Remélem megérted kedves naplóm, hogy most Monicának nagyobb szüksége van rád, mint nekem. Igaz én is tudnék mit írni, de akkor foltos lennél a könnyektől. Hogy miért adlak oda Moncinak? Azért mert nekünk nem hajlandó elmondani, hogy mi történt közte és Black között a büntetőmunkán. Remélem, hogy ide leírja. Addig én megyek, és jól kibőgöm magam Alicen. Egy kis tanács Monicának, Lilytől: Írj ki mindent magadból, úgy könnyebb lesz, és én is többet tudok meg. Oké ez csak poén volt. Egyébként visszaolvashatsz nyugodtan, én is ezt tenném. Ja és a Madam Cvikker-féle jó tanács. Ne rongáld a naplót! Jó írást kívánok! Köszönöm szépen, hogy ideadtad a naplód. Ne haragudj, hogy nem mondtam el nektek, hogy mi történt. De túl hosszú lenne, és biztos elbőgném magam közbe. Szóval az egész még elsőben kezdődött. Na jó nem. Csak poén volt. De gondolom tudod, hogy milyen rég óta bele vagyok zúgva Blackbe. Mindig arra vártam, hogy elhívjon randizni. Eleinte azért, hogy én is átélhessem azt, amit többi szőke cicababa. Aztán már csak azért, hogy jól pofára ejthessem. Pont úgy, ahogy te Jamest. Így mindig csak vártam és vártam. Egészen tavalyig. Emlékszel, amikor tavaly John elhívott Roxmortsba? Na akkor Sirius igen fájdalmas és féltékeny fejet vágott. Aztán délután a parkban történt valami. Ezt még senkinek sem mondtam el. De ez is hozzá tartozik a történethez. Tehát délután a parkban ültem, és az átváltoztatástan házimat gyakoroltam a kutyádon (bocsi érte), amikor megláttam, hogy Black közeledik felém. Hát mondanom se kell, hogy a kutyád, mint egy őrült úgy rohant hozzá, és nem hallgatott rám. Blackre persze igen. Szóval miután visszaszereztem a kutyát, Black letelepedett mellém. - Mondd csak Hurty, miért pazarlod az időd egy olyan seggfejre, mint az a hollóhátas? Izé, hogy is hívják? – kérdezte tőlem. - John, John a neve, és nem seggfej. És nem pazarlom rá az időm. Ő volt az egyetlen, aki meghívott, és ráadásul nagyon aranyos és rendes. - És ezt te mind el is hiszed? Egyébként pedig más is elhívna, hidd el. Csak egy kicsit kéne változtatnod magadon, és akkor még én is elhívnálak. Paff! Ekkorát még soha nem csalódta senkiben. Hogy lehet valaki ilyen pofátlan, szemét disznó? - Igen képzeld, elhiszem. De neked ehhez semmi közöd. És hidd el, nagyon tudnám díjazni, ha most eltűnnél, és NEM SZÓLNÁL HOZZÁM SOHA TÖBBET! – kiabáltam a végét olyan hangerővel, ahogy még soha nem üvöltöttem. Erre úgy megszeppent, hogy felpattant mellőlem, és elhúzta a csíkot. - BUNKÓ! – üvöltöttem még utána. Aztán elkezdtem sírni, és megfogadtam, hogy ezek után le fogom szarni Blacket. Elmentem Roxmortsba Johnnal, és elkezdtünk járni. Egészen júliusig. Aztán dobott. Én meg elutaztam a nővéremhez Olaszországba. Ő meg teljesen átalakított. A fenékig érő hajamból vállig érő lett. A ruháimat pedig egyenes úton dobta vagy a szemétbe, vagy odaadta a szegényeknek. Pedig semmi bajuk nem volt. Kaptam egy új ruhatárat. De most nem ez a lényeg, hanem Black reakciója a vonaton. Ez akkor volt, amikor te és Lupin elmentetek a prefigyűlésre. - Á Hurty. Látom mégis megfogadtad a tanácsomat. - Kapd be