1977. December 24

Csak eljött a karácsony. Bálastul, mindenestül. Már a reggel feszültséggel volt teli, mert jól elaludtunk és jelentős késéssel értünk a főpróbára. De nem csak mi, hanem a Tapi - Melinda
és a Frank – csaja páros is.
Gala nénit nem láttam még ilyen idegesnek, pedig sokszor láttam már kibukva miattunk.
- Fejenként 20 pont a Griffendéltől, és most tűnjenek a szemem elől! Ha este nem megy tökéletesen a tánc, megbánják azt is, hogy megszülettek! – azzal füstölögve elment.
- Most, hogy a Griffendél végzős évfolyama is megtisztelt minket – Mardekár soraiból gúnyos nevetés – kezdhetjük is! Önök fognak utoljára bevonulni a terembe. Már az összes diák benn lesz. Házanként és párosával fognak érkezni. Először későn kelő barátaink.
- Mr. Black és Ms. Marchbanks kezdik a sort, utánuk Mr. Potter és Ms. Evans, majd Mr. Lupin és Ms. Tonks, majd Mr. Longbottom és Ms. McKenzy, végül pedig Mr. Pettigrew és Ms. Scott.
A tanárnő kiterelt bennünket a teremből, az ajtó elé és folytatta a sorba rendezést.
- Mr. Malfoy és Ms. Black, maguk nyitják a Mardekár házat. Önök után jön Mr. Piton és Ms. Black…
Itt eluntam a tanárnőt hallgatni, inkább Lily felé fordultam, aki még mindig duzzogott.
- De durcogj már!
- De! És örülnék, ha kivételesen a tanárra figyelnél, vagy még több pontot vonnak le tőlünk.
- Pár ócska kis ponton nem múlik, te azt egy órán sokszorosan visszaszerzed!
- Most pedig bevonulnak, úgy ahogy este fognak, és pontosan úgy, mint este élesbe megcsinálják a táncot. Nem szólok bele, csak a végén. Indulás!
Sirius belekarolt Melindába, és bement a terembe. Követtük Lilyvel, és beálltunk a helyünkre.
Mikor mindenki bent volt elindult a zene, és a tánc. Nem tudom, mit izgul mindenki, ez teljesen egyszerű.
- Ezt már szeretem látni! Majdnem mindenkinél hibátlan volt!
Mr. Piton, Ms. Black, Mr. Pettigrew, Ms. Scott, Mr. McMarron és Ms. Benett, Mr. Watson és Ms. Jhones. Kérem, maradjanak még egy kicsit, a többieket megkérem, hogy igyekezzenek pontosan – nézett ránk – hatra visszaérni ide. Oszoljanak!
- Egy séta a parkban? – fordultam Lily felé, mikor már a harmadik emeleti folyosón jártunk.
- Mániád, hogy kint mászkáljunk a hidegben?
- Szeretek veled sétálni, baj?
- Szeretnék ma nyugodtan készülődni a bálra.
- Délelőtt 11 van, mit akarsz te hét órán át készülődni? És amúgy is így vagy gyönyörű!
- Hízelgéssel nálam nem lehet semmit sem elérni!
- Igen? És mivel lehet?
Félrehúztam egy festményt a mögötte húzódó folyosóért.
- Gyere csak ide! – rántottam magamhoz Lilyt. A festmény nagyot csattanva visszacsapódott, sötétbe burkolva minket.
- Lumos.
- Szóval, mivel lehet rád hatni? – súgtam a fülébe.
- Próbálkozz csak.
- Nox.
Épp elmélyülten győzködtem Lilyt arról, hogy menjünk ki, amikor kinyílt a festmény ajtó, és éles fény lepte el a folyosót. A hirtelen jött világosságtól hunyorogva fordultunk nyugalmunk megzavarói felé.
- Úgy látom ez a folyosó már Occupádó! – kuncogott Frank – keressünk egy elhagyatottabb helyet Alsie! További jó szórakozást!
Visszacsukta a festményt, és ismét sötétbe borultunk.
- Lumos! Gyere, menjünk vissza a toronyba felöltözni.

