9. fejezet Lily vallomását elhűlt csend fogadta. Mindenki elhűlve nézett rá, és ő ismét sírva megragadta a kezemet, ami kilátszott a takaró alól, de nem nézett rám. Nem néz rám senki. Nem veszik észre, hogy a szemem nyitva, másképp meg nem tudok életjelet adni magamról. Tapi remegő hangon szólalt meg, valahol a látómezőmön túl. - Evans, megtennéd, hogy ezt neki is elmondod? Már ha valaha is magához tér a kómából, amibe te kergetted? - Nem lehet, nem tudhatja meg… - Ostoba liba. – sziszegte Tapi dühösen. Nana, nem sértegetheti senki az én kis Lilykémet. Ha meg tudnék mozdulni, most orrba gyűrnélek. Ha nem akarja, nem mondja el, én sem mondom majd meg neki, hogy hallottam. Nem akarna végre valaki rám nézni, és észrevenni, hogy ébren vagyok? Hmm de jó, hogy Lily fogja a kezemet. Olyan kicsi keze van. De szeretném megszorítani. - Várjatok! Éreztem, hogy megmozdult a keze! Na, csakhogy rám néztek végre. - Fiam, végre felébredtél? Pislogtam kettőt, sajnos többre nem futja. A jobb kezem legalább már mozog. Próbáltam jelezni, hogy adjanak pergament és pennát, hogy írhassak. Ezt ki is találták. ”Mi van velem? Miért nem tudok mozogni?” - Lázgörcs. Remek. Lily ijedten nézett rám. - Mikor ébredtél fel? Jellemző. Nyugi szépségem, nem mondom el, hogy hallottalak. ”Csak most, miért?” - Semmi, semmi! Szinte éreztem, hogy mindenki felszisszen. ”Mióta?” - Egy hete fiam. De megmondanád, hogy miért csináltad? ”Lily, nem mondtad el?” - De! Sajnálom, nem tehetek róla, hogy nem… - Hazug spiné – sziszegte Tapi mögöttem. Hát játszunk. ”Miért lenne Lily hazug? Ha nem szeret, nem szeret. De engem a szerelmem hozott vissza, éreztem, hogy élni kell.” Hű, menten elsírom magam, milyen megható vagyok. Na, ezt olvasva apámban végleg felment a pumpa. - Elég volt kislány! Ne légy olyan gyáva, hogy nem mered neki is elmondani! Lily rémülten összehúzta magát, és az arcát a térdébe temette. - Akkor elmondom én! - Ne! – sikított fel Lily és tovább zokogott. Na, még megárt a szépségednek! - Elég volt! Nem játszhatsz többet a fiam érzéseivel! Kezd kitörni a balhé. Még jó, hogy nem kell az arcizmaimmal bajlódni! Anyám apámat nyugtatja, Lily zokog, többet nem látok. Szóval Lily szeret. Ügyesen titkolja. Vajon miért? A kedélyek csöppet sem csitulnak. Én nem akarom, hogy Lily szenvedjen. Végül az orvosnő megunta a vitát. - Na jó, elég volt! Kifelé mindenki! Csak felizgatják a beteget, pedig most pihennie kell. Ja, jó vicc, mintha tudnék mást csinálni. Halálra dolgozom magam a szemem és kezem mozgatásával. - A szülei vagyunk! - Nekem James olyan, mint a testvérem, én nem megyek sehova! - Nem érdekel, Ms. Evans, Mr. Lupin, Mr. Pettigrew, kifelé! Lilynek nem kellet kétszer mondani, már el is rohant. A fiúk is kiballagtak. ”Elmondaná valaki, hogy mi ez az egész?” - Ki közli vele? - Majd én. – mondta apu. – Fiam, ez a kislány teljesen szerelmes beléd, de gyáva, és nem meri neked elmondani! ”Szuper. De eléggé idegesít, hogy nem tudok mozogni. Nem lenne erre valami gyógyszer?” - De, azonnal hozom. ”Várjatok, nem tudom kinyitni a számat, hogy veszem be a gyógyszert?” - Ne aggódj, megoldjuk. Tapi is beült a látóterembe. - Hát ezt jól kikaptad, haver. ”Kösz.” A doktornő visszaért egy teli serleggel. - Ez most lehet, hogy fájni fog. A pálcáját az állkapcsomra szegezte, ami kipattant. Áú. Ez tényleg nem túl kellemes. A doki lassan beletöltötte a löttyöt a torkomba, én meg igyekeztem nyeldekelni, de ez kimerevedett szájjal igen nehéz. Azért csak sikerült. - Két perc és hat. Az a kis idő hamar eltelt. Lassan visszatért belém az élet. Gyorsan becsuktam a számat és megmozgattam az állkapcsomat. - Áú – nyöszörögtem halkan. - Hogy vagy? - Voltam már jobban is. De rosszabbul is. Nem akartam ennyi bajt okozni. Sajnálom. - Ne te sajnáld, nem te tehetsz róla! Csak és kizárólag Evans! Komolyan mondom, az a csaj egyszer még a vesztedet okozza! - Hagyd Tapi. Majd beszélek vele, oka lehet annak, hogy nem akarja nekem elmondani. Most, hogy tudom az igazságot, türelemmel ki tudom várni, míg eljön az ideje. A szüleim döbbenten összenéztek. - Ez a mi fiunk? Biztos? Kényszeredetten elmosolyodtam. - Igen, én vagyok. Figyeljetek, Lily annál sokkal többet ér nekem, hogy ne tudjak még egy kicsit várni. - Te tudod haver, de én nem tudom, hogy mit eszel ezen a stréber, se hús, se hal csajon! - Olyan gyönyörű. - Fiam, mi most megyünk. Gyógyulgass, és fel a fejjel. Úgy sincs olyan lány, aki a Potter vonzerőnek ellen tudna állni. - Kösz, apu. Sziasztok. - Na, lássuk a lázát! - Lássuk.