10.

Egy fejezet lezárul  

Aktákkal a kezemben próbálok feljutni az irodába. Leültem a lépcsősor közepére, behunytam a szemem, ha kinyitom akkor talán a világ már nem forog velem. Mostanában gyengének érzem magam, mintha kiszívnák belőlem az erőt.

Az asztalomhoz ülök, legszívesebben a hajamat tépném. Tegnap Níla egy elég rossz hírt közölt velem. Tegnap is itt ültem. Elég rossz volt a közérzetem, hányingerem volt és hő ingásaim.

#

-         Főnök van számodra egy elég rossz hírem – mondtam, miközben az arca sugárzott a boldogságtól.

-         Mi lenne az? – kérdeztem fásultan. Elég fárasztó napom volt.

-         Terhes vagyok. – itt esett ki a toll a kezemből. – Lily…

-         Tudod, hogy ez mit jelent? – kérdeztem könnyednek szánt hangon.

-         Igen, és nem bánom – leült velem szembe. – Elmondtam az apának – hajtotta le a fejét. – ott hagyott, de ezt sem bánom.

Az arca ragyogott, tényleg látszott rajta, hogy boldog.

-         Ha te örülsz, én is – mosolyogtam keserűen. – A bejelentéssel azért még várhatunk?

-         Persze. Minél tovább húzzuk annál jobb.

-         Egyet értünk – hajoltam vissza a jegyzeteim fölé.

-         És Lily…

-         Mondjad – néztem fel rá.

-         Leszel a keresztanya?

-         Azt hittem már meg sem kérdezed – öleltem át.

#

Nagyot sóhajtottam. Bárcsak az émelygésem is elmúlna. Níla nevetve lépet be az irodában. Tényleg boldog, és szebb, mint valaha. Mintha egy lumost mondtak volna a fejemben. Előkaptam a naptáram, és számolni kezdtem. Sajnos akárhányszor számoltam át, ugyan az jött ki. De ez lehetetlen! Biztos csak a sok idegesség.

-         El kell mennem! – vettem a kabátom. – Mikó addig, … ne csináljatok semmi galibát – legyintettem. Csak nem szedik szét az irodát.

Szerencsére elég meleg őszi idő volt. Az előző hét esős-ködös napjai után szinte felfrissülés.

Jó távoli, és a lehető legeldugottabb gyógyszertárt kerestem fel. Természetesen csak is muglit.

-         Jó napot, kedveském – szólított meg egy idősödő hölgy. – Miben segíthetek? – mosolygott kitartóan.

-         Egy terhességi tesztet kérek.

-         Tessék, drágaságom. 5 font lesz.

Még szerencse, hogy tartok magamnál mugli pénzt. Minden estre, sose lehet tudni. Mosolyogva cseréltünk.

-         Adhatok egy tanácsot?

-         Hallgatom – húztam össze a szemem.

Sosem bírtam, ha mások tanácsokat osztogatnak nekem, csak, mert ők már többet láttak a világból. De udvariságból természetesen meghallgatom.

-         Ha az apa nem akarja elvenni, csak küldje hozzám, és én elmesélem neki, hogy mi az a felelősség. De nem hinném, hogy ilyen problémái lesznek.

-         Honnan tudja…? – makogtam. Nem igazán erre számítottam.

-         Az úján nincs gyűrű. Viszont pokoli nyugodt, tehát van férjjelölt.

-         Javaslom magának egy nyomozó iroda nyitását – nevettem.

-         Sok sikert, kisasszony.

Akárki akármit mond a mugli világban is van jó néhány félelmetes ember. Nagyon is félelmetes emberek.

Szép lassan lépkedtem. Ki akarom élvezni ezt a kivételesen gyönyörű időt.

Egész nap egy különleges nyomás volt a torkomban. Este nem is maradtam bent túlórában, a többiek legnagyobb meglepetésére.

A fürdőszobában az eredményre várva, elkalandoztak a gondolataim. Ha nem vagyok terhes, akkor semmi sem változik. Ha viszont igen, akkor mi lesz? Vajon James hogy reagál majd? Ő is elhagy, ahogy Nílát a barátja? Vagy vállalja a felelőséget, és eltart minket? Vagy esetleg örülni fog a hírnek, ahogy azt többször is mondta? Most majd kiderül, hogy csak a szája volt-e nagy? Hamarosan megtudom, ugyanis a teszt eredménye pozitív. Vajon lány, vagy fiú?

Lassan itt az idő. Meg kell mondanom. Mindent elrendeztem, remélem. Tudom, hogy jól döntöttem, de csak remélni tudom, hogy James és a csapatom jól reagál a hírre. Leginkább Mikó miatt aggódom.

Este dobogó szívvel ülök a kanapén. James már több órát késik. Ezzel is csak fokozva az idegességemet. James háromnégy óra késéssel befutott. Mosolyogva ölelt meg.

