1977. December 1.

Már kiengedtek. Poppy néni szinte könyörgött, hogy legalább ebben a naptári évben már ne lásson. Mondtam neki, hogy nem ígérek semmit, de igyekezni fogok. Ó, mi lesz szegénnyel, ha év végén örökre elhagyjuk a sulit? Halálra fogja magát unni szegény.
Ma leesett az első hó a kastélyra, és egész nap zuhog, így már egy jó félméternyi van odakint.
Órák helyett inkább havaznék, de hát Lily mellett ez lehetetlenség. Így csak vágyakozva néztem kifelé.
- Figyel már! – sziszegte Lily az egyik átváltoztatástan órán.
- Miért?  - kérdeztem el sem fordulva az ablaktól.
- Mert meg fogsz bukni év végén.
Délután végre időnk lett kimenni.
- Várjatok meg, mindjárt jövök, csak egy perc!
Felszaladtam a hálóba megkeresni a kesztyűmet.
Módszeresen feltúrtam a ládámat.
Mikor egy régi pólót rángattam ki egy kis, bőrkötésű könyv esett a földre.
Kíváncsian felvettem. A borítóján egy aranycikesz volt és egy felirat: Egy zseni élete.
Uramisten! Ez az ötödikes naplóm! Emlékszem rá, túl lusta voltam, minden nap írni, de fenn akartam hagyni valami emléket, így emléktárrá változtattam. Minden napnál, ha hozzáérek a dátumhoz, akkor magába szív és végig kísér egy napomon. Bámulatos tehetség voltam már akkor is!
- Jössz, már Ágas? – sürgetett a drága haverom.
- Én most mégse…
Visszafordultam a napló felé. Teljesen elfelejtettem, hogy milyen voltam akkor.
Kinyitottam a kis könyvet a szeptember 5.-6. oldalon.
Hozzáértem az ötödikéhez. Olyan érzés volt, mintha beszívnának egy porszívóval. Majd a szívás elmúlt és én ott voltam, ahonnan elindultam. A hálóban. Csak nem az ágyon, hanem az ágyban. Ajaj! Nagy, nagy, jaj! Nem emlékeztem, hogy az olvasó az én akkori bőrömbe kerül! De… én nem emlékszem, hogy milyen voltam akkor! Hát, akkor haladjunk az árral!
- Hé, Ágas! Fenn vagy már? Megint el fogunk késni! – Sirius elrángatta a függönyöm. Nem sokat változott két év alatt. Kicsit szélesebb lett a válla.
- Kelj már fel! Gali kiborul, ha megint elkésünk!
- Milyen nap van?
- Mennyit ittál, te tegnap?
Na, ez egy jó ötlet, majd eljátszom, hogy másnapos vagyok, és ezért nem emlékszem semmire.
- Hol is voltunk tegnap?
- Hát te tényleg kész vagy! Mennyi lángnyelv wiskeyt ittál te?
- Nem emlékszem.
- Öltözz gyorsan, mindjárt mesélek.
Kikapartam egy pólót meg egy nadrágot a ládámból, meg egy viszonylag tiszta talárt.
- Leszöktünk a Szárnyas Vadkanba. Tudod, az új járaton, a félszemű banya úton. Kész vagy? Akkor menjünk!
Mikor leértünk a lépcsőn, kis híján ledöntött a lábamról egy nyakamba ugró csajszi.
- Jamie bébi! Hogy aludtál szivi?
Na, ez a ciki… gondolkozz James, ötödik legeleje! Kettőt és könnyebbet!
- Szia… cica. Hogy vagy?
- Jaj, hát én nagyon szupcsin és te?
Ki használ ilyen szavakat, hogy supcsi?
- Kösz, szivi jól… most elrohanok, mennem kell órára! Majd találkozunk!
Elrohantam Sirius után.
- Tapi! Segíts, könyörgöm! Hogy hívják a csajomat?
Sirius ugatva felnevetett. Van, ami sosem változik!
- Jessica. Nem rossz bőr.
Beértünk csengetésre. Megláttam Lilyt az első padban Melinda mellett. Ugyanolyan szép volt, mint a jelenemben. Lepuffantam Sirius mellé és közben ábrándozva néztem Lily vörös tarkóját.
