A vér megfagyott bennem, a szívem pedig egy hatalmasat dobbant.

MI?! Ezt… ezt most jól hallottam? Döbbenten, rémülten, értetlenül néztem rá. Ő is rám nézett. Hidegen. Az a melegség, és a pajkosság nem volt benne a szemében. Még mindig öleltük egymást, elengedtem, kibontakoztam az ölelésből. Nem húzott vissza, és éreztem, hogy tényleg nem tréfál velem.

    -  Hogy érted azt, hogy őt szereted? De hát… de hát… Akkor végig szórakoztál velem?

    -  Igen! 

A fejéhez kapott, mintha fájt volna neki. Elkapott a sírás rögtön.

    - Lily…  -  közeledett.

    -  Menj innen! Nem akarlak látni! TŰNJ EL!

Igen, most vagyok a régi, igazi Lily Evans. Az a Lily Evans, aki ordibál James Potterrel. James el is ment. Láttam még egy árnyékot elfutni. De inkább rosszul láttam. A szemembe rengeteg könny gyűlt össze, addig ki nem engedve őket, míg James el nem megy. Előtte nem sírok! Nem adom meg neki azt az örömöt! Nem fogok sírni miatta, ne lássa, elérte acélját, hogy sikeresen átvert! Kicsikarta belőlem azt a szót: „Szeretlek!” és aztán a képembe vágja, hogy ő bizony mást szeret! Szemétláda! Gyűlölöm!

Összerogytam. A földön ültem, a két lábam magam mellett. Már nem láttam Jamest, és senki mást. Ekkor folytak a könnyeim. Halkan sírtam, de sokáig. Néha hangosan felzokogtam, szaggatottan vettem a levegőt. Fiú miatt, ennyire soha nem sírtam.

Mindenem átfagyott, a hó szakadt, én sírtam. Még mindig. A kezem az arcomba temettem, de rájöttem, semmi értelme itt sírnom. Ezt akarta elérni! Én pedig ezt az örömöt, nem adom meg neki, hogy miatta sírjak. Nem lát, az igaz, de tudja, hogy sírok. Vagy legalábbis sejtheti. Három alakot láttam a kastélyból kijönni. Nevetgéltek. Alice, Mia és Rachel voltak azok. Gyorsan törölni kezdtem az arcomról a könnyeket, de mintha ráfagytak volna. Ők pedig egyre gyorsabban jöttek oda hozzám.

    -  Lily, képzeld Farnk azt, mondta…  -  kezdte Alice, de közbevágott Mia.

    -  LILY! Te… te sírtál?! Mi történt? Jamesszel veszekedtél?

Halkan felzokogtam, Mia odajött hozzám, és a kastély fele vezetett. A Rachel és Mia ott jött mellettem, vigasztaltak, bár azt sem tudták mi a bajom. Nem a kastélyba mentünk, hanem az egyik üvegházba. Rachel feltörte a zárat, majd bementünk. Megcsapott a meleg levegő. Leültettek egy székre, és körém ültek. Mindannyian arcukon, aggódást láttam.

    -  Lily, mi történt?  - kérdezték kedvesen.

Annyira gyűlölöm, ha sajnálnak! Engem ne sajnáljon senki se! Nem vagyok szerencsétlen! Nem… csak most.

    -  Semmi, csak… 

 Abbahagytam, mert a hangom elcsuklott. Utálom, ha elcsuklik a hangom, sírni se szeretek emiatt. Ők türelmesen várták, hogy beszéljek, Alice pedig a hátamat simogatta. Összeszedtem magam, elmondtam nekik mindent. MINDENT.

   -  Értitek?  - kérdeztem.  – Én azt hittem szeret engem! Azt éreztem, hogy szeret! Úgy viselkedett, úgy beszélt. Én tényleg éreztem, hogy szeret. Hogy csaphatják be az embert ennyire az ösztönei?! Annyira megalázó volt, lányok  - sírtam. – Elmondtam neki, hogy szeretem, erre a képembe vágja, hogy ő Hildát szereti! Ami a legrosszabb, hogy végig hazudott! Átvert!