-         Nem mindennapi, hogy én később érek haza, mint te.

-         Beszélnünk kell – néztem a szemébe.

-         Huh, utoljára akkor láttalak ilyen komolynak… Már megint ki tömte tele a fejedet? – húzta össze a szemöldökét. Tudom, hogy a Beatrix históriára gondol.

-         Ez semmire sem kötelez. Egyedül is boldogulok. De, ha te is úgy…

-         Lily! Kérlek, elmondanád, miről van szó? – vágott közbe. 

-         Terhes vagyok – mondtam gyorsan.

Úgy látszik gyors voltam. James megmeredt, pislogni is elfelejtett, sőt levegőt sem túlzottan vett. Letérdelt, vagy inkább leült a lábam elé. Úgy tátogott, mint egy hal.

-         De… de, hát, hogy? – hápogott.

-         Egy este, mikor véletlenül épp itthon voltál…

-         Ha-ha. Mintha te nem annyit túlóráznál, mint én – morgolódott.

Lehajtottam a fejem. Tudhattam volna, hogy így fog reagálni. Hisz ő is csak férfi. Már a könnyek peregtek az arcomon.

-         Hé! Mi a baj? – húzott az ölébe.

-         Ha így akarod, megyek csomagolni.

-         Jaj, Lily! – nevetett. – Esküszöm, te öröké félre értesz. Imádlak téged, vagyis titeket – tette kezét a hasamra. – Ez hihetetlen! Remélem most már hajlandó vagy hozzám jönni. Nem óhajtom, hogy leányanya légy.

-         Tudtam – öleltem szorosan magamhoz. – Mindent elrendeztem, akár három hét múlva esküdhetünk.

-         Mióta is tudod? – tolt el magától.

Nem válaszoltam. Lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy elmosolyodom. Tudtam, hogy ezen fen fog akadni.

-         Lily ugye nem azt akarod mondani, hogy…

-         A kicsi kb. 2 hónapos… - mosolyogtam.

-         Mióta tudod? – kérdezte tagoltan.

-         Úgy egy hónapja – saccoltam.

-         És nem szóltál? – dülledt ki a szeme.

-         Bocsáss meg, de előtte el kellett intéznem egy-két dolgot. Kérhetek valamit?

-         Tudod jól, hogy bármit.

-         Még ne mond el senkinek. Még Siriusnak se – hangsúlyoztam ki. – Még holnap, bírd ki.

-         Ahogy óhajtod – csókolt bele a tenyerembe.

Itt a nagy pillanat. Istenem nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz.

Az esti gyűlésen ülünk. Az egész rend itt van. Valami nagyszabású akcióról van szó. Mikor a részleteket is átrágták, én felálltam. McGalagony mosolyogva nézett rám.

-         Esetleg ti is be akartok szállni? – mosolygott elégedetten.

James már tiltakozni akart, mikor látta, hogy megrázom a fejem, mégis becsukta a száját. A jegygyűrű furcsán nehézzé tette a kezem, mikor odanyújtottam a tanároknak a borítékot.

-         Ez mi? – pislogott rám, majd kitágult szemekkel meredt a kezemre.

-         A felmondó levelem.

-         Kérlek Lily, ne most. Ha eddig kibírtátok…

-         Tanárnő, nem erről van szó.

-         Miért nem bírtok még egy kicsit várni? – nézett most már Jamesre.

-         Tanárnő, - megvártam, amíg rám nézz. – terhes vagyok.

A professzor keserűen, sőt lassacskán már esdeklőn nézet rám.

-         Sajnálom – nyögtem ki.

-         Én is – tért vissza a hangja. – Tudod, merre van az ajtó.

Leraktam a levelet elé, és hallottam, ahogy Níla ugyanezt teszi. Levettem a talárom, amiért évekig küzdöttem. A csapatból senki sem nézett a szemembe. Nem csodálom. A nyakláncom Corason előtt koppant az asztalon, aki továbbra sem nézett rám. De ő és a csapat többi tagja felállt mikor kivonultam a teremből, kivéve Mikót, aki az asztallapot bámulta.

Níla már el is ment. Én is félig becsomagoltam. Még egyszer utoljára szétnéztem az irodába.

Igen itt van vége.

Véglegesen kiléptem az ajtón, ahol James várt. Ahogy ránéztem tudtam jól döntöttem.

Gyalog indultunk haza.

-         Megmagyaráznád mi volt ez? – szorította meg a kezem.

-         Nem lehet ügyvéd az a nő, akinek férje vagy gyereke van. Ez egy íratlan szabály, amit senki sem rúghat fel.

-         Tehát ezért kellett várni – morogta, és jobban szorította a kezem. – És ezért borultak ki annyira a többiek – tette hozzá. – Főleg Mikó, elég nehezen viselte.

-         Igen számítottam rá. Majd csak túl teszi magát rajta.