Eltelt két hét. Szomorú, fájdalmas két hét. Hilda és James egyfolytában együtt vannak. Már így a Tekergők csapata sem a régi. Már két hete nem volt egyikőjük sem büntetőmunkában. Ez már rekordnak számít. Sirius magányosnak látszik a legjobb barátja nélkül. Persze, ott van neki Rachel, akivel imádják egymást, de az is más. Furcsa. Mikor én és James jártunk, foglalkozott a barátaival is. Ebből is látszik: valóban Hildát szereti, nem engem.

Lumpsluck professzor karácsonyi összejövetele holnap este kilenckor lesz. Már találtam másik párt magamnak. Az már a barátnőim számára is világos volt, hogy nem James lesz az, akivel elmegyek arra az összejövetelre. Jackkel megyek el. Ez nem randi lesz, mint ahogy a lányok azt először gondolták, hanem szimplán barátként megyünk el. És jön Jack barátnője is, aki nagyon rendes, kedves lány. Mary a neve.

Túlestem azon a bizonyos legendás lények gondozása órán. James mellettem ült az órán. Hilda le sem vette a szemét rólunk. Legalábbis elég gyakran nézett minket. Feszélyezve éreztem magam James mellett, azt kívántam: bárcsak elfelejthetném azt az egész dolgot, és kitörölném James Pottert a szívemből! Nem szólt hozzám az órán, én sem szóltam hozzá. Ha rám nézett, - mert néha rám nézett – elfordultam, vagy megvetve néztem rá vissza.

Mia továbbra is megvetette Jamest, a miatt, amit velem tett. Rachel pedig ugyanúgy kitartott az elmélete mellett, miszerint nem szabad akaratából cselekszik, megzsarolták. Még előállt néhány ilyen ötlettel. Ezt az elméletet támogatta Sirius, Remus, Peter.  Alice nem tudja, mit gondoljon, ő is azt hitte, szeret engem.

Engem pedig semmi nem tudott érdekelni semmi. Minden nap lent voltam, gondoztam a doxyt, őrjáratoztam, tanultam, vagy a lányokkal voltam. Néha azon kaptam magam, rajta jár az eszem.

Elkezdődött a szünet. Elég sokan maradtunk itt a szünetre. Igaz, a nagy része végzős. Az alsóbb évesek közül nagyon sokan hazamentek. Én, Mia, Rachel, Alice, Frank, Sirius, Peter és Remus itt maradtunk. Sőt, ami a legjobb, James és Hilda is. Pedig azt hittem, hazamennek!

       -  Ez nem igaz!  - csattant fel Sirius.  – Egész nap tanulni akartok?

A klubhelyiségben voltunk, mint általában, és tanultunk. Ki nem megyünk a hideg miatt.  Sirius állt karba tett kézzel, mutatóujjával dobolt a karján. Válaszra várt.

      -  Miért? Mire gondoltál, mit csináljunk?   - kérdezte Remus ki sem nézve a könyve mögül.

       -  Akármire! Ez dög unalom! Már minden leckét megcsináltunk amit adtak a szünetre, megtanultatok! Különben is, szünet van! Menjünk, szívassunk meg valakit! Vagy keressük meg Pipogyit, hátha nem ment haza!

Az utolsó két mondata miatt bezsebelhetett öt szúrós pillantást. Én, Rachel, Remus, Mia és Alice voltunk a gazdái. Frank csak mosolygott, Peter megszállottként nézte Siriust.

       -  Most mi van? Ez csak egy ötlet volt! -  méltatlankodott. – Legalább adok ötletetek, hogy ne itt üljünk egész délután! Ha legalább Ágas itt lenne, akkor nem unatkoznánk.

       -  Ha a te Ágas cimborád itt lenne, Popogyi fejjel lefelé lógna a Nagyterem előtt  - mondta Mia.  – Én személy szerint örülök, hogy nincs itt.

       -  Azt hittem, nincs semmi bajod vele  -  szólt Peter vékony hangon.

       -  Nem is volt! De nem bírom az olyan embereket, akik játszanak a mások érzéseivel!

Lassan behunytam a szemem. Már megint témánál vagyunk! Miért kell mindig itt kilyukadni? Kinyitottam a szemem, segélykérően néztem a prefektustársamra. Megértette. Felállt, odalépett Siriushoz. Miának pedig azt mondta:

       -  Szerintem hanyagoljuk ezt a témát. Sirius, mi lenne, ha lemennénk és csinálnánk valamit? Valamit, amit James nélkül is tudunk.

       -  Jó. De mit?

      -  Tudom! – Rachel tapsolt egyet, és mosolygott.  – Menjünk le megint Roxmortsba! Este!

Mindenki Rachelre nézett. Sirius szélesen elmosolyodott, megölelte Rachelt, és ránézett.

       -  Ez az én csajom   -  mondta büszkén. Mia megcsókolta Siriust.

Mi többiek összenéztünk.

          -  Minek akarsz te lemenni Roxmortsba? Azt hittem, többet nem megyünk le tilosban  - mondtam.

       -  Ugyan Lily! Kell egy kis izgalom az életünkbe! És én sem akarok most itt ülni fenn!

