ott.
De várj, ez nem stimmel, ez már nem a mi lakásunk.
Ez egy ismeretlen hely.
James hogy kerül ide? Hol vagyok?
- Lily menekülj, majd én feltartóztatom!
Fogd meg Harryt és menekülj!
Harryt? Ki az a Harry?
James a kezembe nyomott egy kisfiút.
- Menekülj már! Fel az emeletre!
Magamhoz szorítottam az üvöltő gyereket és rohantam fel.
- Avada Kedavra!
A háttérben zöld fény villant, hallottam, ahogy James a földre esik.
Rohantam az életemért.
Be az első szobába.
Ez lehet Harry szobája.
Gyorsan betettem a kiságyba és eltorlaszoltam az ajtót.
Betört.
- Könyörülj rajtunk!- kértem sírva
- Álj félre te ostoba, nem akarlak bántani.
Nekem a fiad kell!
- Ne, kérlek bármit megteszek!
Amit csak kérsz, csak ne bántsd a fiamat!
- Ostoba sárvérű, eredj onnan!
- Inkább engem ölj meg!
- Ahogy kívánod! Avada Kedavra!

- Lily, ébredj!!! Ébredj már!
- Mi..a..hol vagyok?
- Ahol elaludtál, a Griffendél hálótermében.
Körülnéztem. Leestem az ágyról és magammal rántottam a függönyt ami rámtekeredett.
Melie félve nézett rám.
- Jól vagy? Dobáltad magad, leestél az ágyról és kiabáltál.
- Jól vagyok...csak rosszat álmodtam...