3. fejezet

Párbaj és büntetés

Nagy nehezen eljött a hétvége, Lily egész héten rettegett tőle, hogy Potter megtudja, mi történt aznap este a klubhelyiségben, elég undok lehetett Greggel is, mivel a fiú keddi találkozásuk után, nem nagyon erőltette, hogy még a hétvége előtt összefussanak, ő ezt annyira nem is bánta, egyedül akart lenni. Nadinnal azóta kibékültek, és némán megegyeztek, hogy nem forszírozzák a Tekergős témát. A lány, hétfő este óta, eléggé összemelegedett Blackkel, Lily örült is, meg nem is, hiszen a barátnője boldog volt, csak az a baj, hogy ki tudja, még meddig… Bár, Black mellett szóljon, hogy mióta, kimondatlanul ugyan, de együtt vannak, nem igen mustrálja a többi felhozatalt. Ki tudja, talán ő is változhat… talán…

James életébe teljes felfrissülést hozott a hétvége, elhatározta, hogy akkor is mindent megtesz azért, hogy Evans vele menyjen, ha már elígérkezett annak a tökfilkónak, végül is, történhetnek balesetek, nem igaz?! Az egyik alkalommal:

-    Miért csinálod ezt, Evans? Tudod jól, hogy ezerszer jobb vagyok, mint Podmore, ha velem jönnél Roxmortsba, nem kéne valami kis pisist elviselnem, és te is jobban éreznéd magad.

-         Potter, értsd meg, NEM, NEM és NEM. Soha nem fogok veled menni, se Roxmortsba, se sehova, VILÁGOS? – Nadin és Rose szavai vészesen csengtek a fülében: „Én legalább tudok élni a helyzet adta lehetőségeimmel, te is inkább ezt tehetnéd” „Még az is lehet, hogy… hogy megtetszene”

-         NEM, NEM és NEM értem – vigyorgott James – és, ha elfogadsz egy jó tanácsot, soha ne mondd, hogy soha… úgyis az enyém leszel, Evans, nem tehetsz semmit. Nem látod, hogy csak úgy szikrázik köztünk a levegő. – James közelebb lépett, alig pár centi választotta el az ajkaikat, mikor cselekedett, megragadta a lányt, és megcsókolta, de olyan szenvedéllyel, hogy abban benne volt az eddigi két év összes küzdelme, Lily nem ellenkezett, de mikor észbe kapott, hisztérikus nevetésben tört ki, felpofozta a fiút, aki értetlenül meredt rá, és hátrált két lépést.

-         Hogy mered? Szikrázik, mi? Te teljesen megvesztél, köztünk esetleg két pálca fog hamarosan szikrázni, ha nem tűnsz el végre, és nem hagysz békén. – James elkomolyodott.

-         Sosem párbajoznék veled…

-         És ugyan miért nem, Potter, talán félsz, hogy nem tudom magam megvédeni, vagy inkább, hogy legyőzlek? – Lily gúnyosan mosolygott, érezte, hogy ezzel most betalált. Mikor James válaszra nyitotta a száját, a sarkon befordult három ismerős alak, Piton, Malfoy és Bellatrix.

-         Nini, csak nem megint a kis sárvérű barátnőddel évődsz, Potter? - James elméje elborult, nem hallotta, ahogy Lily azt kiáltja „Ne”, nem hallotta a gúnyos nevetéseket, csak előkapta a pálcáját, és egyenesen Malfoyra célzott, a mardekáros sem volt rest, az ő kezében is ott volt már a pálca.

-         Ne merd, még egyszer így nevezni. – Hihetetlen, hogy ezen így felhúzta magát, futott át Lily agyán.

-         Miért, akkor mi lesz, Potti? Elfenekelsz? – James megunta a párbeszédet, és elkezdte átkokkal bombázni Malfoyt.

A két lány és Piton csak állt, Bellatrix szinte már hisztérikusan nevetett, Lily pedig, csak ordított, és ordított, hogy ELÉÉÉÉG, de hangja úgy látszik, még így is kevés volt ahhoz, hogy leállítsa a két fiút. Ekkor, egy hatalmas robbanás következtében, mind a ketten a falnak estek, és elvesztették eszméletüket, Lily azonnal odarohant Jameshez, és mellétérdelt. Végszóra befutottak Siriusék és a lányok is, meg úgy nagyjából a fél iskola, egy ideig mindenki csak állt, és bámulta a földön heverőket, mikor végre Lily felkiáltott:

-         Az ég szerelmére, Sirius, gyerünk a gyengélkedőre. – Sirius egy pillanatra ledöbbent a megszólításon, majd felkapta barátját, és elindult vele a javasasszonyhoz, Remus pedig odalebegtette Malfoyt. Mikor odaértek, Madame Pomfrey egy cseppet sem volt meglepve, sőt.

-         Mr. Potter és Mr. Malfoy, csodálkozom, hogy nem találkoztunk már az első nap… - fejét ingatva elsietett néhány bájitalért, mikor visszaért, leápolta a két sérültet.

Lily a klubhelyiségben ült, mikor Black és Remus visszaért, azonnal nekik rontott:

-         Hogy van, mi baja lett?

-         Te, most kiért is aggódsz így? Malfoyért vagy Jamesért?

-         Ugyan, Black, ne csináld már, tudod nagyon jól, hogy kiről beszélek, persze, hogy Potter érdekel.

-         Aha, szóval már érdekel – Sirius gonosz mosolyt küldött felé.

-         Na jó, most, akkor megmondod, hogy van, vagy nem?

