XVIII.: Egyezség

- Akkor most mindenki mesél – jelentette ki Liz.

A lányok már pizsamában feküdtek az ágyukon, és csak arra vágytak; hogy megtudják, kivel mi történt a szünetben.

- Ki kezdje?  - kérdezte Sam.

- Te! – vágta rá Alice.

- Rendben. Szóval. Liz, Alice, ti elmentetek. Lily ki se mozdult a gyengélkedőről. Itt voltam édes kettesben Siriusszal a toronyban… Hogy mit csináltunk? Eleinte én a klubhelyiségben tanultam, Sirius meg csak lesett engem. Aztán beszélgetni kezdtünk. Aztán két nap múlva megcsókolt… Aztán egy hét múlva rájöttem, egy isten az ágyban…

Barátnői felvihogtak.

- Sőt – folytatta Samy -, szilveszterkor kiderült, hogy szeret! Amikor táncoltunk, akkor suttogta, vagyis ordította fülembe… De komolyan szeret, úgy is érzem! Ez nem olyan látványkapcsolat, mint tavaly Braddel vagy Marckal, hogy oké, smárolunk, meg úgy is tudjátok. De egyikük se szeretett engem különösebben, csak bejöttem nekik, és fordítva is így volt. De Sirius csókjából, érintéséből, mindenéből érzem, hogy szeret…

- Azért le ne szédülj az ágyról! – nevetett Lily.

- Megszólalt Mrs Potter…

- Mrs Potter? – lepődött meg Liz.

- Ha Sam kiáradozta magát, elmondom, Lizzy.

- Sam még egyelőre nem áradozta ki magát – nézett megrovóan barátnőjére Sam. – Szóval még fogd be! Szóval. Öhm… Tehát. Most olyan jó! Mert én is szeretem Siriust, meg ő is engem, szóval… Ááá… Csak egy ciki van a dologban. Most lett vége a szünetnek. Vagyis vissza a mókuskerékbe… Éjszakába nyúló tanulás, ahelyett, hogy MÁS nyúlna az éjszakába…

- Nem is tudtam, hogy nimfomániás vagy… - vigyorgott Liz.

- Mert nem vagyok az.

- Na-na!

- Lily!

- Lányok, nyugi! – csillapította le őket Alice. – Sam kiáradozta magát, Lily, most te jössz. Vagyis avass be minket a titokba, hogy jöttél VÉGRE Jamesszel?

- Hát az úgy volt… James szenteste reggelén felébredt, ekkor küldtük nektek a leveleket. Miután a Mr és Mrs Potter, Sirius, Dumbli, meg mindenki kiörvendezte magát, hogy Jamie magához tért, beszélgettünk. Még most se értem teljesen a történteket, de azt hiszem nem is fogom, soha. Ettől eltérően kibékültünk. Este a gyengélkedőn karácsonyoztunk, utána még egy csomót cseverésztünk. Mikor már noxoztam volna, akkor kijelentette, neki jóéjt-puszi kell. Vagy öt perc után megadtam magam, lásd, kivel van dolgod alapon, kimásztam a jó meleg paplan alól, átbattyogtam az ő ágyához, lehuppantam. Nyújtottam a fejem, ő is a sajátját, de a kis ravasz elfordította. Erre a nem az arcára ment, hanem a szájára. Szelíden magához húzott, és nem engedett el. Elég bátortalan volt eleinte, aztán amikor felfedezte, hogy semmi kifogásom sincs, sőt, még vissza is csókolok, belelkesült. Rövid idő bizonyította, senki nem csókol rajta kívül jobban a világon… Komolyan mondom! Gyengéd, valahogy mégis erőszakos, bátortalan, mégis követelőző, szenvedélyes, érzéki, romantikus, édes… Mindezek egyszerre. Ráadásul, kicsit később bebizonyította azt is, hogy szeretőnek sem utolsó… Sőt!

- Hé, mi lett a szűzies prefektus kisasszonnyal, aki majdnem másfél évig várakoztatta a barátját, Olivert, hogy elvegye az ártatlanságát? Jamesszel pár nap? – lepődött meg Alice.

- Egészen pontosan nyolc. De könyörgöm, én is csak ember vagyok… Ráadásul, Jamesbe sokkal régebb óta vagyok annyira szerelmes, amennyire Oliverbe soha se voltam. Jamesre meg igazán nem várhattam, tekintve, még hatodik júniusában se számítottunk rá, hogy hetedikre kikupálódik. Vagy igen?

- Nem, valóban nem – rázta a fejét Eliza. – Most más. Lily, hogy érzed magad? Nagyon hiányzik apukád?