    -  Istenem, Lily!

    -  Látod?  -  fordultam Miához. Könnyes volt a szeme. DE NE SAJNÁLJON!  - Igazam volt. Igazam volt, amiért James után akartam menni. Biztos akkor is Hildával csalt meg! Én hülye, pedig nem mentem utána! Hazudott, végig becsapott! Biztosan nevettek is rajtam.

Mia magához szorított, vígasztalt. Rachel és Alice is segített neki, bár nem igazán tudtak erre mit mondani. Nem csodálom, én se tudnék mit felelni egy ilyen történet után. De ennek a történetnek én vagyok a főszereplője, és ez velem történik. De miért?!

      -  Lily, figyelj rám!   - Mia letörölte a kihulló könnycseppet a szeméből. Átérezte a fájdalmam.  – Ezt nem fogjuk annyiban hagyni! Ezt megígérem neked!

      -  Hilda Omen és James Potter drágán megfizetnek majd neked!  - biztosított Alice.

      -  Köszönöm, de nem kell. Nem érdekelnek.

      -  Lányok, nekem ez nagyon bűzlik  -  jelentette ki álláspontját Rachel. Kérdően néztünk rá.  -  Úgy értem, ennek semmi értelme. Így nincs értelme!

      -  Minek lenne?  - kérdezte élesen Mia.

      -  Annak, ha James az után mondja meg Lilynek, hogy nem szereti, ha már lefektette. Azzal lehetne büszkélkedni, nem pedig azzal, hogy Lily Evansból kicsikart egy szót. Ennek… Ennek így nincs semmi értelme  - mondta szenvedélyesen.

      -  De van értelme! James régóta hallani akarta ezt Lilytől. Nem emlékszel, amikor azt mondta: „Minden vágyam az, hogy Lily szeressen. Hogy elmondja nekem, szeret!”  Ez volt a szándéka végig!

      -  Ez hülyeség! Mia nem látsz a szemedtől? James azért mondta, mert ő tényleg szereti Lilyt! Tudni akarta, hogy viszont szereti! Itt valami van a háttérben az biztos! És én ki is derítem!

       -  Lányok!  - Szóltam bele, mielőtt Mia válaszolhatott volna. – Engem ez nem érdekel. Megkapta, amit akart. Még meg is alázott. A többi nem érdekel. Legyenek ők ketten boldogok, engem pedig hagyjanak békén.

Abbahagyták.

       -  Még valami   -  rám néztek.  – Köszönöm, hogy vagytok nekem!  - elpityeregtem magam.

Átöleltek, mind a hárman. Ők a világ legjobb barátnői!

Egy órával később, felmentünk a kastélyba. Pontosabban bementünk a konyhába. A manók nagyon kedvesek voltak, segítőkészek, minden kívánságunkat lesték. Nekem egy falat nem ment le a torkomon, de Alice szabályosan megetetett. Mint az öt éveseket. A számba tuszkolta a szendvicset. Kész röhej, de csak jót akart. Végül ettem magamtól pár falatot, de azt hittem mentem kihányom. Halkan megkértem az egyik manót, egye meg helyettem. Örömmel teljesítette a kérésem. Ezt a lányok nem vették észre.

Eljött az a pillanat, be kellett lépnem a klubhelyiségbe. Nem akarok! Nem akarok! Nem akarok! Mia látta is rajtam, hogy vívódok.

      -  Itt vagyunk, nem lesz semmi baj! Ha pedig James tesz valamit ellened, halálra átkozom.

      -  Mia!  - méltatlankodott Rachel.

      -  Jó, rendben!