-         Menj le, és nézd meg magad, ha annyira érdekel. Amúgy meg, elárulnád, most épp miért estek egymásnak? – Erre már Remus is felfigyelt.

-         Tényleg, miért is? – kérdezte.

-         Elárulom, ha megmondjátok végre, hogy jól van-e?

-         Igen, jól… - felelte kelletlenül Sirius.

-         Az egész Potter hibája volt.

-         Azt rögtön gondoltuk…

-         Tapmancs, – szólt rá Remus barátjára, hogy most már, talán elég lesz Evans kínzásából. – Hallgatunk – fordult a lányhoz.

-         Az egész úgy kezdődött, hogy James megint nyaggatott az idegesítő ’gyere velem randizni’ szöveggel, mikor megjelentek Bellatrixék, és rákezdtek a szokásos mondókájukra… - Miután Lily mindent elmesélt, pár percig csak ültek csendben, mikor Sirius megszólalt:

-         Szóval, az egész miattad volt… már megint… James ki fogja készíteni magát, és miért, a SEMMIÉRT – az utolsó szót már magából kikelve ordította, és elviharzott. Lily kérdőn nézett Lupinra.

-         Csak azt ne mondd, hogy nem értetted…

-         Kérlek, ne csináld, ne beszélj te is így velem, Remus, azt hittem barátok vagyunk.

-         Igen, azok vagyunk, de, attól még nem tisztességes, amit Jamesszel csinálsz. Tudom, hogy mit érzel iránta, és, hogy mit gondolsz róla, hiszen elmondtad a legutóbbi esti járőrözéskor. És, ha akkor nem hazudtál, nem értelek, miért nem mondasz igent, legalább egy randira? Hiszen, nem a kezedet kérte meg.

-         Én… én sajnálom – nyögte megtörten –, képtelen vagyok bízni benne. Most is mondtam, hogy ne csinálja, ne párbajozzon, és mégis megtette. Nem számít neki a szavam, nem számít neki más, csak, hogy… hogy legyen még egy strigulája – a végét elcsukló hangon mondta ki.

-         Ha ezt gondolod, akkor te nagyon félre ismerted őt.

-         Olyan furcsák voltak a szemei, eltűnt belőlük minden melegség, teljesen olyan volt, mintha nem is ő lett volna ott, pedig alig fél perccel korábban még csókolóztunk, és… - Lily elpirult, rájött, hogy elszólta magát.

-         Ez érdekes.

-         Igazán? Szerintem, inkább ijesztő – remélte, hogy talán Lupin nem hallotta, amit mondott.

-         Tudom, hogy Jamesnek és Malfoynak nem kell sok, ahhoz, hogy párbajozzanak, de nézd, Lily, Ágas egyetlen esetben szokott így kiállni valakiért.

-         És pedig?

-         Mikor olyanért küzd, akit szeret. – Lily lesütötte a szemét, nem tudott mit mondani, és nem is nagyon akart. – És amúgy, jó volt a csók? – Remus sejtelmesen mosolygott, Lily még az előbbinél is tovább vörösödött, de válasz helyett inkább kinyitott egy könyvet, és sértődötten elkezdte ’olvasni’… fejjel lefelé, Remus pedig hangos nevetésben tört ki.

Másnap reggel Potter és Malfoy már ismét kivont pálcával állt az ágya mellett, mikor McGalagony rontott be a gyengélkedőre

-         Remek, látom, már jobban vannak.- A két fiú szélsebesen vágta magát vigyázzba.

-         Mi csak… tudja professzor…

-         Köszönöm, Mr. Potter, nem kérek a gyenge magyarázataiból. - Malfoy elvigyorodott.

-         Maga mit talál ilyen viccesnek, ha megkérdezhetem, Mr. Malfoy?

-         Őőő… semmit

-         Nos, akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy kiszabjam a büntetésüket. Először is, ötven-ötven pont a Mardekártól és a Griffendéltől, és miután a Madame kiengedi önöket, mind a ketten jelentkeznek nálam büntetőmunkára, elég régen rendszereztem az iskola papírjait… További szép napot. – Azzal elment.

A gyengélkedőt csak hétfő reggel hagyhatták el, aminek egyenes következménye lett, hogy nem mehettek le Roxmortsba sem. Mikor a többiek visszajöttek, mindenki elment meglátogatni Jamest. Sirius és Nadin, a kis kiruccanás alatt, még jobban egymásra találtak, és, ha jól látta, Remus és Rose is elég sejtelmesen somolygott. Peter még mindig egy Hollóhátas lány után epekedett, de annak esze ágában sem volt elmenni vele, így ő Jamesszel töltötte a napot a gyengélkedőn. Viszont, Lily nem jött el… Hoztak neki egy csomó csoki békát és egyéb édességet. Majd este hétkor, mikor a Madame már nagyon pampogott, kénytelen- kelletlen, de ott hagyták. Malfoyt csak, Sirius unokahúga, Narcissa látogatta meg, Jamesnek fájdalmas volt látni, ahogy enyelegtek. E nélkül is zavarta, hogy Evans el se jött, hát még így. Biztos egész nap lent nyalták egymást Greggel Roxmortsban… fúj… még a gondolattól is rosszul lett. LILY AZ ÖVÉ! Hogy micsoda? Lily? Mióta hívja őt így? Még a végén igaza lesz Siriuséknak, ez a lány teljesen tönkre teszi. Elhatározta, hogy, ha kijut a gyengélkedőről, többet nem fog foglalkozni vele, hiszen, még csak meg se látogatta. De hát, mégis hogyan verje ki a fejéből azokat a smaragdzöld szemeket, ezt még nem tudta, de meg fogja oldani… valahogy…