- LILY! GYERE MÁR KI A FÜRDŐBŐL! Sirius háromszor hívott, hogy hol vagyunk már.
- Jövök, jövök. Csak két percet adj!
- Fél órával ezelőtt is ezt mondtad - sóhajtott fáradtan James, majd a falnak támasztotta a hátát, és elővette a mobilját. – Mérem az időt. Ha nem vagy kint két perc múlva, itt hagylak.
- Dehogy hagysz!
- De igen.
- Szeretlek – kiáltotta Lily.
James elmosolyodott, megcsóválta a fejét, majd visszament a konyhába, ahol az előző körülbelül egy órát is töltötte. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy mit tud egy lány csinálni ennyi ideig a fürdőszobában. Hiszen nem esküvőre készültek, hanem egy sima iskolai diszkóba. Megcsörrent a telefonja, Sirius hívta immár negyedszer.
- Tapi! Ha ezerszer hívsz, akkor sem fogunk hamarabb menni. Lil beköltözött a fürdőbe, elhiheted, hogy ha rajtam múlna, már rég ott lennénk a kibaszott kocsma előtt, hogy indulhassunk a kibaszott dizsibe! – szólt bele a készülékbe a Potter-fiú indulatosan.
- Jó, bocs, de a csajok már rágják a fülem, hogy induljunk.
- Akkor menjetek! Majd találkozunk a suliban.
- Biztos? Nem gond?
- Nem, menjetek csak! Már így is egy csomót vártatok ránk. Nah, csá!
- Csá!
 - Itt is vagyok – szólalt meg Lily a konyhaajtóban állva. A haja göndör csigákba volt rendeződve, a szemét zölddel húzta ki, az öltözéke fekete és zöld színű ruhákból állt.
James szerelmes tekintettel mosolygott rá, és arra gondolt, hogy megérte várni.
- Gyönyörű vagy, kicsi szívem.
- Köszönöm. Na, elindulunk még ma?
 - Ezt most úgy kérdezted, mintha rám kellett volna egy órát várni – szólt James felhúzott szemöldökkel.
- Jól van, na! Nem haltál bele. Majd kiengesztellek.
- Igen? Hogyan? – kérdezte a fiú lelkesen.
Azonban válasz gyanánt csak egy titokzatos kacsintást kapott.
 
Már több, mint két hete jártak együtt, de James még most is alig hitte el. Olyan volt, mint egy álom. Egy álom, amiből soha nem akart felébredni.
Olyan jó érzés volt minden reggel úgy ébredni, hogy tudta, van valaki, akit szeret, és aki viszontszereti. Korábban gyakran elkésett az iskolából, mert elaludt, vagy csak szimplán morcos volt az első néhány órán az álmosság miatt, de mióta együtt volt Lilyvel, egyszerűen nem érezte fáradtnak magát. Tulajdonképpen már várta is, hogy mikor mehet végre iskolába. Na nem azért, mert olyan hú-de-nagy lett volna a tudásszomja, egyszerűen csak a közelben akarta tudni szívszerelmét.
Az órák közötti szünetekben általában egymással voltak elfoglalva, de azért a barátaikra is szántak egy kis időt, nem akarták elhanyagolni őket.
Az iskolatársak nagyot néztek, amikor legelőször látták meg őket kéz a kézben. Az mindenki számára nyilvánvaló volt már jó ideje, hogy James szerelmes Lilybe, na de a lány folyton elutasította. Persze minden csoda három napig tart, körülbelül ennyi idő elteltével már senki nem lepődött meg egy-egy ölelésen, vagy aprócska csókon.