Végül kimentünk a parkba, de a sétából hó csata lett, ami végül hóban való birkózássá fajult. Mikor már mindketten teljesen átáztunk és átfagytunk, javasoltam, hogy vegyünk száraz ruhát.
- Egy forró fürdőre is benevezek.
- Veled tarthatok? – vigyorodtam el.
- Nem érnénk időre a nagyteremhez.
- Hatig?
- Hidd el, nem lennénk kész időre. De este… lehet róla szó.
- Szavadon foglak!
- Ajánlom is.
Visszaértünk jókora vízfoltot hagyva magunk után a folyosón.
- Hát ti hol jártatok?
- A parkban – vacogta Lily – felmegyek és veszek egy forró fürdőt. Sziasztok!
Azzal eltűnt a lányszobák ajtaja mögött.
- Én is. Teljesen átfagytam.
Felbattyogtam a hálóba, ahol Frank és McKenzy szétrebbentek.
- Ne zavartassátok magatokat. Csak a fürdőt foglalom le.
Bevágtam az ajtót. Nem tudom, miért csapdosom szegényt, de hetedik éve így bánok minden ajtóval… egyszer még bosszút állnak rajtam.
Fürdés után visszatértem a hálóba hanyagul megkötött törülközővel a derekamon. Frankék disaudiót használtak. Vagy csak szimplán cseng a fülem… Függönyük összehúzva. Ezek bizony fényes nappal… miből lesz a cserebogár?
Összeszedtem pár száraz ruhát, talárt és felöltöztem. Most egyelőre jó lesz így, végül is hol van még a bál? Ezerszer lesz még időm átöltözni.
Lementem a klubba, és a tekintetemmel Lilyt kerestem, de nem volt ott!
Így egyedül ültem le.
- Nem értem én a nőket! – sóhajtottam fel.
- Az őszinteség ritka pillanata, Ágas? – vetette magát a mellém Sirius – pedig azt hittem te ebben a témában már profi vagy!
A másik oldalamon Holdsáp jelent meg.
- Miért lógatod az orrod?
- Evans kisasszony keseríti Ágasunkat – felelt helyettem Sirius.
- Baj van köztetek?
- Nincs, csak nem értem. Én azt látom, hogy szeret, de mégis néha leráz. Most is… mondtam, hogy fürödjünk együtt, erre azt mondta, hogy neki nincs kedve! Nekem mindig van kedvem vele lenni! Neki miért nem?
- Csak ez a baj? Egyszerűen szeretne kicsit egyedül lenni, dolga van, esetleg készülődik estére…
- Már most?
- A lányoknál ez több időt igényel… és ez kortól független, mert Dóra még kicsi, mégis ma egész nap csak az öltözködéssel tud foglalkozni!
- Holdsáp, megmondanád, hogy mit akarsz az én még teljesen gyerek…
- Semmit, ami miatt aggódnod kellene. Visszatérve rád. Ne aggódj. Volt egyszer egy okos író, aki azt mondta egyszer, hogy a férfi meg a nő sosem értik meg egymást, mert mindig mást akarnak. Ki találod, hogy mit?
- Nem én vagyok a nőügyi szakzseni…
- A nő a férfit, a férfi meg a nőt.
- Hát ez haláli! – nevetett fel Sirius.
- Még mindig nem értem, hogy hova akarsz kilyukadni. Lilyvel jól megvagyunk, csak néha nem értem, hogy miért utasít el.
- Azért, mert tudta, hogyha együtt fürdötök, akkor az elhúzódik. Még a végén újra elkéstek.
- De akkor miért nem mondja azt?
- Nem mondom, hogy néha nincsenek kommunikációs problémák… de ez természetes. Lehet, hogy jelezte neked azt, hogy mikor miért nem akar veled lenni, csak nem értetted meg. Egy másik példát véve, ott a kutya és a macska. Ha a macska egyenesen tartja a farkát nála az barátkozást jelent, de a kutyánál ez támadást jelent, mert nála a csóválás a barátkozás jele. Kész is a baj. Mit röhögsz Sirius?
- Tudod professzor, ez az elmélet csak ott bukik meg, hogy nálam, bár kutya vagyok szintén „barátkozásnak” vehető ha…
- Be ne fejezd! – tapasztottam a szájára a kezem – tele van kiskorúval a klub!
