Ez itt Lily és James portálja!
->Persze, mert az élet még mindig szép...<-
->Persze, mert az élet még mindig szép...<- : 18. fejezet -> Együtt

18. fejezet -> Együtt

Ava Joan  2007.12.09. 10:47

Hm... nos hát, igen...

- Mikor azt mondtad, együtt töltjük az ünnepeket, úgy értetted, a kastélyban, ugye?
- Nem. Úgy értettem, nálam, otthon, ahol többnyire kettesben lehetünk két hétig.
- Többnyire?
- Ühüm. Ágas azt ígérte, beugranak Evansszal, és Holdsáp is várható, ha Cat letudta a szokásos családi pofavizitet.
- Szóval azt mondod, két hétig csak mi ketten leszünk majd?
- Azt bizony. Csak Mi Ketten. – megcsókolt. – Se házimanók, se családtagok, néha egy-egy ismerős, de ennyi.
- És mégis hol van az az „otthon”?
- Mindjárt megérkezünk. Gyere ide – ölelt magához. – Csukd be a szemed, hoppanálni fogunk.

- Alphard bácsi világ életében lázadó természet volt, talán épp rá ütöttem a családból, mert senki másra nem hasonlítok. Mielőtt meghalt, rám adományozta a vagyonát, azzal a feltétellel, hogy arra verem el, amiért kitagadnak abból a kaptárból. Nos, kitagadtak, de magamtól jöttem el, nem azért, mert utasítottak. A többit tudod: Ágaséknál töltöttem a nyarat, aztán a téli szünet első napján rögtön vettem egy házat. Reméltem, hogy együtt avatjuk majd fel…
Szóhoz sem bírtam jutni a meglepettségtől. Már akkor is nézelődtem, amikor még csak a bakancsomat rángattam le a lábamról, aztán jó húsz percig, azaz míg egészen körbe nem jártam a lakást, meg sem szólaltam.
Egyszerűen beleszerettem. Mármint a házba. Ott az égvilágon minden oda lett építve, ahova kellett. A konyha, a fürdő, de főleg az emeleti hálószoba. Az azonnal a gyengémmé vált. Sirius persze, ki mindenhova követett, rögvest észrevette, hogy ott tovább időzöm, mint a többi helyiségben. De nem kommentálta. Jobban tette.
- Na? Hogy tetszik? – kérdezte végül, a konyhába tartva.
- Imádom – feleltem őszintén.
- Akkor maradsz?
Megtorpantam a lépcső aljában. Hozzá fordultam; kerestem az arcán a tréfálkozás jeleit. Nem találtam.
- Hát persze, hogy maradok! – feleltem hevesen. – Szebb ajándékot el sem tudtam képzelni Karácsonyra.
- Na az azért még odébb van – nevetett fel, majd átkarolta a nyakam, és behúzott a konyhába.