Szavait dermedt csend követte. Mintha egy dementor érkezett volna. Mintha eltűnt volna a boldogság a szobából…

- Számítottam erre a kérdésre. Most már jobban vagyok. Elfogadtam, azt hiszem ez nagyon fontos volt. Emellett kaptam tőle egy levelet, amelytől teljesen megnyugodtam. Hiányzik, nagyon, de sírással nem megyek semmire. Bár, sokszor segítenek a könnyek, mert tisztábban látunk utána, de ez nem az a történet. Vagyis ha eszembe jut, előveszem valamelyik régi kedves emléket. Érzem, hogy a szívemben él. Azt hiszem ez a legtöbb, amit tehetek. Soha nem fogom elfelejteni.

- Értem – bólintott Alice.

- Erről nem szeretnék többet beszélni.

Sokáig nem szólalt meg senki.

*******

- És holnapra két méteres házi dolgozat abból, amit mára adtam fel, de csak Evans kisasszonynak sikerült elkészítenie! Mégis, hogy gondolják, hogy RAVASZ előtt néhány hónappal nem írnak házi feladatot?! – tajtékzott McGalagony professzor. – Holnapra mindenkinek, Önnek is Evans, le kell adni a dolgozatot! Sőt, emellé várok még egy 120 centis eszmefuttatást az általános ember-transzformációból!!!

- De azt tavaly vettük… - morgolódott Sirius.

- Ne mondja, Black. Pontosan azért!

- De tanárnő, ez még csak az első óránk! Hogy írunk meg ennyi mindent holnapra, ha mindenki ennyit ad fel? – feleselt Sirius.

- BÜNTETŐMUNKA! – ordított magából kikelve McGalagony.

- Lily, szerinted is bedöglött a vibrije? – kérdezte súgva Sam. A kérdezett lány felvihogott.

- BENNET, EVANS, BLACK, ESTE HÉTKOR VÁROM ÖNÖKET AZ IRODÁMBAN! – üvöltött még egy utolsót a professzor, aztán kiviharzott a teremből.

Döbbenten néztek utána a diákok.

- Ennek tényleg bedöglött, Sam – mondta halkan Lily.

- Mi döglött be Galának? – érdeklődött vidáman James. Alig akarta elhinni, hogy ez egyszer kimaradt a büntetőmunkából.

- A vibrátora – válaszolt készségesen Sam.

- A mije? – nézett értetlenül James.

- A műIZÉje. James, AZ! – hangsúlyozta az azt Lily.

- Kicsim, te most arra gondolsz, amire én?

- Nem tudok legimentálni, bár szerintem igen.

- Atyaúristen… - nyögte James, aztán felröhögött barátaival; Siriusszal, és az idő közben csatlakozott Remusszal, meg Peterrel egyetemben.

Sam csak vigyorgott, Lily azonban egyre jobban kezdett kétségbe esni. Ma egész nap volt órája, este korrepetálás, utána BÜNTETŐMUNKA, ráadásul hajnali egykor fejezte be a dolgozatát. „Én már a büntetőn bealszom…”

- Skacok, menjünk! – pattant fel Sirius. A tömeg indult is utána. A lány egyedül maradt a teremben. Agya már lázasan zakatolt, hol tud egy kis időre betérni a könyvtárba. „Csak ebédszünetben. Lesz 40 percem. Maximum éhen döglök, de nagy kaland!”

Ő is társai után indult.

Ebédre még két dolgozat is felkerült az elkészítendők listájára. Szerencsére, ezekre két napot kaptak.
Lily egyedül ült a könyvtárban. Minden diák ebédelt.
A szünet hamar eltelt. Lilynek mindössze 30 centit sikerült alkotnia, és ötlete sem volt a folytatásra.

Csengettek. A lány épp hogy csak beesett a bűbájtan terembe.

Ott megpróbált minél észrevehetetlenebbül viselkedni, kevés sikerrel. Flitwick professzor rendszeresen felszólította, hiába nem jelentkezett a lányt. Próbált az átváltoztatástan házijára koncentrálni, de a pöttöm tanerő nem hagyta. Végül Lily feladta, és figyelt.

Nehezen, de eltelt az óra.

Sietni kellett a következő, gyógynövénytan órájára, mert a hatalmas távolság volt a két óra helyszíne között, ráadásul a délutáni első szünetben rendszerint hatalmas tömeg hömpölygött a folyosókon, teljesen bedugultak a hagyományos utak.