Kénytelen voltam elengedni a száját, ugyanis erősen megharapott.
- Barom! Kösz a magyarázást, de inkább a végére járok ennek.
Elővettem a térképet a nyakamba akasztott szütyőből. Lily a lányszobában járkál fel és alá.
- Elmentem!
- Hova mész?
- A lányokhoz.
- Nem tudom, hogy tisztában vagy e vele, de nem mehetsz fel. A lépcső ledob magáról.
- Ki mondta, hogy hozzáérek a lépcsőhöz?
Felmentem a toronyba a köpenyemért és a seprűmért.
Már láthatatlanul kinyitottam a lánytoronyhoz vezető lépcsőt, és felszálltam a seprűre.
Vigyázva, hogy ne érjek a lépcsőhöz, a seprűre hasalva felrepültem az első emeletre.
Ez lesz az a szoba!
Melinda Marchbanks
Lily Evans
Alice McKenzy
Patricia Scott
Elrejtettem a seprűm, megigazítottam a köpenyem és óvatosan benyitottam. A lányok futkostak össze – vissza.
- Kijöttél végre? Enyém a fürdő!
Nagy örömömre Lily célba vette a fürdőszobát, én meg szorosan mögötte.
Leültem a kád szélére. A lányok fürdője sokban hasonlít a miénkre. Leszámítva, hogy itt van zuhany is, csak négy fürdőruha szekrény van, aminek az elejére ráragasztották a nevüket. Ez olyan lányos kis rendesség.
Lily becsukta az ajtót, előszedte a sampont és a tusfürdőt a szekrényből. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, ahogy levette a talárját. Felakasztotta a falra, és kicsit vörösödve tovább vetkőzött. Mikor levette a felsőjét meg a farmerjét már teljesen vörös volt.
- Vége az ingyen műsornak! Tudom, hogy itt vagy!
Ijedtemben leestem a kád széléről. Mikor összeszedtem a csontjaimat visszamásztam.
- Honnan tudtad?
- Nem vagyok hülye! Láttam, hogy kinyílt az ajtó. Nem volt nehéz kitalálni, hogy te vagy az. Hogy jöttél fel?
- Seprűn… haragszol?
- És gondoltad, jössz kukkolni?
- Hiányoztál…
- James, kérlek! Nem készülök el időre ha nem hagysz nyugton.
- Annyi idő van még!
- Tűnés! Este találkozunk.

Mikor besötétedett, olyan öt körül, én felálltam kényelmes fotelemből és felmentem a hálóba. Már mindenki nagyban készülődött. Tapi vizes hajjal, derekán törülközővel matat a ládájában. Holdsáp öltözködik, Frank lustán heverész az ágyán, Féregfark meg eszik.
Vagyis addig evett, amíg Tapi ki nem kapta a kezéből a sütis dobozt.
- Hé! Adod vissza?
- Összemorzsázol mindent! Tele leszünk hangyákkal!
- Add vissza!
Frank flegmán kiszólt az ágyáról.
- Peter, még jobban el fogsz hízni, ha ennyit zabálsz!
Hangosan becsuktam az ajtót.
- Férgencs, ne zabálj! Nem vagy te rágcsáló. Frankie, te meg mit heverészel? Nem kell készülődnöd?
- Van még idő. Pihenek.
- Mibe fáradtál ki Frankie zulu?
- Nem nyilatkozom. És ha még egyszer így hívsz…
- Leásítod a fejem a helyéről?
Frank vágott egy mérges grimaszt, én meg előszedtem a dísztalárom.
- Ez gyűrött - konstatáltam.
- Add ide, megoldjuk.
Átnyújtottam Holdsápnak, aki pár pálcamozdulat után visszaadta kisimítva.
- Kösz!
- Nincs mit, de te is meg tudnád csinálni, ha kicsit odafigyelnél bűbájtanon.
- Tudod Holdsáp, néha felébredek, de akkor meghallom, hogy a tanár pontosan azt mondja, mint ami a könyvben van. De tényleg! Most akkor mire van a tanár? Vagy mire van a könyv?