       -  Tehát akkor ki tart velünk?  - kérdezte Sirius vigyorogva.

Pár másodpercnyi néma csend után végül is mindenki azt mondta „Én”. Én is belementem végül, de nem nagy kedvem volt menni. Ahhoz végképp nem volt, hogy itt maradjak egyedül és nézzek ki a fejemből, vagy esetleg James és Hilda képét.

Kicsit később mi lányok, felmentünk a szobánkba pihenni. Este nyolckor találkozunk lent a klubhelyiségben, onnan megyünk a Három Seprűbe. Egész éjjel kinn akarnak maradni.

          -  Nem bántam meg, hogy itt maradtunk  - szólta Mia belépve a szobánkba.

          -  Én sem. Végtére is, ez az utolsó évünk!

Beszélgettünk még egy kicsit, majdnem mindenről.

          -  Lányok, megyek, sétálok  - mondtam, majd kimentem a szobából.

Azzal kisétáltam az ajtón, átrohantam a tömegen. A fiúkat már nem láttam együtt. Gondolom, ők is mentek aludni, vagy balhézni. Bár nem hiszem, Remus velük van, és ő prefektus. Lassan sétálva mentem fel a hetedik emelet felé. Az egyik lépcsőn megláttam Jamest és Hildát. Veszekedtek. Majdnem kiabáltak egymással. Hilda mondott valamit Jamesnek, aki elkomolyodott, és hagyta, hogy Hilda megcsókolja. Azt a csókot mintha undorodva fogadta volna. Á, szerintem én láthattam rosszul. Elfordultam, és szaladtam fel a Szükség Szobája elé.

Szükségem van egy helyre, ahol kipihenhetem magam!

Szükségem van egy helyre, ahol kipihenhetem magam!

Szükségem van egy helyre, ahol kipihenhetem magam!

Beléptem az ajtón. A szoba nagyon hangulatos volt. A fal színe világos narancssárga volt, a sarokban kis cserepes növények voltak, enyhe világítás volt a szobában. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas franciaágy, rengeteg színes párnával. Kandalló is volt az ablaknál, amiben ropogott a tűz. Szaladtam az ágy fele, és hassal ugrottam rá. Olyan jó volt újra öt évesnek lenni! Oldalra fordultam, és megpróbáltam elaludni. Mióta volt az álom, nem igazán tudok jól aludni. Néha, újra megjelenik álmomban, és nem, hagy békén. Azt mondta, valamit el akar mondani nekem. De sose sikerül neki.

Megint elaludtam.

Álmomban, ugyanebben a szobában találtam magam. A Szükség Szobájában. A berendezés, és minden teljes olyan volt, mint a valóságban. Azzal a különbséggel, hogy James állt velem szemben. Ing volt rajta, felül két gomb volt kigombolva. Istenem! Így még helyesebb!

    -  Már megint itt vagy?  - nyögtem fáradtan.  – Menj már el! Hagyj békén!

Közelebb lépett.

    -  Csak most az egyszer hallgass meg! Kérlek!  - Könyörgően nézett.

    - NEM! ELEGEM VAN ABBÓL, HOGY NEM TUDOK RENDESEN ALUDNI MIATTAD! Olyan, mintha tudatosan lépnél bele az álmomba!

     -  Tudatosan lépek bele! De most, csak most az egyszer hallgass meg! Utána ígérem, elmegyek!

     -  NEM!

     - MIÉRT OLYAN NEHÉZ MEGHALLGATNOD?!  - James közelebb lépett, hátratette a kezem. Szorosan magához húzott, nehogy szabaduljak tőle. Nem tudtam kitépni magam onnan. – Nem kértem tőled, csak két percet! Kettőt! De ha nem akarsz meghallgatni magadtól, akkor kénytelen leszel így!

Farkasszemet néztünk.

       -  Hagyj békén, James!  - suttogtam a szemébe nézve. – Nem bántottál még eléggé? És azt hiszed, hogy amit te kigondolsz az úgy lesz?! Nem hallgatlak meg, csinálj akármit is! Menj már el!

Erre válaszképp megcsókolt. Kicsit durván, követelően, és romantikusan. Végigdőltünk az ágyon, közben én ellenkeztem, miután magamhoz tértem a döbbenettől. Jól esett a csókja.  Sikerült lelöknöm magamról, ezzel megszakítottam a csókot is. Felálltam, ő is felállt. Pofon akartam vágni, de megfogta a kezem.

      -  Most mennem kell, Lily  - mondta. – Nemsokára megtudod mi történt köztem és a között a némber között! Mi is megyünk veletek Roxmortsba. Tudom, hogy este mentek, és mi is megyünk. Ott mindent megtudsz! Kérlek, egy darabig viseld el Hildát! Csak még egy kicsit!

      -  Mi?  - kérdeztem semmit nem értve. James addigra már eltűnt.

Felébredtem. Felültem az ágyban, az ujjammal megtapogattam a számat. Olyan volt, mintha tényleg megcsókoltak volna. Éreztem az ajkamon James ajkait még mindig… Én már semmit nem értek! Ránéztem az órámra. Nyolc óra lesz öt perc múlva. Kiszaladtam a szobából, onnan tovább a szobánkig.