- Mit csinálsz Ágas? Egy hete Kristi ül mellettem!
- Jamie cica, miért rohantál el?
Jaj nekem, ez rosszabb, mint egy dupla bájitaltan. Hogy védjem ki ezt a csajt a jövőm megváltoztatása nélkül?
- Mr. Potter! Leülne végre?
Kénytelen kelletlen helyet foglaltam Jessica mellett.
Ebédszünetben leráztam magamról a kislibát, és elindultam, hogy Lilyt megkeressem. A látványa mindig lenyugtat. A parkban találtam rá a barátnőivel.
- Szia Lily!
Az én kis tündérem mérhetetlen undorral nézett rám.
- Mióta lettem én neked Lily? És mit akarsz Potti?
Hú, el is felejtettem, hogy milyen volt Lily régebben…
- Én csak… látni akartalak!
Vigyáznom kell, még lebukom…
- Nem jössz velem randizni?
- Soha!
Ekkor megjelent Pipogyusz.
- Te meg mit akarsz itt Potter?
- Miért, te mit akarsz?
- Húzz innen!
- Miért én?
- Kösz, Pers, de ezt így kell. Kotródj hólyag!
Juj. Otthagytam Lilyt és visszamentem a kastélyba. Kétszer ugrottam be különböző páncélok mögé csacsogó kiscsajok csoportja elől. Várjunk csak… én most egy gátlástalan Casanova vagyok. Nyugodtan kidobhatom Jessicát, anélkül, hogy ez korhűtlen lenne.
Elég könnyű volt rátalálni.
- Szió Jamie!
- Kattanj le rólam – vetettem oda a leggörényebb hangomon.
- Mi?
- Kattanj le rólam kislány!
- Te szakítasz?
- Egy szőkétől nem is vártam ilyen intelligenciát.
- Te mocsok!
- Ilyen az élet.
Azzal elhúztam a csíkot. Egy gond letudva. Hogy lehetettem ekkor tulok két éve? Nem tudtam belegondolni, hogy mit csinálok? Megváltoztathatom a jövőmet, bármilyen rossz mozdulattal. Gondolkozzunk, mit csináltam ötödikben? RBF, Lily hajtás, meccsek, csajozás, buli hegyek… talán nem csináltam semmi olyat, ami a jövőmre kihatott. Mit csináljak most? Ha rossz irányba kanyarodok a folyosón, még az is kihathat.
Villámcsapásként ért a felismerés. Szükség szobája! Lehet, hogy ezzel is változtatok, de akkor is ez a legjobb megoldás. Elrohantam a harmadikra.
- Kell egy szoba, amivel megakadályozhatom a jövőm megváltoztatását!
Három forduló után megjelent egy ajtó. Benyitottam. Bent egy üres terem volt, középen egy pódiummal. Egy üvegbúra alatt, fekete süveg feküdt vörös párnán. Gyorsan lecseréltem a süvegem erre. Egy hang szólalt meg a fejemben.
- Kérem a neved, meg a dátumot.
- James Potter. 1975 Szeptember 5.
- Indulj órára! Szokásos útvonal, semmi rejtekút. Hogy kerültél ebbe a helyzetbe?
- Hülye voltam.
- Két év? Ezt meg hogy hoztad össze?
- Régi napló. Beszívott… én meg be lehettem szívva, amikor csináltam.
- Értem.
- Hogy működsz?
- A fejedből látom, hogy mit csináltál pontosan a megadott napon, így változás nélkül végig mehetsz, anélkül, hogy eltérés lenne.
- Profi. Ki csinált? Dumbli?
- Nem, Dippet professzor. Balról jön egy ötödikes hollóhátas lánycsapat. A barna göndör hajút Clairnek hívják. Randira hívod.
- Jaj, ne már! Eszemben sincs.
- De, mert nem kellett volna kiraknod a csajodat. Ebben az időben mindig volt csajod. Nem változtathatsz.
- De én Lilyt szeretem!
- Áh, a vörös tündér! Látom, látom, érdekes!
- Azokat a gondolatokat hagyod békén? Azok magánjellegűek! És nem 1975ről szólnak.