Egyszerűen szűkülni kezd az agyam!
- Még van hová?
- Tapmancs uraság bohócot ebédelt, vagy mitől ilyen sziporkázóan vicces?
- Csillapodjatok srácok, inkább öltözzünk, mert telik az idő!
Kényszeredetten belebújtam a dísztaláromba. Nem szeretem így kinyalni magam!
- Idő?
- Fél hat múlt pár perccel. Szerintem induljunk.
Lily a lánytorony – feljárónál várt. Gyönyörű volt, de ez nem elég jó szó rá…
Vörös haját kontyba fogta, amit fehér hajdíszekkel dekorált ki. Nem volt túlzottan kifestve, de épp tökéletes mértékben. Vállán és a dekoltázsán csillámpor látszott, fehér abroncsos szoknyája tökéletesen illett rá. Fehér, magas sarkú cipőt viselt, és könyékig érő fehér kesztyűt.
- Megnémultál?
- Nagyon csinos vagy – nyögtem ki, mikor alaposan végig mértem.
- Köszönöm – pirult el – mehetünk?
- Menjünk.
Lent a nagyterem előtt már voltak páran. Köztük a tánctanár.
- Meg lettem volna lepve, ha nem a Griffendél végzősei érkeznek utoljára!
Én meg akkor lettem volna meglepve, ha „kedves” tanárunk nem talál okot, hogy leszidjon minket… mardekárban végzett, talán említeni se kell…
- A társaik már benn vannak. Pontosan hatkor kinyitom az ajtót, és maguk a megbeszélt sorrendben bevonulnak. Házanként az első pár viszi háza zászlóját, majd ha beér mindenki, felemelkednek a zászlók és összeolvadva egy nagy R betűt formálnak.
Utána következik a tánc. Van kérdés? Hajrá!
A tanárnő kinyitotta az ajtót, és a Sirius – Melinda páros elindult a nagy, vörös – arany, oroszlános zászlót lengetve.
Belekaroltam a kicsit remegő Lilybe és mi is bementünk.
Odabent a szokásos báli elrendezés. Kis, két személyes asztalok és a táncparkett.
A zászlók felszálltak, összeolvadtak. A zene felcsendült, mi meg táncolni kezdtünk.
Botlás és gond nélkül lement, természetesen!
Az utolsó hangnál a lányokat a levegőbe emelve pár pillanatra kimerevedtünk.
Mikor letettük őket, zúgó taps harsant. Dumbli beszédre emelkedett.
- Köszönjük ezt a gyönyörűséges táncot idei végzős évfolyamunknak. Hadd tegyem hozzá, hogy ez nem jöhetett volna létre, ha nincs a mi pompás tanárunk Elizabeth Smith, aki betanította a táncot, és értékes idejét ránk szentelte.
A taps, mondani sem kell a Mardekár asztalánál volt a legerősebb.
Dumbli még megmutatta, hogyan tudunk a tányérunktól rendelni, majd leült és beszélgetésbe merült a jobbján ülő Gala nénivel.
- Leülünk?
- Mégis hogy ülnék le ebben a ruhában? – mutatott az abroncsra Lily – kérem a pálcádat!
- Az én pálcám? Minek?
- A te egy hüvelykes, hajlékony, mahagóni pálcád jó az átalakításhoz. És az enyém nincs itt. Oda adod végre?
Lily kikapta a kezemből, a ruhájára mutatott vele, ami azonnal egy testre simuló modellé vált. Én meg félrenyeltem a vajsört.
- Jól vagy? – kérdezte Lily, miközben én a fulladás határán voltam.
- Persze, megvagyok…
Lily felvette az étlapot.
- Mit kérsz?
- Az nincs rajta az étlapon…
- James!
- Elnézést… amit te.
- Levennéd a szemed a dekoltázsomról? Elég zavaró tud lenni egy idő után!
- Nem – mondtam, és kivettem a kezéből az étlapot – két báránysültet krumplipürével és salátával. Megfelel? – néztem rá.
Lily grimaszolt egyet.
- Jó étvágyat.
Vacsora után csatlakoztunk a táncolókhoz.
