5. fejezet: Vissza a suliba 1977. Szeptember 1. Indulás vissza a suliba. Immáron hetedik éve, de idén utoljára. És a bosszúhadjárat is elkezdődik. Nem futok soha többé utána, sőt Tapikámhoz hasonlóan élni fogok ismételten a született adottságaimmal. A lányok nagy örömére visszatérek a vadászmezőkre. Egy-két éjszakás és napos kalandok, a suli összes gyönyörű csajával. Meg döntöm a rekordját is. Evanst pedig ott alázom meg, ahol tudom. Megtanulja, hogy sok mindent elviselek, de azt nem vagyok hajlandó elviselni, hogy valaki engem, ENGEM lebuzizzon! Azért van határ. Tegnap este nézegettük a tavalyi évkönyvet, hogy reggel azonnal tudjunk vadászni. - Ehhez mit szólsz? – mutatott az egyik képre. – Griffis is, és gyönyörű. Most lesz hatodikos. - Anne Benett. Hm. Ében fekete haj, fekete szem, gyönyörű. Tökéletes. - És egy szavadra a tiéd. - Alig várom. Na, tegyük el magunkat holnapra. - Igaz. Ez volt tegnap. Most már itt vagyunk a pályaudvaron és keresem a kis tündért. - Ott is van. Három, valószínűleg szobatársával trécselt a vonat mellett, a peronon. - Gyere haver, itt neked is akad bőven. - Három, egyszerre. - Nem lesz az még neked is túl nagy falat? - Nekem semmi sem lehetetlen. Ezt figyeld. Tapi ki gombolt olyan négy-öt gombot az ingén és flegmán odasétáltunk a lányokhoz. Mikor meglátták, hogy feléjük tartunk, izgatottan összesúgtak. Anne volt a legszebb, láthatólag ő volt a „főnök”. - Hello, hölgyek! Szia Annie. –fordultam felé, aki királynőien elmosolyodott és rám emelte fekete tussal kihúzott szemét. - Szervusz James. - Mi a helyzet szépség? A nevezett győztesen hátrafordult a barátnőihez, de azok már az én haverommal voltak elfoglalva. Ezt nevezem, hármat egyszerre. Nehéz lesz legyőzni. - Tudod, olyan nehéz üres fülkét találni, nem ülhetnénk be hozzátok? Annie közelebb lépett, hozzám simult, átfogta a nyakamat és a fülembe susogott. - Az ajtónk mindig nyitva áll előttetek. - Ez megható – súgtam neki vissza, mire hevesen és akaratosak lekapott. Huhh ez a lány tud csókolni. Mikor elengedett átölelte a derekamat. - Nem megyünk fel a vonatra, bébi? Ott nyugodtabban folytatatjuk tovább. - Igazad van. Előkotortam a pálcám, ráböktem a ládámra, mire az engedelmesen felröppent a vonatra. Ugyanígy tettem Anniével. - Milyen lovagias vagy. - Én egy lovag vagyok szivi. Tapi, indul a vonat! Az én drága haverom erre felnézett a csajokból és elindult felénk. A csajok meg utána. Felszállunk a vonatra és kerestünk egy üres fülkét. A második vagon felénél találtunk is egyet. A ládákat felröptettem a poggyásztartóba. Tapi egy kis tértágítást hajtott végre a fülkén, és keresztben lefeküdt három ülésre. Az egyik csajt az ölébe kapta, a másik kettő meg szorosan odaült mellé. Én meg ledobtam magam az ablak melletti ülésre, és az ölembe húztam a kis ébenfekete szépségem. - Csókálló a rúzsod bébi? - Annak lett árulva. - Akkor le kell tesztelni. - Igen, szerintem is Hát leteszteltük. És újra, újra, meg újra. Tényleg csókálló. Huhh ez a csaj. Nagyon tudja, hogy mi kell egy pasinak. Nehezemre esett nem leteperni ott helyben, annyira felcsigázott a… hú, hagyjuk. Egy bomba ez a nő. Már ott voltam, hogy ledöntöm az ülésre, amikor egy túlzottan ismerős hangot hallottam. - Ez egy vonat, nem egy bordélyház! Fékezzétek meg a hormonjaitokat! Ez Evans. Tapira lehetett számítani. - Evans, tűnj el innen! Senki nem hívott ide! A lány rám nézett, hogy védjem meg, ahogy eddig. Képes még azok után ide jönni? - Ki a fene hívott téged ide prefike? - Ó, Benett, ki más lenne Potti új ribanca? - Mit mondtál? - Ribanc. - Ismételd meg. - Ri-banc - Nyugi szivi – húztam vissza Anniet az ölembe – Evans csak féltékeny. - Na persze, álmodozol! Sértitek a közszemérmet a vonaton. És én, mint prefektus, ezért büntető munkára küldhetlek. Mindannyitokat. - Most megijedtünk. Húzz már innen! - Büntetőmunka! - Jó. Most viszont tűnés! - Ezt jelenteni fogom McGalagonynak! - Oké. Csak húzz már innen. - Mindig