Black! - Ugyan Hurty, miért vagy ilyen ellenséges? Csak egy randit kérek, semmi többet. - Látod ez a baj. A mennyiség. Nem állok be a sorba Black. - Én arra gondoltam, hogyha már egyre eljöttél, akkor töbre is eljössz. - Na jó, ebből elég. Nem fogok veled randizni Black. Világos? Mikor óhajtotok keresni magatoknak egy saját fülkét? - Világos, de azért, mert velem bajod van, a többieket nem kell büntetned. - Felőlem. Viszont nekem még meg kel keresnem Johnt, megígérte, hogy bemutat a barátaidnak. Egy kis hazugság sose árt. Főleg ha Black féltékeny lesz miatta. - Azért ennyire ne siess kislány. Én úgy hallottam, hogy dobott. És azt is tudom miért. Érdekel? - Fulladj meg. Miért szívatsz mindig? - Nyugi kislány. Nem szívatlak, csak megmentelek attól, hogy beégj. - Nem vagyok kislány, és nem is oda mentem volna – mondtam egy csepp idegességgel a hangomban. - Oké kislány – mondta vigyorogva. Na itt szakadt el a cérna. - NEM VAGYOK KISLÁNY – visítottam kiborulva. És én itt lezártnak tekintettem a beszélgetést. A többiek megütközve néztek ránk. Aztán megtaláltunk téged, itt megjegyzem, hogy James tök hősiesen cipelt fel a gyengélkedőre. És most jön a vacsora. Fú, az kész katasztrófa volt. Black ott mindenki előtt elhívott Roxmortsba. - Drága, egyetlen Monicám! Nem akarnál velem eljönni az első roxmortsi hétvégén a faluba? - Szerintem elég világos voltam, amikor azt mondtam, hogy nem. De ha óhajtod, elismétlem neked akár százszor is. - Rendben. Elhívlak százszor, és ha a századikra is nemet mondasz, akkor leszállok rólad. De addig nem. - Kezet rá! - Kezet, de ne feledd neked fog fájnia szíved, ha mind a százszor nemet mondasz. - Ú, most megijedtem. Úristen. Mibe mentem bele? Nem fogom kibírni azt a száz alkalmat, de lehet, hogy ő se. Aztán naponta tízszer kért randit. Megjegyzem, ma van a nyolcadig nap. Szóval a mai napon történt az a bizonyos orrtörés, ami miatt büntire mentem. Senki nem tudja rajtam és azon a férgen kívül, hogy miért is történt az egész. Pusztán csak annyi, hogy az a görény Malfoy megjegyezte, hogy biztos Black miatt változtam meg, és micsoda egy utcasarki nem is mondom, mi vagyok. Annak a drága tanárnőnek is pont arra kellet járnia. És büntetőmunkára küldött. Miután Black bájitaltanon hatvankilencedjére is elhívott, és én hatvankilencedjére is nemet mondtam, nagyon úgy nézett ki, hogy feladja. Aztán jött az a bizonyos büntetőmunka. Mikor felértünk a toronyba én elkezdtem vakarni a madár ürüléket az ablakból. Ő meg csak állt az ajtóban, mintha várt volna valakire. És várt is, ugyanis öt percen belül megérkezett egy szőke cicababa, aki, ahogy én tudom nyuszómuszó névre hallgat. Legalábbis Black így mutatta be. De kiderült, hogy nem ez neve, mert amikor így szólítottam, majdhogynem megtépett. És mindezt azért, mert szóvá tettem, hogy nem tudom miattuk letakarítani a szart. - Hé nyuszómuszó, Black. Arrébb mennétek, ha már egyszer nem dolgoztok. - Minek neveztél Hurty? – kérdezte felháborodva. Hohó, nyuszómuszónak nem tetszik a neve. - Öhm, nyuszómuszónak? - Na ide figyelj te ki… Upsz. A végét sajnos nem hallottam. Hála egy Silenciónak. Persze