- Tudod, hogy nem vagyok egy nagy táncos!
- Bezzeg, amikor először táncoltunk együtt, akkor azt mondtad, hogy mestertáncos vagy.
- Hogy bevágódjak nálad.
- Te sosem javulsz.
Beforgattam magamhoz, és megszorítottam.
- Na, mi az?
- Baj, ha lassúzni akarok veled?
- Lassúzni? Gyors zenére?
- Részletkérdés.
Lily kibújt a szorításomból.
- Ez az egyik kedvenc számom, és garantáltan nem lassúzásra való.
Titokban a zenekar felé intettem a pálcámmal, és azonnal rákezdtek egy lassú számra.
- Így már jobb?
Lily csak megcsóválta a fejét, de elmosolyodott.

Este kilencig tartott a bál. Ez után jön a lényeg. Klub – buli! Természetesen mi szervezzük. Sirius leszökött az óriástükör mögötti járaton a Szárnyas Vadkanba, hozott több tucat ládával a legkülönbözőbb alkoholokból. Holdsáp a konyhába ment kajáért, amiben Férgencs segítette őt, hogy minél többet lehessen kaja közelben. Persze az is lehet, hogy egy manóra van ráindulva. Na, jó. Ez gonosz volt.
Felmentünk a toronyba, hogy átöltözzünk valami bulira való ruházatba. Ami nálam farmert, és hawaii inget jelent.
- Tényleg, Lily nem is tud a buliról. Drága Tapikám, kérhetem segítséged?
- Rosszul kezdődik…
- Csak pár egyszerű bűbájra lesz szükségem. Hogy Lilyt maga a repülő, Rudolf rénszarvas invitálja a bálba. Viszont kérlek, koncentrálj, mert ha elengedsz, csúnya véget érek a birtok füvén. Nem lenne szép látvány.
- Ne parázz. Frank már úgyis elment, úgyhogy nyugodtan átváltozhatsz.
Szarvassá változtam Sirius pedig vörösre színezte az orromat.
- Ezt add át a bájos kisasszonynak – nyomott egy levelet az agancsaim közé - A kérdés már csak az, hogyan jutsz ki az ablakon.
- Egy egyszerű tértágítással.
Holdsápnak tényleg vág az agya.
Sirius kireptetett az ablakon, és az ablakon kihajolva a lányok tornyához kormányozott. Az agancsommal megzörgettem az ablakot. Lily kinézett, és láttam rajta, hogy kissé megrökönyödik, de amint meglátta a vörös orromat nevetni kezdett, és kinyitotta az ablakot.
Felé nyújtottam a levelet az agancsaim közül. Lily kivette, és elolvasta.
- Roppant találékony vagy Ágas koma. Találkozunk a klubban. Megcirógatta a buksimat, én meg megnyalogattam a kezét. Jeleztem Siriusnak, aki visszakormányzott a mi ablakunkhoz. Kecsesen beszálltam, és visszaalakultam.
- Köszönöm a segítséget.
- Mit vacakoltál ott annyit? Majdnem leszakadt a kezem!
Lementünk a klubba, ahol már jó volt a hangulat. A terem közepén Frank és Alice ropták nagy hevesen, Féregfark a sarokban kajált. Sirius hamar rátalált Melindára, aki egy kis whiskyvel várt rá a lépcsőnél.
- Ez ám a kiszolgálás baby. Táncolunk?
Lilyt várva kevertem magamnak egy koktélt.
- Hahó – ütögette meg valaki a vállamat. Megfordultam és ma már másodszorra a torkomon akadt a koktél. Lily térd fölé érő fekete szoknyát és aprócska, fehér, hason megkötős felsőt viselt.
- Kérsz valamit inni?
- Mit tudsz ajánlani?
- Lángnyelv whisky, vipera vodka, koktél?
- Ebben a sorrendben kérem.
Hoppá. Lily sosem ivott eddig.
- Ahogy óhajtod.
Töltöttem neki, ő pedig egy hajtásra felhúzta, majd hozzám bújt.
- Te nagyon dögös szarvas vagy – súgta a fülembe – de hol késik az a másik féle itóka, amit ígértél?