Csak amikor leért az üvegházakhoz, akkor jutott eszébe, hogy neki van barátja is, aki nem mellesleg Tekergő, vagyis 10 perc helyett, 5 alatt is leért volna. Valóban, Jamesék már vörös fülekkel hógolyóztak a négyes számú üvegház előtt.

- LILY! – kiáltott rá James. – Te meg hova tűntél?

- Sehova… Jöttem órára… Csak megfeledkeztem rólatok… Így nem a rövidebb…

- Úgy értem hol voltál egész nap? Az órákon csak fizikailag vagy ott, ebédszünetben mintha a tehén evett volna meg… Órák között hozzád se lehet szólni… Mi bajod van?

Lily mély levegőt vett.

- Jamie… Én ma egyig tanultam… Nagyon fáradt vagyok, egész nap van órám, este korrepetálás, utána BÜNTETŐ… Érted, büntető? Engem még soha nem küldtek büntetőmunkára… A könyvtár 11-kor bezár, és hiába voltam ott kajaszünetben, ötletem sincs, hogy a rákban írjak meg még 170 centimétert egy nem túl bővíthető témából… Most gazóra, utána SVK, ahol szerintem leátkozzák a fejemet, annyira hulla vagyok… És még mi bajom van? Ráadásul, csak másfél hete járunk újra suliba, de nekem megint kéne egy hónap szünet! Hamarosan RAVASZok… Kivagyok…

A lány halkan beszélt, amire befejezte mondandóját, a szemei már csillogtak.

- Jaj, kicsim, nehogy elsírd már magadat! – ölelte át szorosan szerelmét James. – A korrepetálást ma kihagyjuk, vagy ha nem szeretnéd, akkor egyszer elmagyarázod, mi okosan figyelünk, utána meg önállóan dolgozunk… Te addig tudsz tanulni! A plusz dogádat meg amíg büntetőn vagy megírom, neked csak át kell másolni… Aludni meg… Mi lenne, ha együtt aludnánk? Nem ÚGY értem, akkor tényleg mindkettőnkkel holnap padlót lehetne mosni, hanem csak szimplán együtt, összebújva szundiznánk… Így jó lesz?

Lily elengedte a fiút, ránézett a könnyes szemeivel, lágyan megcsókolta, és ennyit mondott:

- Hogy tudtam én ezt kiérdemelni? Ilyen rendes pasim van, el se hiszem… - aztán hozzábújt.

James elmosolyodott.

- Kicsi szívem, nem az az igazi párkapcsolat lényege, hogy a partnerek mindig számíthatnak egymásra? És lehet, hogy ez felnőttesen hangzik, én pedig csak egy 17 éves srác vagyok – mondta halk, nyugodt hangon James -, de amiről szünetben beszéltünk, én komolyan gondoltam… Veled szeretném leélni az életemet…

A lány még szorosabban ölelte.

- Szeretlek, James…

- Én is szeretlek, Lily…

A kívülállók (Sirius, Sam, Liz, Remus, Alice, Frank) számára is gyönyörű jelenetet Bimba professzor érkezése zavarta meg.

- Jó napot, mindenkinek! Menjenek csak befele! – terelte maga előtt diákjait a professzor. Miután mindenki betódult, a tanárnő megszólalt:

- A mai órán elkezdjük az ismétlést, természetesen veszünk idén még új anyagot, de ideje felfrissíteni emlékezetüket. A mai feladatuk az lesz, hogy keressenek az üvegházban egy ördöghurkot, egy mandragórát és egy morgacstuskót! A növény termését vagy levelét rajzolják le, és írják össze 10-10 mondatban a jellemzőit! Aki nem végez óra végéig, annak ugyanez a házi feladat is. Miután három közül kettő nagyon alapszintű növény, ezért most nem engedhetik el annyira magukat. Aki a növényben, társában, vagy saját magában tesz kárt, pontlevonással sújtom! Kettesével dolgozzanak, ha kérhetem. Jó munkát! – fejezte mondanivalóját a professzor, és az üvegház hátuljába vonult.

A diákok egy pillanatig megilletődve néztek egymásra. Lily azonban már magára talált, és prefektus modorát elővéve törte meg a csendet:

- Srácok, munkára! Örüljetek neki, hogy már ennyire megbízik bennünk Bimba! – társai még mindig csak nézték egymást, nem mozdultak meg. Talán csak Frank morgott valamit válasznak. Lily ezzel nem elégedett meg, és folytatta. – Figyeljetek! Fél év múlva vége a sulinak, és utána már nincs több Roxfort… Nincs többet olyan, hogy elhibázom, na bumm, holnap újra megpróbálom! Kikerülünk a valós életben, ahol most kezdődik a háború, ott ha egyszer elhibázod, nincs már több lehetőséged… Az nem olyan, mint itt a suliban… Ugyan már, ne nekem kelljen elmagyaráznom! Lehet, hogy ez csak egy „gaztárgy”, de a többségünk az Akadémiára akar menni, és ott is fontos a gyógynövénytan! Vagyis, álljunk párba, és kezdjük a munkát! Vagy ki örülne annak, ha ebből is egy két méteres dogát kéne írnia holnapra? – társai felébredtek éber álmukból, fejüket megrázva párokba kezdtek rendeződni. – Én is így gondoltam! Jó munkát!