is tudtam, hogy nagy hólyag vagy Potter, de hogy ennyire? Alulmúltad önmagad! - Vannak dolgok, amiket még tőled sem viselek el Evanska! - Hogy lebuziztalak? Igen, megtettem, mert olyan egy… köcsög vagy! Tapi már rántotta a pálcáját, de Evans már behúzta maga mögött az ajtót. Így csak egy cifra káromkodásra futotta. - Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a csajt! Végre észhez tértél. Annie hozzám bújt. - Mi volt ez a közjáték bébi? - Nálunk volt nyáron a csaj, akkor még oda voltam érte, de nem is tudom miért, pedig egy akkora… na mindegy, szóval képes volt engem meg Siriust lebuzizni, erre kidobtam a házból. - Jól tetted. Nem tudom, hogy rád, hogy lehet ilyet mondani. Majd vigasztalás képpen visszamászott a számba. Naná, hogy nem volt ellenemre. Főleg amikor a kezével elkezdett felfedezni, huhh. - Annie – nyögtem a nyakába – ha ezt így folytatod, én itt helyben foglak leteperni. - Nyugi szivi, tied az éjszaka. Mi ez, ha nem felkérés egy keringőre? Az út felénél járhattunk, amikor megjelent az ajtóban Holdsáp és Féregfark is. - Hát ti itt szórakoztok, mi meg égre-földre keresünk? - Hölgyeim – ült fel Tapi – hadd mutassalak be titeket. Remus Lupin és Peter Pettigrew. A hölgyek pedig… Marcy, Kristin, Pam és Ágas barátunkkal ő ott Anne. - Nem vesztegetitek az időt. - Az idő galleon. - Ágas, összevesztél Lilyvel? - Végeztem a csajjal, nem érdekel többé. - Értem… na, nekem lépnek kell prefektusgyűlésre, Féregfark? Itt maradsz? A srác vetett egy futó pillantást ránk, és valahogy úgy érezhette, hogy igen felesleges lenne, így csak megcsóválta a fejét és csendben eloldalgott. - Mi baja a barátodnak? - Peter? Félénk. - Olyan kis szürke, és egérképű. Nem olyan jóképű, mint ti! Uh egy kicsit már kezd forogni a gyomrom ettől a folyamatos nyál szövegtől, de nem baj, csak egy nap, vagyis főleg csak egy éjszaka. Ez a csaj nagyon tudhat, már ha olyan a film, mint az előzetes… - Lassan ideje talárba öltözni. Mire átöltöztünk, már lassult is a vonat, majd meg is állt. - A poggyászt hagyjátok a vonaton, azt külön szállítjuk az iskolába! - Indulhatunk? Annie kézen fogott és büszke tartással, mintha valami dicsőségben lenne része lépdelt mellettem. Na jó, ez kezd már nagyon idegesíteni. Mi vagyok én? Kviddics kupa? Beszálltunk egy fiákerbe, én megpróbáltam Remust és Petert megkeresni, de az én újdonsült barátnőm nem engedte, határozottan behúzott egy fiákerbe, ahol már bent ült a Tapi- csajok négyes. Kezd egyre jobban irritálni ez a csaj. Jó, tény, hogy nagyon jól csókol és minden egyéb, amit csinál nagyon jó, de annyira egy buta liba. Nem baj, csak holnapig kell kibírni. Mikor megérkeztünk a sulihoz, a fülébe súgtam. - Figyelj bébi, találkozunk a klubhelyiségben vacsora után, nekem még el kell intéznem valamit! A csaj úgy nézett rám, mint aki menten átdöf a szemével, de szó nélkül odébb ment. Éljen, szabadság! Ha még tovább kell hallgatnom, hogy szerintem melyik felsőhöz melyik rúzs áll jobban, meg hogy mennyire örül, hogy velem lehet, én rókázom. Remélem, az éjszaka kárpótol. Az elsősök beosztása unalmas volt, mint mindig. Az igazgató beszélt, ez se volt igazán semmi extra. Vacsora után láttam Evanst a gólyákat vezetni, Holdsáp is vele volt. A két tökéletes prefike. Elmosolyodtam, tudva, hogy mi vár engem fenn a klubban. De meglepődtem, ugyanis Annie nem volt a klubban. Sehol. Kár. Na mindegy, annyi baj legyen. Felmentem a hálóba. Elhúztam az ágy függönyt, és ekkor lepődtem meg igazán. Annie bébi ott hevert egy szál igen szexi fehérneműben. Wow. Ez a látvány kiüti az embert. Gyönyörű, állati dögös, és isteni teste van. - Megleptél szivi. - Meguntam rád a klubban várni. Na, közelebb jössz, vagy gyökeret eresztettél? - Micsoda ötlet. Ez tetszik nekem. - Gondoltam. Majd lerántott magához és lehámozta a ruháimat. - Hadd lássam, igazak e a pletykák arról, hogy James Potter a lepedő királya? - Az vagyok bébi, az vagyok. És bebizonyítottam neki, hogy az vagyok.