December 8. 11:00

Most jöttem rá, hogy eljegyeztek! Ráadásul, aki eljegyzett életem szerelme. Persze Pauline még mindig nem örül ennek, de nem érdekel! A Többiek Mrs. Potter kirohanása után gratuláltak, és mindenki követelte a meghívójukat az Esküvőre! Ég mindig nem hiszem el! Sajnos Remusnak ma haza kellett mennie. Emma, és Sirius turbékolnak, mint a galambok. James kishúga, a nyakamba ugrott, és megszólal reggel:

-         Lily! Annyira örülök! És tudod mit? Neked megengedem, hogy Jamievel együtt legyél!

-         Köszi Pandora. Ígérem, vigyázok rá! – mosolyogtam, majd megpusziltam.

Reggelinél pohárköszöntőt is kaptunk! Persze Sirius jóvoltából szóval képzelheted kedves naplóm…

-         Gyerekek! Örülök, hogy egymásra találtatok, mert már nem bírtam Jamest elviselni amikor Lilyről álmodozik! De persze azt se, amikor Lily szemmel láthatóan majd ki esett a szeme, mikor bámulta Ágast. Az egészben nem az volt a kérdés, hogy összejöttök-e hanem hogy végre mikor valljátok be, hogy bele vagytok egymásba zúgva!

A többit ne részletezném! Tisztára, mintha már az esküvőn lennénk. Láttam, hogy Pauline húzza a száját, ezért kicsit szomorú lettem. Miért nem tud örülni?  Persze a nap további részét végig mosolyogtam, és James oldalán jártuk a folyosókat, meg kint hógolyóztunk!

- James!

- Igen szerelmem? – kérdezte.

- Mondd csak. Édesanyád Oliviát tényleg ennyire szereti? – kérdeztem vissza bizonytalanul. James arca elkomorodott.

- Állítólag igen. De Oliviát is kemény próba elé állította. Mire összejöttünk volna úgy igazából, anyám kiborította, és elhagyott.

- És szerinted engem megkedvel valaha?

- Van egy olyan érzésem, hogy ő is imádni fog! Ha meg nem, akkor sincs gáz!

- Nem nyugodtam meg! – mondtam kétségbe esve.

- Nyugi! Ne parázz. Na gyere, menjünk a konyhára, és igyunk egy forró csokit.

December 8.  22:07

 Vacsoránál, a feszültség köztem és Potter anyu között nem oldódott. Persze próbálták oldani, de nem sikerült. Aztán mikor végig hallgattam hogy „Olivia így, Olivia úgy”, bedühödtem, és megjegyeztem Pauline-nak:
- Elhiszem Mrs. Potter, hogy szerette Oliviát, de a múlton nem kell gondolkodni. Éljünk a mának. Nem jó, ha az ember a múltban él – a tegnapi eljegyzés óta mintha erősebb lennék.

-         Igen Miss. Evans de tudja az se jó, ha nem vagyunk tisztában a múlttal, mert anélkül sajnos nem tudjuk biztosan, és zökkenőmentesen alakítani a jövőnket.

-         Igen, de kellenek az akadályok, hiszen az akadályok legyűrésekor tudjuk meg, az értékeinket, és a képességeinket.

Még sokáig szócsatáztunk, aztán kijelentette, hogy „elment az étvágya”:

-         Elnézést, de elment az étvágyam! – mondta, majd felállt és elment.

Miután kiment, elnézést kértem, és én is kimentem. Mikor utolértem azt a nőt, oda kiabáltam neki.

-         Mi a baja velem? – felém fordult.

-         Hogy mi? Még van bőr a képeden, hogy megkérdezd? Az a bajom, hogy tönkre teszed a fiam jövőjét!

-         Igen? És arra nem gondolt, hogy az őn csipkelődései, és hősködése nélkül, talán könnyebb lenne Jamesnek?

-         Na oktass ki, hogy mi jó a fiamnak! – kiabált oda nekem.

-         Nézze! – mondtam, majd vettem egy mély levegőt. – Nem érdekel, hogy mit gondol rólam! Az a maga dolga! De Én szeretem a Fiát! Mit nem lehet ezen megérteni? Igen, nem vagyok aranyvérű. Nem vagyok gazdag, és nincsenek befolyásos barátaim. És igen tudom, hogy ön szerint, Olivia ezerszer jobb nálam, de ha még mindig nem fogta volna fel, James és én szeretjük egymást! Tehát nyugodjon ebbe bele, és hagyjon minket élni anélkül, hogy az őn szenvedését hallgatnánk! Köszönöm!

Mondtam, majd elmentem, és felrohantam a klubhelyiségbe, onnan a hálókörletbe, levetettem magam az ágyra, és elkezdtem pityeregni. Aztán hallottam, hogy valakik lent vannak a klubhelyiségben. Ezért oda mentem hallgatózni.

-         Szereted őt? – kérdezte egy nő komolyan.

-         Igen! Minden porcikáját! Ahogy lép, azt amikor mérges, és a homlokát ráncolja, amikor alszik, mikor nevet, mintha angyal lenne… Imádom! – mondta James (vagyis gondolom).  – ezért esik rosszul, hogy rosszban vagytok! Hiszen ti vagytok a két legfontosabb nő az életemben! Te, aki felneveltél, és Lily aki mellett megtaláltam az igazit!

-         Hát legyen… Ha tényleg boldog vagy… Lilyvel… ígérem, megpróbálok nem összeveszni vele!

-         Rendben köszi! – mondta James. – Jó éjszakát anyu!

Aztán James feljött, és megpuszilta a homlokomat. Majd lefeküdt mellém.

-         James! Akkor most minden rendben lesz? – kérdeztem.

-         Hogy érted?

-         Hát… hogy édesanyád megígérte, hogy nem veszekszik velem. Persze, én se fogok vele kötözködni!

-         Igen, úgy érzem! – mondta és megcsókolt. – Na most már alvás! Hosszú, fárasztó, és esemény dús napunk volt!

-         Miért, nekünk mióta együtt vagyunk mikor volt nyugis napunk? – kérdeztem nevetve.

-         Igazad van szívem! – nevetett, majd pár perc múlva elaludt.

Szerintem én is lefekszem aludni! Jó éjszakát naplóm!