- Januárban visszajössz a Roxfortba, ugye? – kérdezte Sirius, ebéd után. Én főztem, természetesen. Annyira azért nem volt ünnep, hogy nekem ne kellett volna a tűzhely fölött ténykednem. De kivételesen nem bántam. Kettőnkre főzőcskézni szokatlan élmény volt. Olyan… nem is tudom… családias.
- Ha nem lesz semmi bajom. És Dumbledore is úgy gondolja.
- Tudod, Lily utánanézett ennek az amatisztnak. Vagy két éjszakát virrasztottak át Remusszal a könyvtárban, mire minden könyvet kiolvastak, amiben szó van róla, aztán kifaggatták Madam Pomfreyt és szerintük kizárt dolog, hogy ez legyen a bajod.
- Igen?
- Ühüm. Szerintük már rég meg kellett volna halnod.
- Kedves.
Felnevetett.
- Nem úgy értettem – simogatott meg békítően. – Evans szent meggyőződése, hogy mindenki tévedett veled kapcsolatban. Mindenki. Amy egyből összeesküvést sejtett a dolgok mögött. – vállat vont. - Én Evansszal értek egyet.
Elvettem tőle a tányért, és a mosogatóba pakoltam a többi edény mellé. Nem bírtam megállni, hogy ki ne mondjam.
- Azt hittem, lemondtatok rólam.
- Vivi!
Elhúztam a szám. Sejtettem, hogy felháborodás lesz a reakció.
- Végül is, olyan későn értesültetek mindenről, hogy nem volt időtök feldolgozni…
- Vivi – mögém lépett, maga felé fordított. – Vivi, én csak azt tudom, hogyha akkor, bájitaltan után James nem kéri, hogy menjünk vissza érted, eljöttél volna úgy a Roxfortból, hogy egy szót sem szólsz nekem. Képes vagy felfogni, hogyan éreztem volna magam, ha utólag tudom meg attól a pattogó hülyétől, Brown proftól, mi történt veled?
- Te mindvégig azt hitted, megcsallak? – mosolyodtam el erőtlenül.
- Nem. Én azt hittem, meguntad az örökös nyomulásomat, és azért húzódsz el folyton. Igen, jól gondolod, a büszkeségem az oka mindennek, de értsd meg, gyűlölöm, ha nem érhetek hozzád!
- Tudom – motyogtam, idiótán vigyorogva.
- Most szeptemberben, mikor először megláttalak a vonaton sok hét után, egyszerűen úgy éreztem, szebb vagy, mint valaha. Nem is értem… mintha másodjára láttalak volna először. Körülbelül érted, miről zagyválok?
- Asszem. Én ugyanezt éltem át, amikor ötödévben, Trini halála után kibékültünk a tóparton.
- Hát, akkor talán azt is megérted, miért viselkedtem bunkón, amikor elhúzódtál tőlem.
- Sirius, nem veled volt bajom – simítottam meg szúrós arcát.
- Nem?
- Nem. Magammal álltam háborúban. Ez egy nőnél végzetes. De még nálam is. Aztán ott volt második sokknak a Sarah nevű férjvadász, és vele be is telt a pohár.
- Ugyan már, Sarah?
- Igenis, Sarah! Miért, talán nincs jogom féltékenynek lenni? Te ötödévben Scottra is fújtál, pedig ha valakit, akkor azt a férget aztán nagyon utálom! Ez a szőke vipera meg túlságosan nyílt lapokkal játszik. Ő semmi mást nem akar, csakis téged. Ez pedig, szívem – apró puszi – frusztrál.
- Nincs okod féltékenykedni, ahogy te sem adtál rá nekem soha – felelte nagyon komolyan. – Bízz bennem, én is bízom benned. Szívem – apró puszi újra, most tőle -, törődj bele, mi már csak egymásnak vagyunk.
- Hm. Talán el tudom viselni ezt a kényszerrabságot.
- Kényszerrabság – ismételte Sirius vészjósló hangon. A következő pillanatban felkapott, átvetett a vállán, akár egy zsák krumplit és akárhogy kapálóztam, visítoztam, tántorítatlanul cipelt fel az emeletre azzal az eltökélt szándékkal, hogy ott végez velem, a kedvenc szobámban.
A hálóban.
- Kényszerrabság? – becsapta az ajtót, a zárat is elfordította. Kicsit meginogtam.
- Mit tervezel? – firtattam már nem olyan magabiztosan. – Megfojtasz?
- Még az is megeshet – bólintott, majd elrugaszkodott az ajtótól és megindult felém. Három lépéssel elért, és a derekamnál fogva magához rántott. – De inkább csak szeretlek. – ezzel finoman megcsókolt, és az egész játékosan durva szituáció átalakult valami kimondhatatlanul intim, óvatos, mégis célratörő, egyértelmű dologgá. Azzá, amiről rengeteget elmélkedtem éjjelente a tanév során, s ami egyszer már majdnem megtörtént közöttünk egy kis szobában, a Roxfortban.
Akkor megkértem, várjunk. Korai volt, és nem az igazi.
Most ő fékezte meg saját magát, anélkül, hogy kértem volna. Ott feküdtem a széles, jó illatú ágyon, ő rajtam, és Sirius nem lépett tovább. Nem lépte át azt a határt, amit eddig én nem engedtem neki. Csak csókolt, de mást nem tett.
És ez nekem már rossz volt. Most nem egy röpke légyotton voltunk egy dohos, kicsi teremben, hanem a házában, ahova engem úgy hozott el, mintha kettőnknek vette volna, erre… erre megfékezi magát.
Megszakítottam a csókot, mire kérdőn felpillantott. Azt hihette, hirtelen valami fájni kezdett. Felkönyökölt a fejemnél, és gyengéden elsimította a hajamat a homlokomról. Félénken újra megcsókolt, majd újra, de tovább nem ment most sem.
Hogyan mutassam ki neki, hogy többre vágyom már? Ő kell; teljesen, jobban, mint eddig, mert akarom, komolyan akarom, és ez nem csak fellángolás, hanem tény. Hogyan mutassam ki, hogy már nem félek?
- Érj hozzám, Sirius – súgtam, mire megint felemelkedett kicsit rólam, hogy a szemembe nézhessen.
Nem kellett kérdeznie, akarom-e. Minden porcikámból pulzált, hogy semmi másra nem vágyom.
Tökéletes pillanat volt.
Tökéletes volt minden, ami azután következett.

 

Navigáció

Menü
Történetek
Befejezett történetek
Novellák
Más történetek
Harry Potter
Lily és James
Galéria

Új történetek
Könyvajánló

 
SISTEMAPERIO

Chat

Linkelj

 

->Bejelentkezés<-
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
->Óra<-
 
->Naptár<-
2025. Február
HKSCPSV
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
<<   >>
 

Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kiköt&#245; felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek érdemes belenézni.Keress meg és én segítek értelmezni a csillagok állását!    *****    HAMAROSAN ÚJRA ITT A KARÁCSONY! HA SZERETNÉL KARÁCSONYI HANGULATBA KEVEREDNI, AKKOR KATT IDE: KARACSONY.GPORTAL.HU