- Lily, biztos vagy benne?
- Naná.
Töltöttem neki egy pohárka vodkát, és azt is felhajtotta.
- Lily… nem ittál eleget?
- Sajnálod tőlem bébi?
- Te részeg vagy…
- Csak elengedtem magam. Karácsony van, megtehetem nem? Miért vagy ilyen feszült?
Végül is… karácsony van.
Két vodka után úgy éreztem, ideje ledönteni Siriust az ivóbajnok dobogójáról. Odamentem hozzá, az egyik sarokban (részletkérdés, hogy kör alakú a terem) falta Melindát nagy hévvel.
Megkocogtattam a vállát. Ő kihúzta magát és rám nézett.
- He?
- Kihívlak!
- Ivó párbajra? Nem győztelek le elégszer?
- Ha nem mersz, nem kell – vigyorogtam.
- Jó vicc, de te tudod!
Frank kikészítette a poharakat, a többiek körbe álltak, Férgencs fogadáskötésekkel üzletelt.
A párbaj szabályai egyszerűek. Aki többet tud inni, az nyer. Minden egyes alkalommal Sirius ronggyá ver, de most nem hagyom magam.
- A szabályokat ismeritek! Győzzön a jobbik!
Az első tíz pohárral nem volt baj. A 15. után már kicsit szédelegtem, a 20. után meg kidőltem.
- Ezt bebuktad Ági – bági! – vigyorgott rám Sirius és minden bizonytalanság nélkül visszament Melindához. Szokás szerint cseppet sem látszott meg rajta 20 pohár vipera vodka…
Lily felnyalábolt a földről.
- Úgy neked megyek, csak gyere ide! – motyogtam Lily nyakába, de nem hinném, hogy Sirius meghallotta.
- Tudsz magadtól állni?
- Neked mindig bébi.
- A lábadon!
- Vagy úgy… abban nem vagyok olyan biztos…
- Felviszem őnagyságát.
- Ó – vigyorogtam rá, mint a vadkörte.
- Kuss! Segítene valaki?
- De hát… te is ittál Lily…
- Hármat, nem 23-at! Ennyitől, naná, hogy kidőlsz.
- Tapi… nem dől ki… meg se látszik rajta!
- Black egy vaddisznó! Még szép, hogy nem látszik meg rajta!
Éreztem, hogy ketten a hónom alá nyúlnak és felcibálnak a lépcsőn.
- A fürdőbe vigyük.
Leraktak az ajtóba, én meg összeroskadtam.
- Köszi, fiúk, innen már elintézem.
Lily becsukta az ajtót és vizet engedett a kádba.
- Segítenél?
- Mibeny? – kérdeztem és közeli barátságba kerültem Lily cipőjével.
- Rémes…
Lily levette az ingemet, majd a kádhoz vonszolt, megfogta a fejem és belenyomta a jéghideg vízbe.
- Megőrültél? – üvöltöttem fel, mikor vizet köpve feljöttem a levegőre.
- Rögtön kijózanodtál – mosolygott Lily elégedetten.
- Még jó! Ettől még a holtak is kiugranak a sírból!
- Na, látod. Tudod úgy gondoltam, hogy bepótolhatnánk a délután elmaradt fürdőzést.
- Vagy úgy! Remek ötlet! – kiáltottam fel, lerúgtam a ruháimat és belevágódtam a vízbe, csak azért, hogy azonnal felpattanjak.
- Ez hideg!
- Persze, hogy hideg! Várj már egy kicsit.
Lily rámutatott a pálcájával a vízre, mire az rögtön felmelegedett, én meg visszaültem. Még egy pálcaintésre a fali fáklya elaludt, és kis mécsesek gyúltak a kád körül.
Lily is ledobta a cuccait és mellém mászott a kádba.
- Bezártad az ajtót?
- Be én.
Ráfordultam és a nyakát kezdtem csókolgatni, míg ő átölelte a nyakam és közel húzott magához.
A jelzései egyértelműek voltak.
- Itt? – néztem rá csodálkozva.
- Miért ne? Boldog karácsonyt.
- Neked is bébi – mondtam és tovább csókolgattam.