Óra végére kicsit megtépázottan végeztek, ugyanis a morgacstuskó nem akarta azt, amit ők, vagyis szerette volna megtartani a termését.

Gyógynövénytan után Lily futott a toronyba a korrepetáláshoz szükséges holmijáért. Az ilyenkor használatos teremben, egy kis pincebeli helységben a fiúk már engedelmesen ücsörögtek.

- Sziasztok! – köszönt a lány. – Ma koncentráljunk a negyedikes anyagra. Gondolom, itt van az akkori könyvetek. A bájitaltanra gondolok. Az utolsó harminc oldalból válasszatok egy szimpi lötyit, készítsétek el! Ha gond van, szóljatok! Jó munkát!

Sirius és Frank meglepődve pislogtak „tanárukra”.

- Sok dolgom van – vonta meg a vállát Lily -, és egyelőre nem áll 36 órából egy nap. Lassan ebbe kéne bele szoknotok, mert egyre több a házi, egy hét múlva meg kezdődnek a kviddics edzések, ugye James?

- Igen. Szóval szerintem a heti kettő korrepből csináljunk egyet! Aludni is akarunk, vagy nem?

- Meg sok mást is…Tetszik a javaslat, Ágas.

- Sirius, tőled mit is várhatnék… - mondta Lil. - Bár igaz, nyernék vele heti két órát fő tanulási időben. Frank, szerinted?

- Benne vagyok az egyben.

- Akkor ezt megbeszéltük – bólintott Lily. – Jamie – barátja vasvilla tekintettel nézett rá. – Khm… James – Már rég késő volt, mivel Sirius már röhögött, így James piszkálása holtbiztossá vált. – Van esetleg más időnyerő ötleted a számomra?

- Most nincs, Lilyannah.

- Lilyannah? – vonta fel a szemöldökét a lány.

- Frank, Tapmancs, mit szólnátok, ha kezdenétek a gubizást?

- Mi van? – nézett Jamesre kérdő tekintettel Frank.

- Mondom, kezdd a gubizást?

- Mi?

James arcára egy nagyon lesújtó kifejezés ült ki.

- Kedves csökött agyú barátom, arra akartam célozni, hogy csukd be a füledet, nyomd bele a fejedet abba a rohadt könyvbe, és ne figyelj! Oksza, öcsi?

Frank pislogott még kettőt, aztán engedelmeskedett Jamesnek.

- Oksza.

Lily nagyon furán nézett szerelmére.

- Mi volt ez? És mi volt a Lilyannah?

- Csak biztosra mentem, hogy megértse. A Lilyannah pedig… Ötödikben kutattam egy kicsit utánad, és megtudtam az igazi, teljes nevedet. Lilyannah Lea Evans. De te csak a Lily Evanst használod, mert a Lilyannaht gyűlölöd, a Lea meg nem illik hozzád.

Lily tátott szájjal meredt barátjára.

- Honnan tudod?

- Mondom, hogy kutattam. Szóval, szívem csücske, életem értelme, édes egyetlenem, kössünk egyezséget. Tudom, hogy belementem a Jamibe, de őszintén díjaznám, ha nem így szólítanál közönség előtt. Vagyis, ahányszor te le Jamiezel, én annyiszor hívlak Lilyannahnak. Rendben?

- Rendben.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Pontosan, most pedig kezdj főzőcskézni, ha kérhetném.

- Kérheted. De csak nagyon kivételesen. Legközelebb, kérek érte valamit.

- A kis haszonelvű… Különben… Mégis mit kérnél?

- Nem is tudom… Mondjuk… - játszotta a fiú a töprengőt. – Mondjuk, egy hónapig én vagyok felül…

- Mi? – állt meg a lány kezében a penna.

- Jól hallottad, kedvesem…

- Ez esetben. Pofádat befogod, leülsz, kikeresel egy receptet, megfőzöd, közben pedig nem a mellemet bámulod, mert én nem törlöm fel a kifolyt nyáladat!

James vigyorogni kezdett.

- Igenis, professzor!