Beléptünk tehát, a klubhelyiségbe. Nem láttam sehol, se Hildát, se Jamest. Köszönöm Merlin! Sirius, Remus és Peter ezzel szemben a kandalló előtt ültek. Odahívtak minket.

       -  Lily, nem tudod, merre van Ágas? Órák óta nem láttam!

       -  Biztos az újdonsült barátnőjével van   - feleltem gúnyosan.

       -  Mi van?! Ezt meg mire véljem? Te vagy a csaja!

       -  Azt ne mondd, hogy ezt nem tudod!  - csattant fel Mia.

       -  Mit?  -  értetlenkedett.

A válasz besétált az ajtón. Kézen fogva, vidáman, egymást karolva. Nekem fájdalamas dobbant a szívem, a torkom elszorult. Szomorúan néztem őket. Minden kandallónál ülő fej feléjük fordult. Mikor James meglátott engem megállt, elengedte Hilda kezét. Ott néztük egymást. Én gyűlölködve néztem, James tanácstalanul.  Hilda krákogott egyet. Gondolom azért, hogy James ismét fogja meg a kezét. De helyette csak ránézett, aztán rám. MI BAJA?!  Nem tudja eldönteni, hogy sajnáljon vagy még jobban bántson?!

De hamar döntött. Megcsókolta Hildát, aki vigyorgott is hozzá. A könnyek a szemembe megint A fiúk döbbenten figyelték a jelenetet. Felálltam, ránéztem Siriuszra, és azt mondtam:

      -  Ő az újdonsült barátnője! A te fogadott testvéred étvert engem.

Aztán elindultam a hálókörlet felé. Félúton viszont meggondoltam magam. Elbújtam egy olyan helyre, ahol láttam a lent történő dolgokat. James már nem volt tanácstalan, boldogan ült le Hildával a többiekre. Mia undorral nézete őket, de inkább Jamest, Rachel hitetlenül, Alice pedig ott hagyta őket. Sirius úgy nézte a csókolózó párt, mint aki most látja előszöt James Potter lánnyal nyalakodni. Nekem néhány könnycsepp jött a szememből, de elhatároztam, nem sírok.

       -  Undorító vagy James Potter, ugye tudsz róla?

       -  Miért? Mi a bajod?

       -  Az, hogy egy féreg vagy! Ezt a kis hülyét is kihasználod, mint Lilyt?!

James arca megint furcsa lett. Mintha hányi kellett volna. Megfogta a hasát, aztán Hildára nézett.

       -  Kit nevel te hülyének?!   -  kérdezte dühösen Hilda.

       -  Téged! Te pedig  - nézett szikrát szóró szemekkel. – Te vagy a legaljasabb fiú, akit ismerek! Hogy használhatod ki ennyire a másikat?!

        -  Semmi közöd hozzá, mit teszek! Szeretem Hildát!    - De ezt az utolsó mondatod, annyira furcsán mondta.

        -  És te hogy hagyhattad, hogy kihasználjon egy lányt?! De minek is kérdezem, hisz egy cafka vagy! James cafkája!

       -   Mia, kérlek nyugodj meg!  - fogta le őt Remus.

       -  Mit mondtál?   -  kérdezte egyszerre a párocska.

Párocska… Nem is olyan rég, még nekem volt a párom. A világ legboldogabb embere voltam, most a legboldogtalanabb.

A további veszekedést megelőzve Miát Rachel és Remus vitte ki a klubhelyiségből. Síri csend következett.

       -  Ágas, beszélnünk kell! Négyszemközt!

Sirius és James elindultak felém. De még előtte Hilda kapott egy szenvedélyes csókot. Olyan csókot, amilyet nekem is adott…  Azt hittem, soha nem válnak szét, bár lehet Sirius türelmetlen hangja vetett véget a csókúknak.

       -  Erre ráértek! Gyere már pajtás!

Elindultak felém, én elrejtőztem egy másik helyre, ahol hallhatom őket