James rögtön kiszúrta Siriust a tömegben, amint megérkeztek az iskolába. A Black- srác
 javában táncolt Vanessával, picivel arrébb pedig ott volt Gaby, Cameron, Remus és két évfolyamtársuk, Philip és Luke is. Lily megfogta szerelme kezét, és elkezdett utat törni a sok ember között a barátai felé.
- Lily, édesem, lemaradtál az alapozásról – ölelte át
Gaby hevesen.
- De ahogy látom, te megtetted helyettem is – vigyorgott Lily, aztán megölelte Cameront, és megállapította, hogy a szöszi is legalább annyira illuminált állapotban van, mint barnahajú barátnőjük.
– Mit ittatok, kiscsillagok?
- Á, csak egy-két tequilát.
- Percenként egyet-kettőt? – gúnyolódott James.
- Phil a tanúm rá, hogy nem ittam négynél többet – fogadkozott Cameron.
- Én ugyan nem számoltam – vont vállat az említett. – Annyiszor szaladgáltam a pluthoz, hogy fogalmam sincs, ki, mikor, mennyit.
- Egyébként mióta szeretitek a tequliát? – érdeklődött Lily barátnőitől.
- Most óta – felelt Gaby. – Sóval, citrommal…hm… nagyon finom. Legközelebb majd te is megkóstolod.
- Remélhetőleg te nem leszel olyan béna, mint én – vihogott Cameron.
- Mit csináltál már, szőkeség?
- Kicsit felcserélte a sorrendet. Nyalsz-nyelsz-bekapod helyett nyelsz-szel kezdett, aztán nyalt – csatlakozott Sirius a társalgáshoz. Vagy inkább az ordibáláshoz, hiszen a zenétől a saját hangjukat is alig hallották, így elég erősen fel kellett tekerniük a volumét.
- Ti még mindig a tequiláról beszéltek, vagy lemaradtam? – vonta fel a szemöldökét Lily.
- Nem maradtál le semmiről, édes – mosolygott James. - Nyalsz-nyelsz-bekapod, tehát lenyalod a sót a kezedről, lenyeled a piát, aztán bekapod a citromot.
- Ja, jó, így már világos – nevetett a lány, aztán puszit nyomott barátja arcára, majd táncolni kezdtek.
Jobbnál jobb számok követték egymást, így bármennyire fáradtak is voltak egy idő után, nem hagyták abba a táncolást, csak akkor, amikor Lily érezte, hogy rezeg a telefonja a nadrágja zsebében.
- Egy perc és jövök! – kiáltotta a lány, majd gyorsan kisietett az épületből.
Az iskola előtt aztán megállt, és felvette a mobilt.
- Tessék?
- Na mi a helyzet, Lilyke? Tudod, hol vagyok? Párizsban.
- Micsoda?
- Bizony, jól hallottad. Apu meg a barátnője elhozott. Jaj, az a lány annyira kedves. És apu állandóan a kedvemben akar járni. Most nem te vagy a kedvenc, hanem én. Megvesz nekem bármit, amit csak kérek, és…
- Petunia, csöppet sem érdekel ez az egész. Felőlem játszhatod az elkényeztetett kis hercegnőt, örülj, hogy ilyen fantasztikus apád van, de azért néha gondolhatnál arra is, hogy miatta hullott szét a családunk, és anyának talán jólesne, ha néha felhívnád, vagy ha ő hív, nem ráznád le két perc alatt. Szánalmas, amit csinálsz. És tudod mit? Nincs szükségem ilyen testvérre. Ahogy többé már apára sincs szükségem. Éljetek boldogan hármasban! Hiszen úgy szép az élet, nem? Na csá!
A vörös hajú lány rettentően dühös volt. Dühös volt az apjára, amiért elhagyta őket. Dühös volt a nőre, aki elcsábította a férfit. A húgára, aki ilyen könnyen elfelejtette az édesanyjukat. És dühös volt saját magára is, amiért megint hagyta magát felidegesíteni. Ez már a harmadik ilyen jellegű hívás volt a húga részéről. Dicsekvős, nagyképű, gúnyos, bántó… talán ezekkel a jelzőkkel lehetne illetni mindhármat.
Lily nem sírt, elhatározta, hogy többet nem fog egyik áruló családtagja miatt sem könnyeket hullatni. A telefonja viszont remegett a kezében, kis híján el is ejtette. Összerezzent, amikor hirtelen egy kezet érzett a vállán. James állt mögötte, és csodálkozva nézett rá.
- Mi volt ez?
- Majd elmondom. De nem most – felelte Lily kissé rekedtes hangon.
– Van egy cigid?
- Lily, te nem szoktál…
- Van egy cigid? – kérdezte újra határozottan.
James a zsebébe nyúlt és elővett belőle egy doboz *világoskék Multit és egy öngyújtót, majd Lily felé nyújtotta őket.
A lány kivett egy szál cigarettát a dobozból, majd a szájába vette és meggyújtotta. Jól esően behunyta a szemét, ahogy a füst szétáradt a tüdejében. Milyen rég is volt már…
Elsős gimnazista korában körülbelül egy évig dohányzott, aztán a húga beárulta a szüleinek, akik döntés elé állították: vagy leszokik, vagy nem mehet sehová a barátnőivel még hétvégén sem. Akkor az elsőt választotta, és be is tartotta a szüleinek tett ígéretét, azóta egyetlen egyszer sem gyújtott rá. Most viszont muszáj volt. Le kellett vezetnie valahogyan a feszültséget, és ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.

* világoskék Multifilter... hát, fogalmam sincs róla, hogy az angolok milyen márkájú cigit szívnak, de nálam egyértelműen ez a favorit:D:D Kérdés: Ti milyet szerettek? Dohányoztok egyáltalán? (cseles vagyok, ezzel akarlak titeket rávenni, hogy írjatok nekem pár szót:P:D )