- Néhányuk igen.
- Inkább elhívom Clairt.
- Okos fiú. Laza vagy, és menő. Imád téged, nem kell nagyon odatenni magadat.
- Tudom, tudom. Szia, Clair! Volna kedved randizni velem?
A csaj rám emelte fekete tussal kihúzott szemét, és elmosolyodott.
- Persze James, örömmel.
- Holnap hét óra, a negyediken a vörös drapéria mögött induló rejtekfolyosón.
- Ott leszek.
Majd visszafordult a barátnőihez, és rögtön csiripelni kezdtek.
- Hát most?
- Folytasd az utad az órádra.
- Vettem főnök!
- Te ne főnöközzél nekem, mert ha akarod, egy szót se szólok és szúrd el a jövődet!
- Nyugi már.
Odaértem bűbájtan órára.  
- Jönnek a haverjaid.
- Ágas! Hol voltál egész szünetben?
- Sétáltam.
- Áh! Szia Kristi cica!
Innentől Sirius már csak a csajával volt elfoglalva.
- Bemész, és leülsz hátul.
- Máris.
A délutáni óráim hasonlóan teltek. A süveg utasítgatott, én meg engedelmeskedtem.
A problémák az utolsó óra után következtek.
- Most?
- Este hétkor edzés. Előtte semmi extra. Felmész a toronyba. Keresel egy idősebb csajt, és megíratod vele a leckédet.
- Elég szörnyű voltam tényleg.
- Én nem ítélkezem. Sipirc!
- Szörnyű természeted van, ugye tudod?
 - Ne sértegess. Épp segítek neked, hogy helyre hozd a saját, hülye hibádat!
Bemásztam a klubba.
- James, legyél lazább.
Kilazítottam a nyakkendőm, és bezsebeltem pár álmodozó pillantást a csajoktól.
- Keress egy csajt, aki megírja a leckédet.
- Keresem!
Odasétáltam egy okosnak tűnő, csúnyácska lányhoz. Szemüveges volt és egy mágiatörténet tankönyvet olvasgatott a falnak dőlve.
- Szia – köszöntem rá. Ő felkapta a fejét és úgy nézett rám, mint aki szellemet lát.
- He… ló…
- Lenne egy nagyon nagy problémám, amin csak te tudsz segíteni!
- ÉN?
Szegény lány teljesen megdöbbent, hogy én hozzá szóltam.
- Igen te. Nem tudom megcsinálni a leckéimet, mert nem vagyok olyan okos, mint te!
- Én… segíthetek…
Rámosolyogtam egy 100 karátos arany fokozatú mosollyal, ami úgy látszik az utolsó csepp volt a pohárban, mert összecsuklottak a lábai.
- Jaj, ne már! Stimula. Akkor, megcsinálod nekem?
- Nagyon szívesen…
- Köszönöm szépen.
- Kérhetek valamit én is? – kérdezte kissé remegő hangon.
- Mondd csak.
- Lefo… lefoto…
- Le.
A lány előhúzott a talárjából egy fényképezőt.
Átkaroltam a vállát szegény csórikámnak. Kattant a gép, és kijött belőle a kép alul.
- Aláírod nekem?
- Hogy hívnak?
- Eva.
Alászignóztam a képet, amit vidáman rakott zsebre.
- A házid kész lesz estére.
- Igazán kedves vagy!
Küldtem felé még egy mosolyt, amitől a térdei heves remegésnek indultak.
A kedvenc fotelomban egy aprócska gólya üldögélt.
- Kizavarod belőle és leülsz.
- A helyemen ülsz, öcsi.
A kisfiú felpattant, és gyorsan odébbállt. Féltek tőlem. Ez elég kétségbe ejtő.
Ledobtam magam. Férgencs ült mellém.
- Na, mi a helyzet Pete?
- Ki vagyok, Ágas. Monique még csak észre sem vesz!
Tényleg, Monique volt Férgencs nagy szerelme.
- Fel a fejjel!
- És attól félek… Tapmancsot szereti.
Már emlékszem. Egy hónapig járt a csaj Siriussal. Pete neki ment, mikor megtudta, hogy együtt vannak. Egy hétig nem tért magához a kómából. Pedig Tapi csak félreugrott, de Pete beverte a fejét a kőbe… nem szép történet. A másik oldalamra lepuffant az említett, Kristivel.
