12. fejezet Barátok Közt

„Van, amikor a barátok hülyét csinálnak magukból, csak, hogy boldognak lássák a másikat...” Ez az idézet, csak egy kis részre igaz, ám nagyon is összefoglalja ezt  a fejezetet.

Kiderül, hogy mi történt Lilyvel, és hogy azután hogy alakultak a dolgok.  A cím szerintem elég sokat elárul. Jó olvasást, és remélem, tetszik. Kritikát írjatok légyszí!

Ekkor hangokat hallottam a bokorból!

-         Ha diák vagy, azonnal, azonnal menj vissza a kálókörletedbe, és 10 pont a házadtól! – mondtam, de nem érkezett válasz. Ezért közelebb mentem. Ekkor észre vettem, hogy akik ott vannak nem mások, mint Malfoy, Piton, és Bellatrix barátja, Lestrange. Aztán már csak annyira emlékszem, hogy elkapták a kezemet, és a lábaimat. Aztán elsötétült minden.

Nem, nem ájultam el, csak valami átkot bocsátottak rám. Csak hangokat hallottam, de azt is csak félig-meddig. Hallottam, ahogy Piton gúnyosan felnevet, aztán Malfoy is követi. Aztán az egészből csak annyira emlékszem, hogy nagyon fájt a combom, és az ágyékomnál egy szúrós fájdalmat éreztem. Ebből gondolhatod hogy mit tettek velem. Persze nem hagytam magam, rugdalóztam, és egyszer, még meg is haraptam, azt hiszem Piton kezét. De nem sikerült elszöknöm, sőt egy-két pofont is kaptam tőlük. Aztán mikor végeztek, ténylegesen elájultam. De mielőtt ez megtörtént volna, hangokat hallottam. Az egyik Jamesé volt, a másik Siriusé. Hallottam hogy párbajozásba fognak, és hogy Jamesék jól ellátják Pitonék baját. Aztán egy erős kéz kapott a karjaiba, és elindult velem a kastélyba. Mint utóbb hallottam Jamestől, Ő hozott fel ide. Mikor felébredtem, akkor vettem csak észre, hogy nem a gyengélkedőn vagyok, hanem a Fiúk hálókörletében.

-         Hogy kerülök ide? – kérdeztem.

-          Mi hoztunk fel. Tudod Poppy, per pillanat nincs a kastélyban. – válaszolt James. - Jól vagy drágám?

Ekkor ránéztem Jamesre, és észre vettem hogy feldagadt a jobb szeme. Gondolom, nem csak párbajozott, hanem verekedett is.

-         James neked feldagadt a szemed. – sikítottam fel.

-         Ugyan. Ez semmiség. Látnád Malfoyék arcát! – vigyorodott el.

-         Pontosan mi történt miután elájultam?

-         Hát Én, és Sirius, pont arra jártunk. Mikor észre vettük mit tesznek, egyből odarohantunk, és megvertük őket párbajban, aztán persze szétvertük a pofájukat! – mesélte James. - Aztán felhoztalak ide.

-         És Sirius hol van?

-         Ő mindjárt jön. Tudod, kell neked egy új ruha. - ölelt át James.

-         Olyan szörnyű volt. – sírtam el magam.

-         Tudom. De hidd el, nem történik meg még egyszer. – csókolt meg.

Pont a csók végén, lépett be Sirius az ajtón, az új ruhámmal.

-         Á, Lily. Látom, felébredtél. Hogy vagy? – Kérdezte.

-         Köszi tűrhetően. Köszönöm a váltó ruhát. – mondtam, majd elvettem tőle a ruhámat.

-         Ha akarsz, le is zuhanyozhatsz. –mondta Sirius, majd kinyitotta nekem a fürdőszoba ajtaját, és belülre helyezte a szoba kulcsát. És bólintottam, majd eltűntem a zárt ajtó mögött. Beálltam a zuhany alá, és folyattam magamra a vizet. Abban a pillanatban undorodtam magamtól.

 Egy jó félórás zuhanyzás után, kiléptem a fiúkhoz, akik csak ültek az ágyon, és egymást néztek. Aztán leültem közéjük, és felváltva néztem rájuk. Egyikük se mondott semmit. Olyan, mintha farkasszemet néznének. Ebben a pillanatban bátortalanul ugyan, de elnevettem magam. Aztán James felállt, de elcsúszott, így a padlón kötött ki. Sirius, és Én csak nevettünk, aztán mikor az előbb említett személy felállt, elindult, de „véletlenül” átesett Jamesen. Na abban a pillanatban már egészen hallhatóan nevettem. Mikor felültek, ők is nevettek, és mikor azt hitték, nem nézek oda, egymásnak mutatták a hüvelykujjukat. Ezt az egészet miattam csinálták. Miattam csináltak hülyét magukból. Ezek után felálltam, és ablakhoz álltam, mivel halk csapkodást hallottam. Egy bagoly volt, ami természetesen egy levelet hozott.

Kedves Miss. Evans, Mr. Potter, és Mr. Black!

Kérem, fáradjanak az irodámba mihamarább.