nonverbálisan. De mivel nyuszómuszó nem tudott beszélni, neki esett a hajamnak. És letepert a földre, a bagolykakiba. Én nem bántottam, nem akartam plusz büntetőmunkát. Meg egyébként is, nem süllyedek le az ő szintjére. Szóval a bagolykakiban fetrengtem, a nyakamon nyuszómuszóval, amikor Black ráeszmélt, hogy a csaja engem fojtogat. Miután sikeresen leválasztotta rólam, ahelyett, hogy fölsegített, elkezdte Ritát nyugtatgatni. Ó, most már neve is van? - Rituci nyugodj meg. Szerintem most menned kéne. Majd holnap beszélünk. - De miért nem ő megy el? Na itt haltam be. Ez a csaj olyan sötét, mint a fekete lyuk. - Azért nyuszó… izé Rituci, mert én büntetőmunkán vagyok, és szerintem te nem akarsz ide kerülni. Szóval húzz innen, mielőtt szólok McGalagonynak. Világos? - Persze Hurty, már megyek is. Búcsú puszi, libbenő szőke haj zuhatag, és volt Rita, nincs Rita. Sirius megkövült arccal meredt rám. Én meg a kezébe nyomok egy vödröt és egy lapátot. Mire felocsudik döbbenetéből én már rég visszamentem hőn szeretett ablakpárkányomhoz. - Ú Monica. Nem is tudtam, hogy ilyen rideg is tudsz lenni. - Megnyugtatlak, veled még ridegebb is tudok lenni – válaszoltam fagyosan. - Tudod Minci-Monci, nem értelek. Most olyan vagy, mint akibe belebújt a féltékenység szörnye, de ha randira hívlak olyan, mit egy jégcsap. - Fogd be, Black. Nem vagyok féltékeny, csak baromira zavar az ,hogy amíg én dolgoztam, addig te Miss Tökély Nyuszómuszót faltad a sarokban. - Na ugye, hogy féltékeny vagy – mondta diadalmasan. - Nem vagyok féltékeny – ismételtem magam. - Jól van értem. És sajnálattal tudomásul vettem. Mi az, hogy sajnálattal? - Miért nem randizol velem? Bele a közepébe. - Mert tavaly nagyon megbántottál – válaszoltam, és visszagondoltam a tópartra. Eleredtek a könnyeim. - De lásd be, hogy igazam volt. Nem jobb így élni, hogy bármelyik fiút megkaphatod? BUNKÓ, BUNKÓ, BUNKÓ. Legszívesebben ezt visítottam volna. - Fogd be! Te vagy a világ legbunkóbbja. Lehet, hogy bárkit megkaphatok, de téged nem akarlak. Nem fogok veled randizni. Gyűlöllek – mondtam. Nem inkább üvöltöttem. De nagy hazugság volt. Pedig azok után, amit tett, elég rendesen utálnom kéne, de nem tudom. - Monica, mit tettem ellened? Nem akartalak megbántani, érts már meg. Na most már ő is kiabált tehetetlenségében. Én meg sírtam. - Lehet, hogy nem akartál, de megtetted – mondtam csendesen. Ezzel lezártuk a vitánkat. Ő komoran hallgatott, én meg szorgalmasan törölgettem a könnyeimet. Aztán jött McGalagony , és mentünk vissza a klubhelyiségbe. Köszönöm, drága Lilym, hogy kölcsön adtad a naplót. Te is nagyon hülye vagy, hogy elszalasztottad a lehetőséget. Remélem ezzel nem sértettelek meg. Nem ez volt a célom. Szívesen máskor is. Nagyon sajnálom. Egy cipőben evezünk. Köszi, hogy lehülyéztél, én egy barom állatnak érzem magam. Még mindig nem tudom felfogni, hogy tehettem ezt vele. Amíg te írtál, én sikeresen kisírtam magam, és lementem a klubhelyiségbe. És megláttam Jamest. Olyan helyzetben, hogy rögtön felrohantam, és egy újabb sírógörccsel kellet megverekednem magam ahhoz, hogy normálisan kapjak levegőt.