- Pálya?
- Tényleg, apropó pálya! Tapi, hétkor edzés!
- Mi van, máris csapatkapitánynak képzeled magad?
- Óvatosan James, csak jövőre leszel.
- Mindig hétkor van, nem tűnt fel?
- Lazíts már! Mitől vagy ilyen feszült? Kerítsek neked egy csajt, aki ellazít? – vigyorgott kajánul.
- Hagyj már, nem kell!
- James, mit csinálsz? Kérsz. Nagyon is kérsz, vigyorogva. A hülye feszültségeddel teljesen összezavarod az időt. Nagyon nem ilyen voltál.
Erőltetetten elvigyorodtam.
- Az ízlésedre bízom haver.
- Kristi bébi, tudsz javasolni valakit, az én feszült haveromnak?
- Én nem akarok semmilyen kislibát! – sziszegtem
- James, ha 15 éves kamasz fejjel, egy 17 évesként viselkedsz, akkor azzal simán meg tud változni a jövő. Higgadj le! És lazulj el!
- De hát borzalmas voltam 15 évesen – suttogtam
- Elég az önostorozásból, mert hihetetlenül unom! Szeeegééény Jamesike Egy bombázót akarnak adni neki, hogy az elszórakoztassa!
- Befognád, te nyeszlett tökfedő?
- Ó, tudod mit? Nem szólok egy szót se, és majd küldj baglyot a megváltozott jövődből!
- Az lesz benne a legjobb, hogy nem dumálsz majd folyton a fejemben!
- Ágas, figyelsz te rám? Hoztam neked ajándékot!
Felnéztem. Tapi mellett nem más állt, mint (ha jól emlékszem a nevére) Patricia. Lilynek a Sirius imádó szobatársa.
- Te nem Li… Evans szobatársa vagy?
- Nem hiszem el, hogy Evanst hajtod, még mindig! Egyszer már kidobott. Hülye kis stréber!
- Igen, az vagyok, de nem vagyunk jóban, mert tanulás függő. Sirius azt mondta, hogy feszült vagy. A nagy sportolóknak kijár a masszázs. Felmegyünk?
- Patty, te jó ég, én nem gondoltam volna, hogy idáig süllyedsz!
Lilykém mászott be a klubba és döbbent- lenézően állt a fotelom mellett.
- Evans… bajod van?
- Menjetek szobára!
- Oda tartunk!
- Ó, pardon, nem is zavarok tovább. Ő az új kis ribid, Potti? Undorítóak vagytok mindketten.
- Nem!
- Köszönöm Jamie. Nem vagyunk undorítóak!
Nem erre mondtam a nemet, de mindegy…
Patty felcibált a hálónkba. Holdsáp és Frank voltak fenn. Utóbbi elvigyorodott, kacsintott, és kiment, az előbbi pedig egy Lilyhez igencsak hasonló rosszalló pillantást vetett ránk, majd ő is lement.
- Ismernek a barátaid, ugye? – nyávogta a kiscsaj.
- Téged? Miért ismernének?
- Feküdj le! – rendelkezett
Ne, ne! Gondolkozz James, nyugi, ne pánikolj! Ez olyan, mint egy merengő. A merengőből úgy kell kijutni, hogy felfelé mész. Kérlek, sikerülj! Fel, fel, fel!
Az égiek meghallgatták az imámat. Ismét jött a porszívó hatás, majd hátraestem az ágyamon. Egyedül. A napló koppant a padlón. Itthon vagyok! Áldom az eszemet, hogy eszembe jutott ez a merengő dolog.
- Biztos nem jössz? Már csak rád várunk!
Az idő nem telt ezen a síkon.
- Tudod mit? Jövök!
Bevágtam a naplót a ládámba, felkaptam a téli köpenyem, sálat, sapkát és követtem Siriust a klubba.
- Na, végre már!
- Lily!
- Mi az?
- El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy láthatlak.
- Én is örülök, de 10 perce mentél fel.
Nem válaszoltam, csak magamhoz húztam, és hosszan megcsókoltam.