Albus Dumbledore

Milyen szűkszavú levelet írt az igazgató. Pedig ez nem jellemző rá. Miután elolvastuk, elindultunk az irodájába. Mikor beléptünk az irodába. Ott volt McGalagony, Dumbledore, és Lumpsluck professzor, és szigorúan néztek maguk elé.

-         Üdvözlöm önöket! Kérem, foglaljanak helyet – mondta Dumbledore.

Mikor leültünk, kicsit megijedtem. Úgy látszik, ezt James észre vette, mert megfogta a kezem. Dumbledore szólalt meg először:

-         Szóval Miss. Evans, tudjuk, hogy mi történt magával. És mélységesen sajnáljuk, hogy nem tudtunk önnek segíteni.

-         De Mr. Potter, és Mr. Black szerencsére ott volt. Ezért fejenként ötven pontot kap a Griffendél, mert segítettek egy társukon. – mondta McGalagony.

-         Köszönjük a dicséretet, de ez csak természetes, hogy segítünk a barátunkon – mondta Sirius.

-         És gondolom most Malfoyt ki, fogják csapni nem az iskolából? – kérdezte James.

-         Mr. Potter. Tudom, hogy a kedvesét, ha használhatom ezt a szót, támadták meg, de se Mr. Malfoyt, se Mr. Pitonékat nem csaphatom ki.

-         Pedig a helyében én ezt tenném Dumbledore – mondta Lumpsluck.

-         De nem tehetem Horatio!

-         HOGY-HOGY NEM TEHETI? AZ A SZEMÉT ELÖSZŐR MEGKÍNOZZA A CRUCIOVAL, MAJD MEGERŐSZAKOLJA LILYT, ÉS MÉG NEM CSAPJA KI?! – üvöltötte James az igazgató arcába.

-         James! Kérlek, nyugi! – kértem meg, de nem nyugodott le.

-         NEM! HA AZ IGAZGATÓ ÚR NEM TESZ SEMMIT, MAJD ÉN TESZEK, DE AKKOR MALFOY AZT IS MEGKESERÜLI!

Az igazgató csak ül, és csöndben töri azt, hogy James így üvölt vele.

-         Mr. Potter kérem, nyugodjon le. Dumbledore professzor, csak az iskola érdekébe nem csapja ki az előbb említett diákokat – mondta McGalagony.

-         Leszarjuk az iskolát! Minket az érdekel, hogy Lily nyugodtan kimehessen a folyosóra. Ha most nem lép professzor, akkor tudja mi lesz itt? Mi lesz a következő, amit tesznek majd? Megölik Lilyt? – kérdezte Sirius.

-         Nyugodjanak le, és ne beszéljenek így Dumbledore professzorral! – mondta McGalagony.

-         Hagyja őket Minerva. Elhiszem, hogy aggódnak Miss. Evansért. Ezért hívattam önöket ide – mondta nyugodtan a professzor. Hogy tud ilyen nyugodt lenni egyfolytában? - Ha jól tudom, Miss. Evans, ön ma Mr. Lupinnal ment volna őrjáratra, de sajnálatos módon, Ő nem tudott magával tartani. És ezen kívül még összeveszett az egyik barátnőjével.

-          Igen – jutottam szóhoz. De vajon honnan tudja?

-         És ha jól tudom, nem szeretne visszaköltözni Miss. Yasmine Sulai közelébe. Ezért, kap egy külön prefektus lakosztályt, ahová csak ön tudja a jelszót, és persze azok, akiknek elmondja. Így rendben van?

Saját szoba, ahol csak én vagyok? Ez remek. Mikor költözhetek be?

-         Igen. Köszönöm – mondtam, majd egy kicsi mosoly jelent meg az arcomon.

-         Csak egy a gond. Holnap tudna csak beköltözni, mert még rendbe kell hozni, és sajnos ez az érkezése előtt, pár perccel jutott eszünkbe. Addig viszont aludnia kell valahol.

-         Aludhat nálunk professzor. Remus ma úgyis a Gyengélkedőn van – mondta mosolyogva James.

-         Hát… Rendben, de ne legyen semmi szabályszegés! – mosolygott el Dumledore. - Jó éjszakát! És Miss. Evans, Reggel egy bagollyal küldjük a jelszavát, és hogy hol van az új szobája. A csomagjai, már ott lesznek.

Bólintottam. Egy saját szoba. Ez remek. Na most az éjszakát a fiúknál töltöm. Mivel Peter hamarabb ment haza, a nagymamája miatt, és Remus is a gyengélkedőn van. Ezért hárman vagyunk a szobában. Hát igen. Talán le kellett volna kopognom, hogy jó napom lesz? Na mindegy. A srácok már alszanak. Szerencsémre, Remus ágya, pont James ágyával szemben van, így látom, hogy milyen édesen alszik. Felettem, pedig Sirius tanyázik, aki úgy horkol, hogy mindjárt ránk omlanak az ezer éves Roxfort falai.

-         Lily! Hagyd abba a naplóírást, és feküdj le aludni! KÉRLEK! – mondta, vagy inkább félálomban hörögte Sirius.

Hoppá! Tényleg aludni kéne! Jó éjszakát kedves kis naplóm!